KLH Kendall 2B állványos hangfal teszt

2023. december 26., kedd, 18:00

KLH audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal KLH hangfal hangfal teszt KLH hangfal teszt hifi hangfal teszt

A KLH termékei közül eddig csak néhányat ismertünk meg, de mindegyik képes volt egyéniségével, sajátosságaival és minőségével magára vonni a figyelmünket. Nem mindig haladnak a klasszikus hangfalépítés útján, azonban készítenek olyat is. Ennek ékes példája a legfrissebb Kendall 2B állványos modelljük, ami olyan új, hogy a cikk írásakor még nem is szerepel a gyártó weboldalán! A Muzix Audionak elsőként sikerült Európába importálni a Kendall hangfalak új generációját, így jelenleg a kontinensen csak Magyarországról vásárolható meg.

Klasszikus, kis mokány hangdoboz

Az amerikai KLH 1957 óta létezik, világszerte ismert és elismert a munkásságuk, ezért ideje volt, hogy hazánkban is letegyék a névjegyüket. A KLH, mint minden hangfalára, aktuális tesztalanyunkra is 10 év garanciát vállal, aminek nagy valószínűséggel egyik oka, hogy termékeiket kézzel készítik.

Ehhez adnak még életre szóló ügyfélszolgálati támogatást, tehát a garancia lejáratát követően is tudnak segíteni, ha bármi gond merül fel a termékükkel. Ez nem csak a doboztestre vonatkozik, hanem a hangszórókra is, talán ezért is tudtak egyéniséget és értéket is belevinni a hangfalakba. A Kendall 2B állványos dobozuk furnérja észak-amerikai erdőkből származik, majd Kanadában kézművesek illesztik az oldallapokra, amelyek közel 2 cm-es MDF-ből készültek.

A Kendall 2B egy átlagos, vagy annál kicsit kisebb termetű kétutas, basszreflex rendszerű állványos hangdoboz, és ránézésre tényleg nem veszünk észre semmi furfangot, azt viszont igen, hogy minőségi a kivitelezése, abszolút a klasszikus értékrendeknek felel meg, azonban ez kevés lehet félmillió forintért, ezért valami pluszt, kiemelkedőt kell nyújtaniuk.

A kizárólag angol dió vagy fekete tölgy furnérozású hangdobozok előlapját mágnesesen rögzíthető védőszövet takarja, amin díszítésként gyémánttal kivágott KLH logó található. Alatta kettő darab hangszórót találtunk klasszikus elrendezésben.

Felülre került a 25 mm-es titán dóm magassugárzó, ami mögé ferrit mágnest helyeztek és ferrofluid hűtést kapott. A mélyközép hangszóró 165 mm-es, a membránja fekete színű, és eloxált alumíniumból készült, valamint porszórt bevonatot kapott, ezt helyezték présöntött alumínium kosárba.

A hangszórók és a doboz csillapításáról sem feledkeztek meg, amihez kimért, tehát optimális minőségű és szárított anyagot használtak a hangszórók mögött.

A reflexnyílás a hátlap felső részébe került, alatta van a dupla kábelezést is biztosító, aranyozott bemenet, ami természetesen banándugók fogadására is képes, és egy külön táblára rögzítették.

Mögötte a minőségi alkatrészekből megépített keresztváltó foglal helyet, ami saját tervezésű, vasmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat tartalmaz, és a belső kábelezés is nagyon rendben van.

A keresztváltóra kicsit furcsa módon festék is jutott - elsőre furcsállottuk, így a gyártótól megtudtuk, hogy az üres hangdobozokba "bele szerelik" a keresztváltót, és utána festik a dobozokat -, de az a minőségen elvileg nem ront semmit. A Kendall 2B hátlapján találunk három darab kiálló csavarfejet, melyet ha kicsavarunk, konzolra is helyezhetjük (a késsőbbiekben a gyártónak is lesz falitartója).

Az amerikai üdvöskéhez saját márvány állványunkat használtuk, csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, QED valamint VIABLUE kábeleinket és Parasound erősítő párosunkat, de bekötöttük a rendszerbe a vele kb. egy kategóriás CHoco Sound EMEI integrált sztereó erősítőt is.

Mindene az egység és a csapatszellem

A KLH Kendall 2B specifikációi között találtunk néhány érdekességet, amit szeretnénk már a meghallgatásunk elején tisztázni. Az úgynevezett 800 watt csúcs terhelhetőség elég érdekes, ahogyan a frekvencia-átvitelnél feltüntetett 55 Hz is, hiszen hallhatóan mélyebbre megy, és méréseink is ezt támasztják alá. Mint írtuk, a gyártó oldalán még nincs is fent a hangfal, ezért reméljük, hogy ezeket az "elütéseket" ott majd korrigálják. A szőrszálhasogatás után, viszont térjünk ki a Kendall 2B hangjára, mert az adatok tényleg csak számok, nem ezek alapján ítélünk meg egy produktumot.

A hangdoboz méretéből adódóan többféle elképzelésünk is volt, amikor az állványra helyeztük azokat. A korábbiakban ekkora termetből vagy forszírozott basszust, vagy azok nélküli hatalmas teret kaptunk tele részlettel, ám az utóbbi időben egyértelműen megmutatták más gyártók is, hogy nem csak erre képesek a kisméretű hangdobozok. A korábban tesztelt Kendall álló hangfal tele volt erővel, így bíztunk abban, hogy ezt a sajátosságot igyekeztek átültetni az állványos változatba is. Szerintünk sikerült, de azért némileg finomítottak a filozófián, aminek eredményeként homogénebb, egységesebb hangot kaptunk.

A Dire Straits során a zenekar nagyon egyben volt, összekovácsolódott előadók muzsikáját hallottuk, ahol mindenki szerepe egyforma volt. Semmi brillírozás, kiemelés, túlbuzgás, egyszerűen csak a dalokat hallottuk, amelyek egyszerre voltak pontosak és kicsit andalítóak is. A Kendall 2B elég mélyre ment, amire ráerősített a középtartomány teltsége is, kettőjük gyümölcseként pedig finom, gördülékeny előadást kaptunk. Nem volt karc a gitárokban, ami sok rajongónak talán hiányozhat majd, ezt viszont sikerült pótolni a természetes megközelítéssel, ami a Model Three és Model Five hangfalak egyik erőssége volt. Hiába tehát a más sorozat, a KLH nem vetkőzte le alaptulajdonságait, és ennek a későbbiekben is nagy hasznát vettük.

Chopin etűdjeit vettük elő ezek után, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy ránk milyen hatással van, ha kicsit játszunk a sorrenddel. A zongora meglepő természetességgel szólalt meg, a többi hangszer is ugyanilyen szintű megbecsülést kapott, és itt sem tapasztaltunk kiemelést. A hangsúly továbbra is a gördülékeny, meleg előadáson volt, ahol megjelent minden részlet, tehát az erre kihegyezett zenehallgatókat sem fogja majd csalódás érni. Sokáig hallgatható tolmácsolást kaptunk ebben az esetben, naturális, enyhén édeskés tónussal, ráadásul szobahangerő alatt is örömmel hallgattuk a szerzeményeket.

Jan Garbarek során szintén nem a skandináv miliő jutott az eszünkbe, hanem a kanadai erdők adta nyugalom és természetesség. Itt egy kicsit hiányoltuk a leváló részleteket, de az összkép kárpótolni tudott minket ezért. Finoman emeltük a hangerőt, amit a kis dobozok nagyon jól viseltek, és nem is tapasztaltunk torzítást vagy nyersességet. Azt észrevettük, hogy szükségük van a térre, mert a tónus a közép- és mélytartomány felé hajlott, ezért mindenképpen adjuk meg a számukra a kívánt szabadságot.

Marcus Millernek adtuk át a főszerepet ezután, ahol a Kendall 2B idomult a más jellegű zenéhez, a basszus terén rendesen megcombosodott, ugyanakkor a virtuozitásban sem vettünk észre hiányosságot. Kellően gyors volt, nem hagyta a szólamokat szabadon szárnyalni, ami remek tulajdonság, hiszen ezen a műfajon is nagy szükség van a pontosságra és határozottságra. A kíséret végig jelen volt, tehát itt sem csak a szólista tudott brillírozni, hanem a ritmusgitár és a dob is. A billentyűs kellemes szőnyeget festett a kíséret során, és ami szintén nem elhanyagolható tényező, hogy az egész előadás kellően impulzív és izgalmas maradjon mindvégig.

Próbáltuk egy kis Megadeth-el és Slayerrel kihozni a sodrából a kis hangdobozokat, de azok nem igazán engedtek a nyomásnak, hanem felvették a ritmust. Kemény riffeket kaptunk, érezhető lábdobot, és a zúzós zene sodrását is szinte maximálisan át tudta nekünk adni. A csapatjáték ezeken a zenéken is működött, és jól is állt mindkét zenekarnak, ráadásul a terhelést is nagyon jól bírta. Lehet, hogy a 800 watt mégis valós adat? Kipróbálni nem tudtuk, mert egyik erősítő sem képviselte ezt az erőt, de a kis hangdobozok végig jól tolerálták a hajtást. Kisebb térrel rendelkezők, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a zenehallgatásra kisebb helyet szánó keményebb rock vagy metál iránt rajongók igazán élvezhetik a KLH játékát, ami kis túlzással még a testünkben is érezhető volt, ami egy ekkora mérettől nem kis teljesítmény.

Az elektronikus zenékre nem sok időt fordítottunk ezúttal, mert bár könnyedén átállt azok előadására, és teljesítette az elvárásokat, azt érezni lehetett, hogy a Kendall 2B inkább a természetes hangszerek barátja. A Yello fifikás hangszerelése ezért is feküdt neki, hiszen egyértelműen és érezhetően jobban ki tudott bontakozni, míg a Kraftwerk esetében inkább a monoton cölöpverésen volt a hangsúly. Mielőtt megköveznének az együttes rajongói, azért azt megemlítjük, hogy az árnyaltabban hangszerelt és melódiákat is tartalmazó daloknál a KLH remekül játszott a térrel, szépen kitöltötte azt, és az eddig még nem említett magassugárzó is megmutatta azt, hogy nem véletlenül lett ide kiválasztva.

Az előnyeit mégis inkább a Négy Évszakon, vagy Paganini hegedűversenyén tudta megmutatni, ahol a titán alapanyag adott egy nagyon finom, kerek lecsengést a szerzeményeknek, ami még rá is tett egy lapáttal a gördülékeny előadásra. Jót tett ezeknek a felvételeknek, főleg SACD-n, hogy nem dimenzionálta túl a teret, hanem megmaradt természetesnek, kiegyensúlyozottnak. A hegedű inkább gömbölyű volt, a vonósnégyes is megmaradt egy csapatnak és nem a sziporkázással próbált minket elkápráztatni, hanem a dinamikus, meleg és izgalmas játékkal. A virtuozitásban ebben az esetben is hozta azt a jellegzetességét, hogy a szólistát csak annyira emelte ki, amennyire azt egészségesnek tartotta, ezáltal itt is érezhettünk némi hiányt a részletek terén, de az egységesség szintén képes volt kárpótolni minket ezért.

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy az énekhangot nem emeltük ki, de azt direkt hagytuk a végére. A KLH összképe, nagyon stabil, dinamikus, arányos, tényleg igazi csapatjátékos, azonban George Michael vagy Shirley Bassey esetében, ahol sokszor csak egy zongora, vagy finom leütések kísérték az előadókat igazán természetes, túlkapásoktól mentes volt az előadás, senki sem ült közel vagy távol a mikrofonhoz, hanem betartották az arányokat, ezáltal átjött minden részlet és hajlítás, de a hangsúly az előadáson volt, a zeneiségen. Sokan eleve ezt a szót magát is kritizálni szokták, mármint azt, hogy mit jelent egy hangfal esetében az, hogy zenei. Nos, nekik csak azt tudjuk mondani, hogy hallgassák meg ezt a kis állványos hangfalat, és rá fognak jönni. Némileg több részletezést itt is vártunk, de mutasson valaki tökéletesen kevert felvételt, vagy hiány nélküli koncertélményt nekünk. Létezik ilyen, de kizárólag szubjektív mércével tekintve, tehát nem gondoljuk, hogy hiányérzet nélkül megkapnánk bármit is. Maximum el tudjuk azokat felejteni, el tudják velünk feledtetni, és erre a KLH hangdoboza képes volt.

Összegzés, végszó

Az amerikai KLH legújabb Kendall sorozatának 2B típusú állványos hangfala olyan közegben indult versenybe, ahol rendesen fel kellett kötnie a felkötnivalót. Méretéhez képest testes a hangzása, ritmuskövetése is igazán rendben volt, nem emelt ki semmit az előadása során, inkább az összképre pontosított, ami minden műfajon remekül ment. Szereti, ha sok helyet biztosítunk a számára, amit életerős hanggal képes betölteni, hiszen mentes a monitorok precizitásától vagy erőlködésétől. A részletek tekintetében még van mit tanulnia, de ez a legnagyobb hiányosság, amit felróhatunk, hiszen ezért erőteljes, naturalista előadással kárpótol minket. Van ennyi pénzért élénkebb és dominánsabb hangdoboz is a hazai piacon, de egységesebb és terhelhetőbb kevés akad. Mindenképpen érdemes azoknak tenni vele egy próbát, akik nem kérkedni akarnak, hanem zenét hallgatni, akár halkan, akár igazán impozáns hangerőn.

1 2

Következő oldal >