Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Acoustic Energy AE309.2 álló hangfal teszt
2025. szeptember 20., szombat, 14:15
Acoustic Energy audio hifi hangfal hifi hangfal AE hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt AE hangfal teszt Acoustic Energy hangfal Acoustic Energy hangfal teszt
Az Acoustic Energy új 300-as családjának debütálása igazán jól sikerült az AE300.2 állványos hangdobozuk által. Szokásunkhoz hűen nem álltunk meg itt a sorozat megismerésével, ezért következett a kisebb álló hangfal az AE309.2 személyében, ami szintén jelentős változásokon esett át, az egyébként sikeres elődmodellhez képest.
Magasabb szintre törő középkategória
Az Acoustic Energy az AE309 méretein nem változtatott szinte semmit, viszont a tömege pár kg-mal kevesebb lett, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a hangszórók átmérője csökkent, valamint az összetevőik is. A csúcs, CORINIUM hangfalukat vették alapul, aminek tervezése során nyert tapasztalatokat vetették be itt is okosan.
Az AE309.2 két és félutas, basszreflex hangfal, a darabonkénti 18,5 kg-os tömegét pedig ezúttal nem becsavarozható kúpok tartják, hanem oldalirányba kinyúló alumínium lábak, amelyekből természetesen a tüskék sem hiányoznak a rezgések elnyeléséhez és a doboz stabilitáshoz. A mágnesesen rögzíthető védőszövet nem takarja a dió, selyem matt fekete vagy fehér furnérban választható hangfal teljes előlapját, csupán a hangszórókat.
Ezekből összesen hármat kapunk, a csavarokat ügyesen elrejtették, a korábbi díszítőgyűrőket eltávolították, így még egységesebb és letisztultabb lett a megjelenés. Lényegében maradt az idő vasfogának ellenálló megjelenés, csak még letisztultabb lett, és korántsem hivalkodó. Az oldallapok egymással párhuzamosak, megmaradtak a jól bevált finom lekerekítések, és a kivitelezésbe sem lehet belekötni.
Az Acoustic Energy AE309.2 kettő darab 120 mm-es papír és kókuszrost keverékéből készült mélyközép hangszórót kínál, mögöttük réz erősítéssel. Ez a kombináció nagyon merev, így kellően gyors, ugyanakkor meleg, tiszta és dinamikus hangzást ígér. A felső hangszóróhoz ezúttal egészen közel került az új WDT hullámvezetővel ellátott 29 mm-es lágy dóm magassugárzó, ami mögött neodímium mágnes van.
Mindkét hangszórótípust a már említett CORINIUM tervezése folyamán nyert tapasztalatok szülték, a keresztváltót is áttervezték a hangminőség javulása érdekében, viszont a szimpla bemenetek maradtak hátul, ahogyan a keskeny, hosszúkás basszreflex port is, ami feszesebben ereszti ki a bent keletkezett levegőt, és a hangfal így elvileg az elhelyezésre is kevésbé háklis.
15 évvel ezelőtt mutatták be az RSC (Resonance Suppression Composite) rendszert, ami anno a referencia sorozatuknál jelent meg. Ez egy 18 mm-es MDF-bitumen-MDF, ami nagyon hatékony merevséget és stabilitást biztosít, ráadásul a hangszórók is sokkal jobban képesek magukat kifutni.
Hogy ez mennyire sikerült, azt az Audio Centrum kisebb bemutató szobájában tudtuk meg az Unison Research Unico Nuovo erősítő és Nordost kábelek társaságában, zenében pedig ezúttal is változatosak voltunk, pláne azért, mert várhatóan a hangfal sem lesz válogatós!
Magabiztosan elindulva egy szélesebb úton
Chris Jones - No Sanctuary dalát régen vettük elő, pedig nagyon jó tesztalany, és persze zene is. Az AE309.2 doromboló mélyhangokkal és tiszta közepekkel nyitott, tehát egyből meg akarta mutatni kvalitásait, és azt kell állítanunk, már az elején sikerült meggyőznie. A basszusgitár remek és nagyon stabil alapot nyújtott, az énekhang is tele volt erővel, magabiztossággal, ugyanakkor simulékonyan terült szét a szobában. A zenének volt egy nagyon stabil veleje, ahonnan a kellemes, és soha nem túlzó magastartomány is előbújt, de kissé tapintatosan, óvatosan.
Dominique Fils-Aimé felvétele tele volt énekhanggal, de más nem is kellett az élvezethez, az acapella előadás nagyon betalált, csak néhol ütötte fel a fejét egy-egy hangszer. Az AE309.2 remek teret rajzolt, a kórust pontosan helyezte el az énekesnő mögött, illetve mellett, végig kivehető és élvezetes volt. A hangfal már ekkor megmutatta azt, hogy elég analógos a hangja, az előd kis csillogását elhagyta, inkább a bensőséges megközelítésre fektette a hangsúlyt. Persze akár egy Hegel erősítővel a végeredmény változhat, jobban kinyílhat a zene, de az Unison Research segítségével barátságos, kellően domináns zenét kaptunk, tehát egyértelműen passzoltak egymáshoz.
Anette Askvik követte őt, és továbbra is izgalmas percekben lehetett részünk. Az Acoustic Energy ebben az esetben sem túlkapásokkal, túltolt térrel akart minket meggyőzni, hanem kissé melankolikus, felnőttes, tapasztalatot idéző prezentációjával. A női énekhang itt is fenségesen tiszta volt, továbbá igazán belülről jött, a belépő szaxofon egyértelműen kinőtte a kategóriát, az apró díszítések megjelenítése pedig azt mutatta meg, hogy a hangfalat nehéz meglepni. Hiába két és félutas a hangdoboz, többek között a spéci falnak köszönhetően mindkét tartomány teljesen ki tudott bontakozni.
A Yello-t szoktuk hallgatni, és azt tapasztaltuk, hogy minél komolyabb rendszeren használjuk, annál komolyabban lehet venni a sokszor bohóckodásba hajló zenéjüket. Nos, az AE309.2 ugyan az audiofil kategória legalsó szintjét képviseli, mégis olyan szeretettel és dinamikával nyúlt a szerzeményekhez, hogy a mosolygásunk mellett el is tudtunk merülni a belső értékekben. Mindezek mellett volt benne egy bizonyos lazaság, aminek a hosszútávú zenehallgatásban lehet majd nagy szerepe. Egyébként az átlagos érzékenységnek köszönhetően elég könnyű is volt meghajtani, akár 30 watt is elég lehet hozzá, de az legyen olyan stabil és minőségi, mint a mi esetünkben, az Unison Research.
Yosi Horikawa segítségével megtapasztaltuk azt, hogy a hangfal tényleg nem ilyed meg semmitől, bitang mélységekbe "le tud menni", tehát a gyári specifikáció a 33 Hz-el maximum kicsit túloz, és a hangszerkavalkád itt sem mászott mindenáron az arcunkba. A hallgatói távolságot is bátran növelhetjük akár több méterig, mert ebben a filigrán hangfalban bőven van tartalék és a tüdeje is tele van levegővel és vérrel. Itt is gondosan figyelt a hangulatra, jól kezelte a dinamikát, és a hangulat ábrázolása is egyértelműen rendben volt.
A The Alan Persons Project szerzeményeivel zártuk a sort, ahol az eddigieknél több finomságban volt részünk, hiszen eleve a dalok is visszafogottabbak, több bennük az akusztikus részlet, és ugye a klasszikusabb zeneszerzés irányvonalába tartozik, hiába elég összetettek a zenék. Az AE309.2-nek bejött ez a műfaj is, tehát tényleg nem lehet azt mondani rá, hogy válogatós lenne. Itt a basszus csak akkor jelent meg, amikor valóban szükség volt rá, mondjuk akkor elég plasztikusan, és nagyot volt képes ütni. A prímet itt is az énekhang vitte el, valamint a zene teljes ábrázolása, amolyan előkelő természetességgel, lazán, kicsit zsigerien, kicsit puhán, de mindenképpen határozottan.
Összegzés, végszó
Az Acoustic Energy AE309.2 hangfalán egyértelműen hallható, hogy a tervezők a CORINIUM-ból merítettek ötleteket, hiszen sokkal közelebb került az előadása a korábbi 500-as szériához, ami egyértelműen magasabb kategória, és drágább is. Eltűntették a külsejéről a díszítéseket, ahogyan a hangjából is, ezáltal sokkal allrounderebb lett, elfelejtett minden apró túlkapást, és felesleges nüanszot. Azt kell mondanunk, hogy hiába alkalmaztak ismét mélyközép hangszórókat, mindkét tartomány kiemelkedően teljesített, a magassugárzó pedig úgy társult melléjük, hogy került minden feltűnést. Ez érdem, mindenképpen emeljük ki, hiszen ezáltal analógosabb, mélyebb és hangulatosabb előadást kapunk, és a szórakoztatás mellé egy jókora adag komolyságot, ha szükség van rá, drámaiságot is. A lényeg pedig az, hogy az Acoustic Energy felnőttebbé avanzsálta a AE309-et, amihez párosult letisztult külseje, és megmaradt filigrán mérete. Azoknak ajánljuk, akik nem akarnak kérkedni, maguktól viszont nem sajnálják a minőséget, és ezért az árért azt kell mondanunk, hogy kategóriájában ezúttal kiemelkedőt alkottak.
