Acoustic Energy AE300.2 állványos hangfal teszt
2025. szeptember 2., kedd, 17:10
Acoustic Energy audio hifi hangfal hifi hangfal AE hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt AE hangfal teszt Acoustic Energy hangfal Acoustic Energy hangfal teszt
Szinte hihetetlen, hogyan repül az idő, hiszen szinte olyan, mintha tegnap mutattuk volna be az Acoustic Energy AE300 állványos hangfalát, ami nagyon jól szerepelt nálunk. Akárhogyan is nézzük, közben eltelt négy év, a brit cég debütált a high end régióban a CORINIUM modelljével, aminek tervezése során szerzett tapasztalataikat most az új 300-as sorozatban is kamatoztatják. Nyitásnak jöjjön az AE300.2 állványos hangdobozuk!
Az Acoustic Energy a CORINIUM tervezése során nyert tapasztalatait a középkategóriában is beveti
A 300-as széria a második a sorban az Acoustic Energy palettáján, és egyelőre egy állványos, két álló, valamint egy LCR hangsugárzóból áll a család, tehát házimozit is könnyedén kialakíthatunk velük. Első ránézésre maradtak a korábbi sorozat megoldásai, ám alaposabban szemügyre véve, azért észrevehető a mérnökök munkája dizájn terén is, amelyek természetesen szoros összefüggésben vannak a teljesítménnyel.
A dió, selyem matt fekete vagy fehér furnérral választható hangdobozok szélei továbbra is finoman le vannak kerekítve, a megmunkálás és kivitelezés precíz, a csavarokat pedig szépen elrejtették a szemünk elől. A mágnesesen rögzíthető védőszövetet eltávolítva azért egyből szembetűnik, hogy az AE300.2 esetében alkalmazott két hangszóró közelebb került egymáshoz, a méreteik változtak, ahogyan maga a doboz is valamivel nagyobb lett, mint az elődje.
A 120 mm-es mélyközépsugárzó vadonatúj fejlesztés, a membrán anyaga papír és kókuszrost keveréke, az eredete pedig a csúcs CORINIUM modellből datálódik, pontosabban az ottani fejlesztések egyik úgynevezett mellékterméke. A 29 mm-es lágy dóm magassugárzó szintén az itt történt munkálatok folyamán született meg, kapott új WDT hullámvezetőt, és az előtte lévő fix fémhálót eltávolították.
Kivonták a forgalomból a díszítőgyűrűket is a hangszórók körül, amelyek ugyan jól mutattak szerintünk, azonban a mérnökök ezúttal mellőzték, így semlegesebb, időtállóbb lett a megjelenése. Az oldalfal a 18 mm-es RSC (Resonance Suppression Composite) MDF és bitumen frigyéből született, ami 15 évvel korábban jelent meg először a gyártó referencia szériájában.
Ragaszkodtak továbbá a hátsó basszreflex port lőrésszerű kialakításához is, ami feszesebb basszustartományt ígér, és megmaradt a szimpla hangfalbemenet is, ahogyan a jóminőségű csatlakozók is. Jelentősen csökkentették a torzítást a keresztváltóban, és egy olyan keresztszűrőt alkalmaztak, ami által sikerült minimalizálni a fázistorzulást és megőrizni a hangszórók zeneiségét.
Van tehát munka rendesen az Acoustic Energy AE300.2 mögött, az eredményt pedig az Audio Centrum bemutatótermében tapasztaltuk meg, ahol az erősítő az Unison Research Unico Nouvo volt, kábelekből Nordostot használtunk, jelforrásként Auralic streamert, állványként pedig egy masszív modellt, hiszen az is elengedhetetlen, és ugyanolyan fontos, mint bármelyik komponens.
Az AE kicsiben mindig is menő volt!
Igen, az Acoustic Energy állványos hangdobozok terén mindig is képes volt alkotni valami meglepőt és kiemelkedőt, gondoljunk csak a AE100.2-re, ami az áráért cserébe a mai napig szinte verhetetlen. Hasonló karrier várhat az AE300.2-re is? Bizony van esélye rá, csak más a célközönség. Eleve egy magasabb kategória, amit a trónon helyet foglaló CORINIUM hangfalból merített ötletek által sikerült még komolyabbá és megbízhatóbbá tenni.
A The Alan Persons Project dalát választottuk bemelegítésnek, mert még nem igazán tudtuk, hogy mire is számíthatunk. Finoman kezdett bele a zenélésbe az AE300.2, aztán sejtelmesen folytatta, kicsit andalítóan, parányit kimérten, de nagyon stabil összképpel. Elég alacsony az érzékenysége, nagyon masszív a megépítése, ezért szükség volt wattokra a meghajtásához, de az Unison Research elég volt neki, tehát inkább a biztos háttér a fontos a számára. Már középhangerőn finom részleteket tárt elénk, nagyon kiegyensúlyozott dinamikával, és nem utolsósorban tisztasággal.
A monitoros jelleg Boris Blank felvételén is megnyilvánult, de itt már előjöttek a combos mélyhangok is, amelyek igazán meglepők voltak ebből a parányi hangdobozból. Ezek szerint a kókusz/papír keveréknek, valamint az okosan kitalált dobozszerkezetnek köszönhetően ebben az esetben a méretnek semmi jelentősége. Pontosabban van, hiszen kicsiből nagyon is sokat kaphatunk! Persze a dobok nem voltak teljesen pontosak, de a basszus akkor is rendben volt, ha nem is annyira, mint a női énekhang, és az őt körbevevő atmoszféra.
Anette Askvik esetében is kaptunk egy nagy adagnyit a precizitásból és pontosságból, de a kimértség szó nem jutott eszünkbe, ahogyan a kihegyezettség sem. Az AE300.2 képes volt a remek térábrázolás mellett a hangulat ábrázolására is, ami a méretéből adódóan szellős is volt, ugyanakkor érezhetően komoly. A kórus kicsit közel állt az énekesnőhöz, mégis érthető maradt, és sikeresen alátámasztotta a fő mondanivalót. Kellemes perceket okozott ezúttal is a kis hangdoboz, a basszus is igazán impozánsra sikeredett, még a morajlás átadása is remekül ment neki.
Az AE300.2 közvetlen volt a továbbiakban is, ráadásul a kisebb szobát lazán képes volt kinőni, még akár feszenghet is, mert az Audio Centrum 20 m2-es "kisebbik bemutató szobáját" képes volt lezseren megtölteni. Nem lukadt ki a színpad Renaud Garcia-Fons esetében sem, pedig itt még összetettebb vizekre eveztünk. A monitorokra jellemző pontosság itt is a női énekben érvényesült a legjobban, de a nagybőgő is képes volt teljesértékűen megjelenni, és ez tényleg bravúros ettől a mérettől. A kettő egybeolvasztása, mármint a részletek kibontása és a temperamentum ábrázolása is remekül ment a hangfalnak, és ez ettől a kategóriától nem evidens, hogy elvárható lenne.
Yosi Horikawa - Bubbles című dala már a címéből adódóan is érdekes lehet, ám a rengeteg részlet mellett igazán hömpölygő és sodró melódiát is kaptunk. Az AE300.2 itt tényleg formába lendült, pontosabban meg tudta mutatni igazi tudását. Részletezőképességét és erejét a maximumra járathatta, és ebben az esetben ez szükséges is, továbbá a keverés is nagy segítségére van. A hangfalnak mindezek mellett volt egy kissé andalító, analógos jellege, aminek köszönhetően lehetőséget adott nekünk arra, hogy elgondolkozzunk zenehallgatás közben. Nem elkalandozzunk, hiszen izgalomból nem volt hiány, de képesek voltunk mi is kikapcsolni, ami szintén nem kritériuma még ennek az ársávnak.
Dominique Fils-Aimé az utóbb leírtakat támasztotta alá még jobban, mert a feszes ritmust kicsit hátrébb tolta a hangfal, viszont maradt tiszta és pontos, az énekesnő középre került, és magabiztosan nyúlt ki a dobozokból előre, a kórus pedig körös-körül ölelte őt. Volt itt is a pontosság mellett egy bizonyos pulzálás, a hangszerek bekapcsolódásakor pedig adrenalinból is kaptunk egy nagyadagnyit. Az AE300.2 képes volt növelni bennünk az adrenalint, remekül lekövette a különböző hangszereket, amelyek néha csak felbukkantak, néha folyamatossá váltak. Ez a kis hangdoboz ezúttal is nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, de sosem fulladt ki, mert egyszerűen okosan alkották meg.
Összegzés, végszó
Az Acoustic Energy állványos hangfalakkal mindig meg tudott minket lepni, és ez most is sikerült, pedig számítottunk rá. Nagyon energikus kis utódot sikerült kreálniuk a mérnököknek, a legfelsőbb kategóriából átvett ötletek jótékony hatása pedig egyértelműen hallható. Az AE300.2 komolyabb lett, mint elődje, sikeresen vegyítette a méretéből adódó részletezési vágyat a dominanciával, testességgel és pulzálással, a színpada nagyon tágas, nincs benne semmi túldimenzionáltság, és még zenék terén sem találtuk igazán ínyencnek, persze szereti a minőséget ő is minden téren. Az ára az előd modellhez képest nem emelkedett jelentősen, viszont a hangja sokkal érettebb lett, tehát az ellenérték egyértelműen remek. Nem csupán kis, hanem közepes szobába is remek választás lehet annak, aki szórakozni szeretne, de annak egy komolyabb vállfaját részesíti előnyben.
