Bowers & Wilkins 803 D3 hangfal bemutató

Gyémántok az örökkévalóságnak

2016. április 12., kedd, 09:35

Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt high end hangfal high end hangfal teszt

A nagy múltú angol cég kizárólagos magyarországi importőre, az Aymara bemutatótermében volt szerencsénk pár órát eltölteni a 800 Series Diamond nevű hangdobozcsalád második legnagyobb modellje, a 803 D3 társaságában. A tavalyi modellváltáskor a hangsugárzókat tetőtől-talpig, kívül-belül megújították, ez nem kis munkát jelenthetett a B&W mérnökeinek, hogy a jót még jobbá, a szebbet még szebbé tegyék.

Technológia

A 800 Series Diamond a B&W hangfalai között a szinte külön világot képező, egyszerű halandók számára megfizethetetlen, darabonként több mint tízmillió forintos Nautilus alatt helyezkedik el. A 803 D3 a családon belül a zászlóshajó 802 D3-at követi, így "majdnem csúcsmodell"-ként magában hordozza a B&W hosszú évtizedek alatt felhalmozott tudásának legjavát.

Egy ilyen rövid cikk keretében szinte lehetetlen vállalkozás kitérni az alkalmazott technológiai újítások, megoldások minden részletére, csak szemezgetni lehet a legmeghatározóbbak közül. A tavalyi modellfrissítéskor a 803 esetében nem a kényelmes "átcímkézős" megoldást választotta a Bowers & Wilkins, amikor a szinte változatlan műszaki tartalommal tovább gyártott korábbi termékre ráragasztanak egy megnövelt sorszámú típusjelzést. Esetünkben a hangfal gyakorlatilag majdnem minden porcikájában megújult, az új konstrukciójú és formatervezésű háztól kezdve a keresztváltón át a közép- és mélyhangszórókig bezárólag.

A legfontosabb kivétel a Diamond sorozat névadója, a gyémánt dóm magassugárzó, amely maradt a korábbi évek során már megismert alkotóelem. A gyártó ennek viszonylag egyszerű és frappáns magyarázatát adja: a folyamatos kutatás/fejlesztés alatt, az egyre tökéletesebb alapanyagok keresése közben nem találtak olyan megoldást, amely jobb hangzást eredményezne az eddig alkalmazottal szemben. A laboratóriumi körülmények között növesztett, majd precíziós lézerrel méretre vágott, és platina védőréteggel ellátott gyémánt dóm rendkívüli merevséggel rendelkezik. Ennek köszönhetően a magassugárzó saját rezonancia-frekvenciája 70 kHz felett van, ez jóval magasabb a hangfal specifikált frekvencia-átvitelének felső határánál, így biztosítható a zavaró hatások nélküli tiszta és részletgazdag hangzás.

A tekintélyes méretekkel rendelkező (116 cm magas, 65,5 kg) hangdoboz teste a háromutas konstrukciót követve, három jól elkülöníthető részből épül fel. A gyémánt dóm egy hátrafelé keskenyedő, tömör, egy darabból kialakított alumínium házban helyezkedik el, melyet elcsatoló gél választ el az egy szinttel lejjebb levő, a középsugárzót tartalmazó Turbine fejtől.

Ez a fej korábban egy Marlan fantázianevű, ásványokat tartalmazó szintetikus kompozit anyagból készült, a váltáskor tértek át az egy tömbből kialakított alumínium házra. Erőteljes belső merevítésekkel rendelkezik az akusztikailag minél semlegesebb viselkedés érdekében. A két mélysugárzót magába foglaló kabinet belső szilárdságát a hajótestek merevítéshez hasonló "Optimised Matrix" struktúra biztosítja. Ez a rendkívül masszív térbeli szerkezet hordozza az egy darabból hajlított, ívelt borítást.

Maguk a mélysugárzók nem is a doboztestre vannak felerősítve, hanem attól elszeparáltan, a Matrix-on elhelyezett alumínium konzolra, így függetlenítve vannak a burkolat rezgésétől. A rétegelt lemezből kialakított ház radikális változáson esett át a modellváltáskor. Az előző generációs 803 D2 sík előlappal, és ívelt hátsó fallal rendelkezett, ezzel szemben most fordított elrendezést valósítottak meg. A külső falat egy "U" alakban meghajlított lemez alkotja, melyet hátul egy tömör alumínium elemmel fognak össze. (Sőt valójában nem is egyszerű "U" alakú, mert a szárai nem párhuzamosak, hátrafelé egyre jobban keskenyedik a forma.) Így az előlap egy folyamatos ívet ír le, nincsenek sarkok, nem alakulnak ki káros visszaverődések.

Visszatérve a hangszórókra, a dómmal ellentétben, a közép- és mélysugárzók alapjaikban újultak meg, ezek konstrukciója a Continuum kónusz, illetve az Aerofoil kónusz nevet viseli. A legszembetűnőbb változást a középsugárzó mutatja, immáron nem a cég védjegyének számító sárga kevlár membránnal készül. A Continuum kónusz technológia egy új, szabadalmaztatott, szövött struktúrájú kompozit anyagon alapul. Ez a szövött megoldás a homogén membrán anyagokhoz képest kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik a saját rezonanciák csillapítása terén. További érdekessége, hogy a membránt nem gumiperem rögzíti a hangszórókosárhoz, hanem egy szivacs rétegre fekszik fel. A korábbi fém fáziskúpot (amely nem mozgott együtt a membránnal) pedig egy szivacsos anyagból megvalósított porvédő sapka váltotta ki.

Az Aerofoil kónuszú mélysugárzók membránja szendvics szerkezetű. A két burkoló felület közötti középső réteg egy változó falvastagságú, a szélek felé keskenyedő térhálós anyagból készül. Az így megvalósított, középen megvastagított keresztmetszetű membrán kellően szilárd, de a térhálós anyag jellemzőiből adódóan rendkívül csekély tömegű.

A talp kialakítása sem nélkülözi az ötletes megoldásokat. A 65,5 kg-os tömeg nem igazán teszi lehetővé az egyszerű ide-oda pakolgatást, ezért a talp a rögzítő tüskéken kívül görgőket is tartalmaz, így téve problémamentessé a megfelelő sugárzási pozícióba állítást. Ez követően a talpban levő tüskéket kijjebb csavarva stabilizálható a hangdoboz.

Meghallgatás

A két hangfal meghajtásáról a B&W csoporthoz tartozó kanadai Classe elő- és végerősítője, egy CP-800/CA-2300 páros gondoskodott. A tápellátás IsoTek hálózati stabilizátoron keresztül történt, az interkonnekt és a hangfalvezetékek Real Cable termékek voltak. A komponensek ára akarva-akaratlanul, már a megszólalás előtt befolyásolja az elvárásainkat, így erről is érdemes pár szót ejteni. Forintban nem lehetséges teljesen pontos árakat írni, mert azok a napi euró árfolyamtól függően változhatnak. A B&W 803 D3 darabja 8500 euró, így párjuk valamivel ötmillió Ft feletti összegért vihető haza. A két Classe erősítő darabja kétmillió körül van (egy kicsit precízebben számolva 1,9 és 2,2 millió) így hálózati stabilizátorral, kábelekkel, tokkal-vonóval együtt olyan tízmillió Ft körüli láncról beszélünk. Ezért ha nem is megilletődve, de mindenképpen fokozott érdeklődéssel foglaltunk helyet az ülőgarnitúrán, hogy vajon milyen hangot hallunk tízmillió Ft-ért?

Tesztanyagként vegyesen válogattunk CD lemezek, illetve a DAC-ként is funkcionáló előerősítő USB bemenetére csatlakoztatott mobil eszközön tárolt média fájlok között. Legelső benyomásunk - mielőtt elmerültünk volna az egyes számok apróbb részleteiben - a letisztult, kristálytiszta hangzás és a rendkívül stabilan létrejövő sztereó színpad volt. Az előadás homogénen töltötte ki a rendelkezésére álló teret, minden hangszer, zenész határozott pozícióban helyezkedett el. Nyoma sem volt bizonytalankodásnak, csúszkálásnak, a középső harmad "kilyukadásának". A Carmina Burana album negyedik számában (Omnia Sol Temperat) a férfi énekes helyzete egyértelműen behatárolható volt, hangja pedig rendkívül transzparensen, minden zavaró tonalitás nélkül csendült fel. A Veris Leta Facies finoman kidolgozott, csillogó, de elsimított magasakkal indult, nem vált sem túlzottan fémessé, sem kellemetlenül karcossá. A Jan Harbeck kvartett Too Darn Hot számában a cinnek szintén kulturáltan, zavaró felharmonikusoktól mentesen jelentek meg, a dobütéseknél anyagszerűen érezhető volt a membránok rezgése. A zongora, szaxofon szintén aprólékos kidolgozottsággal szólalt meg, a középtartomány nem fedte el sem az alsóbb, sem a felsőbb frekvenciákat, megőrizte a kettő közötti egyensúlyt. Könnyebb műfajokban és basszusban izmosabb számokban (pl. Yello: The Race) jobban kiteljesedett az alsó szegmens, de egy kis hűvös távolságtartás végig érezhető volt.

A különböző műfajok között szörfözve, a hangsugárzó végig színezetlen, természetes előadást nyújtott, minden tartományból precízen annyit adagolt, amennyit az éppen aktuális műsorrészlet megkívánt. Nem előtérbe törekedve próbálta demonstrálni, hogy mire képes, hanem a minél hűségesebb reprodukcióra törekedett. A 803 D3 nem turbózza fel a lemezre írt szerzeményt, hanem éppen a neutralitása mutatja meg kvalitásait. Ez a neutralitás azonban nem szürkíti el az előadást, hasonlóan ahhoz, ahogy egy tehetséges színész szándékoltan eszköztelen játékát is hiba lenne összetéveszteni egy képességek nélküli pályatársa jellegtelen alakításával.

A pontosan adagolt, analitikus megszólalás semmiképpen nem csorbította az érzelmi megközelítést. Ez különösen a kiváló minőségben felvett gitár centrikus zenék esetén volt így, melyek rendkívüli módon "átjöttek". Chris Jones: Long After You're Gone számában a húrok rezdülésének legapróbb tranzienseit meg lehetett figyelni, az ének kivételes jelenléttel vált le a középsugárzókról.

Végszó

Ajánlás helyett következzen pár rövid gondolat, hiszen mást amúgy sem tudnánk javasolni, mint hogy akinek lehetősége van rá, annak érdemes próbát tenni a kiállított B&W konfigurációval. Azonban a személyes találkozó előtt mindenképpen érdemes tisztában lenni a hangsugárzó karakterével, nehogy csalódás érje a hallgatót. Aki arra számit, hogy a 803 D3 gyémánt dómja forszírozott, túlhangsúlyozott élességű magasakat fog eredményezni, vagy a hangdoboz méretéből adódóan úthengerszerű, mindenen keresztülgázoló basszustartományt fog tapasztalni, az nem biztos, hogy megtalálja a számítását. A túlkarakterizált, az eredeti előadói szándékot átértelmező prezentációt szeretők számára viszont van egy jó hírük, mert olyan jellegű hangzást még nem is csak tized-, de huszadennyi összegből is meg lehet valósítani. Az elit kategóriába tartozó 803 D3 más úton jár: a minél hűségesebb reprodukció, az analitikusság, a precizitás, a természetesség a legfőbb szempontjai. Amellett, hogy kiváló képességű hangsugárzó, "katalógusként" összesűríti magában a B&W tudásának legjavát, amely technológiai megoldásokból - ha nem is ilyen szinten - a kedvezőbb árfekvésű modellek is profitálnak.

1 2

Következő oldal >