Beyerdynamic T1 3rd Generation és T5 3rd Generation fejhallgatók tesztje

Elitek elitjei

2021. március 19., péntek, 20:10

Beyerdynamic audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Beyerdynamic fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt Beyerdynamic fejhallgató teszt Beyerdynamic hifi fejhallgató

Az immár harmadik generációs T1 és a T5 a Beyerdynamic zászlóshajó fejhallgatói. Áruk megegyező, specifikációjuk csupán apróságokban tér el. Viszont az egyik zárt, a másik nyitott, így némileg eltérő szituációkhoz és igényekhez készültek. Most kitérünk közös előnyeikre és eltérő adottságaikra is, miközben megpróbáljuk képességeiket mérlegre tenni más high end fejhallgatókkal szemben.

Biztos, hogy luxus?

A high end fejhallgató kínálat robbanásszerű növekedése arra késztette az olyan régi, nagy neveket, mint a Beyerdynamic, hogy jobban felzárkózzanak a modern felhasználói szokásokhoz. Az első, évekkel ezelőtt bemutatott T1 még vaskos, rögzített kábellel készült és meghálálta a magas teljesítményű elektronikát. A legújabb, 3. generációs T1 (nyitott) és T5 (zárt) fülesek már csak 32 ohmos impedanciával rendelkeznek, ezáltal megfelelő minőségű mobil USB DAC, DAP vagy asztali fejhallgató erősítő is bőven elég hangerőt biztosít nekik.

A T1 3rd Generation és T5 3rd Generation is ugyanannyiba kerül, kb. 370 000 forintért vásárolhatók meg. Egyértelmű, hogy ez az ár sokak lehetőségein túlmutat. De vannak, akiknek a fenti összeg kifejezetten baráti, és itt nem (csak) olajsejkekre gondolunk. Egy igazán magas minőségű, hangfalakból összeállított hifi rendszer végösszege könnyen milliókra rúghat (nem is beszélve a szobaakusztika problémáinak kiküszöböléséről), ezért sokan tudatosan döntenek fejhallgató mellett, ha minőségi zenehallgatásra kerül sor. Igaz, hogy a fejhallgató más érzetként jeleníti meg a hangokat, de sokan nem igénylik, hogy egész testükön érezzék pl. a koncerttermek rezgéseit. Még akkor is, ha a hozzájuk illő elektronikát beleszámoljuk, a T1/T5 alapjára felhúzott rendszer bőven egymillió (szerencsés esetben akár félmillió) forint alatt fog megállni.

Küllem

A németek kompromisszumok nélküli minőséget akartak megtestesíteni és így is történt. A T1 és a T5 a leginkább átgondolt/letisztult/igényes megjelenésű Beyerdynamic gyártmányok, amik eddig kezünkbe kerültek. Szerkezeti geometriájuk ugyanaz, mint a stúdiós referenciaként világszinten elterjedt DT 770-eseké, csak éppen sokkal kifinomultabb anyaghasználat mellett. Miért kéne rengeteg órát extravagáns kagylók, sci-fibe illő kapszulák rajzolgatására fordítani, ha ez a látszólag spártai elgondolású egyenes fejpánt és kerek hangszórókamra is szinte mindenkinek megfelelő?

Fejhallgató esetében a komfort a legfontosabb tulajdonság, ami a használatra, tapintásra, viselésre egyaránt értendő. Az alumínium és acél elemeket tartalmazó ház alcantara és prémium bőr kárpittal egészül ki, a memóriahab bélések már korábbi tesztjeinkben is bizonyítottak. A T1 bársony/plüss, a T5 pedig bőr jellegű fülpárnákkal rendelkezik.

Mindkét fejhallgató kábele moduláris, viszont a T1-hez 3, a T5-höz pedig 1,4 métereset csomagoltak. Félig jogos azok sóhajtozása, akik eleve örülnének több opció meglétéhez a csomagban, ha már több mint 300 000 forintot fizettek. Azt is érdemes viszont figyelembe venni, hogy a monokristályos réz nem olcsó anyag, az OFC réznek többszörösébe kerül. Jó hír, hogy az 1,4 m hosszú kábel opcionálisan megvásárolható a T1 mellé is. 2,5 mm-es szimmetrikus Jack végződésűt is nyújt a Beyerdynamic azoknak, akik erre alkalmas DAP-ról kívánnak zenét hallgatni. A fejhallgató felőli Jack dugó egyedi, ezért csak a hivatalos "madzaggal" lehet használni a füleseket.

Az iménti "kötözködést" erőteljesen kompenzálják a mellékelt tokok. A Beyerdynamic "érti", hogy miért fontos a jó tároló alkalmatosság. A táskák praktikus, részei a tálalásnak és harmonizálniuk kell a tartalommal. Ezek a cipzáras, kemény falú mikro-kofferek mindent űberelnek, amivel eddig találkoztunk. Talán a Focal vagy a Dan Clark Audio egy-két terméke megközelítette ezt a szintet, de nem annyira profi, frappáns dizájnnal, mint a németek.

Használat közben

A Beyerdynamic fül köré fekvő fejhallgatóinak komfortját mindig pozitív jelzőkkel jellemeztük és természetesen a csúcskategória sem okoz csalódást. Ha nincsen a hallgatónak nagyon nagy/elálló füle, akkor szinte kizárt, hogy zavaró legyen a használat. Ez mindkét fejhallgatóra érvényes állítás, hiszen ugyanazt a bélést és szerkezetet kapták, mindössze a fülpárnák különböznek. A T1 bársonyos tapintása otthoni körülményekhez kicsit kényeztetőbb. A T5 bőr párnája jobban szigeteli a külső zajokat, vélhetőleg a basszusok benntartásában is előnyös anyag. Mindazonáltal a cégtől csak a párnák is rendelhetőek, így mindenki kikísérletezheti, hogy melyik szimpatikusabb.

A T1 és a T5 sem kimondottan utcai használatra készültek, ezért nem nevezhető negatívumnak, hogy a kábel mellkas előtti része mozgás közben zörög. Ha elfordítottuk a fejünket, akkor behallatszott a vezeték súrlódása, de zenehallgatás közben amúgy sem mozgolódtunk. Amúgy nem gabalyodott össze és a tapadást jól gátló textil köpeny is praktikus elgondolásnak bizonyult.

A T1 nyitott kivitele miatt sok zajt beengedett, és ha hangosan járattuk, akkor kicsit kifelé is szivárogtak a hangok. A T5 passzív zajszűrése viszont otthoni körülményekhez ideális volt, ebben mindig is ügyesnek bizonyultak a Beyerdynamic zárt fejhallgatói.

Mindkettőt RME ADI-2 DAC elektronikával teszteltük, a zenéket JRiver Media Center 26 szoftvert futtató 2017-es iMac számítógép szolgáltatta. A tesztelés során alkalmaztunk egyedi EQ-t, mert a fülesek "nyers" tudására voltunk kíváncsiak.

Hangminőség

Ami mindkét fejhallgatóra érvényes: Hozták azokat a karakterisztikai sajátosságokat, amelyeket a korábbi generációktól is megkaptunk. Nem tudtuk őket elődeikkel összehasonlítani, de gyorsaságban, dinamikában ez a generáció leheletnyit fejlettebbnek tűnt, ugyanakkor basszusban is kicsit árnyaltabb, gazdagabb felbontású lett. Mindkettő klinikai precizitást, szigorral betartott részlet megjelenítést produkált. Érezni lehetett bennük a Beyerdynamic stúdiós múltjának is elkönyvelhető, kissé pedáns, fényes jelleget. Cserébe azonban mikroszkopikus apróságokat is hallhatóvá tettek és a színpad középpontja mindkettő esetben vérprofi stabilitással öltött formát.

Ami inkább a T1 fejhallgatóra érvényes: nekünk hosszabb távon kicsit szikárnak, száraznak bizonyultak a magas frekvenciák (amit a mérések némileg igazoltak is), ugyanakkor annak ellenére, hogy szabadon szellőzhetett a hangszóró, nekünk mégis inkább a T5 középső frekvenciái (igen, a kritikus énekhangok) voltak stabilabbak. Emiatt EQ nélkül könnyen lehet, hogy sokan túl technikainak találják a T1 karakterét. Más kérdés, hogy kicsit eltávolodó középső hangjait idővel megszokta fülünk. A gyors oda-vissza hasonlítás közben viszont a T5 tűnt kellemesebb, józanabb előadónak, amiért zártként hatalmas nagy dicséretet érdemel! A T1-re visszatérve, ezt inkább nagy zenekari, akusztikus, természetes térben felvett zenékhez lehet javasolni, olyan hallgatóknak, akiknek fontos az atmoszféra és a széles hangszínpad. Orgonát, hangszereket (pl. Amélie c. film zenéje, Dave Brubeck Quartet), éneket tartalmazó számoknál (pl. Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem) a T1 profizmusa kétségtelen volt, azzal együtt, hogy néha picit szigorúbbnak tűnt a kelleténél.

Ami inkább a T5 fejhallgatóra érvényes: zárt kivitele miatt főleg a fejbe, és kevésbé a fej köré irányította a színpadot. Enyhén lelkesebb, bátrabban megfogott basszusa által könnyedebb zenékkel is képes volt lendületesen, ugyanakkor önuralommal zenélni. Olyan számokkal, mint a Röyksopp - Monument vagy Coldplay - Magic, alapos ízelítőt kaptunk a Tesla hangszóró villámgyors dinamikájából. Igaz, hogy főleg a koponyánkon belülre képzelt térben épült fel a zene tere, de olyan gyönyörűen elhatárolódtak egymástól a részletek, hogy szívesen meghallgattuk bármelyik zeneszámot újra és újra. A T5 zseniálisan ábrázolta a részleteket úgy, hogy zárt kivitele ellenére egyfajta mélységet (nem szélességet, hanem egyfajta plusz dimenziót) is teremtett.

A fenti diagram a T5 általunk mért frekvenciagörbéjét mutatja. Megfigyelhető a németes precizitás, hogy milyen közel hangolták egymáshoz a jobb- és bal oldali hangszórókat. A bal oldal basszusa látszólag 3-4 dB-lel kevesebbnek tűnik, de valószínűbb, hogy a fülmikrofon egyenes oldalfalai miatt nem feküdtek fel annyira pontosan a párnák. A pedáns, szigorú magashangokra magyarázatot ad a 8 kHz-nél érkező "részlet-fokozó" hegytető.

A Beyerdynamic T1 basszus görbéje bámulatos, hogy mennyire lineáris, mi sem akartunk hinni a szemünknek. A 3 KHz-nél lévő medence és az 1 kHz-nél meginduló lejtő okozhatták azt, hogy itt a középső frekvenciák nem voltak annyira integráltak, mint a T5 esetében. A zárt tesó 1 és 3 kHz-nél is több, mint 5 decibellel magasabb értéket produkált, zenehallgatás közben nekünk inkább az tudott tiszta, megfogott érzetet nyújtani. Annak ellenére, hogy a 8K-s "részlethegyi kilátó" mindkét fejhallgatónál látszik, a T1 nekünk kicsit élesebbnek tűnt.

Alternatívák

A 300-400 000 Ft közötti mezőnyben remek fejhallgatók találhatók nyitott és zárt viszonylatban egyaránt. Ha valakinek a lazább, simulékonyabb karakter fontos, akkor pl. a Dan Clark Audio sík mágneses termékei közt is érdemes szétnézni. Ha több érzelmesség, bátrabb dinamika szükséges, a Focal is nyújt izgalmas vetélytársakat ebben a kategóriában. Érdekes azonban, hogy a Sennheiser, mint hazai konkurens, jelenleg nem igazán nyújt opciót a T5/T1 árában, csak sokkal többért vagy kevesebbért.

No és mi a helyzet akkor, ha saját high end referenciánkhoz kellene viszonyítani a két Beyerdynamicot? Érdekesség, hogy a T1 nem tudta felvenni a versenyt a birtokolt Sennheiser HD 800 S szellősségével, nyitottságával, hozzátesszük, utóbbi majd’ 200 000 forinttal többe kerül! Viszont a T5 dinamikában, sebességben és színpad középpontban, főleg basszus árnyalásban nagyon közel járt a HD 800 S-hez. Mélyhangok tekintetében még picit érzékletesebb is volt. A T5 tehát erősen ajánlott azoknak, akik zárt felépítésű high end fejhallgatót keresnek a lehető legprecízebbek közül. Hiszen majdnem feleannyiba kerül, mint a Sennheiser zárt csúcsmodellje (HD 820) és ugyan nem tudtuk összemérni őket, mi mégis gondolkodás nélkül inkább a T5-öt választanánk (persze a már nálunk lévő HD 800 S-től, mint "nyitott referenciától" eszünk ágában sincs megválni).

Végszó

Az általunk már tesztelt, ún. analitikus karakterű fejhallgatók közül egyértelműen elől jár a T5 3rd Generation és a T1 3rd Generation is. Nem feltétlenül a szép, kényeztető élmény, hanem a pontos reprodukció a fő szándékuk, és ezt a leendő tulajdonosnak nem árt figyelembe venni, megtapasztalni. Mindez persze nem változtat annak tényén, hogy a T5 hallgatása fantasztikus élményt jelentett, különösen hangszeres zenével. A zenét olyan holografikusan és konkrétan pakolta fejünkbe, mint ahogy a PMC (jócskán millió fölötti) twenty.22 hangfalai tették, hasonlóan árazott elektronika társaságában.

Lehet, hogy a T1 és T5 hallgatásakor le kellett mondani a testet érő hangenergiáról, de az agyunkban mégis ott volt a zene. A T1 a mi ízlésünknek (érintetlen hangszín beállításokkal, saját rendszerünkben) nyers és picit hűvös volt hosszú távon, a T5-öt azonban zokszó nélkül bezsebeltük volna. Ezért a zárt csúcs Beyerdynamic megérdemel egy Kiváló Termék jelölést. A T5 3rd Generation az egyik legjobb (ha nem a legjobb) zárt fejhallgató, amivel eddig találkoztunk, se több, se kevesebb. Azoknak is határozottan érdemes kipróbálni, akik különben utálják a zárt fejhallgatókat, mivel minden egyes hangot alapvetően máshogy pakol a hallgató fejébe.

1 2

Következő oldal >