Triangle ESPRIT Antal Ez álló hangfal teszt

2016. december 5., hétfő, 11:05

Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt

Úgy tűnik, nem tudunk elszakadni Frankhontól, ismét egy onnan származó hangdobozpár érkezett hozzánk. Ez konkrétan a Triangle ESPRIT Antal Ez, amely mintha két korábbi modell, az általunk nemrég tesztelt Antal 202 és annak nagyobb testvére, a Celius 202 keresztezéséből született volna. Ám csak ami a méretét és kinézetét illeti, mert teljesen új fejlesztésről van szó.

Az ESPRIT sorozatban nincs nagyobb az Antal Ez-nél, ami viszont termetesebb elődjénél, ezáltal nehezebb is, még hozzá nem kicsit: 21,5 vs. 27,1 kg. Ha már különbség, akkor említést érdemel az 1 decibellel, 92-re emelkedett érzékenység, ami már kiemelkedően jónak számít.

Kivitele nagyban hasonlít ősére, ez nem csak hangszóróinak, reflexnyílásának, márkajelzésének elhelyezésére vonatkozik, hanem a hátlapon egy milliméternyit túllógó tető- és oldallapokra. Az Elara ebből a szempontból kivételnek számít, teljesen egybefüggő a tekintetek által legritkábban pásztázott fertálya is. A burkolatot kénytelenek vagyunk negatív kritikával illetni. Szép a diófát utánzó fólia, de páronként 700000 forintért már elvárható, jogos igény a furnérozás.

Plusz 100000 forintért kapható kétféle, fekete és fehér zongoralakk bevonattal, ám azokat sokan nem szeretik, mert visszaverik a TV, pláne a vetítő fényét és a legkisebb szennyeződés is azonnal meglátszik rajtuk. Ez utóbbi szerintünk egyáltalán nem probléma, a megfelelő takarító eszközzel, két mozdulattal eltüntethető a por, tapogatni meg úgysem szokás. Ide tartozik a doboztestek teljesen sík felületeinek és éleinek taglalása, a legcsekélyebb gömbölyítést, kerekítést, letörést sem fedeztünk fel rajtuk. Nincs ezzel semmi baj, csak eszünkbe jut számos másik hangdobozgyártó dicsekvése, hogy miként küzdenek az állóhullámok kialakulása ellen. Sőt, nem kell messzire menni, a Triangle Signature és Magellan sorozatok tagjain mindezek, amiket itt picit hiányoltunk, megtalálhatóak.

Felhasználója által felcsavarozandó (imbuszkulcsot mellékelnek hozzá) talpát minden leírás üvegnek nevezi, ami szerencsére csak félig igaz. Az alja acél, így nem kell a töréstől tartanunk. Furataiba a mellékelt alumínium tüskéket - alátétek is járnak hozzájuk - vagy a keménygumi végű lábacskákat erősíthetjük, attól függően, milyen anyagú a szobánk padlózata.

Az Antal Ez csatlakozóira tekintve örömteli a változás, nincsenek besüllyesztve, mint a 202-é, ezáltal sokkal könnyebben hozzáférhetők, erőlködés nélkül beszorítható a csupasz vezetékvég és az ehhez a kategóriához illő kábeleken gyakorta alkalmazott villa is. Természetesen a banándugókkal most sincs gond, ahogy korábban sem volt. Feltétlenül meg kell említenünk a szóban forgó alkatrész együttes anyagát, ami csiszolt alumínium, ez ritkaságszámba megy, akárcsak a tüskék esetében. Sietünk elsimítani az iménti mondat olvastán esetleg keletkezett homlokráncokat, az érintkező felületek és az áramot vezető betétek kiváló minőségű rézből készültek. Az aljzatpárokat nem fémlapok, hanem nagy keresztmetszetű, úgynevezett jumper kábelek kötik össze, végükre sajtolt szemekkel, amik nem engedik, hogy a fejek kitekerésekor kimozduljanak a helyükről.

Az Esprit sorozat minden tagja Franciaországban készült, amire büszke a gyártója, szerintünk jogosan.

A hangszórókészlet teljesen megújult, legfelül helyezkedik el a gyártója által Triangle védjegynek nevezett TZ2510 nevű dóm magassugárzó. Kialakításában szóráskép javító megoldásokat kombináltak: tölcsért és fáziskúpot. Membránja titán, ami mögött kompressziós kamrát alakítottak ki, mozgatását abszorpciós kamrával kombinált neodímium mágnes gyűrű segíti.

Az Antal Ez mélyközép hangszórója (most csak arról beszélünk, ami kívülről látható) egy fontos és egy kevésbé jelentős, inkább esztétikai tulajdonságában különbözik elődjétől. Az átmérője megnőtt, immár ugyanakkora, 16,5 centis, mint az alatta elhelyezkedő két darab mélysugárzóé, másik a membrán (az anyaga nem változott, természetes cellulóz, vagyis papír) vakító fehér színe. Ehhez bizonyára valamelyik híres és kissé elvont divattervező segítségét kérték, akinek az agyából kipattant az ötlet, szerintünk meglehetősen kilóg az összképből. Fellelhető némi magyarázat, ami a szín és a hangzás kapcsolatára utal, de azt mi inkább mesedélután műsoranyagaként tudjuk elképzelni. Mentségére szolgáljon a választható fehér zongoralakk burkolat, attól nem üt el, ellenben az alatta lévő két harcostárs feketéje annál inkább. Túlzottan konzervatívak, netán maradiak vagyunk? Lehetséges, de bocsássák meg nekünk ezt a kis szubjektivitást és kritikát!

A szóban forgó mélyközép hangszóró membránjának pereme nem gumi, nem hullámos, nem harmonika-szerű, pedig az anyaga azokéra hasonlít, de csak egyetlen hajlata van, méghozzá befelé, vagyis konkáv, amit akár Triangle hagyománynak is nevezhetünk. Fáziskúpja a hanghullámok terjedésére gyakorol kedvező hatást, a rendkívül merev felfüggesztés, összhangban az említett peremmel, kis kilengést engedélyez. Fontos információ: ez a hangszóró csak első, felületes pillantásra tűnik azonosnak az állványos kistestvér Comete Ez-ben lévővel, valójában meglehetősen különbözőek. Ennek oka az eltérő feladatkör, hiszen annak egyúttal a mélysugárzó szerepét is el kell látnia.

A fautánzatú barna és a fekete borítás nem láttatja a kosarak keménygumi (vagy műanyag?) peremének egyenesre levágott oldalait, amivel egyébként számos más hangdobozon is találkozhatunk, a doboztest karcsúsítás divatjának következményeként kényszerülnek erre a gyártók. A lakk fehéren viszont hangsúlyossá válik, de ez, mint annyi más, ízlés dolga, bizonyára sokan vannak, akiknek éppen ez tetszik. Hangszórókat rögzítő csavarokból egy darabot sem látni, ez nekünk tetszik a csiszolt kosárszél úgyszintén csinos. A hangfal elejébe teljesen belesimulnak a keretek, mi pontosan az ilyeneket díjazzuk, sajnos tesztalanyainkon felfedeztünk némi illesztési pontatlanságot.

Az Antal Ez 16,5 centis mélysugárzóinak membránja üvegszál és textil kombinációja, amiből nem sok maradt szabadon a hatalmas porsapka miatt, gumipereme szintén inverz, a mágnes jókora, ahogy illik.

Szemet gyönyörködtető az általunk is csak fényképeken megszemlélt frekvenciaváltó, melyben 1 mm vastagságú vezetékből kialakított tekercsek és MET kondenzátorok sorakoznak. A belső kábelezés saját márkás termék, szimplán Triangle OFC néven említik.

A szolidan elegáns védőkeretet mágnesek rögzítik, felhelyezésük ritka módon könnyen ment, csak nagyjából kellett figyelni a pontos illesztésre, az erőtér szinte kirántotta ujjaink közül a selymet és máris a helyére került. Ez annyira megtetszett, hogy többször megismételtük a műveletet, bár a tesztelést mindig csupasz, takarás nélküli hangszórókkal végezzük.

A meghallgatáshoz ugyanazt a Musical Fidelity M3si/M3scd CD-játszó és erősítő párost használtuk, mint az Antal 202 és az Elara LN07 vallatása során, majd a tesztidőszak végén kipróbáltuk az éppen nálunk lévő NAD C 375BEE-vel is.

Reméljük, megbocsájtják, amiért változatlanul emlegetni fogjuk Antal 202 papát, mert nem tudtuk nem hozzá hasonlítani az aktuális Ez változatot.

Egyik állandó tesztzenénk nagybőgő improvizációját hallgatva a hangszer másik zseniális interpretátora, Pege Aladár jelent meg lelki szemeink előtt. Amint vége lett a dalnak, azonnal lemezgyűjteményünk felé indultunk és az említett művész egyik lemezét vettük elő. Szinte láttuk is a húrok rezegését, annyira pontosan definiált, plasztikus mélytartománnyal kényeztetett minket az Antal Ez. Viszont amikor extra volumenű basszust kellett megszólaltatni, például orgonát, a hang dunyhaként telepedett ránk, ám egy pehelypaplannak jobban örültünk volna. Úgy tessék ezt érteni, hogy hallottunk már templomi orgonát ennél hitelesebbnek is, igaz, nem 16,5 centiméteres mélysugárzók által közvetítve. Márpedig az Antal Ez ekkorákkal rendelkezik és különben is, meglehetősen ritkán kerül műsorra - legalábbis nálunk - efféle zene.

Még mindig a basszusnál maradva, az a két dal, amivel ezt a frekvencia-tartományt szoktuk vizsgálni, pompásan szólt az Antal Ez előadásában. David Munyon Four Wild Horses számának első másodpercei még az Elara LN07 produkcióját is felülmúlták, akárcsak a Free Bits Part II zongora-dob kettőse: remegett alattunk a kanapé. Erre nem volt képes az Antal 202.

Titán magassugárzók előadásában különösen szeretjük a húros, pengetős, akusztikus hangszereket hallgatni, ezt erősítette az Antal Ez is, kifejezetten elemében volt a Stockfish Closer to the Music sorozat lemezeinek számos dalával. A Blue Chamber Quartet Children’s Songjának mind a négy hangszere: nagybőgő, zongora, hárfa, vibrafon levegősen, elevenen, hitelesen szólt, még a színpadkép is egészen rendben volt. Ez utóbbi néha nem tűnt igazán hibátlannak, olyankor sokkal inkább a hangfalak közé szorultak a zenészek, semmint átlépték volna az általuk képzett határt. Ezzel szemben, némely zeneszámmal sikerült majdnem teljesen betölteni a teret, például a basszusokkal kapcsolatban már emlegetett Free Bits Part II dobfelszerelése elfoglalta a szoba elülső részét, a hangdobozokon túli területet is. A színpad magasságával sosem volt baj, sőt, azt kifejezetten jónak tartottuk. A fehér középsugárzó kitett magáért, különösképpen az énekhangokkal kötött szoros barátságot. Erre volt remek példa Eugene Ruffolo Baby It’s Cold Outside című számának duettje, melyben a gitárművésznek Margaret Fiellin a partnere.

A Triangle forgalmazójának felénk irányuló kedvessége ismét többszörösen megmutatkozott, nem csak bő egy hónapig hallgathattuk tesztalanyainkat, ráadásként kaptunk egy Voce Ez centersugárzót is, így adta magát a házimozis kipróbálás. Annak során még jobban belopták magukat szívünkbe az ESPRITek. A Voce Ez felvonultatta az összes olyan tulajdonságot, amitől jó egy center hangdoboz. Az ebben az ár és minőségi kategóriában kötelező, hogy tisztán és érthetően tolmácsolja a dialógusokat, de amikor éneket - akár nőit, akár férfit - szólaltatott meg, akkor is a helyzet magaslatán volt. Az is alapkövetelmény, hogy makulátlan egységet képezzen a frontsugárzókkal, itt is csillagos ötösre vizsgázott. Az Antalok térábrázoló és színpadfelépítő képességét érintő kifogásaink szinte mind eltűntek, csak a filmek élvezete maradt.

Remek hangot varázsolt szobánkba a Triangle Antal Ez, minden pillanatban szórakoztatta, magával ragadta hallgatóságát. Nem hibátlan, de pozitívumai oly mértékben többségben vannak, hogy csak azokra emlékszünk. Melegen ajánljuk az akusztikus és általában a hangszeres zenék kedvelőinek, beleértve a jazztől a rockig számos műfajt. De nem csak nekik, hanem mindenkinek, aki ebben az árkategóriában keres hangdobozt, és különösen a házimozi barátainak, mert pompás centersugárzót illeszthetnek az Antal Ez-k közé valamint háttérsugárzó tekintetében szokatlanul bőséges a választék.

1 2

Következő oldal >