Klipsch Cornwall IV hangfal teszt

2026. július 31., péntek, 11:45

Klipsch audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal Klipsch hangfal hangfal teszt high end hangfal Klipsch hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal teszt

Tulajdonképpen történelmet írunk most az AV-Online oldalán, hiszen egy olyan hangfalat mutatunk most be, ami a Klipsch termékpalettájának a legnagyobb sorozatába tartozik, általunk pedig az eddigi legnívósabb produktum az amerikai cégtől. A Klipsch Cornwall IV méretét és terhelhetőségét tekintve egyértelműen nem való majd minden nappaliba, amit sajnálhatunk, hiszen az előadása egyértelműen a legfelsőbb szegmensbe tartozik, az ára high-end berkekben pedig még barátinak is mondható.

A legnagyobb állványos örökös

Először 1959-ben jelent meg a Klipsch Cornwall, amit rá bő 30 évre a gyártó meg akart szüntetni, viszont ez olyan szintű felháborodást keltett, hogy mégsem történt meg. Így fogták magukat az Arkansas állambeli Hope kisvárosban, és folytatták a gyártást, karöltve a fejlesztésekkel, tehát a mai Klipsch Cornwall IV a típusszámából is kiindulva már nem az, amit most már közel 70 éve a piacra dobtak. Az alapelv ugyan megegyezik azzal, ami érdekes módon egy centersugárzó építése volt, amit szükség esetén a két hatalmas Klipschorn közé helyezhetünk.

Tudjuk, Amerikában hajlamosak a megalomániára, főleg vidéken a nappalik terén sem szerénykednek, és jobban belegondolva egy ilyen összeállítás igény esetén akár házbontásra is alkalmas lehet. Mi viszont maradjunk a Cornwall IV-nél szimpla, tehát sztereó felállásban, ami önmagában igényli maga körül a teret, hiszen ez a Heritage széria legnagyobb, a gyártó által még kompaktnak titulált doboza, amit terhelhetőségében már csak a Jubilee, Klipschorn és a La Scala tud überelni, ahol már a beépített mélysugárzók is a cég jellegzetes tölcséres kialakítását kapták meg.

A Klipsch Cornwall IV fekete kőris, cseresznye vagy dió furnérral választható, amelyek lapjait ugyanabból a fából készítették, a gyártás és összeszerelés pedig kizárólag kézzel történik. Ennek tartósságát kereken 10 év garanciával nyomatékosítják, ami ránézve még szerénynek is tűnhet, mert tényleg úgy van összeszerelve, mintha elpusztíthatatlan lenne! Matt fekete talpazaton pihen a darabonként 43 kg-os doboz, az előlapját sűrű szövet védi, a feliratot rajta pedig a sorozat többi tagjához igazították stílusban. Ezt leemelve láthatjuk a háromutas konstrukció hangszóróit és kimeneti nyílásait.

Az utóbbiból összesen hármat alkalmaztak egymás mellett a frontoldal alján, így a bent keletkezett levegő még pontosabban és szélesebb spektrumban tud távozni belőle. Felettük van a K-33-E típusú 381 mm-es kompozit szálas mélysugárzó, amit stabil acélgyűrűbe helyeztek, őt követi az exponenciális tölcsérbe integrált K-702 44.5 mm-es polimid membrános kompressziós középsugárzó, majd a sort a K-107-TI 2.5 mm-es titán kompressziós magassugárzó követi, amit K-79-T Tractrix tölcsérbe illesztettek. Mindkét esetben frissítették, így szálcsiszolt fémből készítették ezeket a Klipsch által mindig és minden kategóriában felbukkanó megoldást, ami a hang még jobb terjedését segíti.

A Cornwall IV-nek ritka magas, pontosan 102 dB az érzékenysége, ezért akár kisteljesítményű csöves erősítő is elegendő a méltó megszólaltatásához, a hátul elhelyezett csatlakozók bikábelezésre is alkalmasak, a bevonatuk egyszerű, de vaskos műanyag, tehát itt is megőrizte a cég külalakban a retro feelinget. A doboz belsejébe tekintve is az látható, hogy minden az időtállóság és stabilitás jegyében született, hiszen a vastag MDF-házba szintén ilyen alapanyagú merevítéseket, és a falhoz simuló csillapítóanyagot illesztettek. A keresztváltó esetében sem spóroltak az anyaggal, eleve háromutas konstrukcióról van szó, tehát jogosan oda is kellett figyelni ennek is a minőségére és a felhasznált anyagok hosszú élettartamára.

A Klipsch megmutatja a saját amerikai álmát, ami nagyon is valóságos

Az Extreme Audio bemutatótermében jelforrásként és erősítőként az AVM OVATION A 6.3 hálózatos készülékét használtuk, mellé AudioQuest kábeleket, aztán David Guetta és Sia Titanium című dalának egyik remixével nyitottunk, mert egy kis szórakozást szerettünk volna az elején magunknak bemelegítésnek, de azért a műfajon belül odafigyeltünk a minőségre. A remekül kevert felvételben az eredetihez képest nagyobb hangszerkavalkádot kaptunk, sokkal több vehemenciát és persze pusztító gépdobot. A Klipsch már jóval alacsonyabb szegmensben is képes ezt a jellegű zenét méltón produkálni, de az itt hallottak igazán félelmetesen támadtak ránk, a mennyiséget gondosan és izgalmasan elegyítve a pontossággal, részletességgel és egy olyan plusz nívóval, amit a dal meg is érdemel, bár a műfaj kedvelői nem feltétlenül ebben a kategóriában keresnek majd hozzá hangfalat.

Bennett Mamma Mia szerzeményével sem kanyarodtunk el még nagyon ettől az iránytól, de azt legalább be tudta bizonyítani a Cornwall IV, hogy mit is jelent a számára a brutális basszustartomány! Úgy odapakolta magát a 381 mm-es mélysugárzó, hogy önkéntelenül megkapaszkodtunk a fotelünk karfájában, pontosabban azt tettük volna, ha lett volna rajta. Így csak megrökönyödtünk ezen a hatalmas erőn, amit a reflexrendszerének is hála olyan energiával és pontossággal tolt felénk, hogy a döbbenetünk mellett el is kellett mosolyognunk, olyan élvezeti szintet képviselt a hangfal. Mindezek mellett az énekhangot tisztán és érthetően tartotta végig, szépen elválasztva a szintetikus zenét a természetességtől, ugyanakkor kovácsolva ezekből egy bitang izgalmas és temperamentumos kánaánt.

Ideje volt kicsit lenyugodni mindezek után, ezért Marcin Wyrostek klasszikus Besame Mucho feldolgozásával folytattuk, ahol a Cornwall IV az energiából nem adott alább, ami érintette az összes hangszert, természetesen a tangóharmonikát téve a fókuszba. A meg-megremegő hegedű édeskés, enyhén reszelős tónussal maradt mellette, a dobkíséret pedig az elvárhatónál jobban levált a dobozokról. Az erő itt is adott volt, de mellette gondosan odafigyelt a hangulatra, a nagyon finom hajlításokra, és a magassugárzó is eddig nem ismert privilégiumát tárta elénk. Nagyon aprólékosan hangszerelt, ugyanakkor melodikus dalt kaptunk, ahol a hangfal meg tudta mutatni igazi karakterét, ami a testességnek, kontúrozottságnak, keménységnek, és harmóniának komplex katarzisa volt. Ereje teljében találtuk itt is a Klipsch-et, így a zene is minden téren jelen volt, és minden részlete hangsúlyt kapott.

Natalie Merchant hallgatva egyértelmű volt, hogy ennek az irdatlan erővel megáldott hangfalnak milyen finom lelke is van, ha a zene is adott hozzá. Minőségi énekhang, hangulattal átitatva, iszonyatosan lazán, ugyanakkor tudatos és pontosan adagolt mélységgel. A bekapcsolódó, játékos ritmusszekció, főleg a dobok abszolút élő előadássá avanzsálták a dalt, a zenészek valójában előttünk jelentek meg, és nem bíztak semmit a véletlenre, nem is hagytak semmit elveszni. A mélyszekció ezúttal is teljesen domináns maradt, de találtunk benne megfelelő puhaságot, barátságos megközelítést is, így a továbbra is hatalmas vehemencia nem söpörte el a dal mondanivalóját, hanem teljesen közel engedett magához, jó szorosan ott tartva, de mégsem megfullasztva. A Cornwall IV tehát nem félt megmutatni kvalitásait, de a zene természetes és élvezetes reprodukálása volt az igazi célja, amit maradéktalanul tudott is teljesíteni.

Joni Mitchell klasszikus dalával a Klipsch eddig nem ismert felnőttséget volt képes előhozni magából természetes női énekhanggal, tökéletes érthetőséggel, így adva át a korántsem könnyed mondanivalót. A hangfal mégsem volt borúlátó, mert ugyan tökéletesen állt neki a drámai szerep, nem süllyedtünk jobban a fotelbe az eddigieknél. A finom és akár jobban a húrok közé csapó gitárjáték, a komoly szöveget alátámasztó hangszerelés szinte zsigerien áradt szét a dobozokból, a felesleges díszítéseket viszont nagyban elkerülte, így csak a felvételen hallható gondolatok burjánztak körülöttünk, és a fülünk mellett, az egész testünkben, elménkben. Úgy tudott a Cornwall IV komoly lenni, hogy a melódiára itt is mindig odafigyelt, a dalszerkezetet nem roncsolta soha a hatalmas ereje, csak feltárta a velejét, megmutatva mindent életnagyságban, amit a szerző szeretett volna.

A The Last of the Mohicans ezek után kihagyhatatlan volt a számunkra, amiből most a Promentory tételt választottuk, így mutatva meg számunkra azt, hogy milyen finoman és hangulatosan tudja kezelni a mennyiséget és feszültséget a hangfal. Érezhető volt, ahogyan magában a filmben is, hogy a romantika csupán átmeneti, közeledik valami vészjósló, de az egész mégis át volt itatva simogató szépséggel. Itt jutott eszünkbe az, hogy a gyártó szerint centernek is bevethető a Cornwall IV, ami tényleg helytálló, és el tudtuk képzelni, hogy mit is tudna alkotni egy mozi során ez a hatalmas doboz! Persze a The Kiss klasszikus részt sem hagyhattuk ki az albumról, ami remek és mély színpadával, magávalragadó harmóniájával nyúlt ki felénk, és szimplán rántott be magával felidézve bennünk a régi emlékeket, amikor bemutatták a filmet. Az erőfitogtatás itt is elmaradt, minden szépen a helyére került, de a hangszerek olyan súlyt és érzelmi metódust nyújtottak, amiről csak nagybetűvel szabadna írnunk.

Összegzés, végszó

A Klipsch Cornwall IV azoknak készült, akik szeretik a hagyományos dolgokat, de abból egy igen magas szintet képviselő hangfalra vágynak a tágas nappalijukban. Igen, méretét és energiáit ugyan lehet, de kár lenne kisebb helységbe szorítani, hiszen nem arra szánták a tervezőik, akik az alap, közel 70 éves elgondolásukat megtartva, de újításokat bevetve alkottak egy valóban nagyot, minden téren. A Cornwall IV duzzad az erőtől, irdatlan basszustartománnyal rendelkezik, amit a speciális reflexrendszer egyszerre mutat meg, de kordában is tart, a tölcséres közép és magassugárzók pedig képesek magukból a maximumot kihozni, minden bántó jelleg nélkül. Együttesen alkottak egy olyan abszolút teljesértékű előadást, ami minden téren dominál, ugyanakkor érezhető lelke és tapintata is van. Valóságos, természetes hangzással van megáldva, ami persze meg lett fűszerezve a Klipsch karakterével, amihez hozzátartozik az is, hogy nem bíznak semmit a véletlenre, csak a tapasztalatra. Időtálló hangfalat sikerült így újra megteremteni Amerikában, ami nem a divatorientált közönségnek készült, hanem a valódi és tartós értékek kedvelőinek és élvezőinek. A kategóriájában így a Klipsch Cornwall IV egy igazán izgalmas, remek arányokkal rendelkező, természetes karakterű és hatalmas energiákat megmozgató hangfal, ami képes még a kétkedőket is meggyőzni.

1 2

Következő oldal >