Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Indiana Line Utah 5 hangfal teszt
2025. június 30., hétfő, 05:10
IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt
Mint azt korábban említettük, az olasz Indiana Line nagyon ritkán változtatja meg sorozatait, ami bizonyítéka annak, hogy a hangfalaik nagyon is időtállóak. Azonban nekik is figyelniük kell a konkurenciára, a trendre, továbbá a tervezőik sem ülnek malmozva az asztaluk mögött. Ennek legújabb eredménye az Utah 5 nagyméretű állványos modelljük, amit a DJ 310 utódjának szánnak.
DJ-ből Utah, tehát vissza a gyökerekhez
Az 55 év tapasztalattal rendelkező Indiana Line minden téren különcnek számít. Eleve nem szokás olasz hi-fit olcsón adni, másodszor az áraik a pandémiát követően sem emelkedtek meg, tehát nagyon okosan gazdálkodnak, harmadszor a saját útjukat járják, persze az aktuális divatot is figyelembe véve. A DJ sorozatuk visszarepített minket a nyolcvanas évekbe, rengeteget kaptunk kevés pénzért, és fizikumához képest nagyon is kulturált előadást.
A DJ-t leváltó Utah sorozat első darabja szimplán 5 névre hallgat, ami utal a kezdetekben használt hangszórókra. Maradt a nagy méret, és a hangszórók számán sem változtattak, de azon kívül tulajdonképpen mindenen! Az oldallapok egymással párhuzamosak, MDF-ből készültek és PVC-furnérral vonták be, ami lehet tölgy vagy fekete, az előlap viszont kizárólag az utóbbi színben készül, és a klasszikus módszerrel rögzíthető. Ez már nem a nyolcvanas, inkább a hetvenes évek. Belül keresztirányú merevítéseket használtak, valamint jelentős mennyiségű poliészter csillapítóanyagot.
Mélysugárzója 270 mm-es, anyaga polipropilén, amit a megfelelő merevség elérésének érdekében csillámmal kombináltak. A középsugárzó 150 mm-es, és vele megegyező anyagból kéült, a tisztaság megtartása miatt viszont külön kamrát kapott. A sort a radiális csillapítókamrával ellátott 26 mm-es textil dóm magassugárzó zárja, amihez neodímium mágnest illesztettek, a hozzájuk tartozó keresztváltót pedig a cég magasabb kategóriájára alapozva tervezte. Légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat vetettek be, az optimalizálást pedig számítógéppel végezték el.
Az Indiana LineUtah 5 háromutas konstrukció, továbbá az elődhöz hasonlóan maradt a dupla reflexkimenet is, de itt azokat nem a frontoldalon, hanem a doboz alján találjuk. Hogy azok megfelelően kifussák magukat, vaskos lábakat alkalmaztak, amelyek kétféle konfigurálást tesznek lehetővé. Amennyiben csak az első kettőt csavarjuk be, akkor a padlóra is helyezhetjük - ebben segít a kicsit megdöntött hátsó rész -, mind a négy beillesztésével pedig állványra is tehetjük.
Az Indiana Line elvileg az előbbit preferálja, bár a hivatalos oldalukon erről cikkünk írásakor még nem szól a fáma, hiszen maga a hangdoboz sem volt még feltüntetve. Viszont a nem is olyan régen lezajlott müncheni HIGH END München 2025 kiállításon már bemutattak egy hozzá illő spéci állványt is, tehát a klasszikus elrendezés híveinek érdemes azt megvárni, ráadásul kb. 70 ezer forintért vásárolható majd meg, ami teljesen korrekt vételtek tűnik.
Mindent bele hangdoboz, de remek arányokkal megáldva
Előzetes információink szerint ez a hangdoboz amolyan mindenevő, tehát ugyan most nem sikerült bevinniük az erdőbe, de igazán előrébb nem is jutottunk. Maradt a hagyományos módszer, tehát a zenehallgatás és a fülünk!
Mivel remek az érzékenysége, tehát elvileg nem kíván nagy hajtást, ezért a Rotel legújabb és méretben, valamint teljesítményben is legkisebb erősítőjét, a DX-5-öt választottuk partneréül a csöves kimenetű CD-lejátszónk és Naim streamerünk mellé. Ugyan árban jelentősen felé nő az erősítő, hiszen 600 ezer forint, viszont nagyon ügyesen bánik a mindössze 2x25 wattjával (8 ohmon), továbbá a semleges, kicsit félszeg karaktere is passzolt az Indiana Line Utah 5 bizony elég vehemensnek bizonyult hangképéhez. De lássuk a részleteket!
A Dire Straitset nem szoktuk kihagyni, mert zömében kedvelik az emberek - kivételek persze mindig akadnak -, remekül vannak keverve, és a zene is változatos. Az Utah 5 remek gitárhangot produkált, amolyan testeset, izmosat, hosszan lecsengőt, ami nagyon jót tett ennek a zenének. A mélytartomány mellett nem lehetett elmenni, pedig elég lassú dalt választottunk, ahol a dobos is inkább csak a káván játszott. Knopfler teljesen érthető, és melodikus maradt, a szokásos visszhang nem volt túlzó, és az egész zenekart szép csokorba kötve nyújtotta felénk. Megrögzött rajongók kis pontatlanságot biztosan találhatnak az előadásban, viszont összességében minden a helyére került, még a slide-gitár is arányosan fémes maradt.
Schubert szerzeményénél sem éreztünk olcsóságot, az Indiana Line ezt is nagyon ügyesen prezentálta. Hatalmas volt itt is a megmozgatott levegő, így a romantikus dalban több volt a szenvedély, mint a tapintat és óvatosság, ami egyébként nem is baj. Nem kellett nagy kivezérlés ahhoz, hogy a hangfal igazán életre keljen, tehát a kis Rotel sem verejtékezett ahhoz, hogy akár a nagyméretű mélysugárzót rendesen meghajtsa. Még a zongorahang is teljes értékű, teljes nagyságú, és meglepően természetes maradt, a díszítések pedig sejtelmesek, ugyanakkor izgalmasak voltak. Aki tehát szereti a klasszikus zenét, bátran tehet próbát ezzel a modellel, maximum a finomságokból kap kevesebbet az átlagosnál.
Jan Garbarek esetében az eddigiek után már meg sem lepődtünk azon, hogy a szaxofon nagyon erősen szólalt meg, az ismerős ECM-es hidegség csak nyomokban volt hallható, ami ugyan okozhat némi hiányérzetet, ám a kategórián túlmutató természetesség és nagy erő ezt velünk el tudta feledtetni. A kíséret itt is finoman, ugyanakkor határozottan volt jelen, tehát a középtartomány ismét megérdemel egy vállveregetést, és abszolút érdeme van annak, hogy külön kamrában helyezték el ezt a hangszórót. Volt itt is zenei áradat, igazán vaskos hangszerek és lendületes zenekar, ugyanakkor megmaradt a zene lényegi tapintata is. Jó volt hallgatni, ráadásul már szobahangerőn teljesen jóllakatott, és az is remek érzéssel töltött el, hogy az Utah 5-ben még rengeteg a tartalék!
Így váltottunk Marcus Millerre, ahol a basszus igazán kiélhette magát, és bizony nem is volt ezen a téren semmilyen szégyenlőség vagy visszafogottság! Rezdültek a gyorsan lefogott húrok, a tempó igazán remek volt, és a dögösséget is megkaptuk a funkys, jazzes érzés mellett. A dobos itt már úgy igazán belendült, bitangul pakolta oda magát, és az egész úgy volt szórakoztató, ahogyan azt sokan csak elképzelni tudják ennyi pénzért. A bekapcsolódó, és nagyon játékos gitáros ujjai gyorsak és pontosak voltak, tehát az arányok itt is remekül sikerültek, még akkor is, ha a mélytartomány azért soha nem rejtette véka alá a tudását. Egy 270 mm-es mélysugárzónak azért ez nehezen is menne.
Shirley Bassey során viszont tudott visszafogott lenni ez a szekció is, így megfelelő szerepet adva a klasszis énekhangnak. Nagyon okosan bánt a tudásával az Utah 5, középre pozicionálta így azt, az érthetőség mellett megadva nekünk a régi iskola példaértékét, benne impozáns erővel, és melankóliával. Nagyon pici kását észrevehettünk, ha nagyon odafigyeltünk, de ez egyáltalán nem volt zavaró, inkább adott egy egyéni, szexis jelleget a művésznőnek, ami szintén nem hátrány. Remek formában voltak a banda tagjai is, az erő mellett az árnyaltságra is oda tudtak figyelni, az összkép pedig ezúttal is doromboló, egységes, sokáig hallgatható és élvezetes, izgalmas maradt.
Összegzés, végszó
Az Indiana Line Utah 5 a külsejét tekintve, és az előadását is figyelembe véve visszaröpített minket egészen a hetvenes évekbe, ám a modern hangszóróhasználat és ügyes tervezés révén mindenképpen modernnek nevezhető. Elsősorban padlóra helyezhetjük, oda is szánják, de a hozzá tervezett állványra sem kell sokat várnunk. Rengeteg erő van benne, ahogyan tartalék is, ezáltal nehéz lenne visszafognia magát, így könnyedén meg tudja mutatni az erejét, még kis teljesítményű erősítővel is. Legalább 20 m2-t kíván magának, ahogyan a hallgatási pozíciót is elég messze kell tőle belőni, de már szobahangerőn rengeteget nyújt, végig szórakoztató, izgalmas marad, és még az arányokat is képes betartani. Remek, stílusos, jó megjelenésű és kidolgozású hangfal az Utah 5, aminek még az ára is megfizethető. Valóban mindenes, ahogyan azt a gyártó is állítja, mi is csak némi tapintatot hiányoltunk az előadásából, amiért kárpótol lendülete, remek balansza és odaadó jellege.
