Musical Fidelity M6si integrált sztereó erősítő M6scd CD-lejátszó teszt

2017. július 11., kedd, 23:05

Musical Fidelity audio hifi erősítő hifi erősítő erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Musical Fidelity erősítő Musical Fidelity teszt

A Musical Fidelity Ms sorozatának legnagyobb tagjait értelemszerűen nem hagyhattuk ki a tesztelt készülékek sorából, aminek elsődleges oka az a hangminőség, amit a kisebbek hosszas kipróbálása során tapasztaltunk. Így aztán hosszú hetekig nyúztuk az M6scd CD-játszót és az M6si erősítőt, az ennek során szerzett élményekből adunk ízelítőt az alábbiakban.

Nincs könnyű helyzetben az, aki 850000 Ft körüli összeggel a zsebében sztereó erősítőt vásárolni indul. Igazából mi, akik teszteléssel foglalkozunk, nem tudnánk hirtelen, de alapos megfontolás után sem egy bizonyosat megnevezni, amit legszívesebben birtokolnánk. Ez az a kategória, ahol rendkívül erős a mezőny, jókora a választék, tudásban, képességekben nincsenek óriási különbségek. Nem soroljuk fel a vetélytársakat, bárki percek alatt megtalálhatja az összeset, egyéni ízlés alapján dönthető el, melyiket visszük haza.

Nagyjából ugyanez vonatkozik a közel egymilliós CD-játszókra, annyi eltéréssel, hogy lényegesen kevesebb a számításba vehető példány. Azt is hozzátesszük, hogy sajnos, mert számunkra az igazi zeneforrás még mindig az ezüstösen csillogó kompakt korong, nem a különféle megfoghatatlan fájlok. Bár elismerjük és elfogadjuk azok létjogosultságát, de kizárólag abban az esetben, ha beszerzésük legális úton történik.

Mindkét M6s készülék lehetőséget nyújt az ilyenek megszólaltatására, hiszen a CD-játszó rendelkezik koaxiáis digitális, optikai és aszinkron USB bemenettel, az erősítő csak az utóbbival, amin keresztül a beépített 192 kHz/32 bit-es DAC-ok fogadni tudnak mindenféle jeleket.

Az M3 és az M5 kivitele, felépítése csak elismerő szavakat íratott le velünk,az M6-ok rátettek erre egy kisebbfajta lapáttal. A tervezők ügyesen adagolták fokról-fokra a plusz teljesítményt, a vastagabb előlapot, és az M6si esetében a korábban reklamált XLR bemeneteket, magasabb készülékházat, hogy csak azokat említsük, amik kapásból eszünkbe jutnak. Jelenlegi tesztalanyunk tehát szimmetrikus felépítésű, ebből következik, hogy baloldali hűtőbordái nem csak díszítőelemek, hanem valódi feladatot kaptak. Ezt igazolja a hangszóró csatlakozók egymástól távoli elhelyezése.

A készülék belseje meglepően szellős, többször annyi alkatrész elférne benne, mint amennyit láttunk. Ez nem negatív kritika, csupán ténymegállapítás. Az előlapok első ránézésre a - magasságukat kivéve - szinte semmiben nem különböznek a sorozat többi tagjáétól, az M6si eggyel több bemenetválasztó gombbal rendelkezik, éppen az említett XLR bemenet miatt. Teljesítménye 8 ohmon 220 watt csatornánként, ami igencsak tekintélyes, bárhonnan nézzük.

Az M6scd kinézete remekül illik az erősítőéhez, egymás alatti (feletti) polcokon szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Kijelzője lehetne valamivel nagyobb, hogy 4 m távolságból ne kelljen meresztgetni a szemünket, ha fel akarjuk ismerni a rajta lévő karaktereket. A lemeztálca mozgató gombot itt sem a legjobb helyre tették, de ez legyen a legnagyobb problémánk! A hátlapra pillantva a minőségi kivitelű RCA aljzatok fényes sárga színe vonzza a tekintetet, pedig az alattuk elhelyezkedő XLR kimenetek sokkal izgalmasabbak, ez bebizonyosodott a használat során. A többi csatlakozó is feltétlenül említést érdemel: egy USB, 2-2 db optikai és koaxiális bemenet, 1-db kimenet és két trigger Jack hüvely. A felsorolásból egyértelmű, hogy ez a CD-játszó is felkínálja DAC-ját a külső forrásokról (akár TV-ből) érkező jelek, fájlok számára. A maximális mintavételezési frekvencia 192 kHz/32 bit.

A meghallgatás nem egyenlő a hétköznapi zenehallgatással, ezt bizonyára mindenki pontosan tudja. Olyankor hajlamosak vagyunk a kákán is csomót keresni. Talán sikerült volna találni, mert abban mesterek vagyunk, de odáig nem jutottunk el, inkább belemerültünk kedvenc zenéink élvezetébe. Az élményfaktor magasra emelkedő értéke köszönhető volt a remekmívű Triangle Signature Delta hangfakaknak, mindent kihoztak a Musical Fidelity párosból. Utóbbiak egymáshoz csatlakoztatására kezdetben a szokásos Nordost Heimdall 2 RCA kábeleinket használtuk, majd a tesztidőszak utolsó 10 napjára a legújabb Lessloss RCA és XLR vezetékeket kötöttük be. Eleinte felváltva, majd megragadva a szimmetrikusnál, de erről pár sorral lejjebb írunk részletesebben.

A rendszer hangjában megjelent a dobok szigorúságának ellentéteként a cintányérok könnyedsége. Ekkora altszaxofon még nem volt a szobánkban, de nagybőgő sem. A hangversenyzongora be sem fért, egy méter átlógott belőle a szomszéd helyiségbe. Az érzékeltetni kívánt méretek valódiságát ellenőrizni nem állt módunkban, senki nem akart kölcsönadni és ideszállítani mindenféle hangszereket. Legyen elég annyi, hogy makulátlanul hitelesnek éreztük a zene minden részletét. Néhány tagból álló zenekarokat nem teljesíthetetlen feladat kvázi beköltöztetni a helyiségbe, szimfonikus orkeszterekkel szokott meggyűlni a baja a kevésbé kifinomult rendszereknek. Nos, ilyesmiről szó sem lehetett, még a Beethoven 9. szimfóniájának negyedik, Presto tételében megszólaló kórus tagjait is el tudta helyezni a falak között, pedig azok létszáma közel 100 fő.

A frekvencia-tartomány legalja ámulatba ejtett minket, szubládákat megszégyenítő mélységet csalt elő a Musical Fidelity páros a Triangle hangdobozokból. Ráadásul mindezt olyan gyorsasággal és feszességgel adták elő, amitől leesett az állunk. David Munyon Four Wild Horses című számában nem 4 ló, inkább egy egész bölénycsorda száguldott át a szobán és rajtunk. Alaposan megremegtek az arra hajlamos berendezési tárgyak és belső szerveink.

Szerencsénkre az M6si lehetőséget nyújt az RCA és az XLR bemenetek közti azonnali váltásra a távirányító gombjaival is, így remekül össze tudtuk hasonlítani a hangjukat. Pár oda-vissza kapcsolgatás után sikerült villámgyorsan, szinte pontosan ugyanazt a hangerőt beállítani mindkettőre, kompenzálva a szimmetrikus magasabb jelszintjét. Erre azért volt szükség, hogy a vakteszt valóban vak legyen, ne a hangosság alapján mondjuk meg, melyik aktív éppen.

Összetéveszthetetlenül sokkal szebben, jobban, tisztábban szólt a muzsika, amikor az XLR volt használatban. Egy vékony függöny tűnt el a membránok és a füleink közti térből, elevenebben csendültek a cintányérok, fémesebbé vált a trombita és a triangulum. Előkerültek korábban észrevehetetlen háttérzajok, apró, finom részletek, a dobseprű szálait szinte meg lehetett számolni. A színpadábrázolás nem változott, ugyanolyan széles volt az összes létező irányban, mint korábban.

A Musical Fidelity M6scd/M6si párosa a Triangle Signature Delta társaságában olyan rendszert alkotott, ami a hangjával magához csalogat, leültet, odaragaszt, elvarázsol. Arra kényszerít, hogy mindegyik kedvenc lemezünket meghallgassuk, nem egyszer, hanem számtalanszor. Nem kevés pénzbe, kábelekkel együtt körülbelül 4-5 millió forintba kerül ez az összeállítás, de bőven megéri.

1 2

Következő oldal >