Cambridge Audio MXN10 hálózati streamer teszt

2025. október 6., hétfő, 17:10

Cambridge Audio audio hifi lejátszó zenelejátszó streamer hifi lejátszó hálózati lejátszó audio lejátszó hálózati zenelejátszó hálózati streamer lejátszó teszt streamer teszt hálózati zenelelejátszó teszt

Vélhetőleg nem a külsejével fog hódítania a Cambridge Audio MXN10 streamere, ám a látvány becsapós, mindent tud, amit ma elvárhatunk a hálózati lejátszóktól. Roon Ready, TIDAL Connect, Deezer, Spotify, Qobuz és az internetes rádiók megszámlálhatatlan választéka. WiFi és AirPlay 2, ha nem szeretjük a kábeleket, plusz Bluetooth kapcsolat, ami mára már elfogadható szintre nőtte ki magát a hifisták számára is.

Felesleges sallangoktól mentes kialakítással érkezett hozzánk a Cambridge Audio MXN10 streamer, már ami a kinézetét illeti. Belül ugyanis jóval izgalmasabbra sikeredett, minden tekintetben megfelel az elvártaknak, szolgáltatások és lehetőségek tekintetében. Támogatja az összes fontosabb streaming szolgáltatót, légyen az TIDAL, Qobuz, Deezer, vagy Spotify. Köthetünk rá külső tárolót is (SSD, HDD, pendrive). Ha audio PC-t használunk, akkor a Roon Ready lehetőség is rendelkezésre áll, a helyi fájlokat is elérhetjük a StreamMagic applikációval (iOS és Android), Chrome Cast és Google Home is használható Multiroom Capability-vel együtt. Azaz minden jóval ellátott streamerrel volt dolgunk, a márkanév láttán pedig erősen megnőttek az elvárásaink, ebben a gyártóban ugyanis eddig igen ritkán kellett csalódnunk (igaz ilyenre nem nagyon emlékszünk).

Kinézet, csatlakozók

Egy szerény dobozkát kaptunk kézhez, aminek az elején egy ki/bekapcsoló gombon kívül, mindössze még négy darab nyomógombot találunk, amivel különböző Preseteket tudunk beállítani (mondjuk négy darab különböző netes rádióállomást) és ezzel le is tudtuk az előlap bemutatását.

Hátul viszont minden olyan csatlakozási lehetőséget megkapunk, amivel gond nélkül tudunk csatlakozni a különböző műsorforrásokhoz. Digitális koaxiális, optikai és analóg RCA kimenet, USB-C a külső adattárolókhoz, Ethernet aljzat, WiFi és Bluetooth antenna zárja a sort. Némi kifogásunk a tápcsatlakozó láttán akadt, ugyanis az nem a szabványos IEC, hanem az úgynevezett "borotva" így kicsit nehézkesen lehetne tápkábelt cserélni (nincs akkora választék belőlük). Persze túl nagy jelentősége nincsen, ebben az árkategóriában nem nagyon cserélgetik a kábelt és a hozzáadott is elég jó minőségű.

Szolgáltatások, használat közben

Vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere, idézhetnénk Arany János örökbecsű sorait, ugyanis kifogástalan választékot kapunk az étlapról, illetve az elérhető streaming és helyi hálózati lehetőségekről. TIDAL, Qobuz, Deezer, Spotify az összes fontosabb szolgáltatót elérhetjük, csemegézhetünk a netes rádióadások között, válogathatunk a helyi hálózat vagy a csatlakoztatott külső adattároló zenéi közül. Használhatjuk önmagában a Stream Magic App-al, vezérelhettük PC-ről a Roon programmal (Roon Ready minősítést visel büszkén a homlokán), de felismerte és kezelte a Jriver és az Audirvana is. A D/A átalakító meglepő módon, nem a megszokott Burr-Brown, hanem egy ESS Sabre 9033Q. A StreamMagic applikációval nem volt különösebb gondunk, sőt végre találtunk egy olyan programot, ahol használat közben nem kellet a fejünket fogni gyorsan, egész logikusan és megbízhatóan működött. Menet közben döbbentünk rá, hogy az előlapi Preset gombok, pont annyira bizonyultak hasznosnak, mint tehénnek a görkorcsolya. Lévén vagy PC-ről és Roonnal, vagy a StreamMagic App-al irányítottuk, soha nem esett kézre egyik sem, de legalább nem koptak és használódtak el idő előtt. Zavaró zörejeket és feltűnő melegedést nem tapasztaltunk, csendben és diszkréten tette a dolgát működés közben.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3 és Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Signature DAC-ok, WiiM Ultra streamer, Satori hangfalak, SVS SB-3000 és SB-5000 Revolution szubládák, AudioQuest Night Owl Carbon füles, Silent Angel N8 Pro switch, Atlas és QED kábelezés.

Hangminőség

A tesztek során különböző zenei műfajokat hallgattunk rajta - a klasszikustól a progresszív rockon át a filmzenéig - és minden esetben megpróbáltunk arra figyelni, mennyire "muzikálisan" tudja megszólaltatni a különböző műfajokat.

A klasszikus zenét hallgatva - különösen nagyzenekari művek és kamaraegyüttesek esetében - a Cambridge Audio MXN10 megmutatta, hogy nem csupán digitális adatokat továbbított, hanem képes volt érzelmi töltettel megtölteni a hangképet. Az eszköz egyensúlyt teremtett a precíz részletek és a zene lüktető, organikus jellege között.

Beethoven 5. szimfóniája különösen grandiózusnak bizonyult. Az első tétel szaggatott ritmikája feszesen és jól definiáltan szólt, miközben a vonósok simasága is érvényre jutott, nem zavarták egymás "köreit". A térérzet meggyőző volt: a hangszerek elhelyezkedése egészen tűrhetően megjelent a térben, főleg széltében, de a szoba hátsó falát is megközelítették, és a koncertterem akusztikáját is elfogadhatóan tolmácsolta.

A szólóhangszerek - mint például egy barokk cselló vagy egy fortepiano - hangja meglepően testessé vált. Nem volt túlmelegített, mégis meleg karaktert közvetített. A tranziensek tisztán jelentek meg, de nem váltak tolakodóvá. Üdítő természetességgel és részletgazdagsággal kezelte a klasszikus repertoárt, gazdagon megrajzolt mélytartománnyal.

Hans Zimmer - Live in Prague koncertfelvétel talán az egyik legnagyobb kihívást jelentette a lejátszó számára. Zimmer monumentális zeneszerzői világa dinamikai skálájával, masszív basszusával és számtalan, hangszerekkel teli hangsávjával valódi stressztesztként szolgált minden digitális lejátszó számára. A koncert bevezető szakaszában, amikor a Driving Miss Daisy témája elindult a vonósokkal és a visszafogott zongoraszólamokkal, a hangzás még meglehetősen intim és meghitt volt. Ám amint átváltottak az Inception vagy a Pirates of the Caribbean című filmek grandiózus, ütemes zenéire, kontrolláltan, mégis erőteljesen szólaltatta meg a mélyfrekvenciákat, remekül sikerült neki visszaadnia azt a komor stílust, ami ezen felvételek egyik jellemzője. A dobok ütése nem volt túlzó, de határozott és "testközeli" élményt nyújtott. A felső frekvenciák tisztán rajzolódtak ki, a cintányérok és szintetizátorok hangjai különválasztva szólaltak meg, mégsem váltak steril vagy túl analitikus hangzásúvá. Külön kiemelendő volt az a képesség, amellyel megőrizte a koncert atmoszféráját - a közönség visszafogott zajait, a tér mélységét és a hangszeres egyensúlyt. Ebben az esetben egyértelműen előnyt jelentett a streamer koherens és nyugodt karaktere.

Mike Oldfield zenéje megkapó keveréke az akusztikus hangszereknek, az elektromos gitároknak, a világzenei hatásoknak és a szintetizátoroknak. Az olyan albumok, mint a Tubular Bells vagy az Omadawn különösen alkalmasak voltak arra, hogy teszteljük az MXN10 részletvisszaadását, színpadábrázolását és hangszínbéli semlegességét. A Tubular Bells első részét hallgatva feltűnő volt, milyen precízen ábrázolta az eszköz a fokozatosan építkező hangszerelést. A csilingelő zongorafutamok kristálytisztán szólaltak meg, míg a réteges gitár- és basszusmenetek finom dinamizmusát is szépen tolmácsolta a lejátszó. A mikro- és makrodinamikai különbségeket is érzékletesen közvetítette: nem vesztek el a halkabb, visszafogott részek, még akkor sem, amikor a teljes zenekari hangzás betöltötte a szobát. Az elektronikus effektek részletgazdagon, mégis természetes integrációval jelentek meg. Nem tett hozzá színezést, de nem is tette sterillé túlságosan a hangképet. Az eredmény egy kiegyensúlyozott, hallgatható, mégis izgalmas interpretáció volt.

Mark Knopfler, szólólemezein letisztult, bluesos, olykor kelta hatásokkal átszőtt zenei világot teremtett meg. A lejátszó hangkaraktere különösen jól illett ehhez az anyaghoz. A Sailing to Philadelphia vagy a Privateering albumok meghallgatása során Knopfler jellegzetes, ujjakkal pengetett gitárjátéka határozott, mégis sima módon jelent meg. A Cambridge Audio MXN10 streamer nem torzította el az akusztikus gitárok természetes testességét, a húrok pergése élethű volt, és a hangszerek jól pozícionáltan jelentek meg a térben. Knopfler énekhangja közvetlen, de soha nem vált orrhangúvá vagy túl közeli karakterűvé. A vokál mögötti hangszeres szekció - dob, bőgő, zongora - szervesen illeszkedett a mixbe, a streamer képes volt hűen megőrizni az arányokat. A ritmusszekció nem vált túlságosan "digitálissá"; a dobok ütései természetesek maradtak, a basszus pedig kontrollált, de mélyreható volt.

A populárisabb műfajok, mint a pop, indie vagy alternatív zene esetében könnyed, mégis erőteljesen megszólaló stílusát mutatta. Az olyan előadók, mint Norah Jones, Sting vagy Lana Del Rey számai nem igényeltek monumentális dinamikaátvitelt, mégis érzékenyen reagáltak a finom részletek visszaadására. Norah Jones - Come Away With Me című albuma például elegáns, nyugodt hangzással szólt. A zongora, a háttérgitár és a finom dobkíséret tökéletes egyensúlyban maradt, miközben az énekhang selymes, mégis érzelmekkel teli módon jelent meg.

Konklúzió, ajánlás

A Cambridge Audio MXN10 a tesztelés során minden zenei műfajban egyenletesen magas színvonalon teljesített. A hangkaraktert úgy lehetett jellemezni, mint semleges, enyhén meleg tónusú, rendkívül részletgazdag, ugyanakkor nem tolakodó. A térábrázolás meggyőző volt, a dinamika természetesen árnyalt, és az akusztikus hangszerek reprodukciója kifejezetten élethűnek bizonyult. Kompakt, minimalista, mégis kifinomult eszköz, amely a brit gyártótól megszokott letisztult stílust és hangzásképet képviseli. Bár mérete alapján egyesek talán másodlagos forrásként gondolhatnak rá, a valóságban meglepően gazdag és kiegyensúlyozott hangzásvilágot nyújt. A készülék különösen azoknak a zenehallgatóknak ideális, akik szeretik ötvözni a modern hálózati funkcionalitást a klasszikus brit hangkarakter időtálló eleganciájával. A maga kategóriájában mindenképpen ajánlott, a faék egyszerű kinézet ne tévesszen meg senkit, az egyszerű külső alatt minőségi hangot találunk!

1 2

Következő oldal >