Arcam A19 integrált sztereó erősítő teszt

Csak zene, de az nagyon

2014. december 21., vasárnap, 11:55

Arcam audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Arcam erősítő Arcam A19 Arcam hifi erősítő integrált sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt hifi erősítő teszt Arcam erősítő teszt

Megszokhattuk, hogy az Arcam házimozi erősítők elmélyült zenehallgatásra is meglepően alkalmasak. De mi van akkor, ha nem akarunk otthon mozit építeni, hanem egyszerűen csak jó hangot szeretnénk, egyetlen pár hangfallal? Az Arcam A19 erre ad választ, HDMI és internetrádió nélkül, cserébe a mozierősítőkhöz viszonyítva sokkal barátságosabb áron érhető el.

A sztereó tovább él

Sokan azt hinnék, hogy ma már nagyon kevesen állítanak össze otthonra, klasszikus sztereó hifi berendezést, tekintettel a házimozi erősítők, hangprojektorok és multimédiás hangrendszerek térhódítására. Tény, hogy egy bizonyos kategóriáig bezárólag, elérhetünk egy közel hasonló, ha nem jobb, teljesítményt, mint amivel egy belépő kategóriás sztereó erősítő és hangfalpár rendelkezik. Csakhogy az A19 már nem a ?helyettesíthető? szint képviselője. Igaz, hogy az Arcam sztereó erősítői közül ő a legkisebb, de a teljes piaci kínálatot elnézve, inkább stabil középkategóriásnak nevezhetnénk. További érdekesség, hogy tesztalanyunk tényleg nem több egy sztereó erősítőnél, rendelkezik egy jó nagy hangerőszabályzóval, jól olvasható, informatív kijelzővel, illetve hadseregnyi analóg RCA csatlakozóval, és pont. Küllemével nem kápráztatja el a felhasználót, de cserébe tisztességesen megépítették.

Látszólagos fiatalság

Az A19 nem túl régi termék az Arcam palettáján, letisztult, fiatalos, trendi módon alacsony készülékházzal tervezték. Arculatában érezni a frissességet, persze a gyártó egyáltalán nem ma kezdte, közel harminc éve készítenek hifi elektronikákat, és ez a termék bizonyos pontjain meg is látszik. Például a kijelző zöld fényben úszó karakterei félreérthetetlen módon szónokolnak a régi szép időkről, továbbá a hátoldalon megtalálható a lemezjátszó számára szükséges földelés is. Egyébként a készülékház kidolgozottsága, a maga diszkréciója ellenére szép, a színhasználat visszafogott, a formavilág kellemesnek mondható.

A potméter kellően kiemelkedik az előlap síkjából ahhoz, hogy kényelmesen kézre álljon, ugyanakkor nem analóg, elektronikusan vezérli a hangerőt. Utóbbi főleg évek múlva lesz előnyös, mivel a hagyományos mechanikus tárcsák hosszú távon zajosodhatnak. Az A19 hangereje precízen állítható, és a felfogatás nagyon jó minőségű, a kerék stabilan áll a tengelyén, nem kattog durván, csak finom rezdüléseket érezni a fokozatok között. Az erősítő diszkrét méretei ellenére, viszonylag combos, 8,5 kilogrammos súllyal rendelkezik, ezt főleg a belsejében lévő toroid transzformátor okozza. Csatornánként 50 W teljesítménye elegendő lehet még álló hangfalakhoz is, amennyiben az kellően magas érzékenységű, ráadásul az A19 teljes harmonikus torzítása is mindössze 0,003 %. Utóbbi 1 kHz-es jellel, 80 %-os terhelésen és 8 ohmon mért adat. Ehhez társul az előbb említett, túlméretezett, 350 W-os toroid trafó, amiből sejthető, hogy tesztalanyunk szükség bírni fogja a gyűrődést. Hamarosan kiderül.

A bekapcsolást követően

Van az A19-nek néhány látszólag elhanyagolható, de hosszú távon mégis pozitív tulajdonsága. Például a bekapcsolás fürge folyamat, és a bemenetek közötti átváltás is villámgyorsan, gyakorlatilag azonnal történik. A ki/bekapcsoló gomb a nagy átlagtól eltérően nem balra, hanem jobbra került (szerkesztőink jobbkezesek, nekik ez a kiosztás kényelmesebbnek bizonyult).

Az erősítő nem csak az előlapi főkapcsolóval kelthető életre, hanem a távvezérlőről is. Utóbb ergonómiailag és gombminőségben nagyon hasonlít az Arcam házimozi erősítők távirányítóira, csak éppen kb. feleakkora. A gumírozott gombok érzékenységét jól eltalálták, talán a műanyag burkolat kifogásolható, de a jel erőssége példaértékű. Volt, hogy teljesen ellenkező irányba céloztunk a távirányítóval, ám a szoba túlsó faláról visszaverődő jelre is reagált az A19. Az Arcam szerint az egymástól elszigetelt tápcsatornáknak köszönhetően nincs hatással a hangra, hogy a kijelző világít-e. Ettől függetlenül, ha zavaróak a zölden fénylő karakterek, akkor rendelkezésünkre áll a ?dimmelő? funkció.

Hangminőség

Az A19 egy hónapig vendégeskedett nálunk, főleg Revel hangfalak társaságában, közben rövid ideig a referenciának használt DALI IKON 2 MK2 dobozainkat is rákötöttük. Egyébiránt a tesztrendszer a következő komponensekből állt össze:

Elosztó: IsoTek Polaris

Tápkábel (erősítő és forráseszköz): IsoTek EVO3 Premier

Erősítő: Arcam A19

DAC: Pioneer N-50, később Arcam irDAC

Forráseszköz: Windows 7 operációs rendszerű HTPC

USB kábel (PC és DAC közé): Kimber Kable B-BUS

Hangfalkábel: Real Cable TDC300F

Revel Concerta M12 állványos hangfal

Hangfalállvány: IsoAcoustics ISO-L8R155

Összekötő kábel (DAC és erősítő közé): AudioQuest Golden Gate RCA

Az A19 hangja abszolút kimért és tiszta, ennek ellenére rendelkezik egy csipetnyi saját karakterrel (mint a legtöbb megfizethető hifi termék általában). A sajátos hangzás kényes dolog, sokszor képesek a gyártók nagyon elvinni a hangot egy szubjektív irányba, de szerencsére az Arcam esetében ilyesmiről szó sincsen. Mindössze annyi a fő célja, hogy ?muzikális? hangzást nyújtson, de készüljünk fel rá, hogy tényleg szokatlanul jó érzés vele zenét hallgatni. Minden felvételből kihoz néhány kellemes, kissé emelkedett tónust, különösen a magas frekvenciákkal bánik meglepő finomsággal. Basszusok terén kevésbé óvatos, ha szükséges, képes egészen tömény és jóleső ütemeket tolmácsolni anélkül, hogy felborítaná a rendszer egységességét. Jamiroquai ? Hurtin c. száma erre remek példa, eleve nehéz és kemény basszusokkal kevert felvétel, és az A19 vissza is adja a ?gyárilag? kódolt, súlyos ütemeket, de közben az ének tisztán kivehető, az elektromos gitár pedig precíz, és villámgyors. Ennél a zenénél különösen a torzított gitárhang zsebelt be elismerő hümmögéseket, mivel a két hangfal között borotvaélesen, pár centis pontossággal meg lehetett állapítani azt a pozíciót, ahol váratlanul lecsapnak a bundokra, ezzel elfojtva a jellegzetes rockos hangeffektet.

Aztán minden egyes tesztmuzsikánál ezt vettük észre: mihelyst a hangfalak irányába fordultunk, megjelent közöttük egy kapocs, mozgékony és határozott, eleven részletekkel. A hang nem úszott ki elénk, nem tárulkozott, de egy bizonyos, fizikailag meghatározható sávban élethűen megjelent. Minél jobb minőségű felvétellel próbálkoztunk, a hatás annál tovább javult, elhúzódó vagy visszhangos effektusok alkalmanként méteres távolságig is elszökkentek a hangsugárzóktól. Amiben érezni, hogy az A19 nem high end készülék, a szellősség, légiesség hiánya szimfonikus és élő felvételek során. Hozzátesszük, hogy ebben az ármezőnyben még így is kiválóan teljesített, egyáltalán nem volt miért szégyenkeznie. A ?nagy? erősítők gyakran jobbra-balra lebegtetik a részleteket, széthúzzák és kiterítik elénk a zenét, mint egy fátyol leplet. Az A19 nem kezd bele ilyen jellegű balettelőadásba, viszont amire képes, azt határozottan, egyenesen közvetíti felénk, és ha a hangfalakat jól állítottuk be, biztosak lehetünk benne, hogy a szobában mindenki felfigyel majd a jó hangra. Sokan azt gondolnák, hogy csatornánként 50 W teljesítménnyel nem lehet ?vadulni?, nos, ez a feltételezés addig tart, míg először nem merészkedünk a ?30-as? hangerő fölé. A 40-60-as szint között (a készülék hangerejét 99-ig skálázták) már valóságos energiabomba szabadul fel, ami ugyanakkor a hallgatót nem rémíti meg, sőt, inkább bátorítja. A mélyhangok minimálisan felkeményednek, a térérzet és a részletek viszont sokkal elevenebbé, határozottabbá és izgalmasabbá válnak, így aztán az A19 főleg azoknak jó választás, akik alkalmanként nem félnek kicsit felcsavarni a hangerőt.

Az A19 hangjának fő pozitívumát nehéz megfogalmazni, mivel többnyire inkább kellemessé tette a zenéket, ahelyett, hogy ezt-azt hozzátett vagy elvett volna belőlük. Egyszerűen jóleső hangulat lett úrrá rajtunk, ahogy a hangfalak előtt ülve Eliane Elias, Cassandra Wilson, Sting vagy Thievery Corporation lemezeket cserélgettünk. De közben a hifi élmény sem maradt el. Amennyire pl. a DALI IKON 2 MK2-t ismerjük, nem teljesített alul saját magán, kiegyensúlyozott és árnyalt hangot produkált. A Revel dobozok kevésbé mikroszkopikusan tagolt magas frekvenciákkal, de melegebb és izgalmasabb karakterrel egészítették ki mindazt a natúr, finom alapot, amit az A19 nyújtott. Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy tesztalanyunk mikor, milyen stílusú felvétellel teljesített legjobban.

Végszó

Egyértelmű, hogy valamennyi műfaj esetén ugyanazt a kimért, könnyen emészthető előadást adja vissza, ezért az Arcam A19-et más kérdéssel érdemes megközelíteni.

Mit szeretünk? Ha egy rendszeren jó érzés zenét hallgatni, vagy ha egy rendszer mindig egy higgadt, nyugtató, stabil szintet garantál?

Ha mindkettő fontos, akkor ezt az erősítőt nekünk találták ki. Ha a hangsugárzóink szórása megfelelő, biztosak lehetünk benne, hogy tőlük 5-10 méterre állva is élvezni fogjuk az erősítő ügyesen kidolgozott részletező képességét, ugyanakkor nagy hangerőn is stabilan, sziklaszilárdan viselkedik. A digitális bemenetek hiánya könnyen orvosolható egy irDAC beszerzésével, igaz, ez az árcédulára is rátesz egy lapáttal, de cserébe nagyon jó ár/érték arányú alapot szereztünk, egy hosszú távon is élvezettel hallgatható, audiofil rendszerhez.

1 2

Következő oldal >