FiiO Warmer R2R DAC teszt

2026. május 30., szombat, 01:55

FiiO audio hifi R2R DAC DA konverter USB DAC R2R DAC FiiO teszt DAC teszt FiiO DAC FiiO USB DAC FiiO DAC teszt USB DAC teszt R2R DAC teszt

A FiiO Warmer R2R DAC az ékes példája, hogyan lehet egy adott ár szegmens masináiból kihozni a legtöbbet, megtartva az alapokat, de mégis egy picit tovább fejlesztve azokat. Ami józan megoldásnak tűnik, ha ez hozzáadott értékkel is párosul, márpedig a FiiO terméke igen vonzó tulajdonságokkal bírt, nem kellett benne csalódnunk!

Az R2R DAC-ok nagy népszerűségnek örvendenek a hifisták széles táborában, sokan szeretik azt a sajátos és egyedi hangot, amit azok képesek nyújtani. A FiiO ezt ki is használja, ugyanis a K11 és a K13 után megjelentette a Warmer névre keresztelt szintén R2R ellenállás létrával szerelt verziót, aminek 4 darab előfok cső adja meg az alaphangot, ötvözve két jókora Deprez műszerrel az előlapon, ezzel is erősítve a retro érzést.

Kinézet, szolgáltatások

A két, sárga háttérvilágítással rendelkező Deprez műszer foglalja el az előlap döntő részét, a baloldali bekapcsoló és a jobboldali bemenet választó gombok között. Igen korrekt módon oldották meg a mutatók mozgását, bőven elmehetne akár egy szalagos magnó visszajelzőjének is, kivételesen gyorsan követi a zenei jelek nagyságát.

Hátul némileg meglepő (de annál dicséretesebb) módon szimmetrikus XLR kimenetet is kapunk a szokványos RCA mellett. USB-C, optikai és koaxiális bemenet közül választhatunk, az UBS-hez kapcsolódik még egy érdekesség, van egy kétállású billenőkapcsoló, amivel UAC1 és UAC2 között válaszhatunk.

Az UAC1 beállításkor nem kell drivert telepítenünk, anélkül is működik, hátránya a korlátozott felbontás és mintavételi frekvencia, azaz ez inkább csak olyan eszközökhöz használható, ahova nem tudunk drivert telepíteni. A teljes felbontás eléréséhez az UAC2 módot érdemes használni és a hozzávaló FiiO drivert a gyártó honlapjáról. Nevezetes "hátránya" (ami szerintünk egyáltalán nem hátrány, felesleges egy olyan tessék-lássék megoldást alkalmazni, aminek úgy sincs sok értelme egy szimpla DAC-nál) az a szabályozható vonal és fejhallgató kimenet hiánya. Megváltoztathatjuk még a működési módot is NOS/OS kapcsolóval, ahol a NOS a natív R2R dekódolást, az OS túlmintavételezést végez - amivel pont az R2R lényegét vesszük el, sok értelmét nem láttuk.

Belül

A készülék központi eleme a FiiO saját fejlesztésű, négyszeresen differenciális, 24 bites R2R DAC-ja, amely összesen 192 darab nagy pontosságú vékonyréteg-ellenállást alkalmaz (csatornánként 48 darabot). Az ellenállások 0,1%-os tűréssel készültek, ami igen megsüvegelendő teljesítmény ezért az árért.

A csöves kimeneti fokozatot négy, Szlovákiában gyártott JJ Electronic E88CC elektroncső működteti. A csövek ±28 V-os nagyfeszültségű táplálást kapnak, tervezett élettartamuk eléri a 10 000 üzemórát, ezért nem nagyon kell félnünk attól, hogy hamar tönkre mennek. Sőt, mivel minden további nélkül ki lehet cserélni őket, így kinyílik előttünk a lehetőségek végtelen tárháza, csőcserével saját ízlésünkre állíthatjuk be a megszólalását. Ugyanis a különböző gyártók csövei, mind másképp szólnak, nem beszélve a csúcskategóriás, egyedileg válogatott garnitúrákról, amikkel nagyságrendileg jobb hangot lehet belőle kihozni (megjegyzés: azt hozzá kell tegyük, hogy a csőcsere "garancia" vesztéssel jár, ezért érdemes megvárni vele a jótállási idő végét). A csövek ebben az esetben pufferként működnek, nem erősítenek semmit a jelútban, az erősítést OPA 1642 chipek végzik. A tápellátáson sem spóroltak, 46 W-os toroid trafó szolgálja ki az áramköröket.

Használat közben

Hiba nélkül üzemelt a tesztek alatt, még a melegedés sem volt számottevő, az előfok csövek 40/50 Celsius fokon üzemelnek, nem feltétlen kötelező akkora helyet hagyni a szellőzésre, mint a végfok csövekkel szerelt erősítőknek. Persze érdemes olyan helyre rakni, ahol nincsenek letakarva a szellőzőnyílások, biztos, ami biztos. alapon.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Siganture DAC-ok, WiiM Ultra, FiiO S15 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon és FiiO FT7 fejhallgatók, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és QED kábelezés.

Hangminőség

A szóban forgó R2R DAC-kal eltöltött idő után egyértelművé vált számunkra, hogy egy kifejezetten karakteres, mégis hosszútávon rendkívül élhető hangú eszközzel volt dolgunk. Nem az a fajta készülék volt, amely első hallásra sokkoló részletezőképességgel próbál lenyűgözni, hanem sokkal inkább az, amely fokozatosan, óráról órára építette fel azt az élményt, amit végül nehéz volt elengedni. A hangsúly egyértelműen a hallgathatóságon, a természetességen és egy gazdag, telített középtartományon volt.

Az első néhány óra után már érződött, hogy ez a DAC nem a klasszikus "digitális precizitás" iskoláját követi. Nem a borotvaéles kontúrok, nem a túlzó transzparencia volt a fő erénye, hanem egy sokkal organikusabb, élettel telibb megszólalás.

A hangkép enyhén meleg tónusú volt, kifejezetten folyékony, soha nem vált fárasztóvá.

A legfontosabb tulajdonsága azonban egyértelműen a hallgathatóság volt. Nem volt olyan felvétel, amit "rosszul" adott volna vissza, legfeljebb máshogyan, mint egy analitikus delta-sigma DAC.

A legmeghatározóbb élményt a középtartomány adta. Ez volt az a frekvenciasáv, ahol a készülék valódi karaktere megmutatkozott. Itt dús volt, telített és színekben gazdag. Az énekhangok különösen meghatározott testet kaptak, jelenlétérzetük erős volt, nem "lebegtek" szétfolyva hanem stabilan a térben álltak. Ez a fajta megszólalás nagyon közel állt ahhoz, amit sokan "analógosnak" neveznek. Nem volt steril, nem volt vékony, inkább hús-vér, anyagszerű hangokat kaptunk.

A magas-frekvenciák viselkedése tipikusan az R2R architektúrára jellemző módon alakult, azaz enyhén lehajló karakterűek voltak, sosem váltak élessé, inkább simák és integráltak maradtak. Ez nem jelentett hiányt részletekben, mindössze a hangsúly nem a "csillogáson", hanem a zenei egészen lett tetten érhető. Nem szikráztak túlzó módon, természetes lecsengéssel kényeztették füleinket. Ez különösen hosszú távon vált előnnyé, mert nem fárasztotta a fület, nem okozott digitális "digitízt".

A basszus nem a legkeményebb, legütősebb iskolát képviselte, hanem inkább kerek, enyhén puhább, de jól követhető maradt mindvégig a tesztek alatt. Nem volt túlfeszített vagy túlkontrollált, természetes lecsengésével jól illeszkedett a középtartományhoz. Ami még megemlítendő, nem nagyon hallottunk olyan zenei stílust, ahol "túl száraz" jelzővel kellett volna illetnünk.

A dinamika nem túlságosan robbanékony, nem ugrott bele az arcunkba, inkább folytonos, zenei értelemben kimondottan egybefüggő, legfőképpen a hallgatott zene "ívére" koncentrált. Kevésbé volt hajlamos a túlzott részletességre, sőt az megtörte volna a zene "lendületét".

Térábrázolás

A tér nem a tűéles lokalizációról szólt, hanem mélységben jól rétegzett hangszerekről és előadókról. Szélességben hozta a kötelezőt, a hangszerek között megvolt a kellő "levegő". Ezért a pénzért jóval kevesebbet vártunk volna el, de kellemesen csalódnunk kellett benne. A színpad inkább összefüggő egészet alkotott. Ez a fajta prezentáció sokkal inkább koncertszerű élményt adott közelítve a sokkal drágább DAC-ok szintjét.

Mike Oldfield

Oldfield zenéje kiváló tesztanyag a rétegzettség és a vizsgálatára. A hosszú, építkező kompozíciók során azt tapasztaltuk, hogy a rendszer rendkívül szépen tartotta össze a bonyolult struktúrákat. A gitárokhúrok melegen, enyhén lágy kontúrral, a húrok előtérbe nyomulása helyett, inkább magát a gitártestet hangsúlyozta ki. A szintetizátorok nem váltak harsánnyá, inkább, mint egy hátérréteg jelentek meg, amik szépen aládolgoztak a fő dallamnak. A zene egésze folyamatosan áramlott, nem esett szét részletekre ebben az esetben sem.

Hans Zimmer

A nagyzenekari és elektronikus elemek keveréke jól megmutatta a DAC karakterét. A mélyek nem voltak brutálisan ütősek, ellenben szépen kitöltötték a teret, de még így is sikerült neki azt a brutális érzetet átadnia, mint ami például a Dark Knight felvételére jellemző. A vonósok különösen szépen szóltak enyhén selymes karakterrel A csúcspontok nem váltak agresszívvá, inkább grandiózus jellegűek maradtak.

Beethoven

A klasszikus zene talán az egyik legerősebb oldala volt. A vonós hangszerek remek felbontással és jelenlétérzettel jelentek meg, nem volt "digitális" érzetünk. A zongora testesen kissé meleg karakterrel szólalt meg és egész hallgatható maradt mindvégig, ami nem lebecsülendő teljesítmény egyéb, más DAC-okhoz képest, ahol pár zongorafutam után inkább kimenekülnél a helyiségből...

Yello

Az elektronikus zenénél érdekes módon nem a tipikus "hifi show" jelleg dominált. Ugyan basszus kevésbé volt feszes, de a kellemesen kerek hangjaival nem nagyon hagyott maga után hiányérzetet így sem.

A felső tartomány nem hozta a dobhártyáinkra a frászt, nem kellett attól félnünk, véletlenül túlvezérli a magashangszórókat a hangfalainkban. Nem beszélve arról, így hosszú távon sokkal élvezhetőbbek maradtak.

AC/DC

A rockzenénél a középtartomány előnyei jöttek elő, ahol a gitárok testesek maradtak, nem váltak harsánnyá, igaz volt némi hiányérzetünk, némi (jó értelemben vett) agresszivitást elviseltünk volna, persze a teljes képhez hozzátartozik, azért itt a "normál" Delta-Sigma DAC-ok a legtöbbször jobban teljesítenek. Az ének előrébb lépett, jelenléttel telt meg, a hangzás inkább "élő" jellegű volt, mintsem stúdióanalitikus.

Paul Simon

Az akusztikus anyagok különösen jól álltak neki, az énekhang bensőségesen intimen tudta átadni az adott szám hangulatát. A gitár gazdag felharmonikusokkal, természetes lecsengéssel és meglehetősen élethűen szólalt meg, pontosabban el tudta hitetni velünk, hogy valódi hangszert hallgatunk.

Radio Paradise - a hosszútávú teszt megszokott szereplője

A folyamatos rádióhallgatás során mutatkozott meg igazán az R2R hatása. Több órán keresztül hallgatva sem jelentkezett fáradás, nem vált idegesítővé, nem hiányzott a "részletesség", holott nem igazán arra helyezte a hangsúlyt. Ez volt az egyik kulcsmomentum volt, mert, nem elemezni, hanem zenét hallgatni hívtuk segítségül és azt meg is adta nekünk.

Az R2R karakter szerepe

A létraellenállásos (R2R) architektúra sajátosságai egyértelműen hallhatóak voltak, enyhén lekerekített tranziensek, természetes lecsengések, kevésbé hangsúlyos magas tartomány. Ezek azonban nem hibák volt, hanem szimplán jellemző karakterjegyek. A hallgathatóságra rakta a hangsúlyt, ez volt a legfontosabb erénye.

A teljes teszt során egy dolog maradt állandó, egyszerűen jó volt hallgatni. Nem kellett a hangerőt csökkenteni, számokat átugrálni ugrálni (ez most nem tetszik, hallgassunk inkább mást), analizálni.

Kipróbáltuk OS, azaz túlmintavételezés módban is, de ezzel pont a lényege veszett el, valamivel pontosabban, részletezőbben, több magassal szólalt meg, viszont eltűnt az a hihetőség, amit NOS módban megkaptunk tőle.

Konklúzió, ajánlás

A teszt végére egyértelműen kirajzolódott egy karakter. Gazdag középtartomány, enyhén visszafogott magashangok, természetes tonalitás, kiváló hallgathatóság. Ez nem egy "mindent kimutató" DAC volt, hanem egy olyan, amely a zene egészét helyezte előtérbe Azok számára bizonyult ideális választásnak, akik hosszú távon hallgatnak zenét, nem a hibák keresésére, hanem az élményre koncentrálnak, értékelik a természetes, analógos megszólalást. Összességében egy olyan eszközként maradt meg bennünk, amely nem feltétlenül az első percekben nyűgözött le, hanem órák és napok alatt vált igazán szerethetővé és végül nehezen elengedhetővé. Lehet páran hiányolni fogják a fejhallgató és szabályozható kimeneteket, de szerintünk egyáltalán nincs rá szükség (ha a füles kimenetet nézzük) egy olyan félmegoldásra, amit előbb-utóbb úgyis lecserélünk egy dedikáltra, ezért ezzel csak feleslegesen drágítaná a készüléket. A műszeres kijelző látványát pedig sokan imádni fogják. A FiiO nem nagyon tud hibázni ebben a szegmensben (sem) ennyiért (ahogy a művelt angol mondja) valóságos lopás megvenni.

1 2

Következő oldal >