FiiO K15 DAC és fejhallgató erősítő teszt

Paradigmaváltás az asztali hifiben

2025. november 30., vasárnap, 21:25

FiiO audio hifi DAC erősítő DA konverter fejhallgató erősítő USB DAC FiiO teszt DAC teszt FiiO DAC FiiO USB DAC FiiO fejhallgató erősítő FiiO DAC teszt USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt

A hordozható hangeszközök és fül, illetve fejhallgatók elterjedésével igény lett, hogy hangrendszerünk elférjen az íróasztalunkon. Ilyen kis helyen nehéz lenne összeállítani szeparált hifi láncot, ezért a trend érthető. A FiiO rendszeresen mutat valami újat a mindentudó DAC-streamer-fejhallgató erősítő kategóriában, melynek legújabb képviselője a K15. A funkcionális integráció láttán azért nem kell szájakat húzni, mert közben a hang is élvezhető marad. Jöjjön a teszt!

Komplex tudás, kedvezőbb ár

Míg a korábbi évtizedekben a purista megközelítés a szigorúan elkülönített komponensek (dedikált digitális-analóg átalakítók (DAC), előerősítők, végerősítők és futóművek) használatát diktálta, a modern technológia fejlődése lehetővé tette ezen funkciók egyesítését anélkül, hogy az a hangminőség rovására menne. Ebben a transzformációs folyamatban a FiiO évek óta meghatározó résztvevő, folyamatosan feszegetve az "asztali" kategória határait.

A K széria legújabb tagjaként debütáló K15 a K17 egyszerűsített változata. Néhány funkcióval kevesebb, de az alap technológiai vívmányokat (fejlett DSP, szimmetrikus felépítés, hálózati lejátszó integrációja) sikerült átvennie úgy, hogy a kedvezőbb árával (A K17 420, míg a K15 250 ezer forint körül kapható e sorok írásakor) jóval szélesebb közönséget célozzon meg. Arculata és specifikációja láttán úgy tűnik, némely jóval drágább kihívókkal is össze lehetne mérni. De mégis mire jó egy FiiO K15? Összesen nyolc fő funkciót kapunk, melyek az alábbi célokat szolgálják:

- USB DAC mód (számítógép vagy kompatibilis mobileszköz csatlakoztatásával legfeljebb 768 kHz/32 bites mintavétellel tudunk zenét hallgatni, de DSD512 és teljes MQA támogatás is van)

- Optikai bemenet

- Koaxiális bemenet

- Vonalszintű RCA bemenet

- Vonalszintű 4,4 mm-es (szimmetrikus) bemenet

- Streaming (Roon vagy AirPlay)

- USB lejátszás hordozható háttértárról (pendrive vagy önálló tápellátással rendelkező merevlemez is alkalmazható)

És még nem esett szó a szimmetrikus fejhallgató (4 tűs XLR és 4,4 mm-es Pentaconn áll rendelkezésre) vagy a hátsó, előerősített RCA/XLR kimenetekről. Azt is hozzá kell tenni, hogy Bluetooth 5.1 (LDAC és aptX Adaptive támogatással), illetve beépített WiFi ugyancsak színesíti tesztalanyunk tudástárát. Bár az elhivatott vájtfülűek valószínűleg megtagadják a vezeték nélküli jelátvitelt, mégis érdemes élni vele, ha igényt tartunk például utólagos EQ beállításra. Ráadásul ebben a kütyüben parametrikus, 10 sávos variálás lehetséges +/-12 dB mértékben, Q-érték módosítással. Utóbbi a FiiO Control alkalmazásával, vagy webes felületen keresztül lehetséges. Majdnem elfelejtettük megemlíteni, hogy hagyományos távvezérlő is részét képezi a csomagnak. Ezek alapján az összkép finoman szólva sokszínű.

Technikai részletek

Az eszközben funkciók szerint (DSP, analóg áramkörök, tápegység) három fő kártyára elkülönített architektúrát alkalmaztak. Ez a tervezési elv a jelek tisztaságának megőrzését szolgálja a fizikai szétválasztás és a vele elért EMI (elektromágneses interferencia), illetve áthallás (crosstalk) csökkentésével.

Digitális rész

A FiiO K15 digitális szívét két darab Asahi Kasei Microdevices (AKM) AK4497S DAC alkotja. A chipgyár tűzesete utáni időszakban ez a készlet a japán gyártó nagy visszatérését jelképezi, és a "Velvet Sound" hangzás legújabb iterációját hordozza. A kettős monó elrendezés lényege, hogy a jobb és bal oldal is saját, dedikált DAC chipet kap. Ez a topológia drasztikusan javítja a jel-zaj viszonyt, mivel a két csatorna közötti interferencia lehetősége gyakorlatilag megszűnik a digitális-analóg átalakítás szintjén. A K15 támogatja a 768kHz/32bit PCM és a natív DSD512 felbontást, valamint a teljes körű MQA (Master Quality Authenticated) dekódolást, így felkészült a jelenleg elérhető legnagyobb felbontású műsorokra is.

A digitális lejátszás egyik legnagyobb ellensége a jitter (időzítési hiba). Ennek leküzdésére a K15 két darab AccuSilicon gyártmányú, femtoszekundumos pontosságú kristályoszcillátort alkalmaz (AS318-L sorozat). A két oszcillátor frekvenciája (45.1584MHz és 49.1520MHz) a két fő mintavételezési csoporthoz (44.1kHz és 48kHz) igazodik. Ez a megoldás biztosítja, hogy a DAC chipek mindig a lehető legpontosabb órajelet kapják, függetlenül attól, hogy egy CD-ripet (44.1kHz) vagy egy nagy felbontású stúdiófelvételt (96kHz/192kHz) játszanánk le.

A FiiO K15 nem közönséges DAC, belsejét tekintve inkább hasonlít számítógépre. Belső rendszerének működését egy Ingenic X2000 processzor segíti, ami a kijelzőt és a DSP számításokat is vezérli, az energiafogyasztás optimalizálása mellett. Ezt kiegészíti még egy ESP32-S3 mikrokontroller is, melyre a WiFi és Bluetooth kommunikációt, illetve a háttérfolyamatokat bízták.

Analóg rész

A digitális-analóg átalakítás után a jel egy teljesen szimmetrikus, diszkrét elemekből felépített erősítőfokozatba kerül. A FiiO a K15 esetében elhagyta az integrált chip-erősítőket (mint például a K9-ben használt THX modulok), és helyette egy klasszikus, AB-osztályú tranzisztoros kapcsolást alkalmazott. Az áramkör szíve az ON Semiconductor (korábban Motorola) legendás MJE243G és MJE253G komplementer tranzisztorpárja.

A készülék szimmetrikus kimeneten 3000 mW teljesítményt képes leadni 32 ohmos terhelés mellett, és még 300 ohmos, nagy impedanciájú fejhallgatók esetén is 700 mW áll rendelkezésre.Ez a teljesítmény bőségesen elegendő a piacon lévő fejhallgatók túlnyomó többségének, beleértve a nehezen hajtható síkmágneses modelleket is. A K15 belsejében a FiiO az audiofil világban elismert márkák alkatrészeit használja: Nichicon és ELNA kondenzátorok, valamint Wafer ellenállások töltenek be különböző feladatköröket, funkciójuk a gyártó honlapján részletesebb kifejtést kap.

Tápellátás hibrid megközelítéssel

Egyike a FiiO különlegességeinek, hogy az alap tápellátást beépített, kapcsolóüzemű tápegységre bízza. Aki kedvet érez ahhoz, hogy (elméletileg alacsonyabb zajt biztosító) külső, lineáris tápegységre váltson annak egy továbblépési kiskaput hagy a gyártó, egy 12 V-os DC bemenet képében. Akár a cég saját gyártású lineáris tápegységével is történhet az áramellátás, amennyiben célunk a hangminőség tovább fokozása a jövőben. Korábbi tesztünk során az derült ki, hogy apró, de hallható pozitív változást eredményezhet az ilyen jellegű tuning. A K15 külső tápellátásra való átállításához mindössze egy hátoldali kapcsolót kell átkattintanunk.

Küllem

A FiiO K15 formaterve bátor szakítást jelent a korábbi évek steril, szigorúan funkcionális "fekete doboz" esztétikájával - ugyanakkor a gyártó robotos, technokrata előzményeitől (mint az R7 esetében) is eltér. A tervezők a 70-es és 80-as évek professzionális audio berendezéseinek vizuális világából merítettek ihletet, amelyet a cég "retro" stílusként definiál. A készülék méretei (244,6 x 213 x 66,8 mm) és a tekintélyt parancsoló, mintegy 2,1 kilós tömege és vaskos gumitalpai stabilitást nyújtanak, biztosítva, hogy az eszköz a csatlakoztatott, nehezebb kábelek húzóerejének is ellenálljon.

A homokfúvott alumínium ötvözetből készült ház nem csupán vizuális elem, hanem az elektromágneses árnyékolás első vonala is. A lekerekített élek és a határozott, szögletes formák váltakozása dinamizmust kölcsönöz a megjelenésnek. Az előlap domináns részlete egy vízszintesen tájolt, 3,93 col átlójú, 1020x240 képpontos, IPS paneles érintős kijelző. Utóbbi megjeleníti a menüpontokat, album borítókat és hasonlóan reszponzív élményt eredményez, mint az okostelefonok. A gyártó ügyesen transzformálta ezt a trendet, hogy ne Kinder tojásba ültetett android rendszer benyomásunk legyen, hanem (még a viszonylag lapos kép ellenére is) egy jól átlátható, egyedi vizualitású felület táruljon a szemünk elé. Különösen a borostyánsárga fény és az abban megjelenő, VU-mérős szimuláció koronázza meg a retró hatást.

A kezelőszervek tapintása, a finoman kattanó kapcsolók és fokozatosan forduló jelszint vezérlő (vagy ahogy legtöbben hívják, hangerő szabályzó) is inkább precíziós műszer érzetét kelti. A kör alakú RGB háttérfények nemcsak hangulatot, hanem visszajelzést is adnak az aktuális mintavételezési rátáról, ha mi úgy kívánjuk. Ellenkező esetben akár teljes sötétítés is lehetséges, hogy a színjáték ne vonja el a figyelmet a zenehallgatásról. Viszont esti órákban praktikus, hogy nem kell sötétben tapogatózni.

Használat közben

A FiiO K15 bekapcsolása után megjelent kijelzőjén a gyártó emblémája, mely a borostyánsárga háttérfénnyel és homokfúvásos animációjával egy korábbiaktól teljesen eltérő hangulatot jelenített meg. A menürendszer egyszerű és átlátható kialakítást kapott. Eleinte bizonytalanul tapogattuk, de hamar megjegyeztük, hogy a kép jobbra-balra húzásával a funkciók, illetve finombeállítások jelennek meg. Az egyes menüpontok elérése és a beállítások végrehajtása gyorsan, gördülékenyen történt. Számos apróságot elástak a konfigurációs lehetőségek között, a kijelző és a potméter háttérvilágítás színét is tudtuk módosítani.

Szoftveresen zökkenőmentes élményt nyújtott az eszköz, de leginkább a fentebb is dicsért, elforgatható, kattanó kapcsolók vonták magukra figyelmünket. Ezzel a FiiO hajszálnyit közelebb férkőzött a Nagra és hasonló eszközök mechanikus bájához, amit mi legkevésbé se bántunk. Próbaképpen csatlakoztattunk egy 128 GB-os adathordozót a hátoldali USB-C-re, fél perces könyvtár indexelést követően könnyedén elértük a rajta tárolt zenéket és a K15 kijelzőjén apró méretben, de még az albumborító is megjelent. Az aprócska betűkészlettel megjelenő mappák között navigálni kicsit nehézkes volt ilyen lapos kijelzőn, de ez inkább szőrszálhasogatás. Számítógépes módban gyors, ajakszinkron csúszástól mentes jelátvitelt kaptunk, ami rendszeres film, videójáték fogyasztóknak (vagy akár tartalomkészítőknek) egyaránt előny lehet.

A néhány hetes tesztidőszak alatt működési rendellenességet nem tapasztaltunk, a FiiO asztali mindenese stabilan végezte dolgát. Viszonylag komplex belseje és magas teljesítménye nem járt túlzott melegedéssel, mindössze a fémtető langyosodott át. A teszthez használt fülesek között szerepelt Beyerdynamic Custom One Pro, FiiO FT7 és Sennheiser HD 800 S is. 300 ohmos ellenállásától függetlenül utóbbit is magabiztosan hajtotta a FiiO K15 anélkül, hogy a jelszint kapcsolót a legmagasabb fokozatra állítottuk volna. Bőséges kimenetet biztosított, nehezen képzeljük el, hogy ezt az erőt bárki kevésnek találja.

Hangminőség

A K15 és FT7 szoros együttműködésben dolgozott össze, annyira, hogy már azt gondoltuk, ezt a két terméket kimondottan egymáshoz fejlesztették. A fejhallgatót előzőleg főleg RME ADI-2 DAC FS fejhallgató erősítős DA konverterrel használtuk. Utóbbi térhatása és mikro dinamikája fejlettebb volt (közel duplaannyi pénzért), de a csupaszabb jelleg (utólagos EQ nélkül) felnagyította az FT7 kissé hegyes magas frekvenciáit. Az AKM chipkészlettel dolgozó K15 kicsit melegebb karaktere óvatosan megédesítette az FT7 legfelső hangjait, ami egy kerekebb és fülnek még kellemesebb élményt eredményezett.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótáját hallgatva élénk és mozgalmas színpadot kaptunk, ami nem volt kimondottan széles, de a központi elemek jól elkülönültek. Az énekhang szépen kirajzolódott a többi hangszer közül. A nagybőgő telt volt, de nem túl domináns. Enyhén meleg, de közben arányos karaktert biztosított a K15 az FT7 számára.

Max Cooper - Spectrum c. elektronikus zenei művében a mozgó részletek és feszes basszus még nagyobb jelentőséget kapott. A dinamika arányos volt és szélesebb tartományú, mint amit egy középkategóriás all-in-one eszköztől elvártunk volna. A síkmágneses hangszóró lenyűgöző sebességgel kezelte a halk, háttérbe eső részleteket. Továbbra sem volt annyira tág és lélegző az atmoszféra, mint más (többször drágább) DAC-os fejhallgató erősítőknél, de a mű kulcs részletei, mozgalmassága jól átjött, a vártnál tisztább, magával ragadóbb módon.

A Linkin Park - Somewhere I Belong esetében jól érvényesült a fejhallgató óvatosan kiemelt basszusa és a K15 finoman részletező, zenei jellege. Az elektromos gitár riffek purista, neutrális jelleggel jöttek át, de közben a lábdob és a basszusgitár megadta a súlyt, ütőerőt. A cintányér kezelése ezúttal kissé fényesre sikerült, de ha finomítani akartunk rajta, elég volt elővenni valamelyik korábban elmentett EQ profilunkat.

Az élményt természetesen jelentős részben meghatározta, hogy milyen fejhallgatót használtunk. Ár-arányosság szempontjából a Sennheiser HD 800 S túlzás a K15 mellé - ahhoz valószínűleg jobban illene a fejlettebb chipkészletet tartalmazó K17, vagy K19. Bízunk benne, hogy jövőbeni teszt alkalmával kiderül! Ám a próba tanulságos volt abból a szempontból, hogy érzékeljük: a Velvet Sound fantázianév nem feltétlenül jelentett túlzott puhítást a magas hangokban. Tiszta részleteket kaptunk, enyhén erősebb kontraszttal, mint a drágább alternatívák esetében. Ebből kifolyólag a Sennheiser sem nyújtotta azt a maradéktalan levegős jelleget a jól ismert teszt zenékkel, de dinamikában jól bánt vele a K15. Itt meg kell jegyezni, hogy a böngésző alapú felületről (https://fiiocontrol.fiio.com/) temérdek (közösségi tagoktól vagy webes forrásoktól származó) kompenzált EQ profil érhető el különböző fülesekhez, beleértve a HD 800 S-t. Tehát igaz, hogy referencia fülesünk nem adta most a leglevegősebb oldalát, viszont ezzel a trükkel tetszés szerint jelentősen simábbá tudtuk tenni a hegyesebb, élesebb akusztikai részeit. Ezekkel érdemes lehet kísérletezni, de ha van hozzá időnk és türelmünk, már saját, automatikusan generált EQ profilt is feltölthetünk!

FiiO FT7 fejhallgatóval érdemes aktiválni az Auto EQ funkciót és azon belül a fülesnek szánt profilt választani. Pontosan a kissé éles, markáns magas hangok kapnak utána finomítást!

Alternatívák

Nehéz a korábban tesztelt modellek közül alternatívát említeni, a FiiO R7 kivételével, ami más felhasználói élményt, de számos részletében hasonló funkcionalitást nyújt. Akárhogy vakarjuk fejünket, jelenleg 250 000 forint alatt nem tudunk olyan kihívót említeni, ami ezeket a funkciókat és felhasználói élményt nyújtaná. Hangélményben nagy valószínűséggel meg lehet közelíteni a K15 szintjét egy puritán DA konverteres fejhallgató erősítővel, de e terméknek éppen a sokoldalúsága előny - és hogy amellett szépen szól. Igen, akinek csak 2-3 digitális forráseszköze van, annak elegendő lehet a Cambridge DacMagic 200M-hez hasonló kategória, de komplex igények esetén újra és újra a FiiO K15-höz jutunk vissza - egyelőre.

Végszó

A FiiO K15 egy rendkívül átgondolt, stratégiailag okosan pozicionált termék. A gyártó felismerte, hogy a piacnak szüksége van egy olyan eszközre, amely áthidalja a szakadékot a belépőszintűbb (K7, K11) és a felsőkategóriás (K17, K19) modellek között. A K15 ezt a feladatot kiválóan teljesíti.

Nem tökéletes eszköz (ha igényeljük, a külső, lineáris tápot külön kell megvásárolni és a K17-nél valamivel szerényebb dinamika felróható neki), de az áráért cserébe nyújtott csomag (kettős AKM DAC, diszkrét erősítő, helyi lejátszás és streaming, PEQ, érintős kijelző) jelenleg páratlan. Különösen ajánlott azoknak, akik az AKM chipek enyhén melegebb, zeneibb karakterét preferálják, igényt tartanak a PEQ általi fejhallgató korrigálásra, illetve egyetlen mindentudó eszközt szeretnének látni az asztalukon, ami ráadásul hagyománytisztelő külsejű, fizikai kezelőszervekkel (is). Az ár/érték arány kivételesen magasra került.

1 2

Következő oldal >