Fezz Audio Equinox EVO DAC teszt

2024. május 23., csütörtök, 14:20

Fezz FezzAudio audio hifi DAC DA konverter hifi DAC csöves DAC Fezz DAC USB DAC DAC teszt USB DAC teszt Fezz DAC teszt

Digitális technika és csövek? Ha nem is kivételes összeállítás, de nem is túl gyakori a DAC készülékek terén. A Fezz Audio Equinox EVO megtette ezt a lépést, az audiofilek legnagyobb örömére.

A Fezz Audio laboratóriumában nem tétlenkednek az emberek, most éppen egy különleges DAC-kal lepték meg az igazhitű hifistákat, mégpedig egy csöves megoldással, Burr-Brown PCM 1794 DAC (amerikai) chippel és AKM AK4118 (japán) digitális vezérlővel. Meglehetősen figyelemre méltó megoldás ez a nem igazán szokványos házasság a két gyártó között. Amibe egy harmadik fél is tevőlegesen beszállt, mégpedig a méltán jónevű Lampizator amely szintén lengyel cég, ők tervezték a belső rész digitális szekcióját. Az EVO aláírás jelzi a többféle színben rendelhető verziót, könnyedén hozzáigazíthatjuk a megjelenését a szobánkhoz.

Kinézet, csatlakozók

Akárcsak a többi Fezz, itt is a letisztult, lekerekített, egyszerű formavilág köszön vissza. Az előlapon egy bemenetválasztó forgatógomb és egy halványan világító Fezz logo ékeskedik és slussz. Illetve még pár alig látható felirat formájában a Lampizator név is olvasható rajta, megemlítve a másik tervezőbrigádot is.

Hátul kapunk egy pár RCA kimenetet, koaxiális és optikai bemenetet a megszokott USB mellett, egy földelő kapcsolót, amivel az esetleges búgást lehet megszüntetni és egy tápaljzatot.

A be-ki kapcsológomb az az előlap alján van, ami elég macerás megoldás, valószínűleg arra gondoltak a Fezznél, ha már úgyis alig fogyaszt valamit, akkor jobb bekapcsolva hagyni és nem piszkálni állandóan.

A tetején egy plexi lap alatt világít szép sárgán a nevezetes cső, melynek zárt helye ne tévesszen meg senkit, alig melegszik, nem úgy, mint a végcsöveknél, ahol erősen kerülendő a levegőtlen elhelyezés, tehát, ha lehet, olyan alacsony állványra kell tenni, ahol élvezhetjük a látványát. Szemből nem látszik, csak felülről.

A ház vastag acél és alumínium, belül csillapítva, így meglehetős súlya van, rénézésre nem is gondolná az ember.

Mint a többi EVO szignóval ellátott termék, "ő" is számtalan színben rendelhető, probléma nélkül illeszthető a nappalinkhoz.

Belül

Ejtettünk pár szót a Lampizatorral kötött házasságról, ami nem olyan meglepő, mivel az a cég a Fezz Toroidy trafót használja. Itt pedig a Fezz szállítja a transzformátort és a házat, a belső részt pedig a Lampizator (aki ezzel "aprópénzre" váltotta a nevét) készítette. Így végeredményben ez a legolcsóbb Lampizator (a legolcsóbb idézőjelben értendő, mert egyáltalán nem olcsó) DAC chip az a jenkiktől származó PCM 1794, aminek a nevezetes hiányossága, hogy nem DSD képes (az MQA-ról ne is beszéljünk) persze ez a mai zenehallgatási szokásokat figyelembe véve egyáltalán nem hátrány. Elhelyeztek még egy japán AKM AK4118 chipet is az ECC82/12AU7 cső mellé, ami minden, csak nem szokványos felállás. A toroid trafóval sem spóroltak, a ház belső negyedét az foglalja el és adja a tömege jelentős részét.

Használat közben

Semmi különlegeset nem találtunk a beüzemelésében, letöltjük hozzá az USB drivert és már mehet is a móka, válogathatunk a nekünk tetsző zenék közül, de ha netán az S/PDIF bemenetet jobban preferáljuk, akkor ott vannak azok is. Aki ilyen kategóriában választ magának DAC-ot az már vélhetőleg Roon, Audirvana használó is, amikkel kényelmesen tudja kezelni, nem mellesleg a legjobb hangot kihozni belőle. Ezekkel még egy fontos dolgot meg lehet tenni, röptében, azaz menetközben tudja átalakítani a DSD-ket PCM-mé, mivelhogy az Equinox nem natív DSD képes. Így azonban azokkal sincs probléma és mivel a "digitális hifista" a legtöbbször valamilyen streamet hallgat (TIDAL, Deezer, Spotify) semmiféle hátrány nem éri, ezek ugye mind PCM formátumban "sugároznak". A legtöbb zene amúgy is PCM formátumú, a DSD (sajnos) egy elég szűk kör igényeit elégíti ki.

Melegedés szinte alig volt, pedig ott a cső! Stabilan állt a helyén, minimális megnyugtató fénnyel tükröződött az üveg állványon, aludni is nyugodtan lehetett mellette.

Formátum váltáskor nem hallottunk zavaró zörejt és maga a DAC sem zúgott, avagy berregett bele a fülünkbe, csendben tette a dolgát.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Naim SUPERNAIT 3, Pro-Ject Amp Box S3, Yamaha R-N2000A sztereó erősítők, Cocktail Audio X50D streamer és futómű, Silent Angel N8 Pro switch, Topping D70S, SVS SB-3000 szubláda, Satori és JVC hangfalak, QED, VIABLUE, Inakustik, Titan kábelezés.

Hangminőség

Paradox módon van egy jól felismerhető hangzásvilága a Fezz Equinoxnak, mégsem lehetett ráfogni, hogy ez a stílus meghatározta a hangját, amikor különböző erősítőkkel párosítottuk. Mire gondolunk? Szinte az összes Fezz csöves gyártmánynak megvan a maga összetéveszthetetlen egyénisége, az enyhén lehajló felső magastartomány, mégsincs hiányérzetünk ebben a sávban! Ez nem a gyártó, hanem a kimenőtrafókkal szerelt csövesek jellemzője általában. Egészen meglepően hihetőnek, valóságosnak tűnő közép- és dörgedelmes alsó tartomány tartozik még hozzájuk, ami ráadásul nem csak súlyos és nehéz, hanem megfogottan könnyed is egyben. Ez a DAC is hozta fent leírt jellemzők mindegyikét, könnyedén felismerhető volt, mikor más D/A átalakítókkal hasonlítottuk össze. Mégis másképp szólt, ha a Cambridge Audio 851A-t, ha Naim SUPERNAIT 3 és a Yamaha R-N2000A erősítőket kötöttük rá. Mindegyiknek megpróbálta az erényeit kihangsúlyozni, a CA könnyed és levegős közép/felső tartományát, a SUPERNAIT 3 sűrű és erőteljes alsó részét, a Yamaha energiával teli magashangjait és közvetlenségét, nyíltságát. Nem erőltette rájuk mindenáron a sajátját, nem vitte túlzásba, nem nyomta el az utána következő egységek előadásmódját, meghagyta őket a saját tudásukon belül fickándozni. Kezdjük a végével, a hosszútávú meghallgatással, mégpedig Radio Paradise, Mother Earth, NAIM netes rádiókkal sima CD-felbontástól egészen a 24 bit/192 kHz-ig bezárólag, ahol a legtöbb esetben kiderül, mennyire hallgatható, ha napi 12-órán keresztül szól egyfolytában. Az Equinox kifogástalanul viselkedett ebben a tesztben is, legfeljebb a zene nem tetszett néha, az előadás és a minőség sohasem csorbult. El tudta hozni a - na még ezt a számot hallgassuk meg, és utána isten bizony kikapcsoljuk, mert aludni is kéne valamikor - érzést.

Elővéve klasszikus demó számainkat, Mike Oldfield zenéin rendkívül nyílt, átlátható "teret hozott létre" olyan érzést keltve, mint amikor megpucoljuk a koszos ablakot és rácsodálkozunk, mennyire világos és színes kint minden. Precízen kontúros húrokkal örvendeztette meg a füleinket, mikor Mark Knopfler került sorra, le lehetett követni a térben a gitáron az ujjait, ahogy mozognak a hangszeren. Itt is feltűnt, mennyire nem hiányzik az a pici legfelső magastartomány, ami más DAC-on tetten érhető, de itt csak halvány utalás van rá, mégis valóságosabbnak tűnt, mint amazok teteje. Részletekben sem találtunk hiányt, igaz a hangsúlyt nem arra, hanem az egységességre helyezte, de azok is szeretni fogják, akiknek elsősorban a részletesség a fontos ugyanis, mint ahogy felntebb említettük, egyszerűen olyan erősítőt/hangfalat kell utána illeszteni, ami ezt tudja, mert ebben a DAC-ban ez a lehetőség is benne van. Hans Zimmer prágai koncertjén feltűnt a kifejező és bőséges mélytartomány, amivel lazán zavarba lehet hozni egy mimózalelkűbb hangfalat, nem beszélve a forráskészülékekről. A kínai DAC-ok itt legtöbbször pontosan kottázhatóan mutatják meg a basszusokat, némileg a mennyiség rovására. A Fezz inkább a mennyiség felé ment el, de nem rátelepedve az összképre, hanem egyfajta "lebegő" érzetet adva, amivel levett minket a lábunkról, lévén ez valami egészen látványosra sikerült, még akkor is, ha ez egy kicsit távolabb is állt a valóságostól. A nagyzenekar megszólalása is hihetően nagyra sikerült, érzékeltetni tudta a méreteit (már amennyire ez egy szobában lehetséges) és dinamikában is ott volt a topon, nem éreztünk korlátot a leghangosabb résznél sem.

Elővettünk pár ínyencfalatot a választékból, például némi modern népzenét a Dakhabrakha előadásában a Sziget Fesztiválról, ahol megmutatta, a sztereó képalkotásban sem vall szégyent. Lazán egyben mérnöki pontossággal helyezte el a zenészeket, a hangszereket és a közönséget a hangfalak között, pedig ez "csak" YouTube volt. Megpróbáltuk zavarba hozni a hangfalkábelek cseréjével a teszthez (és zenehallhatáshoz) használt VIABLUE-t lecserélve, mit szól hozzá, ha ezt a szinte teljesen kiegyenlített átvitellel rendelkező kábelt lecseréljük, mondjuk egy ezüsttel bevont rézre. Nos, egyáltalán nem jött zavarba, bár egyből hallatszott a csere hatása, a magashangok jóval hangsúlyosabbak/csilingelőbbek lettek, de elmaradt a sziszegő fárasztó hatás, amit más készülék nem biztos, hogy kezelni tudott volna. Azaz összekötőkkel is remekül lehet hangolni ízlésünk szerintire.

Konklúzió, ajánlás

A lengyel Fezz Audio termékeit ma már bízvást tekinthetjük remek alternatívának a "megszokott" gyártók mellett, nem igazán találtunk hibát az eddig tesztelt masináiban, sőt relatíve még olcsóbbak is, mint a hasonszőrű, nagynevű társai. Az Equinox megmutatta, hogy mit lehet kihozni a csövek és a digitális technika párosításából, egy jól sikerült házasság képében. Egy igazi kaméleont sikerült a világra hozni a tervezőinek, ami rendkívül jól alkalmazkodott a hozzá kötött erősítőkkel, kihozva belőlük/egymásból a maximumot. A hangja alapján kiszolgálja a nívósabb láncokat is azzal nem lesz probléma. Egyetlen egy halvány észrevételt kell csak tennünk, akik a kínosan precíz, klinikai megszólalást keresik, azok máshol kutakodjanak DAC ügyben, nekik ez a stílus túlságosan "egyben" van, kerek egész, ami természetesen egyáltalán nem hátrány, egyszerűen ilyen a tónusa, erre hangolták a tervezőmérnökök. Szintén megbocsájtható "bűn" a DSD kezelés hiánya, ahogy már írtuk, ez lényegében egyáltalán nem hátrány, ha a valós világ, valós felvételeit vesszük alapul az értékelésnél. Mindent figyelembe véve (főleg az alkalmazkodóképeséget) az Ajánlott Vétel címkét akasztottuk rá.

1 2

Következő oldal >