Wharfedale Diamond 220 állványos hangfal teszt

Kezdők szerencséje

2015. szeptember 1., kedd, 08:35

Wharfedale hangfal hifi audio Diamond 220 hifi hangfal Wharfedale hangfal Wharfedale Diamond hangfal teszt hifi hangfal teszt Wharfedale hangfal teszt Wharfedale Diamond hangfal teszt

Akik csak óvatos lépésekkel szeretnének betoppanni a hifi, vagy a minőségi(bb) zenehallgatás világába, és még nem volt szerencséjük klasszikus sztereó rendszerhez, azoknak segíteni fog mai cikkünk, melyben egy barátian árazott kompakt hangfal, a Wharfedale Diamond 220 adottságaira tértünk ki.

Ó, Diamond, miért vagy te Diamond?

A Diamond 220 a nemrégiben startolt Wharfedale Diamond 200 sorozat nagyobbik állványos tagja, tehát létezik hozzá hasonló akusztikai adottságokkal rendelkező, de nála kisebb és nagyobb méretű, kevésbé/jobban terhelhető hangfal is a családjában. Ezt elsősorban azoknak érdemes tudni, akik a sztereó mellett vagy helyett, inkább többcsatornás házimozit szeretnének, de ugyanúgy fontosnak tartják a kedvező árakat.

A Diamond 220 a maga 73990 Ft/pár árával egyáltalán nem egy lehetetlen beruházás azoknak, akik a szokásosnál többet hallgatnak zenét, vagy egyszerűen csak a nagyáruházakban elérhető mikro hifiknél, olcsó soundbar-oknál jobbat szeretnének. Régen a megfizethető hangfalak (egyik) hátránya volt a megjelenés, ám a formatervezők leleményességéből fakadóan, ez is egyre kevésbé jelent gondot. Egészen konkrétan, a Diamond 220 nem egy csúnya hangfal - akkor sem, ha a nála kétszer drágábbakhoz hasonlítjuk.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

A széria megnevezése mögött nincsen technikai magyarázat, maga a ?Gyémánt? szó egyszerűen csak jól hangzik és pici szinonimát támaszt alá, ha figyelembe vesszük a Diamond 220 kissé csillogó megjelenését. Az előlapot fényesre polírozták, a hangszórók körül pedig elegáns alumínium karika található. Utóbbi magába foglalja az előlapi védőrácsokat is, és így, egymástól elkülönített selymekkel, tesztalanyunk máris komolyabbnak, csinosabbnak érződik, mintha csak egy egybefüggő réteg takarná a hangszóróit. Apropó, a Diamond 220 kétutas kivitel, egy tipikusan méretezett 2,5 cm-es lágy dómmal és a klasszikus "könyvespolc" dobozokhoz viszonyítva kisebb, 130 mm-es szőtt kevlár mélyközép membránnal.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

A Diamond 220 nyitott rendszerű, reflexnyílása alul, a padlólemezben tátong, ám ezt a szemünk elől elrejti egy második, terelő funkciót betöltő talp. Ennek a szerkezetnek az előnye, hogy a levegő egyenletesebben, kevesebb portzajjal haladhat, hátránya, hogy pl. könyvek közé nem érdemes tenni a hangfalat.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

A doboz MDF-ből készült, 5,3 kilós tömege így leírva nem tűnik soknak, kicsomagoláskor válik leginkább érezhetővé, hogy méretéhez képest (315 x 174 x 255 mm) egész súlyos darab. A gyártó 25-100 W közötti teljesítményű erősítőt javasol a Diamond 220 hajtásához, a tesztünkhöz használt, Rotel RA-10 (csatornánként 40 W) e követelménynek teljességgel megfelelt.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

Hangminőség

Mindenképpen a Diamond 220 mellett szól, hogy a karakterét egységessé kovácsolták. Nem lógtak ki a közepek, a magas frekvenciák sem lódultak el fárasztó vagy lustuló irányba, és az alsó frekvenciák sem csak körbelengték a hanginformációt, hanem igyekeztek békében, harmóniában kiegészíteni a hangképet. Az olcsó hangsugárzóknál az egyéni karakter nagy bélyeget nyom a végleges megszólalásmódra, itt a bélyeg csak tompa lenyomatú volt, a fejlesztők az arany középútra törekedtek, és ezt folyamatosan érzékeltük a Diamond 220 hallgatása közben.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

A rutinos fül mindent hall, a tesztrendszerünk pedig általában nem szépítget, így nem volt nehéz kiismerni minden előnyét és hátrányát a kis "lakkarcú" dobozoknak. Ha becsmérlő gondolatunk támadt, emlékeztettük egymást, hogy a Diamond 220 darabja 36 995 Ft, és ezek után - milyen meglepő - senki nem akart tovább vitatkozni. És ez már valahol többet mond a kiegyensúlyozott hangzásnál, vagy a dekoratív megjelenésnél. A legkülönfélébb technológiákhoz, világszínvonalú és vérprofi megoldásokhoz szokott dobhártya nem találhat kielégülést egy olyan visszafogott megoldásban, mint a Diamond 220, az átlagfelhasználók arcára viszont könnyen előcsalogathatja azt a bizonyos elégedett mosolyt. A bejáratást követően arra voltunk kíváncsiak, hogy a csöppségek mit produkálnak átlagos, mindennapi használat során, éppen ezért a fennmaradó kb. két hétig nem a szerkesztőség akusztikailag korrigált falai között, hanem otthoni környezetben hajtottuk őket.

És bizony a legtöbb család (tisztelet a kivételnek) nem a hanglemezeket, hanem az internetrádiót részesíti előnyben, illetve bármilyen igényes tévézési szokásokról beszélünk, az aktuális péntek esti műsorvadászat közben nem a Mezzo nagyzenekari felvételénél, hanem mondjuk kedvenc bűnügyi helyszínelős sorozatunknál fogunk kilyukadni. Akárhova is kerülünk, a lényeg, hogy a Wharfedale "gyémántjai" egy klasszikus, diszkrét hangfalakat korábban nélkülöző nappaliban képesek igazán meglepni a nézőt. A sorozatok, akciófilmek közben keletkező alsó frekvenciás hullámok, a ma kapható okostévék 99 százalékánál harsány recsegéssel jár, egy TV-hez mellékelt, műanyagházas mélyláda pedig szüntelenül brummog és pöfög még akkor is, ha csak a híradó következik. Ezeket a mellékhatásokat a Diamond 220 egész egyszerűen kikerülte, és az ő stabil, nyugodt, ugyanakkor viszonylag tiszta stílusában mindent jól érthetően, és állványos létére néha váratlanul dinamikusan közölt. Magyarán az ilyen dobozok sokszor ott hoznak drámai élményjavulást a hallgatónak, ahol korábban?nem volt semmilyen hangdoboz.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

No de mit kapunk, ha céltudatosan leülünk velük zenét hallgatni? Ha kicsit melegebb tónusú, elektronikus részletekkel megtámogatott felvételeket hallgattunk (ami esetünkben a Coldplay - Magic volt), a basszusok meglepően stabilan viselkedtek, és jócskán szétáradtak a kis dobozok körül. A háttérben húzódó, visszhangzó és elnyúló részletek függőleges irányba kimerészkedtek néha, ettől függetlenül úgy tűnt, hogy a történések nagy része a két doboz közötti légtérben épült fel. Ha légiesebb, inkább kifinomult (Sting - The Last Ship) jellegű számot indítottunk el, az énekhang jóval kiélezettebbé vált, tehát ne féljünk professzionálisan rögzített anyagot megszólaltatni ezekkel a hangfalakkal, attól függetlenül, hogy a térbeli részletek kissé összetömörülnek. Utóbbi alatt azt értjük, hogy míg a hangszerek kicsit távolabbinak tűntek, addig az énekhang közelebb szólt hozzánk, de a kettő közötti eltéréseket nem lehetett megállapítani, és a zenészek irányát sem tudtuk egyértelműen meghatározni, egyszerűen csak "ott voltak valahol" a két hangfal között. Mindezek ellenére nagyon jól szerepelt a Diamond 220, ugyanis dinamikailag ügyesen árnyalta a hanginformációt, és ahogy korábban is említettük, nem akar "összerogyni" vagy éppen a kelleténél agresszívabbá válni. Az arányok betartása miatt piros pontot érdemel - kiegyensúlyozottan szólni nem olyan egyszerű, különösen egy belépőszintű hangfal esetében.

Wharfedale Diamond 220 hifi hangfal

A 25 mm-es lágy dóm és a 130 mm-es mélyközép membrán kettőse aránylag szelíd, mégis közlékeny módon viselkedett, ugyanakkor a teljesítményre kiélezett audiofil megoldások érzékenységét nélkülözte, ami nem feltétlenül hátrány. Ha például Spotify-t vagy internetrádió állomásokat indítottunk el mindössze háttérzenei, aláfestő céllal, egy percre sem akartunk leülni, hogy a részleteket elemezzük, és a tömörítésből származó hézagok nagy részét jóindulatúan elkente, elrejtette a hangfal. Mindeközben az otthon tartózkodó többi családtag nem panaszkodott a zenék minőségére, ha Maroon 5 jött, mindenki élvezte és énekelt rá.

Általánosságba véve elmondható, hogy a Wharfedale Diamond viszonylag szűk térérzettel és minimális mélységábrázolással dolgozott, a padlólemezbe integrált basszreflex nyílás viszont jól végezte a dolgát, így a szűk hangszínpadot jól ellensúlyozták a kellemes tónusok. Kemény terhelésen is igyekezett "megőrizni a hidegvérét", nem vált túl ömlengővé vagy rideggé. Ezért aki egy garzonlakást vagy kisebb nappalit néha kiadósan megzengetne, annak pozitív meglepetést okozhat majd a Diamond 220. Utóbbi is egy olyan dolog, amire a nagyáruházi megoldások alkalmatlanok, illetve egy ugyancsak belépő kategóriás, TV-alá helyezhető ?hangdeszka? talán tud hasonló hangnyomásszintet, ám sokkal nagyobb torzítással.

Végszó

Ugyanezen az áron igen széles a lehetőségek tárháza, amennyiben konkurens gyártók belépő szériáit vesszük figyelembe. Utóbbiaknál a legkisebb háttérsugárzók (jó esetben) hasonló összegbe kerülnek. Ám a komolyabb szakmai múlttal és/vagy tekintéllyel rendelkező hifi hangfalgyártók, szinte kivétel nélkül felülről "fejlesztenek" lefelé, magyarul a topmodelltől való folyamatos visszalépések közben csak növekszik a kompromisszumok száma. Talán a Wharfedale is ilyen stratégia szerint működik, de nem ez érződött a tesztalanyunkon. A Diamond sokkal inkább azt a hatást kelti, hogy alulról felfelé sakkozták ki, hogy az általa képviselt kategóriából kifogások nélkül a legtöbbet hozza ki. Ennek fejében, aki ezen a szinten szeretne megállapodni, és az itt elérhető legjobbat keresi, az kezdje a Diamond 220 kipróbálásával. Az 50-100 000 Ft közötti, állványos kategóriába rangsorolva, megérdemel egy ajánlott vétel cédulát.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!

Impresszum

Főszerkesztő:
Zsóka Krisztián
email: zsoka.krisztian@av-online.hu

Kapcsolatfelvétel:
info@av-online.hu
telefon: +36-30-2272035

Kiadó:

Future Life Kft.
Future Life Kft.

3535 Miskolc, Fényesvölgyi u. 16. 1/3.

 

Kapcsolat

Kérdése merült fel a szórakoztató elektronika rejtekében?
Írjon nekünk: info@av-online.hu

Médiaajánlat

Személyre szabott ajánlatért írjon a marketing@av-online.hu címre.