Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Triangle Borea BR04 állványos hangfal teszt
2026. március 9., hétfő, 17:50
Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt
A Triangle bő 5 éve debütált, és tagjait általunk is bemutatott Borea család az elmúlt időszakban gyarapodott aktív változattal, nemrég hozzánk is elkerült a legnagyobb BR10 álló hangfal, most pedig a BR03 inspirálta BR04 állványos modellel rukkoltak elő, ami fejlesztései révén még jobb minőséget kínál, és a gyártó nagyobb nappalikba is ajánlja kompaktabb méretei ellenére. Lássuk az eredményt!
Új és fejlesztésekkel megtűzdelt családtag
A francia cég Triangle Borea sorozata immáron 10 taggal rendelkezik, és lássuk be, ilyen nagy felhozatallal ritkán lehet találkozni. A széria abszolút a megfizethető kategóriába tartozik, bátran válogathatunk közülük sztereó zenehallgatásra és házimozi installációba is, szobánk méretéhez igazodva. A Triangle Borea BR04 egy átlagosnak tekinthető állványos hangdoboz, amit a Triangle 10-40 m2 közötti nappaliba kínál könnyű elhelyezhetőséggel és relatív nagy teljesítménnyel. Elég nagy a felhozatal a kivitel tekintetében, hiszen az oldallapok furnérja lehet fekete, fehér, kék, zöld, tölgy vagy gesztenye, és hozzájuk igazodik a világos vagy sötét előlap.
Az oldallapok MDF-ből készültek, egymással párhuzamosak, tehát alapvetően klasszikus, és a sorozattól megszokott formavilágot kapjuk, ám külső és belső tekintetében is bedobtak néhány újítást. Kezdjük a mágneses védőszövet alatt lévő szimpla reflexnyílással, ami öblös, tehát befelé szűkül, benne hosszú cső található, ami hozzájárult a 44 Hz-es alsó frekvencia eléréséhez, ráadásul általa a doboz elhelyezése is könnyebb, pontosabban annyira nem függ a hátsó falaktól.
A 160 mm-es, átdolgozott természetes cellulóz pép alapanyagú membránnal rendelkező mélyközép hangszóró magasabb hangerőn is tiszta hangzást nyújt, amiben segíti a gyártó exkluzív DVAS (Driver Vibration Absorption System) rendszere, csökkentve a rezgéseket, és javítva a merevséget. A hangszóró porvédő kúpot, gumiperemet, és a sorozattól már megszokott két félköríves díszítést is megkapta. A 25 mm-es selyem dóm magassugárzó EFS technológiájú hullámvezetővel rendelkezik, ami által a hangzás még pontosabb és egyenletesebb lett a tartományban.
A Triangle a keresztváltót is átdolgozta a Borea BR04-hez, a nagyon jóminőségű bemenetek már a dupla kábelezést is lehetővé teszik, és a banándugókat is fogadják. A doboz aljára nem rögzíthetők tüskék, hanem négy darab gumibetétet illeszthetünk ide, amelyek kettős célt szolgálnak. Először is csökkentik, elvezetik a rezgéseket, másodszor pedig csúszásgátlóak, tehát megfelelő stabilitást nyújtanak, bármilyen jellegű állványra is helyezzük el őket. Jópofa, és hasznos dolog, hogy ezek pontos illesztéséhez egy kartonlap található a dobozban, így biztosan nem fog félresikerülni a művelet.
A gyártó ezúttal is saját egyéniséggel rendelkező hangfalat dobott tehát a piacra, ami külső és belső újításokkal is rendelkezik, megőrizve az alap Borea sorozat jellegzetességeit, ráadásul mindezt 220 ezer forintért kínálja, és nem mellékesen jegyezzük meg, hogy a megjelenése óta, ami nemrég volt, máris sikerült pár díjat Európa szerte bezsebelnie. A meghallgatását az Extreme Audio bemutatótermében ejtettük meg hosszú bejáratást követően a vadonatúj Onkyo Icon elektronikák társaságában.
A középúton, minden téren
A Négy évszak során, igazi franciás, könnyed előadást kaptunk, remek térérzettel, széles színpaddal és nagyon gyors, a kategóriájához képest sok és pontos részlettel. Eleinte a Triangle Borea BR04 hajlamos volt arra, hogy nyersen viselkedjen, főleg nagyobb kivezérlési szinten, ezért itt se vegyük félvállról a bejáratást, amit követően jelentősen megnőtt a stabilitása, összeértek a hangszerek, és az egész zabolázott, kevésbé hivalkodó lett. Így is kaptunk még színeket, pompázatos allűröket, de aki ismeri a márkát, az ezt el valahol is várja.
Alan Taylor zenéje talán kicsit veszített az amerikai feelingből, mert ahhoz képest sokkal szellősebb volt, és némileg bizonytalanabb talán, de továbbra is rendkívül tiszta. Az énekhang a markánsággából kevesebbet mutatott, de a zenészeket, a csapatjátékot, a gördülékenységet és a megfelelő vidámságot itt is megkaptuk. Talán egy valamivel nagyobb volt a bandájának a színpad a megszokottnál, így lezserebb lett az összkép, kicsit hasonlóan, mint amikor franciák próbálnak hollywoodi filmet készíteni. Profi, nagyvolumenű, bőven hatásos, de az érezhető, hogy ugyanarról azért más az elképzelésük.
Billy Cobham - Was not was című tételénél a Borea BR04 elég erősen indított, elegendőt nyújtva a basszustartományból, majd ismét a lazaság és játékosság vette át a szerepet. Újból megjelent a francia lazaság és tisztaság, amibe szépen bekapcsolódott a remekül definiált középtartomány is, adva egy kellemes pulzálást a zenének. A lábdob enyhe mosódást kapott ugyan, de így is remek tempót diktált, amire a pergődob rátett még egy lapáttal, ahogyan a nagyon tiszta fúvósszekció is. Értek meglepetések a dalt hallgatva, mégpedig pozitív értelemben, és bár nem tudta levetkőzni jellegzetességeit és kategóriának határait a hangfal, sokszor azokon érezhetően túllépett.
A Black Eyed Peas tánczenéjét ritkán vesszük elő, pedig bulikban biztosan sokat szólhat még mindig. Remek volt a gépdob, mellette tökéletesen érthető Fergie hangja, de a rapbetét is. Egy kicsit túltoltnak éreztük a magasszekciót nagyobb kivezérlési szinten, de szórakozásnál ezzel szerintünk nem nagyon fogunk foglalkozni. A tempó és ritmika itt is jelen volt, sok levegővel, hatalmas térérzettel, tehát a Borea BR04 a hallottak alapján tényleg képes nagyobb teret is betölteni. Nem feltétlenül könnyedén, pontosabban ment ez is neki, de a hangkép azért érezhetően forszírozottabb lett. A műfaján belül profi, de azért valljuk be, könnyűsúlyú ez a műfaj, amit a Triangle jól kezelt, de azért csúszott bele némi hiba is.
Roger Waters zenéiben fontosak a háttérzajok, effektek, nüanszok a fő dallamvezetés mellett, és ezek mindegyikéből elegendőt nyújtott a hangfal. A gitár pattogós, nagyon kimért és pontos volt, ha kellett egészen mélyrőljövő, és halk, érzelmes is. A női kórus szépen elkülönült oldalt, Waters az egójához hűen középen maradt, és az érthetőség mellett elegendő indulat is volt benne. A keveréssel akadtak problémák, túl sokat vállaltak a zenészek is egyszerre, ezért tapasztaltunk összemosódást, ennek ellenére a Triangle elég összefogottan viselkedett, és helytállt a kategóriájában.
John Surman felvételénél lehetett érezni azt, hogy a BR04 milyen szépen ki is tud bontakozni, mint maga a dal is. A tisztaságból itt is jelesre vizsgázott, ahogyan a részletekből is, a szaxofon pedig remek ívet vett be. Hatalmassá nőtt a tér, benne a színpad rétegeit is pompásan sikerült ábrázolni, mind mélységben, mind szélességben is. Az alsótartomány valamivel kevesebb szerepet kapott, mint a többi régió, de a Triangle hangzást ismerőinek ez sem lehet idegen. A hűvösebb jellegű ECM felvétel passzolt is a Triangle Borea BR04 karakteréhez, hiszen mindketten magasba húztak és elég szárazak voltak, csak némi selymesség és plusz melankólia hiányzott az előadásból.
Összegzés, végszó
A Triangle Borea BR04 hiába egy átlagos méretű állványos hangdoboz, mégis képes hatalmas tér megtöltésére. Ezt azért ne mindenáron használjuk ki, hiszen magas kivezérlési szinten forszírozottá válhat a hangja, és a magastartomány is éles lehet, viszont szogahangerőn nagyon egységesen képes zenélni. Hozza a Triangle jellegzetes francia stílusát, amiben sok a részlet, van benne lazaság is, de pontos, és kellően definiált. A bejáratást mindenképpen igényli, nélküle elég nyers marad a hangja, viszont azt követően egy egészen egyéni színfoltot képes a kategóriájában nyújtani. Mindenképpen megéri az árát annak, aki ezt a stílust preferálja, minden zenei stíluson megmarad az egyénisége, csupán egy kis dögösséget és lágyságot hiányoltunk belőle. Európai termék, európai hangzással, elsősorban európai zenehallgatók számára. Ezen belül nem mindenkinek fogja elnyerni maradéktalanul a tetszését, de az ízlés, mint tudjuk, mindig szubjektív.
