Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Q Acoustics 3010c állványos hangfal teszt
2025. május 28., szerda, 13:15
Q Acoustics audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Q Acoustics hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Q Acoustics hangfal teszt
A Q Acoustics nagyon népszerű, és belépő kategóriát képviselő 3000i sorozata tavaly jelentősen megújult, mint azt hírül is adtuk. A 3000c szériában minden megtalálható, ami sztereó zenehallgatáshoz, vagy házimozihoz kell, elfogadható áron, és az elődből kiindulva kategóriájában minőségi és egyéni szinten. Ismerkedésünket a legkisebb, QA 3010c állványos hangfallal kezdtük, ami 150 ezer forintért remek kis doboznak bizonyult!
Pici, stílusos, markáns!
A Q Acoustics-nak minden szériában nagyon sajátos külseje van, ezáltal már távolról is felismerhető a számunkra is, hogy kinek a termékével akad éppen dolgunk, pedig rég jártak a cégtől termékek a szerkesztőségünkben. A Q Acoustics 3010c bátor lekerekítésekkel büszkélkedik, csavarokat vagy illesztéseket nem találtunk, fényes dió, tölgy, fehér vagy fekete kivitelben választható, az előlapot pedig a gyártó monogramján kívül védőszövet takarja. Alatta kettő hangszóró van, amit közös burkolatba integráltak, a színe szatén nikkel, egyedül a fehér változaté króm.
A 101 mm-es C3 membránt tartalmazó (Continuous Curved Cone) mélyközép hangszóró az 5000-es sorozatból és az M40 aktív hangfalakból ismert lehet már, így nem csoda, hogy idővel ebben a kategóriában is bevetették. Ezek a hangszórók a gyártó állítása szerint a gyors középső frekvenciák és mélyhang dinamika szempontjából is merőben túllépnek a korábbi Q Acoustics fejlesztéseken. Kialakításából nagyobb/erősebb mágnesre volt szükség, amit biztosítottak hozzá, ráadásként kamatoztatva a nagyobb méret általi fluxusmoduláció- és harmonikus torzítás csökkenést.
A 22 mm-es magassugárzót hermetikusan lezárták és mechanikusan elszigetelték a ház előlapjától. Ezen kívül szellőztetett belső kamrát alkalmaztak, hogy csökkentsék a torzítást és növeljék a tisztaságot.
A QA 3010c reflexnyílása hátul található, alatta szimpla csatlakozást biztosítanak, ahol banándugókat is alkalmazhatunk. A Q Acoustics állítása szerint egyébként a doboz egyáltalán nem kényes az elhelyezésre, ezért akár polcra, rátolva a hátsó falra, vagy nagy szabadságot engedve is jól ki tudja futni magát, ami egy fontos szempont zenehallgatásnál, ahogyan házimozi láncba illesztéskor is.
A gyártó természetesen állványt is kínál a hangdobozhoz, ami jól néz ki, stabilnak is tűnik, tehát érdemes belevenni a számításunkba, ha ragaszkodunk a klasszikus konfigurációhoz, de fali konzolt is választhatunk hozzá, ráadásul potom pénzért.
Nagyon pici, de nagyon szól!
A meghallgatásnál a Marantz M-CR612 mini komponensét vetettük be, ami kategóriájában abszolút partiban van a hangfalakkal, valamint a teljesítménye is bőven elegendőnek bizonyult az egyébként elég érzéketlen hangsugárzókhoz. Láss csodát, hiszen a Dire Straits - Romeo and Juliet dala már háttérzenéként hallgatva is olyan kellemes volt, hogy nem is igazán hittünk a szemünknek, pontosabban fülünknek. Elég bonyolult a dal szerkezete, a QA 3010c-ben mégis volt valami olyan varázslat, amivel gördülékenyen, kellemesen, nem negatív értelemben populárisan szólalt meg a remekmű. Knopfler gitárjára nem lehetett nem odafigyelni, de a meglepőbb a cintányér volt, ami végig kiemelkedett a dal során finom leütéseivel, tisztaságával. A mélytartomány is figyelemreméltó, és bőven elég volt a dalnak, ami szintén meglepetés a kis hangszórót figyelembe véve.
A The Cranberries - Empty című szerzeményét hallgattuk meg ezután, ami szintén nagyon finom díszítéseivel, gördülékenységeivel került közel hozzánk már az első pillanatokban. Itt is nagyon finom volt a magasszekció, de már nagyon halkan is éreztette magát a meleg, doromboló basszus, ami egy ekkora méretű hangszóróból, és ilyen árú hangdobozból igazi bravúr. Azt nem állítjuk, hogy nem volt benne némi díszítés és könnyedebb összkép, mint azt maga a dal mondanivalója megkívánt volna, de legalább a mélabú átváltozott könnyed szórakozásba, ráadásul a tényleges mélységéből nem veszített, csak szellősebbé változott az.
Michael Buble-t nem nagyon szoktuk preferálni, de most, hogy elénk került a klasszikus Fever feldolgozása, nem hagytuk ki a ziccert. Nem állítjuk azt, hogy az énekes vett le minket a lábunkról, bár kellemes az orgánuma, és bizony sokat tesz hozzá az eredeti dalhoz, az őt kísérő nagyzenekar ütötte meg inkább a fülünket, amit, továbbra is a hangfal fizikumához mérten hatalmas térben és színpadon ábrázolt. A fúvósok nem voltak annyira rézből, és a dobos is inkább amolyan cirkuszosan játszott nekünk, tehát produkálta magát, de ez már csak egy ilyen, nagyközönségnek szóló zene. A lényeg az, hogy a 3010c-nek nagyon jól állt a swing is, és ez még a karácsonyi estéken is jól jöhet.
Jan Garbarek - Red Wind dalával megpróbáltuk kihozni a sodrából a dobozt, de itt is csak azt a negatívumot tudtuk felróni maximum a kis és tényleg olcsónak tekinthető dobozoknak, hogy a kíséretet hajlamos volt valamennyire színezni, viszont azt szórakoztatóan, és nem zavaróan tette. A szaxofon remekül átjött, ami ebben az esetben a lényeg, a néha bántó szélsőséges hangjegyeket finoman lekerekítette, így sokkal könnyebb, befogadhatóbb volt maga a mű. A magassugárzó ebben az esetben is kiemelkedőt nyújtott, az biztos, hogy a kategóriájában egy kiemelkedő modellről van szó. Maga a dal kellemes volt, átjött a sajátos, kissé hűvös jelleg, de az a bizonyos "vörös szél" ebben az esetben melegebb, így kellemesebb volt.
Eric Claptontól ezúttal az egyik nagy visszatérését választottuk a nyolcvanas évekből a Bad Love személyében, ahol nagyon szépen uralta a környezetet egyszerre az ének, a gitár, valamint Phil Collins a dobok mögül. A tempó rendben volt, a díszítések itt is pompásan jelentek meg, egyedül a keverés adta hiányosságok miatt maradt bennünk egy kis csalódottság, de sajnos ebből a korszakból nagykanállal lehet meríteni ezekből. Mindettől elvonatkoztatva tempós kis minőségi bluesrockot hallhattunk, ami inkább nagyobb hangerőn kapta össze magát. Nem volt igazi dögösség, azt ekkora mérettől nem is vártuk el, ilyen esetben szerintünk egy kisebb és nem túl költséges mélyláda bevetése jól jöhet, ha inkább ezt a zenét preferáljuk.
Petrucciani triójának Home-ja remek természetességgel hozta a zongorahangot. Persze ezt is kicsit könnyedén, játékosan, valamivel több lecsengéssel a megszokottnál, de az összkép így is nagyon jó volt. Nem győzzük kiemelni újfent a szép, finom magashangokat, amelyek mögött ott volt finoman a basszusgitár, a zongorát pedig érezhetően eléjük helyezte a hangfal. Nem emelte ki a kelleténél jobban a Q Acoustics 3010c, de éreztette azt, hogy ki is a főszereplő. Jazzen ilyen kellemeset már rég hallottunk ilyen áron, és a dal begyorsulásával a tempó követése is nagyon klasszul alakult. Figyelembe vette a finoman növekvő lendületet, a zenészek markánsabb megmozdulásait, mérete ellenére még ekkor sem jött zavarba, és még basszusból is jutott elég.
Összegzés, végszó
A Q Acoustics 3010c parányi állványos hangdoboza egy igazi meglepetés volt a számunkra. Kiválóan van megépítve, hozza a gyártó jellegzetes formáját, hangszórókból pedig kiemelkedőket sikerült felhasználniuk, amelyek túlnőttek a hangfal kategóriáján. A magasszekció egyszerűen remek volt, a közepek tiszták, a mély pedig pontos és határozott, annak ellenére, hogy némi színezésre hajlamosnak bizonyult. Tényleg azt tapasztaltuk, hogy nem kényes az elhelyezésére, vehemensebb zenékhez is elég agilisan állt hozzá, tehát nem ijedt meg a kihívásoktól sem. A QA 3010c tehát egyértelműen bebizonyította azt, hogy kategóriájának egy remek darabjáról van szó, ezért apróbb hiányosságai, pontosabban jellegzetességei ellenére mindenkinek tudjuk ajánlani, aki kis termetből erőt, egyéniséget és sokoldalúságot szeretne kevés pénzért.
