Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Indiana Line Lira 6 álló hangfal teszt
2026. február 25., szerda, 05:25
IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt
Az Indiana Line 6 álló hangfalával tulajdonképpen ki is végezzük most a gyártó vadonatúj sorozatát, hiszen a már bemutatott Lira 3 mellett egyedül ő szerepel jelenleg a legmagasabb szériájukban. Nézzük hát, mit nyújt nagy alapterületen a Lira 6, ami az ókori líra sziluettre hajazva egyszerre modern, ugyanakkor hivalkodástól is mentes.
Stílusos csúcs az olaszoktól
Az Indiana Line Lira 6 a gyártó termékpalettájának a csúcsát jelenti, ami a méreteiben is megmutatkozik. Ugyan nem kell egy monolitra gondolnunk, de azért közel egy méteres magasságával és darabonkénti 18 kg-os súlyával elég impozáns, amit a már említett líra sziluett tesz enteriőrbaráttá, és kecsessé. Az MDF oldallapok nem párhuzamosak egymással, tehát hátra és felfelé is szűkülnek, a 21 mm-es előlap enyhe döntést kapott, amelyek a külső finomítása mellett az akusztikára is jelentős hatással vannak.
Fekete vagy fehér színben választható a Lira 6, többrétegű lakkbevonattal látták el, a frontoldalon a hangszórókat pedig mágnesesen rögzíthető szövet védi. Azt leemelve összesen négy hangszórót kínál nekünk ez a háromutas, basszreflex hangfal, amit Symbiotic Drive koncepcióval alkottak meg, ami azt jelenti, hogy a hangszórókat, a keresztváltót és a dobozt egy egységes rendszerként fejlesztették ki a tervezők.
A hangfal előlapjának közepébe kettő darab 178 mm-es hosszúlöketű mélysugárzót helyeztek, amelyek teljesen új tervezés eredményei. A Curve elnevezésű membrán alapanyaga szövött polipropilén, második generációs Dual-Wave felfüggesztést kapott, belül ferritmágnessel és három rövidzáró gyűrűvel, amelyek közül kettő alumínium és egy réz.
A 114 mm-es középsugárzó esetében szintén Curve membránt és Dual-Wave felfüggesztést használtak, öntvény alumínium kosárba illesztették, UHVC (Underhung voice coil) neodímium mágnest kapott, az egészet pedig egy zárt kamrába helyezték. Elég távol van a dupla mélysugárzótól, viszont közel a 28 mm-es alumínium-magnézium dóm magassugárzóhoz, aminél 3D-Guide hullámvezetőt, EQ-Ring fáziskorrekciót, csillapító kamrát és LC szűrőt alkalmaztak. A már említett döntött előlap a hullámvezetővel együtt garantálja az ideális fáziskohéziót a kettő között, az azonos neodímium mágnes hangtekercseiket pedig ugyanazon a tengelyen helyezték el, 1 mm-en belül, a hallgatási pozíció felé igazítva.
A Lira 6 dupla kábelezésre alkalmas, az aranyozott csatlakozókat fekete eloxált lemezbe illesztették, ami mögött a keresztváltóban légmagos tekercseket és polipropilén kondenzátorokat vetettek be, mind a három tartományt fizikailag elválasztották egymástól, munkáját dedikált LC-Trap kiegyenlítő hálózatok maximalizálják, tehát hasonlóan a Lira 3-hoz itt is az volt a cél, hogy olyan előadást kapjunk, mintha egy szélessávú hangfalat hallgatnánk.
Az állványos változatnál az előlapba elhelyezett reflexkimenet garantálta a könnyebb elhelyezést, itt viszont alulra tették ezt, és négy darab gumírozott lábbal oldották meg a padlótól való távolságot, valamint a megfelelő stabilitást. A 62 mm-es nyílás és annak elhelyezése egyértelműen a basszustartomány felerősítését szolgálja, viszont annak konkrétabb és egyenletesebb terjesztésében is szerepe van. Ahogyan a belül elhelyezett bambuszból készült merevítőpaneleknek is, amelyeknek nem csupán nagy terhelés alatt jut nagy szerep.
A hangfalat az Aymara Kft. bemutatótermében hallgattuk meg felsőkategóriás Rotel elektronikák társaságában, így sem a minőséggel, sem a wattszámokkal nem spóroltunk, ahogyan a kiválasztott zenék terén is igyekeztünk változatosak lenni.
A Lira 6 egy teljesen új arculatát mutatja meg a gyártónak
Mivel az Indiana Line is nagy fába vágta a fejszéjét, mi sem voltunk félszegek, így kezdtünk egy kis King Crimsonnal az őskorszakukból. Az Epitaph a dalhoz méltó íveket és szerkezetet kapott, rengeteg apró részlettel, és nagyon stabil hangképpel. Érdekes a kompozíció, hiszen találkoztunk már olyan hangfallal a pályafutásunk alatt, amelyik furcsa módon csak ezt a jellegű zenét szerette, a többi mintha nem lett volna neki elég sokrétű és nívós. A Lira 6 lazán elérte azt a szintet, amit a klasszikus dal megkívánt, tele magasztossággal, érzelemmel, remek arányokkal, és nagyon stabil dinamikai emeléssel, ugyanakkor az átláthatóságra és kiegyensúlyozottságra is végig figyelt.
Avi Kaplan esetében a remek hangszerelés ellenére azért a hangsúly most is az éneken volt, amit a Lira 6 pontosan középre rakott, a színpad mélységét impozánsan mutatta meg, ahogyan itt is remekül sikerült belelátnia a dal szerkezetébe és tolmácsolni a mondanivalóját. Egy kis zártság ebben az esetben hallható volt, de a művészt kedvelőknek ez az érzés nem lehet idegen, hiszen a felvétel, majd a keverés sajátosságai voltak, nem a hangfal lett félszeg és kicsit zárkózott. Így viszont meg tudta azt mutatni, hogy teljesen monogám zenehallgatásra is készen áll, amiben nagy szerepe volt a már említett szélessávú hangszók ideológiájának elérése.
Joe Morello felvételénél a dobé volt a központi szerep, ahol a dupla mélynyomó rendesen meg tudta mutatni a tudását, de semmi túlkapást nem tapasztaltunk, ráadásul a Take Five-ot hallgatva már a bevezetőnél igazi játékosság jelent meg, a többi hangszer bekapcsolódásánál pedig szépen kinyílt a tér, aminek a mélysége megmaradt, a szélessége nem feltétlenül hagyta el a hangfalak fizikumát, viszont nagyon szellősen, tapintatot és határozottságot, gyorsaságot, fürgeséget mutatott a Lira 6. Szépen, elég könnyedén építette fel a dal szerkezetét, sem a bevezető résznél, sem a dal kibontakozásánál nem tapasztaltunk bizonytalanságot.
Trentemoller elektronikus világába is gyorsan be tudott kapcsolódni az Indiana Line, és tulajdonképpen az eddig megismert karakterét mutatta meg, csak szintetikusan. A foszlányok még jobban kivehetők voltak, az alsótartomány itt is nagyon stabilan viselkedett, és továbbra sem túlzott. Talán kicsinek tűnhet hozzájuk képest az itt alkalmazott középsugárzó, viszont a magassugárzóval karöltve olyan remek párost alkottak, hogy továbbra sem tolta szét a hangokat, egyszerűen játszott velük, és nem élve a 3D-s túlkapással oldotta meg azt, hogy remek, hiánymentes térérzetünk legyen.
Julie Cruise neve egyik Twin Peaks rajongónak sem hangozhat ismeretlenül, a felhők között megbúvó hangja ezúttal is légies, kísérteties, atmoszférikus volt, de az egészhez a lassan hömpölygő zenei kíséret is hozzájárult, ami épp kezdett andalítani, amikor a nagybőgő hirtelen megszólalt vagy valamelyik elektronikus hang karcolt végig a bőrünkön. Az Indiana Line viszont továbbra sem volt fülsértő vagy bántó, talán itt lehetett hallani azt, hogy a mérnökök mindent együtt fejlesztettek, mert az összkép tényleg nagyon egységes volt. Át is jött a filmzene sajátos, varázslatos hangulata, és a zenészek pontos elhelyezése is adott volt.
Letfield zenéjével minőségi döngetést kaptunk, mintha egy zabolázott Prodigy tért volna be a szobába, de a lényeg az, hogy az Indiana Line ezt is nagyon magabiztosan, és pozitív értelembe véve visszafogottan, kimérten kezelte. Nem ugrott az arcunkba, mégis volt benne rengeteg erő, impulzív nyomás és megfelelő adrenalinlöket, és továbbra is azt tapasztaltuk, hogy az arányokat itt is remekül sikerült betartania a hangfalnak. Semmi magamutogatás, csak sodró, de nem émelyítő lendület, öntudatos tempókövetés és tényleges dögösség, csak egy olyan nívóban, amit eddig ettől a márkától még nem kaptunk meg.
Összegzés, végszó
Az Indiana Line egy új szintre lépett a Lira 6 álló hangfalával, ami egyértelműen az audiofil ligába tartozik. Az új tervezésű hangszórók kiváló munkát végeztek, az összehangolásuk remekül sikerült, tehát a Symbiotic Drive koncepció alapján megálmodott hangfal végig kiegyensúlyozottan, magabiztosan, és egyéniséget mutatva zenélt nekünk. Elég sok zenei stílussal tettük próbára, és mindegyikhez ugyanolyan könnyedséggel, eleganciával és stabilitással viszonyult, az elhelyezésre sem háklis, az alsó reflexport pedig remek arányokkal áldotta meg a dupla mélysugárzót, ami soha nem telepedett rá a közép és magastartomány tiszta, kicsit selymes párosára. Mindenképpen minőségi hangfal tehát az Indiana Line Lira 6, ami remek ár/érték aránnyal rendelkezik, van stílusa az előadása és a külseje tekintetében is, egyedül az utóbbinál hiányolhatjuk azt, hogy a díszítőelemekre vagy több színvariánsra nem fektettek nagyobb hangsúlyt.
