Fyne Audio F500S állványos hangfal teszt

2025. december 27., szombat, 18:40

Fyne Audio audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Fyne Audio hangfal Fyne Audio hangfal teszt

Úgy tűnik, az év elején bemutatott F500E széria a Fyne Audio esetében csupán némi ízelítőt adott a megújult 500-as sorozatból, hiszen máris megérkezett az F500S termékcsalád, ami a hangfalakat egy magasabb, stabilabb szintre emeli. Az F500S állványos hangdobozt mutatjuk most be, ami kisebb szobákba az audiofil igények kielégítésével kacérkodik.

A legújabb 500-as Skóciából

A Fyne Audio F500S sorozatának megújítását számos fejlesztés, és korábban már használt megoldások kombinációja szülte, és ismét megcélozták azt a közönséget, akik relatív kevés pénzből pontos, zenei hangot szeretnének kapni, kisebb, közepes, akár nagyobb szobába, de akár házimoziban is gondolkozhatnak.

Ebből kiindulva a skót cég két állványos- és két álló hangfalat, valamint egy centersugárzót nyújt most nekünk, amelyeket fekete tölgy, zongoralakk fekete, vagy natúr dió színben vihetünk haza. Mi a sort az F500S állványos hangdobozzal kezdtük, ami a nagyobbik a sorban, de még így is elég kompaktnak, maximum átlagosnak nevezhetjük a méretei révén.

A megerősített MDF-ből készült doboz számos merevítést és csillapítást nyújt belül, kívül pedig egymással párhuzamos oldallapokat, szép kialakítást és megmunkálást kapunk. A mágnesesen rögzíthető szövet alá 150 mm-es IsoFlare mélyközép hangszórót helyeztek, amibe 25 mm-es magnézium dóm kompressziós magassugárzót illesztettek, tehát a márka névjegyének számító pontsugárzóhoz most is ragaszkodtak.

A neodímium mágnes, a szellőző hátsó kamra és a magnézium HF membrán csökkenti a rezonanciát és 30 kHz-en túl is képes dolgozni. A 150 mm-es, többszálas LF hangszórónál a FyneFlute elnevezésű, szintén sajátos peremet is megtaláljuk, ami a természetes és pontos hangzásért felel, és fémgyűrűt is alkalmazott ezúttal a Fyne Audio, aminek nem csak az esztétikában van szerepe, hanem a stabilabb rögzítésben is. Az 500E sorozatnál már megismert, a doboztestbe integrált BassTrax Tractrix diffúzor rendszert vetette be itt is a gyártó, ami egyenletes, 360 fokos hangeloszlást garantál, és ennek köszönhetően még a doboz elhelyezése is könnyű.

Hátul elég masszív csatlakozókat találunk, amelyek a dupla kábelezésre is alkalmasak, és természetesen a banándugókat is fogadják, köztük pedig találunk még egy innovációt. Egy billenőkapcsolóval igazíthatjuk az ízlésünkhöz az F500S-t, hiszen a segítségével a hangot +/- 3 dB (2,5-5,0 kHz) között változtathatjuk, ami biztosan sokak számára jól jöhet, és ebben az árfekvésben példaértékű megoldásnak, szolgáltatásnak tekinthetjük. A keresztváltót egyébként finomhangolták a tisztaság és a torzítás redukálása érdekében, továbbá alacsony veszteségű tekercseket és kiváló minőségű polipropilén filmkondenzátorok alkalmaztak.

Az Audio Centrum bemutatótermének kisebb szobájában hallgattuk meg a Fyne
Audio F500S-t megfelelő akusztikai környezetben, és a hozzá passzoló elektronikákkal, így került a rendszerbe a Hegel H95 sztereó erősítő, Nordost White Lighting kábelekkel, állványnak pedig a hozzá passzoló Kanto-t használtunk.

Erővel, de nem túlzással

Hans Zimmer - Interstellar zenéjével indítottunk, aminek öblössége, remek lendülete, és a hangszerek gömbölyűsége egyből meglepetést okozott. Már ekkor érezhető volt az újratervezett BassTrax hatása, ami tényleg minden irányba terjesztette a hangokat a dobozból, így a mélytartomány sem volt teljesen direkt, hanem a középszekcióval karöltve tárulkozott elénk. Ekkor a magastartomány még csak nyomokban zárkózott fel mögéjük, de azért nagyon pontosan lehetett érezni a hatását.

Eric Clapton - Layla című klasszikusának legújabb verziója "Lassúkéz" kezeiben igazán monogámra sikeredett, a gitár húrjai szépen eltávolodtak egymástól, amiket a legendás zenész gondosan ápolt, kezelt. Kicsit a saját korához igazítva játszott most, tehát komótosan, de magabiztosan, ahogyan az F500S is viselkedett. A basszus itt is finoman udvarolt, dorombolt minket körbe, az énekhang pedig enyhén rekedtesen, picit lemondóan lépett elénk. A hangdoboz a méretéhez képest nagyon szép színpadot kreált, amit a karakteréből adódóan, hasonlóan az F500E sorozathoz, itt is elsősorban nekünk épített, tehát a monogámiát helyezte előnybe.

Sting most Clapton nélkül adta elő az It's Probably Me-t, aminek során a hangfal az eddigieknél még sokkal nyitottabb lett. Gondolhattuk volna azt, hogy köszönhető a kevesebb hangszernek, de az előző dalnál sem vitték túlzásba, inkább a szellősebb keverés miatt vált lazábbá, részletezőbbé az előadás. Az énekhangot még jobban definiálta, a hangsúlyt igazán rá is fektette, de itt már a legapróbb díszítések is megjelentek, ahogyan a dobos is sokkal komfortosabban, lazán és profin kezelte a hangszerét. A hangulatból is eleget kaptunk, ami nagyon fontos ennél a dalnál, hiszen a Halálos Fegyver 3 betétdala volt, ahol az akció és humor mellett megvolt a mély mondanivaló és érzelem is.

Van Halen - I'm the One klasszikusa jött ezután, ahol bizony megjelent a hetvenes évek végének ősereje. Rendkívül tempós ritmusszekcióval, pontosan definiált basszusgitárral, meglepően kitapintható lábdobbal. A hangsúly persze a gitáron volt, de nem emelte ki azt még a szólórésznél sem, hanem egy remek csapatot kreált belőlük. Lényegében tiszteletben tartotta, hogy egy teljes zenekarról van szó, amiben mindenkinek egyforma szerepe van, a négyesük együtt diktálta a tempót, amit a Fyne Audio F500S meglepő jókedvvel tolmácsolt. Volt húzás, feeling, részletek és egységesség, tehát az ilyen jellegű zenék kedvelői egyből el fogják feledni a hangfal valós fizikumát.

Lorena McKennitt nagyobb kihívást jelenthetne egy ekkora méretű hangfalnak, éreztük is azért a korlátait, amelyek ennek ellenére nem zavartak, mert az F500S itt is a dal mélységére, mondanivalójára fektette a hangsúlyt, aminek egyik központi eleme a tiszta női énekhang volt, valamint az őt kísérő zongora. Nagyon klasszul szerepelt itt is a spéci kimenet, tényleg egyenletesen terítette szét a szobában a tartományokat, abból is a mélyebb szegmenst. Ezáltal ismét monogámabb előadást kaptunk, amit azért bátran megmutathatunk bárkinek, mert ez a visszafogottság a maga módján nagyon is látványos volt.

A Dead Can Dance jött ezt követően, ahol azért hangszerből kaptunk rengeteget az Opium című dalban, azok még a sztereó hatást is rendesen kihasználták, de ezek mellett szükség volt a nagyon stabil alapra, és tiszta énekhangra is. Annyira bele tudott itt is merülni a hangfal a dal belsejébe, hogy könnyedén magával is rántott minket. Pici zártság azért érezhető volt, de ez egy olyan muzsika, ami hiába a lelkünkbe lát, azért szükséges hozzá a nagy dunszt, és jobban is átjön egy koncerten, mint egy zárt szobában. Mindezek mellett a hangfal mindent elkövetett, hogy a sok kritériumnak megfeleljen, és azt kell állítanunk, hogy ebben az árban és méretben többet nem igazán várhatnánk el.

Összegzés, végszó

A Fyne Audio ismét fogta a pontsugárzás legszebb hagyományait, azokat továbbfejlesztette, a hangdoboz falait megerősítette, a testébe integrált BassTrax Tractrix diffúzor pedig mindvégig éreztette a hatását. Átjött az, amit a gyártó ígért, tehát a hangot, és benne a meglepő mélytartományt minden irányban terjesztette, így nagyon megfogott, kerek és erőteljes hangzást nyújtott az F500S, ami kisebb, de akár közepes nappalik igazi allroundere lehet. Nem félt a különböző műfajoktól, bátran viselkedett, ami érthető is, hiszen kategóriáján belül remek tudással rendelkezik, és ezt kár lett volna véka alá rejteni. Láttunk már ugyan divatosabb, modernebb és több fantáziát kínáló típust is a cég repertoárjában, de ez a letisztult külső szimbiózisban van a hangjával, ami erőteljes, bensőséges, teljesértékű, de nem hivalkodó. Elég jól sikerült darab, mindenkinek ajánlott, aki a klasszikus értékrendek híve külső jegyekben és zenehallgatás terén is.

1 2

Következő oldal >