DALI EPIKORE 3 high end állványos hangfal teszt
2026. április 20., hétfő, 22:35
DALI audio hifi hangfal hifi hangfal DALI hangfal high end hangfal teszt hifi hangfal teszt DALI hangfal teszt high end hangfal
A DALI csúcs, KORE hangfalánál szerzett vívmányokat a dán cég nem csupán a RUBIKORE családban kamatoztatta, hanem a már egyértelműen high end szintű és EPIKORE-ra elkeresztelt sorozatában is. Első nekifutásra mi az EPIKORE 3-mat hallgattuk meg az Audio Forum budapesti bemutatótermében, ami a széria egyetlen állványos típusa, és szerintünk piszok jól sikerült!
Csúcs állványos hangdoboz a DALI kínálatában
A DALI rendkívüli magaslatokra tört a KORE által, nem is fér bele mindenki péztárcájába, ahogyan nappalijába sem, és a kiszolgálására is finoman fogalmazva fajsúlyos elektronikák kellenek. Az EPIKORE is azokat célozza meg, akik legalább már az elsővel rendelkeznek, hiszen az új család összesen háromfajta álló hangfallal rendelkezik, de természetesen kínálnak állványosat is a kisebb alapterületre is, EPIKORE 3 néven.
Gyönyörű a hangdoboz, válasszuk bármelyik színben is a magasfényű fekete, vörös vagy dió közül, és az egymással párhuzamos oldallapokat is elfelejtették, hiszen a test hátrafelé szűkül, a teteje pedig szép ívben megemelkedik. Valódi fafurnért használtak a dán mesteremberek, valamint vastag MDF-et, ráadásul belül is, a megfelelő merevség érdekében, így könnyen összejött a darabonkénti 16 kg-os súly, ami nem csekély.
Hátul a ritka masszív csatlakozókat vízszintesen helyezték el, felettük pedig egy stabil alapba rögzítve spéci kimenetet találunk, ami az ívének köszönhetően nem csupán egyenesen, hanem kicsit magasabb irányba is áramoltatja a bent keletkezett levegőt.
Az EPIKORE 3 háromutas hangfal, ehhez pontosan három darab hangszóró tartozik egy közös keretben, védelmükért minden esetben mágnesesen rögzíthető sötét szövet jár. A gyártótól már megszokott és egyéni színben pompázik a 178 mm-es második generációs SMC mágnessel ellátott és Clarity Clone technológiájú mélyközép hangszóró, ami egy teljesen új fejlesztésű típus. Az eredetileg a DALI KORE számára tervezett EVO-K hibrid magassugárzó egy méretes, saját fejlesztésű, 35 mm-es lágy dóm valamint egy sztatikus sugárzót egyesít. Rendkívül erős neodímium mágneseseket használtak hozzájuk, ami által még nagy hangerőn is megőrzi simaságát és természetességét.
A hangfalhoz, egyszerűen STAND-nak keresztelt állványt is kínálnak, aminek elég borsos az ára, hiszen bő nyolcszázezer forintba kerül, viszont egy négymilliós hangdoboz esetében ez még reálisnak is tekinthető, főleg akkor, ha van benne fantázia és anyag. Ebben ezek pedig bőven akadnak. Vastag falával, öntött alumínium talpával, integrált kitámasztókkal és padlótüskékkel, extrudált alumínium oszloppal és nagyméretű felső lappal az EPIKORE STAND ultramerev támasztékot biztosít az EPIKORE 3 számára. Matt fekete színben készítik, ráadásul összeszerelve, tehát ezzel nem kell bajlódnunk, maximum a kábelek elvezetésével, amit az állványon belül is megtehetünk.
Az Audio Forum DALI szobájában mindkettő a rendelkezésünkre állt, tehát már csak a megfelelő elektronikákat kellett kiválasztanunk. A Marantz SACD30n jelforrásként tökéletesnek bizonyult most is, erősítő terén viszont nem ettől a márkától választottunk, nem is a Naim-től, és még a Classé nagyvadja sem bizonyult a legmegfelelőbbnek. Maradtunk a Denon PMA-3000NE típusánál, ami elég ütős egyéniség, és ez állt a legközelebb a DALI kicsit puhább, édeskésebb karakteréhez. Létrejött tehát a szimbiózis, következett végre a meghallgatás, amit nagyon vártunk, mert ilyen kategóriájú DALI hangfallal már nagyon régen volt dolgunk, pontosabban szerencsénk!
A megnyilvánuló high end
Egy klasszikus, a Night Train feldolgozásával kezdtük a szeánszunkat és az EPIKORE 3 egyből a hatalmába akart minket keríteni. Ugye nem egy olcsó hangfalról van az esetében szó, viszont meg akarta mutatni azt, hogy aki rá szánja ezt az összeget, akkor nem fog rosszul járni. Annyira testes és szikár nagybőgő szólalt meg, ami révén tudatta a DALI, hogy a spéci mélyközép membránból mit is lehet kihozni úgy igazán. Ritmika, bőven elegendő súly és száraz határozottság jött elő a hangfalakból, a zenekar minden tagja tökéletesen hallható és élvezhető volt, feleslegtől mentesen, nagy határozottsággal és elánnal.
Maradtunk a műfajnál, de Diana Krall - Temptation dalával, amiben kellemes, kissé andalító ritmika van, amolyan minőségi, bújós tánczene. Ebben is brillírozott a nagybőgő, de természetesen az énekesnő hangja foglalta el a trónt, a zongorán csak finoman játszott, szinte magának. Na, de a DALI EPIKORE 3! Nem teljes erőből, hanem teljes szívvel prezentálta a kellemes melódiát, kicsit zártabban, mint a megelőző dalnál, de ez ebben az esetben nagyon is jól állt neki. Olyan mélysége volt az előadásnak, mintha visszatértünk volna a stílus gyökereihez, így a profizmus mellett rengeteg zsiger és jókedv volt tapasztalható, tehát könnyedén hozta a nagyon is nehéz játékot.
A Sultans of Swing esetében egyedüli negatívumként azt lehetett felróni a DALI-nak, hogy megmutatta azt, ez a felvétel bizony nem tegnap készült. Ezen kívül viszont nem igazán volt mibe belekötnünk. Nagyon egységes, folyamatos és kellően impulzív volt a zenekar, és nem állíthatjuk azt, hogy ez a stílus állt hozzá a legközelebb, azért elég tisztességesen helyt állt. Fogalmazhatunk viszont másképpen is, az EPIKORE 3 tulajdonképpen megmutatta az analóg rögzítés szépségét, ami egy DSD-jelfolyam után persze tűnhet egy kicsit szerénynek, viszont pár perc elteltével rájöhetünk arra, hogy ez áll a legközelebb a valósághoz, és ennek a megmutatásához ez a hangfal nagyon ért.
Amúgy is gyakran élünk azzal a lehetőséggel, hogy hallgassunk egy kis Yello-t, most viszont még jobban kapóra jött a fifikás keverés, az analóg és a digitális hangszerek párosítása. A DALI gondosan bánt a dallamokkal és díszítésekkel, nem tapasztaltuk azt, hogy bármit is túl tolt volna. Szép volt a színpad, a tér is egyértelműen elismerést vívott ki, de nem akadt semmi nagyzolás, inkább kiegyensúlyozottság. Minden szoros barátságban megfért egymás mellett, a selytelmes és visszhanggal megerősített énekhang is érthető maradt, aztán egy kis bohóckodásra áttérve a dal során a hangfal is megmutatta azt, hogy könnyen bele lehet vinni a mókába.
Benjamin Clementine - Condolance számánál még jobban sikerült jól összekeverni a természetes és szintetikus dolgokat, erre jött pluszban a nagyon egyéni és széles skálán mozgó ének. A basszus bizony képes volt gyomron verni, de csak szükség esetén, ahogyan a virtuozitást is arányosan, egyáltalán nem kiemelve kezelte. Volt az egész dalnak az EPIKORE 3 által egy nagyon arányos és erőteljes hangképe, ami a dupla magassugárzóra ránézve először meglepő lehet, ezért csupán sejtésünk az, hogy a dómot nagyon okosan olyan frekvencián vágták, hogy segítse a középtartományt, és a 165 mm-es membrán elsősorban a mélytartományra figyeljen. Fifikás dolog, de egyértelműen működik. Akkor is, ha tévednénk.
Verdi egyik művének részletét sem hagyhattuk ki, hiszen egy ekkora hangfalnak, ebben a kategóriában, egy átlagos méretű nappaliban mutatnia kell valamit. Nos, az EPIKORE 3 nem jött zavarba, megmaradt a kiegyensúlyozottsága, a vehemenciája bőven elegendőnek bizonyult, és a túlkapásokról itt is teljesen lemondott. Egykézben tartotta az előadást, pedig a lovaknak azért számos lehetőségük lett volna kitörni a gyeplőből, sokszor nemcsak az arcunkba, hanem a testünkbe is tódultak a taktusok, de ezúttal is kellő fegyelemmel, arányossággal és soha nem tolakodóan kezelte a hangfal a nehéz művet, aminek átjött a drámaisága, hagyott is bennünk mély nyomot, ne nem vált zsibbasztóvá, leterhelővé. Meleg volt az összkép, kicsi lágysággal és puhasággal, de mindez nagyon komoly egységgé, határozott összképpé avanzsálódott a DALI EPIKORE 3 előadásában.
Összegzés, végszó
A DALI a KORE monstrumánál használt vívmányokból az EPIKORE sorozatába is ültetett, ami egyértelműen megmutatkozott az egyetlen állványos hangfalukon ebben a családban. Szép ívek, egyéni megoldások, pazar kivitelezés, luxusanyagok, és mindezek mellé jönnek a spéci hangszórók, amelyek a teljes tartományt lefedik. Nagyon izgalmas, domináns és gördülékeny az előadása, viszont kérkedni sem szeret, kerüli a túldimenzionálást és a kiemeléseket. Igazi állványos high end hangdoboz, ami kicsit válogatós a partnereit illetve, és jobban szereti, ha a hozzá illesztett erősítőben nem csak teljesítmény, hanem temperamentum is van. Amikor összeállnak ezek a csillagok, akkor nem igazán lehet belekötni, maximum az árába, főleg állvánnyal együtt, de bele kell törődni, hogy a DALI ezt a nagyon magas mércét jelenleg ennyiért hajlandó megosztani velünk.

Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu

































































