Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Arcam Radia R25 high end állványos hangfal teszt
Szinergia gombnyomásra
2026. október 21., szerda, 22:10
Arcam audio hifi hangfal Arcam hangfal hifi hangfal hangfal teszt Arcam teszt high end hangfal Arcam hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal teszt
Az Arcam frissen megjelent, Radia szériás hangsugárzóval egy határozott lépést tett azok felé, akik az egységesség hívei, vagyis azonos gyártótól választanának hangfalat és erősítőt is a szinergia érdekében. Az R25 nevet viselő kétutas, állványos hangfalnak komoly kihívókkal kell szembenéznie, milyen privilégiumot jelenthet egy Arcam hangfal, mely valójában nem is annyira brit?
Európai törzsvendég
Az Arcam Radia hangsugárzó széria, melynek tagjait először az idei HIGH END kiállításon lehetett látni, valójában az anyacéghez (HARMAN International) tartozó, amerikai Revel mérnökeitől származik. A két brand egyébként is régóta (már az Arcam felvásárlása előtt is) jó párosításnak számított, másfelől az Arcam elsősorban hifi és házimozi elektronikára specializálódott cég - nem várható el tőlük, hogy 50 évnyi erősítőgyártás után, majd egy OKJ-s gyorstalpalóval rögtön csúcsminőségű hangfalakat ontsanak magukból. De miért nem hagyták csak simán rajta a Revel emblémát?
Európában és az Egyesült Királyságban az Arcam név évtizedek óta közismert a hifi barátok körében, emellett kiterjedt és lojális hifi-kereskedői hálózattal rendelkezik. Ezzel szemben a Revel - bár méréstechnikai és akusztikai szempontból legendás az audiofil világban - Európában kevésbé tudott áttörni a helyi óriások (B&W, KEF, Focal, Monitor Audio) mellett. Az USA-ban viszont referenciaként tekintenek rá, így ott megmaradt eredeti arculattal - Az Arcam Radia hangfalak pedig az európai piacon futnak.
Egymáshoz hangolva
Az előző gondolatmenethez hozzátartozik, hogy a vásárlók és kereskedők jelentős része preferálja a vizuálisan és márkában is összehangolt rendszereket (ami jelen selyemfényű fekete alap, jellegzetes sárga díszítőelemekkel). Egy komplett, Arcam erősítő plusz Arcam hangfal szett csomagban vonzóbb. Van egy praktikus előny is: A streaming képes Radia erősítők (mint az SA35, SA45 és a közeljövőben érkező házimozi erősítők) menüjéből közvetlenül elérhető a Radia R25 gyári AEQ (Anechoic EQ) profilja. Utóbbi lényege, hogy az erősítő beépített DSP-je a hangsugárzó saját, süketszobai környezetben mért frekvencia- és fázisgörbéjének hibáit korrigálja. A hagyományos szobakorrekciókkal ellentétben ez nem keveri össze a falakról visszaverődő hangot a hangszóró saját hangjával. Kizárólag a hangsugárzó közvetlen hangját javítja anélkül, hogy a térbeli reflexiókba természetellenesen belenyúlna.
Küllem
Az R25 a Radia sorozat modern, letisztult formanyelvét követi: előlapja selyemfényű fekete, a selyemfényű fekete dió furnér oldalakon pedig a védjeggyé vált karakteres sárga csíkok haladnak keresztül. A minimalista frontpanelt látható csavarok nélküli illesztések, a mágneses takarórács és a hullámvezetőbe ültetett magassugárzó uralja, míg a lekerekített, masszív doboz akusztikailag is csökkenti a nemkívánatos peremdiffrakciókat. Az összkép egyszerre indusztriális és visszafogottan high-end, így a hangsugárzó vizuálisan remekül harmonizál az Arcam Radia erősítők elegáns, kortárs megjelenésével.
Műszaki tartalom
Az Arcam Radia R25 egy kétutas, hátsó reflexes, állványra, vagy polcra helyezhető hangfal, amely egy 25 mm-es DCC (Deep Ceramic Composite) dómos magassugárzót tartalmaz, akusztikus lencsével és hullámvezetővel kiegészítve. Emellett egy 165 mm-es MCC (Micro Ceramic Composite) membrános mélyközép-sugárzóval dolgozik. Frekvenciaátvitele 44 Hz-40 kHz (plusz-mínusz 6 dB), a keresztváltási frekvenciája 1,7 kHz, névleges impedanciája 6 ohm, érzékenysége pedig 85,5 dB, amihez a gyártó 15–200 W közötti erősítőteljesítményt javasol. Ahogy fentebb említve volt, sok kihozható belőle az SA35 vagy SA45 erősítőkkel, de akár egy A25 is méltó társa lehet, ha kevésbé fontosak a kalibrációs funkciók. Egyébként a doboz tömege darabonként 11 kg, ami a méretéhez képest elég combosnak számít.
Hangminőség
Az Arcam Radia R25 tesztelése 25, majd 15 négyzetméteres alapterületű szobában történt. Nem meglepő, hogy a kisebb szobában sokkal jobban érvényesült, ennek ellenére a nagyobb térben is meglepő mértékben képes volt megőrizni térhatását és általános dinamikáját. Leginkább a mélyhangokat illetően sikerült jobb stabilitást elérni a kisszobában, tehát a legkerekebb élmény, mint sok más állványos kivitelnél, inkább kompakt helyiségekben érhető el - egy amerikai konyhás, egybenyitott környezetben sem lesz rossz, de ott nagy valószínűséggel kell majd alá aktív mélysugárzó is, diszkrét kiegészítésnek. A tesztre összeállított rendszer így nézett ki:
Hangfal: Arcam Radia R25 (IsoTek bejárató lemez lefuttatva a kritikus hallgatás előtt)
Hangfalállvány: B&W STAV24 (kvarchommokkal tölve, Soundcare tüskés talpakkal)
Erősítő és lejátszó: Arcam Radia SA45 hálózati sztereó erősítő (beépített lejátszóval)
Tápelosztó: IsoTek V5 Sirius
Hangfalkábel: LessLoss C-MARC
Tápkábel: IsoTek EVO3 Premier
Az Arcam Radia R25 hangminőségét könnyebb úgy érzékeltetni, ha a nála kisebb kategóriás hangsugárzók felől közelítjük meg. Az egyszerűbb, olcsóbb technológiákkal rendelkező alternatívák hajlamosak színezni a basszust, ami sok esetben akár még szórakoztató is - de nem pontos. A finom részleteket gyakran felnagyítva kezelik, ami eltereli a hallgató figyelmét a zenéről és annak elásott részleteiről. Az R25 szépen kimérve, finom árnyalatokkal mutatta a basszusokat, ezzel megelőzte, hogy feleslegesen sötét vagy nehéz legyen az alapvető karakter. Remek arányosságra törekedett, ami a közép és magas frekvenciáknál is fennállt. Az olcsóbb hangfalak esetében gyakran érződik, hogy kicsit keményebb vagy lágyabb a magas frekvenciák jellege, ezért valamennyire külön életet élnek a mély/középsugárzókhoz képest. Ez nem feltétlenül zavaró, de valamennyire megbontja a zene egységét. Az R25 esetében nem volt egyértelmű, hogy a doboz mely részéről érkeznek magas hangok, ami mindig jó jel, ugyanis azok szép egységbe kovácsolódtak a mélyebb frekvenciákkal. Finom transzparenciával jöttek ki a cintányérok, elektronikus effektusok, csattanó, szisszenő részletek, teljesen mellőzve a harsány éleket, intenzív járatáson is. Ehhez hasonló szellőséget utoljára az Epos ES-7N produkált (szintén kerámia tartalmú, dómos magassugárzóval), de ahhoz képest jobb vízszintes és függőleges szórást végzett az Arcam.
Joe Satriani - Slow Down Blues c. számán a legmélyebb, lábdobos részeket kevésbé "kapta el" az R25, viszont rendkívül részletesen, mégis pihentető könnyedséggel jelenítette meg a zenét. A dobnak fizikai jelenléte volt a szobában, a gitár zseniális áttetszőséggel vágódott be elénk.
Dave Brubeck ikonikus Take Five-ját hallgatva meghökkentően finom és texturált volt a hangszerek, különösen a cintányér ábrázolása. Friss, élő jellege volt a zenének, szerfelett egységes, integrált hangot kaptunk, ahol a frekvenciák nem a maguk kóbor utját járták, hanem egységesen, egymással szorosan összefésülve érkeztek. Őszinte meglepetést okozott, drágább hangfalakat idézett a dob gyorsasága.
Beethoven - 5. szimfóniája összetett, rengeteg hangszerrel, de a teszt rendszer nem szigorú analitikával a zenészeket és a különálló részleteket, hanem az egész zenekarnak a mintázatát, energiáját képes volt felfedni. Ritkán hallottuk eddig a szerző közismert művét ennyire részletgazdagon. 30-40%-ban pihentető finomság, 60%-ban az őszinte semlegesség jellemezte tesztalanyunkat.
A Pink Floyd - Time c. számát hallgatva a dinamika meggyőző volt ahhoz képest, hogy kétutas, állványos hangfalról esik szó. A gitárszóló nem kenődött el, felszabadultan kijött annak különleges, rikácsoló stílusa, amit meleg basszus kompenzált. David Gilmour éneksávja szamurájkardként, kristálytisztán röppent ki a többi hangszer közül. Közben a zene nem esett szét, az erős szeparáció ellenére szokatlanul koherens maradt.
A teszthez használt Arcam SA45 sztereó erősítővel volt lehetőség kipróbálni a süketszobai EQ profilt is. Szkeptikusan álltunk hozzá, de épp azzal került pont az i-re. Bár nem gyökeresen változtatta meg a hangképet, mégis domborított a hangsugárzó előnyös jellemzőin: Cassandra Wilson - If I'm Lucky c. számát hallgatva egy hajszálnyit testesebb és konkrétabb megjelenést kapott az énekhang, miközben a közép/magas frekvenciák kicsit természetesebb, finomabb körvonalakat kaptak. A minimálisan mesterkélt jelleg, ami még nyomokban lappangott az ütős hangszerekben, tovább csökkent. A basszus EQ nélkül is határozott volt és szépen kontrollált, de a profil engedélyezésével apró mértékben a mélyhangok is egyenletesebb, kissé telítettebb irányba módosultak. Ami viszont nagy előnyt jelentett az anechoic EQ szempontjából: határozottabb jelenlétet kapott középen az énekhang. Ettől bensőségesebb és közvetlenebb lett a zenehallgatási élmény, miközben a legmagasabb frekvenciák természetesebb tónusra váltottak.
Alternatívák
A Monitor Audio Gold 100 6G erős kihívó, különösen mélytartományt illetően, de e sorok írásakor párja kb. 200 000 forinttal drágább, mint az R25-nek. A KEF R3 Meta is izgalmas riválisnak tűnik (a Gold 100 6G-hez hasonlóan szintén háromutas). Tesztjére egyelőre még nem volt lehetőség, de kialakítása miatt háklisabb lehet a falak közelségére. A Bowers & Wilkins 705 S3 talán az Arcam Radia R25 legszorosabb alternatívája, kétutas, hasonló árszint és szintén angol (talán még angolabb is) tervezés, szemgyönyörködtető kivitelben. Ezúttal volt lehetőség AB jellegű összehasonlításra és a 705 S3 hűvösebben kezelte a magas frekvenciákat, basszusban pedig enyhén szűkmarkúbb volt, mint a Radia R25 (papírforma szerint is a B&W 50 Hz, az Arcam 44 Hz-től kezd rendesen dolgozni). Klinikaibb, szigorúbb karaktere jobban felfedte a mikrodinamikus részleteket, de hosszabb távon az Arcam hangsugárzója egy barátságosabb, lazább arakterrel nyújtott több élvezetet (az aktuális tesztkörnyezetben).
Végszó
Az Arcam Radia R25-ben számos kulcs jellemző adott, hogy egy kritikus hozzáállású zenekedvelőnek is elismerést okozzon: térábrázolása, hangszer szeparációja és dinamikai felbontása egyaránt komoly szintet képvisel. 15-20 négyzetméterig szinte biztos, hogy nem fog kompromisszumosnak érződni, afölött a mély/közép frekvenciák függőleges szórása és a 45 Hz-től lefelé soványodó basszus jobban fogja jelezni a határait, bár azok külön mélysugárzó hozzáadásával kompenzálhatók. Az egy-másfélmillió forintos mezőnyben erős verseny folyik, de ha leülünk egy összehasonlító tesztre, kiderül, hogy a fejlesztők erre készültek. Önmagában is nyújt egy precíz, levegős karaktert, de akkor válik igazán neutrális, direkt hangúvá, az éneket és színpad középpontot úgy vázolja a legszebben, ha Radia erősítővel és az említett Anechoic EQ profil aktiválásával hajtjuk. Ami vizuálisan hiányérzetet okozhat, hogy csak fekete színben készül az R25, de legalább nem a semmitmondó "kocka" dobozformában érkezik, ami akusztikai előnyt is jelent. Eddigi referencia hangsugárzónkat fél perc alatt lebirkózta majdnem minden aspektusban, így nyugodtan merjük ajánlani meghallgatását.
