Rotel DX-3 fejhallgató erősítő teszt

Elegáns igásló

2025. augusztus 5., kedd, 12:10

Rotel audio hifi erősítő DAC Rotel teszt Rotel erősítő fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt

A Rotel eddigi termékköreihez képest teljesen új kategóriába lép DX szériájával, melyből most a DX-3 nevet viselő fejhallgató erősítőt mutatjuk be. Főleg digitális forráseszközökkel rendelkezőknek kedvez, kifejezetten azoknak készült, akik ultra magas felbontásban akarják élvezni kedvenc műsoraikat. Jöjjön a teszt!

Gyártóról röviden és agyalás a termék születésén

A Rotel egy japán családi tulajdonban lévő hifi- és házimozi-eszközöket gyártó vállalat, amelyet 1961-ben alapított Tomoki Tachikawa Tokióban. Meghatározó részlet, hogy saját fejlesztésű toroid transzformátorokat készít és alkalmaz termékeiben, amelyek kulcsfontosságúak az erősítők és egyéb eszközök megbízható és tiszta áramellátásában. A gyártó minden termékét saját gyártóüzemében készíti, ahol az összeszereléstől a tesztelésig minden folyamatot saját szakemberei végeznek. Hivatalos magyarországi forgalmazója az Aymara Kft., akiktől a jelenleg bemutatott darabot is kölcsön kaptuk. Kevesen ismerik náluk jobban a Rotel termékeket, mégis kölcsönösen meglepődtünk az új DX széria láttán. Mi ebben a váratlan?

Meglehetősen konzervatív, főleg hagyományos hifi felhasználókra fókuszáló gyártó lévén megszokottá vált a Rotelre jellemző, indusztriális formaterv. Az nem igaz, hogy semmi váratlant nem követtek el az utóbbi években-évtizedekben, elég a prémium ágazatként újra-behozott Michi szériára gondolni. A DX termékcsalád új mérföldkő a cég történetében, most először látni egy olyan lépést, mely azt sugallja, mintha kezdenék megelégelni más keleti gyártók hasonlóan "kompakt" termékeinek térnyerését. Az utóbbi években jelentősen megerősödtek e régióban olyan nevek, mint az Eversolo, FiiO, Topping és még lehetne sorolni, így végül is érthető lépés a Roteltől, hogy olyan termékkel rukkol elő, amely a modernebb felhasználói környezeteket és vélhetőleg íróasztalok sarkát vagy kisebb szobákat, komódok tetejét veszi célba.

Mire való?

A Rotel DX-3 funkcióját tekintve egy DA konverterrel egybeépített fejhallgató erősítő, mely manapság közkedvelt kategória. Elsősorban fül és fejhallgató tulajdonosoknak készült, akik a legapróbb részleteket is szeretnék visszakapni zenehallgatás közben.

Az ESS ES8028 nevű DAC chipet építették bele, mely natív DSD (11,2 MHz-ig), DoP (5,6 MHz-ig) és PCM (USB-n akár 384 kHz/32 bit-ig) jelfolyamokat támogat. Ez a mintavételezési frekvencia alacsonyabb árkategóriákban sem lehetetlen, de hangzás szempontjából legalább olyan meghatározó, amit a Rotel mérnökei építettek a chip köré.

A DX-3 teljes harmonikus torzítása (szimmetrikus kimeneten, 270 mW teljesítménnyel mérve) kevesebb, mint 0,004%, emellé 110 dB jel/zaj viszony társul. Ha csak a teljesítményét nézzük (szimmetrikus kimeneten 2,8 W 16 ohmon), az már önmagában garantáltan elég bármilyen hagyományos fejhallgatóhoz.

Az ESS DAC kihasználása érdekében főleg digitális bemeneteket kapunk (koaxiális, optikai, USB, Bluetooth). Egy analóg RCA bemenetnek is sikerült helyet szorítani, közvetlenül az RCA és szimmetrikus XLR kimenetek mellett, utóbbi megléte mindig örömteli az audiofil eszközökön, mert általában még jobb hangminőséget nyújt, mint az RCA alapú vonalszintű kapcsolat. Egyébként távvezérlő is része a csomagnak. Utóbbi hasznos lehet, ha a leendő tulajdonos nemcsak fülest, hanem előbb-utóbb külső hangrendszert, vagy akár (saját hangerőszabályzású) aktív hangfalakat is kíván illeszteni a DX-3-hoz. Tesztalanyunk e sorok írásakor 600 000 forint körül kapható ezüst, vagy fekete kiadásban.

Küllem

A teljesen új formatervre épülő DX-3 élőben remekül mutat, bármelyik oldalára pillantunk, igényesség érzékelhető. Teljesen fém háza viszonylag vastag elemekből készül, a tetejére koppintva nincsen az a zörgés, mint az olcsó számítógépházakra emlékeztető, belépő erősítőknél. Az előlap Rotel viszonylatban szinte csak váratlan részleteket vonultat fel. A bekapcsoló gomb körfénye nem kék, hanem (nyugtatóbb) zöld. A kijelző nem pontmátrixos, hanem színes, nagyfelbontású. 4,4 mm-es Pentaconn és 6,3 mm-es Jack csatlakozók fogadják a füles kábelt, manapság ennél több nem is kell. A jelszintet (hangerősség) robusztus potméter segítségével lehet állítani, mely ugyancsak teljesen fém és kitűnő, határozott reakciót ad minden fokozatnál.

A ház lapos, széles gumitalpakon áll, melyek tökéletesen gátolják annak elcsúszását, amikor például megtörténik a Jack dugó csatlakoztatása. A tetőn nincs szellőzőrács, ehelyett jobbra helyeztek el átlós nyílásokat, aminek a kialakítása szerintünk menő. Felesleges giccs nincs, egyedüli díszelem a hatalmas R-betű, melyet a tetőbe martak. A lekerekített sarkok tovább erősítik annak tényét, hogy a japán cég óvatosan, de hajlandó lépést tartani a divattal. Mindez valamivel több, mint három kilót nyom, tömegének nagy részét a toroid transzformátor képezi.

Használat közben

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az eddigi leginkább felhasználóbarát Rotel termék (ha a Michi eszközökre külön kategóriaként tekintünk), ami eddig megfordult a szerkesztőségben. Beállításának logikája nem sokban különbözött a gyártó integrált sztereó erősítőinek menürendszerétől, azonban a menüpontok áttekintésére sokkal kényelmesebb felületet nyújtott. Találkoztunk olyan segítőkész opciókkal is, mint a bekapcsolás utáni jelszint (hangerő) meghatározása, maximális hangerősség lekorlátozása, vagy a források tetszőleges átnevezése.

Az eszköz digitális szűrőket nem tartalmaz, de nem is baj, mert az eddig kipróbált DAC-ok többségénél nem, vagy csak alig hallható eltérést eredményezett a filter módosítás. Azt viszont mi tudtuk eldönteni manuálisan, hogy 32, vagy 24 bites legyen a PCM mintavétel - egyébként DSD jelfolyamokat is kezelt. Az állapotjelző LED és a kijelző fényerősségét külön-külön tudtuk állítani, emellett az automatikus kikapcsolás idejét is mi határozhattuk meg (alapértelmezetten 20 perc után állt le az erősítő, ha semmilyen jelet nem kapott).

A használat során mindössze két aprósággal találkoztunk, amit egyesek talán kifogásolnának vagy hiányként jellemeznének. Az egyik, hogy számítógépről történő lejátszás esetén az első, nagyjából 0,5 másodpercet "leharapta" az elektronika. Ez sima zenehallgatás során, egy zenei műsor esetében természetesen nem jelent semmi problémát. Aki viszont hozzánk hasonlóan sok időt tölt tartalomszerkesztéssel, videóvágással vagy zene készítéssel annak bosszantó lehet a jelenség. Ez a kifogás elég szubjektív, hiszen a DX-3 nem professzionális szerkesztési munkálatokhoz, hanem hétköznapi műsorfogyasztásra készült. Ami viszont tény, hogy az analóg kimenetek kizárólag rögzített jelszinttel tudták kiküldeni a DAC-ról jövő analóg jelet. Vagyis nem tudtuk hagyományos előerősítőként használni az eszközt, „csak” DA konverterként.

De, mint fejhallgató erősítő, amire elsősorban kiegyezték, tisztességgel szerepelt tesztalanyunk. Az előlapon lévő fő jelszint (gain) kapcsolóval alacsony, közepes és magas értéket is meg tudtunk határozni. A 300 ohmos Sennheiser HD 800 S-ünket simán meghajtotta, ráadásul a hangerőszabályzó (aminek a megmunkálása külön dicséretet érdemel) kitűnő aprólékossággal segített pontosan azt a szintet megtalálni, amit mi preferáltunk.

A kritikus meghallgatást főleg az említett Sennheiser fülessel végeztük, de épp egy Meze Empyrean II is vendégeskedett nálunk, így azt is csatlakoztattuk a Rotel DX-3-hoz. A fő forrás egy iMac volt (USB kapcsolattal), de kíváncsiságból Reavon UBR-X200 médialejátszónkat is bevontuk a meghallgatásba, koaxiális kábellel. Érdekesség, hogy az utóbbival elvégzett konverzió még finomabb és pontosabban tagolt színpadú hangot eredményezett, pedig a digitális összekötő ugyanabból a kábelszériából (AudioQuest Carbon) származott. Számított az is, hogy milyen tápkábelt és tápelosztót illesztettünk a DX-3 elé - esetünkben egy IsoTek V5 Sirius szolgáltatta az áramot, Atlas Eos 1.5em tápkábellel.

Hangminőség

Cassandra Wilson - Red Guitar c. számát 96 kHz 24 bites mintavételezéssel hallgattuk meg, temérdek részlet jutott a fülünkbe. Hirtelen a bőség zavarában éreztük magunkat, nem is tudtuk, hogy kire, vagy mire figyeljünk: a dobra, rumbatökre, a ritmusgitárra, basszusgitárra, jazzgitárra, vagy magára a művésznőre? Az említett hangszerek teljesen egyforma aránnyal jelentek meg, egyik sem dominálta túl a másikat, mégis rendkívül erős szeparációval szóltak. Utóbbi a Sennheiser HD 800 S esetében totális analitikus zenehallgatást tett lehetővé. Ez egyeseknek zavaró lehet, ők talán túl csupasznak találják ezt a rendkívül lecsontozott és lényegre törő, legapróbb részleteket is teljes egyenességgel reagáló karaktert.

Sokat árnyalt a DX-3-ról alkotott véleményen, hogy a Red Guitar-t a Meze Empyrean II-vel is meghallgattuk. Azzal a fejhallgatóval megkaptuk, amiben a HD 800 S kevésbé volt ügyes: több melegséget és természetesebb magas, illetve közép-magas frekvenciákat. Nem is azért volt érdekes bevonni a drágább és kellemesebb hangú román fejhallgatót, hogy meggyőződjünk annak előnyeiről, hanem hogy kiderítsük, azzal is megmarad-e a DX-3 pedáns jellege. Igen, de a füles enyhe lazasága némileg kompenzálta. Az Empyrean II szebben elkülönítette a dobokat és intimebb módon ábrázolta az éneket. A kissé élénk magas hangok továbbra is megmaradtak, de később kiderült, hogy azért, mert a fejhallgatóhoz mellékelt kábel ezüstözött volt (a sima réz alternatíva nyugodtabb textúrát eredményezett).

Cassandra Wilson darabján a fókusz, kimértség dominált, de az stúdiókörnyezetben készült, hát tettünk egy próbát olyan térmikrofonnal befogott zenével, melyben nagyzenekar játszott. Vivaldi - Négy Évszak c. klasszikusát (az LSO előadásában) hallgatva épphogy előnyt jelentett az aprólékos dinamika és extrém magas hangfelbontás. Szívesen emeltük a jelszintet (hangerőt) és egyáltalán nem volt olyan technikai, analitikus az eredmény, mint a Red Guitar esetében. A HD 800 S szárnyra kapott, kitűnő transzparenciával jelenítette meg a hegedűket és háttérben lévő csembalót, de közben a drámai erőben sem volt hiány. Értelemszerűen a Sennheiser óvatos, fegyelmezett hangzása nem való mindenkinek, ezért ismét előkerült a nálunk vendégeskedő Meze, mely ügyesebben rávilágított a zenében lévő érzelemre és dinamikai változásokra. Már a bevezetőben beúszó vonósok ábrázolása is döbbenetes volt, amilyen finomsággal kibontakoztak a csendes háttérből.

A nyugodtabb hangulatra építkező, de változatlanul hangszeres (vagy javarészt hangszereket tartalmazó) műveknél is tengernyi összetevő tárult elénk, pontosabban a fejünkben lévő virtuális térbe, amit a fejhallgatók varázsoltak. Az elektronikus és klasszikus elemek kombinálásáról ismert Nils Frahm is ebbe a halmazba tartozott. Meg kell jegyezni, hogy az ő zenéje szinte bármin jól szól, még a telefon hangszóróból is elvarázsol bárkit. A DX-3 és a hozzá társított prémium fejhallgatók segítségével azonban már-már zavarba ejtő közelséggel, jelenlét érzettel jöttek ki a részletek. Szinte minden második kósza billentyűleütésre libabőr volt a reakció a művész Spaces c. albumának hallgatása közben. Az ilyen lassabb, kissé melankolikus, de gazdag atmoszférájú műveknél is zseniális hangtisztaságot kaptunk és a frissesség egyáltalán nem vált technikai, erőltetett jellegűvé.

Végszó

A Rotel DX-3 rendkívül magas hangfelbontású DAC-kal rendelkező fejhallgató erősítő, egy friss és esztétikus arculattal, melyről azt is merjük feltételezni, hogy izgalmas betekintést mutat a cég jövőbeni portfóliójába. Összetett tudása miatt logikusan akkor térül meg hosszú távon, ha ténylegesen kihasználásra kerülnek szolgáltatásai. Szubjektíven azt szűrtük le, hogy azonos minőségű kábelekkel a koaxiális bemeneten ugyanaz a zeneszám még pontosabb térhatással és finomabb magashang textúrával jött át, mint számítógépről, USB-vel. Utóbbit azért említjük meg külön, hogy a leendő tulajdonos figyelmébe ajánljuk a koaxiális és optikai bemenetek meglétét és általuk nyerhető zseniális hangzást. Aki a számítógép mellett rendszeresen hallgat műsorokat streamer/CD-lejátszó/játékkonzol vagy egyéb digitális forrásokról is, értékelni fogja a DX-3-ban rejlő potenciált.

Mint sok más prémium DA konverteres fejhallgató erősítő esetében, ennél is meg kell említeni, hogy a tápellátás módja és a kiegészítő kábelezés a vártnál jobban fogja befolyásolni a hangzást. Mindezt csak azért hoztuk szóba, hogy a komoly érdeklődő lehetőleg ügyeljen a rendszerben lévő kiegészítőkre is, azok hiánya vagy nem megfelelő választása dominánssá teheti a részletekre irányuló fókuszt - különösen egy szűrt tápelosztó beillesztése hozott váratlan meglepetést, jelentős tisztaságot hozva a mikrodinamikus részletekben. A precízen dolgozó ESS chip kitűnően kompenzálhat olyan karakterű fejhallgatókat, melyek eleve kissé melegebb karaktert képviselnek, a síkmágneses modellek többsége (vagy az Audio-Technica ATH-AP2000Ti-hez hasonló fülesek) is e halmazba sorolható. A Rotel DX-3 összességében, mint első lépés a gyártó részéről, remekül sikerült, határozottan ajánlott a kipróbálása azoknak, akik elsősorban digitális forrásaikhoz keresnek egy átlagosnál lényegesen nagyobb felbontásra alkalmas fejhallgató erősítőt.

1 2

Következő oldal >