Cambridge Audio AXA25 integrált sztereó erősítő teszt

2019. október 9., szerda, 16:20

Cambridge Audio audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő al erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Cambridge Audio hifi Cambridge Audio erősítő

A Cambridge Audio mostanában rendesen összekapta magát, hiszen minden kategóriában képviseltetik magukat. Mi majdnem a legaljáról kezdjük az ismerkedést, név szerint az AXA25 sztereó erősítővel, viszont fanyalgásra nincs okunk, ennyit elárulunk elöljáróban.

A brit cég annak idején vérbő audiofil produktumokkal kezdte a pályafutását, aztán a kilencvenes években inkább a belépő kategóriát kezdték el erősíteni, kissé hanyagolva ezzel az igazi nagyvadakat. Megrögzött rajongók nem is igazán értették a koncepciót, ami teljes egészében mostanra forrta ki magát igazán. Újra készítenek valódi high end készülékeket, de a közép és belépő szint fejlesztésével is folyamatosan foglalkoznak. A Topaz sorozat továbbra is megmaradt a beugró kategóriának, az ára már valóban nem is lehetne olcsóbb, ahogyan a most bemutatásra kerülő AX család integrált sztereó erősítője, az AXA25 is jócskán 100 ezer forint alatt szeretne nekünk megfelelő minőséget nyújtani. Az AX tulajdonképpen a Topaz utódja, azonban egyelőre mindkettő kapható még párhuzamosan.

Azt megállapítottuk, hogy kinézet terén biztosan előreléptek, hiszen a Topaz már kicsit divatjamúlt formáját lecserélték, de úgy, hogy nem keltettek feltűnést. A fő tulajdonság, tehát a teljesítmény a típusjelzésből már ki is olvasható, csatornánként 25 W leadására képes 8 ohmos impedancia mellett. Elsőre ez bizony kevésnek tűnhet, de emlékezzünk csak a régi Rotel vagy NAD modellekre, amelyek szintén nem tudtak többet, mégis hatalmas népszerűségnek örvendtek a nyolcvanas, kilencvenes években. A titok minden bizonnyal az lehet, hogy a számadat bármilyen kicsi, valós, és bőven elég lehet egy belépő, de már jó minőségű rendszer meghajtására. 180 watt teljesítmény-felvétel adja mindehhez az alapot, ami készenléti állapotban egészen 0,5-re csökken. Az 5,1 kg-os készülék frekvencia-átvitele 10 Hz-30 kHz közötti, a jel/zaj viszony 82 dB, a THD pedig 0,015 %.

Tulajdonképpen klasszikus stílusjegyeket mutat a Cambridge Audio AXA25, hiszen a szürke kasztni alumínium frontoldalán a központi szerepet a hangerőtárcsa tölti be, tőle balra a magas és mély hangszínszabályozó, jobbra pedig a balansz és bemenetválasztó tárcsákat találjuk. Világítás ugyan egyikükön sincs, nem is várjuk el ettől a kategóriától, azonban aktuális helyzetüket egy gombostűfejnyi fényes pötty jelzi, ami szerencsére egészen jól követhető.

Extraként megemlítjük az AUX bemenetet, ami szabvány 3,5 mm-es Jack, és oda mobiltelefonunkat, vagy hordozható lejátszónk fejhallgató kimenetét csatlakoztathatjuk.

Hátul példás rend uralkodik, aminek egyik alapkövetelménye a megfelelő hangsugárzó aljzat. Itt a kivitel átlagos, de stabil, a csupasz drótvégeken kívül természetesen a banándugókat is fogadja.

Analóg, vonalszintű bemenetekből négy darab áll rendelkezésünkre, ami bőven elég, kimenetekből pedig találunk egy rec out-ot, valamint egy USB-t (5 V, 500 mA), ami szintén extraként, mobileszközünk töltésére szolgál. A tápkábel ugyan cserélhető, de csupán borotva/piskóta végű.

A készülék szürke előlapja - amely színt a Cambridge Audio most egységesített minden készülékén - fekete vázzal társul, aminek a tetején szellőzőnyílások is találhatók. Érdekesség még a talp, ami hátul kettő darab, elől viszont egybefüggő, vízszintes és ívelt műanyag egység. Az utóbbi a vastagabb frontoldal teljes alátámasztására hivatott. Találkoztunk már 100 ezer forint alatti erősítővel, és tulajdonképpen mindegyik tisztességesen szerepelt, egyes esetekben még egyéni hangképpel is rendelkezett.

Az AXA25-re ezek a jellemzők bőven érvényesek, azonban valamivel többet is tud. Kezdjük az elején, a teljesítménnyel, amit már korábban is említettünk. 25 W csatornánként a lehető legjobb indulattal sem nevezhető soknak, viszont lehet bőven elegendő. Kell hozzá egy megfelelően dinamikus jelforrás, egy legalább átlagos érzékenységű hangdoboz, valamint energikus kábelek. A kisebb méretű szoba sem hátrány, viszont olyan állódobozzal is könnyen megbirkózhat, ami nem válogat a társai között, kevésbé háklis. Szerencsére a piacon bőven akad belőlük. Mi maradtunk az állványosnál, és kiderült, hogy nagyon jól tettük.

Az AXA25 minden erőlködés nélkül muzsikált, a hangképe leginkább légiesnek mondható, ami nem keverendő össze a könnyűsúlyúval. Tudatában volt a korlátaival, és azt nem is feszegette. A 25 wattot elég kis potméter álláson le tudja adni, feljebb tekerve érezhető volt, hogy emelkedik a hangerő, de a trafó azt az addigi minőséggel már nem tudta párosítani. Viszont le kell szögeznünk azt, hogy szobahangerőn példás az, amit művelt. A szellős előadásmód szerencsésen párosult egy olyan határozottsággal, amit ettől a szinttől feljebb lépve is sokszor csak hiába keresünk.

A DALI No.2 számú teszt CD-jét használtuk elsősorban, ami egy nagyon szerencsés válogatás, a szélsőséges műfajoktól eltekintve tulajdonképpen minden megtalálható rajta. Úgy hallgattuk meg a teljes albumot egymás után háromszor is, hogy fanyalgásra egyik felvétel esetében sem volt igazán okunk. A Cambridge Audio olyan egészséges, részletes, meleg és pontos előadást nyújtott, ami tényleg meglepett minket. Ebben a kategóriában manapság nem ritka ezen tulajdonságok párosa, azonban a határozottság sokszor hiányzik, itt azonban nem.

A Take Five végén, amikor a dobé a főszerep, szinte ösztönszerűen emeltük a hangerőt, és a mosoly megjelent az arcunkon. Olyan színpadot rajzolt le, amit be tudott vállalni, nem akarta túldimenzionálni magát. A hangjegyek a helyükön voltak, a zongora szépen hullámzott, még azt is könnyedén ki lehetett venni, amikor a kávára ütött a dobos. Ez bizony ebben az árfekvésben még nem is várható el. Elvis Presley Fever-jénél hangulatot teremtett, Toto dalánál egyből a nyolcvanas-kilencvenes évek softrock éráját éreztük, a Safri Duo-nál pedig kaptunk egy klubot, ami nem volt hatalmas, de házibuliban bizony mindenkinek meglepetést okozna a dinamika és erő.

A legmegfelelőbb szó talán az AXA25 esetében az, hogy egészséges. Nem köhécsel, nem akar sziporkázni sem, ahogy andalító lágyságot se várjunk tőle. Olyan embereknek készült, akik nem tudnak sokat áldozni egy erősítőre, azt viszont sokáig szeretnék megtartani, közben pedig szintén sokáig hallgatni. Ezt vele lehet. Egy délutánt úgy töltöttünk el vele, hogy nem jutott eszünkbe, hogy visszatérjünk a tesztberendezésünknél használt elő-végfok pároshoz, pedig annak az ára majdnem tízszeres. Félreértés ne essék, meg sem közelítette annak a nívóját, de nem volt hiányérzetünk, egyszerűen jó volt a Cambridge Audio-val zenét hallgatni. Nem ment az agyunkra, a hangszínszabályzó potméterekhez is alig kellett nyúlnunk. Persze rockon vagy a dobgépek beindulásával, ha finoman is, de eljátszadoztunk velük. Az AXA25 azonban itt is módosan változtatta a mély- vagy a magashangokat, nem voltak ugrások, ahogyan a hangerő potméterénél sem. Egy olyan készüléket ismertünk meg, ami bizony minden szempontból rokonszenves.

A Cambridge Audio AXA25 integrált sztereó erősítő, a cég legkisebb modellje. Valami történt náluk, az, hogy visszatértek régi önmagukhoz, vagy teljes reinkarnáción estek át lényegtelen, az számít, hogy jól csinálják. Mindenkinek szívből ajánljuk ezt a típust, akinek a büdzséjébe ez fér bele. De annak is, akinek valamivel több. Az Ajánlott Vétel státusz nem is lehet kérdés.

1 2

Következő oldal >