array(3) { ["column"]=> string(5) "egyeb" ["headline"]=> string(50) "nordost-leif-szerias-rca-osszekoto-kabelek-tesztje" ["id"]=> string(3) "423" }

Nordost Leif szériás RCA összekötő kábelek tesztje

Minden egy hajszálnyi rézen múlik?

2012. június 18., hétfő, 14:45

Nordost Leif White Lightning Purple Flare Blue Heaven Red Dawn Nordost kábel interkonnekt kábel RCA kábel audió kábel hifi kábel audio kábel audio sztereó hifi

Ha kábelekről beszélünk, két táborra oszlik a hifisták tömege. Az egyik oldal megrögzötten cáfolja az összekötő kábelek létfontosságát, szerintük nem azon múlik a hangminőség. Egyszer vesznek valamilyen csinosabb, jól összeszerelt zsinórt, és le van a gond! Viszont ott az emberek másik halmaza is, akik szentül hisznek a kábelek hatékonyságában, és a legapróbb adateltéréseknek is kiemelt szerepet tulajdonítanak. Előbb-utóbb mindenki ide kerül. Az amerikai székhelyű, csúcskategóriás kábeleiről híres Nordost, az utóbbi közönséget célozza meg. Termékeiket nem belépő rendszerekbe szánják, a tudásuk is messze meghaladja azokét. Leteszteltük a Nordost Leif szériájának interkonnektjeit, melyből tanulságos cikk született!

Habár látszatra csak egy rakás zsinórral van dolgunk, a jelenleg tesztelt példányok összértéke bőven meghaladja még a félmillió magyar forintot is, persze költségvonzatuk a hossztól is függ (erre még visszatérek). Ha figyelembe vesszük, hogy az 1991-ben alakult cég együttműködésbe lépett a NASA űrsikló programjával, már sejthetünk némi technológiai hátteret. Persze a termékdobozokból nem ugrálnak elő Nordost-mezes marslakók, viszont a fejlesztési háttér bíztató. Réz-ezüst ötvözetű vezetékeivel, csakúgy, mint a közel egy évtizede debütált Valhalla sorozattal, majd a 2007-ben bejelentett Odin modellekkel komoly elismerést szerzett a Nordost. Boszorkányságainak egy része mai tesztünk szereplőiben is megtalálható. Vagyis ha minden igaz, betekintést nyerhetünk a gyártó filozófiájába, mely szerint a jó kábel érintetlenül hagyja magán átfolyni az érkező jelet. Nem befolyásolhatja a hang minőségét, olyan formában kell megtartania mindent rezdülést, ahogy azok rögzítésre kerültek. Eljött az ideje, hogy vessünk egy pillantást a szóbanforgó jövevényekre!

White Lightning, azaz Fehér Villám

A mezőny legkisebb tagja, nagyobb testvéreihez hasonlóan igen visszafogott megjelenésű. Köpenye vékony, félig áttetsző, és a nevéhez illő, fakó fehér színben díszeleg. Különös tapintású anyagból készült külseje alatt sodort mintázatú árnyékoló réteg fut, mely a gyártó szerint 95%-os hatékonyságú. Mivel nem alkalmaztak centis vastagságú szigetelést, könnyen hajlítható, ami állványba fűzés szempontjából komoly előny. Belsejében a jel 4 x 26 AWG (azaz 4 x 0.129 mm?) keresztmetszetű, ezüstözött rézszálakon fut. Belőle a legolcsóbb, hatvan centiméteres kiszerelés 33 000 forint, mi tesztelésre 3 méteres példányokat kaptuk.

Purple Flare, alias Bíbor Fáklya

A következő darab, ahogyan a képen is látható, lila színben virít. Benne már 6 x 26 AWG keresztmetszetű szálak futnak, belső szigetelése a többiekhez hasonlóan a Nordost-féle FEP (Fluorozott Etilén Propilén) konstrukció. Ellenállása nagyobb, induktivitása viszont kisebb a White Lightning-hoz képest. A legkisebb, szintén 60 centis verzió ára bruttó 49 000 forint.

Blue Heaven, vagyis Kék Mennyország

Ez a példány remélhetőleg megnevezéséhez méltóan fog üzemelni, szálainak vastagsága már valamivel nagyobb, 4 x 24 AWG (0.205 mm?) méretű. Egyébként a Nordost nem csak sztereó összekötőket, hanem más típusokat is (pl. hangfalkábelek, USB-vezetékek) kínál a Leif szériában. Szintén nem árt tudni, hogy a tesztelt kábelek XLR csatlakozófejjel is megvásárolhatóak. Ha olvasónk szemezne velük és otthon ehhez megfelelő erősítője van, egyértelműen érdemesebb a komolyabb, ?balanced? típusok közül válogatni. A Blue Heaven, csak úgy, mint többi variánsa, hatkilences tisztaságú rézből készült. Árával markánsan kiugrik a középosztályból, jelenleg 69 000 forintot kóstál.

Red Dawn, magyarul Vörös Hajnal

A mezőny legkisebb ellenállású, egyben legnagyobb, 6 x 24 (0.205 mm?) keresztmetszettel büszkélkedő típusa élénkvörös színben pompázik. Elvileg nála számíthatunk a legjobb teljesítményre, gyakorlatilag árcédulája is ezt sugallja, bár a Nordost palettán messze nem a legdrágább - ahhoz, hogy birtokolhassuk a Red Dawn-t, 99 000 Ft-ot kell fizetnünk.

Kötekedésre felkészülni!

Tesztelésre szánt rendszerünk a Rotel audiofil sztereó párosából állt. Ők név szerint az RA-1520 integrált erősítő és az RCD-1520 lejátszó. Az elektronikákra a B&W egyik legjobb kétutas hangsugárzóját, a PM1-est kötöttük, mindez egy viszonylag kisméretű (kb. 20 m?), jó akusztikájú szobában történt. A legutóbbi, Audioquest RCA összekötős teszthez hasonlóan oda-vissza meghallgattuk a Nordost karcsúságait, viszont most nem egy, hanem két zeneszámmal. Először Diana Krall sokak által (el)ismert, The Girl In The Other Room albumáról a Stop This World című számot vettük fülügyre. A mézes orgánumú énekesnő után jóval komplexebb felvételre váltottunk, dinamizmusa, felbontása és zenei sokszínűsége, no meg az erőteljes kórus miatt a Mahler 8. Szimfónia, II. rész: XII. Alles Vergängliche alkotást is felhasználtuk. Végeredményben hallható különbségeket tapasztaltunk, hogy cikkünkben formált véleményünk stabilabb legyen, kollégámmal együtt figyeltük, miként viselkedik kábelről-kábelre haladva a rendszer.

A hallottak alapján?

A White Lightning használatakor keletkező mélyhangok igen terebélyesen áradtak a szobában, mindent finoman átjárva, mégsem tolakodóan. Magas leképzésében egész jól szerepeltek a Nordost fehér zsinórjai, ugyan némi feszességgel, ami miatt olykor-olykor előtérbe ugrottak a részletek. Összességében jól megmutatkozott Diana produkciójának jellemzően lágy tónusvilága. Ezt a finomságot éreztük Mahler darabjában is. Míg jazznél nem, komolyzenénél már zavarónak tűnt, hogy egyes részletek a vártnál erőszakosabban akarnak életre kelni, mert szerintünk ez ronthat a hallgató realitásérzetén.

A Purple Flare-re váltva szinte azonnal megmutatkozott a jobban pozícionált színpadkép, és az énekesnő hangja is levegősebbé vált. A tisztulás életszerűbb hatást, jobb artikulációt eredményezett. Habár több apró előrelépést hozott a lila RCA, mégis leginkább a magas frekvenciák javulásában pipálta le kisebb tesóját. A közelinek ható ének és a finom hangszeres játék stúdiószerűnek hatott, e ponton igen szórakoztatóvá vált a zenehallgatás. Szépen kiteljesedett Mahler darabja, egészen az első pillanatokban belépő, női magashangoktól. A zenében előrehaladva fokozódik a feszültség, és nyakon csíphetjük a fúvósokat, ámulhatunk egyet az orgona vaskos, mindent elsöprő erején, tehát egységben, hiányérzet nélkül kapjuk az alkotást.

Ezek után mit nyújthat egy Blue Heaven? A válasz egyszerű, mindenből egy picit többet, legalább is mi így tapasztaltuk. Bár előbbi mégse teljesen igaz, mert a mélytartomány kis mértékben, de mérséklődött. A sztereó tér, még ha alig is, de szélesebbé vált, az énekhang emelkedett, steril jelleget öltött, a felvételek gazdagsága már-már magába zárt bennünket, bár nekem úgy tűnt, mint ha a kábel kissé a maga ízlése szerint alakítaná a végső karaktert. A szimfonikus produkció valahogy ?nehezebbé? vált, leheletnyivel jobb felbontással, mint a Purple esetében.

A Red Dawn kábelt bekötve érdekes helyzet alakult ki. Ez a típus tulajdonképpen azt a hangzást egészíti ki, amit a Blue Heaven próbált megtestesíteni. Itt rendszerünkön az énekhang leheletkönnyű lett, az artikuláció zavaróan közeli, de jó értelemben. A hallható mélytartományból viszont újfent lefarigcsálódott valamennyi, ami tesztkonfigurációnknál negatívan hatott, lehet, hogy erősebb tónusú, álló hangsugárzónál pont erre van szükség. Érdekes, hogy mekkorát változott a közép-magas és magastartomány, mire eljutottunk e típusig. Ha összevetjük, mondjuk a legkisebb modellel, a White Lightning úgy adja elő Mahler darabját, mint ha középkategóriás mikrofonnal rögzítették volna, míg a Red Dawn esetében ráébredünk, hogy ez a feltételezés botorság, valójában méregdrága felvevőeszközöket használtak.

Végítélet

Habár mai tesztünk inkább felmérő jellegűre sikerült, mi úgy vettük észre, hogy konfigurációnkból a Purple Flare csalta elő a legjobb megszólalásmódot. Persze nem győzzük hangsúlyozni, az eredmény elemektől és környezettől függően változhat, ez a cikk elsősorban szemléltetés céljából készült, újfent bebizonyítva, milyen különbség rejlik kábel és kábel közt. Ennél fogva, akit érdekelnek a Nordost kábelei, és rendelkezik hozzájuk passzoló, audiofil (vagy akár csúcskategóriás) komponensekkel, mindenképp érdemes rájuk áldoznia egy kis időt, hogy saját fülével is meggyőződjön a zsinórok képességéről (és nem utolsó sorban cikkünk hitelességéről). Ezek mellett nem árt tudni, hogy a Leif széria csak egy szelet a tortából. E típusoknál jóval komolyabb példányok is akadnak a Nordost kínálatában, melyekről Kedves Olvasóink hamarosan az AV-Online hasábjain is olvashatnak.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!

Impresszum

Főszerkesztő:
Zsóka Krisztián
email: zsoka.krisztian@av-online.hu

Kapcsolatfelvétel:
info@av-online.hu
telefon: +36-30-2272035

Kiadó:

Future Life Kft.
Future Life Kft.

3535 Miskolc, Fényesvölgyi u. 16. 1/3.

 

Kapcsolat

Kérdése merült fel a szórakoztató elektronika rejtekében?
Írjon nekünk: info@av-online.hu

Médiaajánlat

Személyre szabott ajánlatért írjon a marketing@av-online.hu címre.