Bowers & Wilkins 603 S2 Anniversary Edition álló hangfal teszt

2020. november 2., hétfő, 14:00

Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt

A Bowers & Wilkins szeret ünnepelni, ha van aktualitása. Jelen esetben a 600-as sorozat 25. születésnapja az ok, amit most úgy tesznek emlékezetessé, hogy a két éve bemutatott, hatodik generációs modelleken hajtottak végre némi külső és belső módosítást, természetesen minden esetben a jobb minőség érdekében. Tesztünk főszereplője az igencsak szépnek titulálható 603 S2 Anniversary Edition.

Apró, de finom változtatások

A 600-as mindig is a Bowers & Wilkins azon sorozatát jelentette, ami az árát tekintve még tulajdonképpen bárki számára megfizethető, ám már az audiofil kategóriába kapaszkodik. Ez pedig a hangján kívül a külső jegyeken is megmutatkozik, hiszen visszatekintve, már a 2003-ban bemutatott modellek is tetszetősek voltak, sőt maradtak a mai napig. A legutóbbi sorozat is jól sikerült, ám mint tudjuk, mindig lehet valamin javítani. Ennek többnyire a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja az, ha a felsőbb kategóriákból emelnek át megoldásokat, ez történt ebben az esetben is.

A cég tervezőmérnökei úgy döntöttek, hogy a jól bevált hangszórókon nem változtatnak, tehát maradt a 25 mm-es, elcsatolt, kettős alumínium dóm magassugárzó, mögötte neodímium mágnessel, aminek a védőrácsán azért megjelenik, ha csak közelről láthatóan is, a jubileumi felirat. Alatta a 150 mm-es, a kevlárt végleg nyugdíjba küldő FST Continuum középsugárzó található továbbra is fémes membránnal, és fekete porvédő sapkával ellátva. Őket követi a dupla, 165 mm-es mélysugárzó, ami egységesen fekete színű. A cég általában a hátsó reflexmegoldást pártolja, jelen esetben sem történt ez másképpen. A FlowPort nyílás hátul és lent található, a pereme szintén jellegzetesen lekerekített, ahogyan az oda behelyezhető szivacs is elég egyéni, vele tulajdonképpen a mélyszekciót hangolhatjuk. A csatlakozók kettős kábelezésre is alkalmasak, természetesen minden részlet kifogástalan minőségű és aranyozott.

A külső, az eddigi matt fekete vagy fehér szín mellett már lehet világos tölgy is, aminek az esetében az előlap maradt továbbra is fehér, illetve létezik még vörös cseresznye burkolat is, ami sajnos csak az ázsiai régiókban érhető el. A hangsugárzó továbbra is masszív és elég terjedelmes, az előlaphoz színben passzoló MDF talapzaton nyugszik, ami a megfelelő stabilitásért felel, az elcsatolás érdekében pedig a mellékelt fém tüskéket kell belecsavaroznunk.

Akusztikai módosítások a hangszórók keresztváltóinál történtek, és egyenesen a 700-as szériából kerültek átemelésre. A Mundorf által készített, és jelentősen továbbfejlesztett bypass kondenzátorok jobb minőséggel kecsegtetnek, de a magas- és középfrekvenciás kondenzátorokat is lecserélték annak érdekében, hogy a felbontáson és a transzparencián javítsanak.

A 603 S2 jubileumi változatban elsősorban a világos tölgy színben igazán bútorszerű, főleg úgy, hogy a párhuzamos oldallapok megmaradtak, nincsenek továbbra sem lekerekítések. Így a benyomásunk amellett, hogy elég termetes, a megjelenése konkrét, és a súlya is mutatja, hogy nem spóroltak ki belőle semmit, mégis megmarad könnyednek és divatosnak.

A B&W valóban egy új szintet ért el kisebb változtatásokkal

Parasound elő és végfokot használtunk a teszt során, zenék terén pedig megpróbáltuk megizzasztani a B&W jubileumi jövevényét. Hogy miért? Az eredeti modellhez képest azért érzékelhetően nőtt az ár, és ezt bizony a száraz adatok, és a frissített külső mellett elsőként az előadással kell alátámasztani.

Emerson, Lake & Palmer Brain Salad Surgery albumával kezdtük a sort, a Still You Turn me On pedig egy olyan nyitást biztosított, hogy egyből megemeltük a nem létező kalapunkat. Halk, nagyon aprólékos és gondos részek váltakoztak a dúsabb betétekkel, a többi dalban pedig az orgona és az üstdob is kivette rendesen a részét, ahogyan azt már megszoktuk a triótól. A tisztaság példaértékű, de ezt eleve elvárjuk a cég 600-as sorozatától. Azonban a kép a jubileumi modell esetében tovább finomodott, nem lehetett nem észrevenni a pozitív változásokat az alapmodellhez képest. A dupla mélysugárzó segítségével persze az alsó szekció is a helyén volt, amit néha még picit soknak is éreztünk. Ilyenkor bizony jól jött a mellékelt szivacs, vagy abban az esetben, ha a hátsó falhoz relatíve közel sikerül csak elhelyeznünk a dobozokat. A hangzás konkrétan háromutas, hiszen a tartományokat szépen el tudta választani egymástól. Az tény, hogy a magas- és a középtartomány szorosabban simult egymáshoz, ezáltal a basszusnak még nagyobb jelentőséget adva, de így szerencsés esetben még allrounderebbé válhat a konstrukció. Metallica-val és Steven Wilson vadabb dalaival próbálkoztunk ezután, ahol az utóbbi jobban feküdt a hangsugárzónak, hiszen a keverés nem feltétlenül a zúzásra volt kihegyezve. Az amerikaiak esetében a megszólalás enyhén tolakodóvá vált, nem tudta teljesen kibontani a hangszereket, az előadás így elég intenzívvé, picit feleslegesen döngetővé és látványossá alakult. Nem volt ez rossz így sem, a zenéhez pedig illett, de tudtuk, hogy a felvétel a hallottnál sokkal részletesebben is meg tud szólalni más hangsugárzón. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egyszerűbb, keményebb zenékhez az alap 603 is bőven elég, hiszen oda az itt pluszban nyújtott finomságok nem feltétlenül jelenthetnek erényt.

Damien Rice 0 című, debütáló albuma következett ezután, ami többszöri hallgatásra is tud újat mutatni. Az akusztikus gitár, továbbá a női és férfi ének is példátlanul tiszta és pontos volt, de a zenéhez nélkülözhetetlen melankóliát is sikerült átadnia a Bowerseknek. Nagyon szépen és arányosan hullámoztak a hangjegyek a dobozok között, a keletkezhető luknak semmi esélyt nem adva. Aztán, amikor a brit művésznél is átugrott a műszer pirosba, jött a meglepetés. A disszonáns tobzódásba a 603 S2 teljesen belefeledkezett, de annyira, hogy még pislogni sem jutott eszünkbe. Nem próbálta kibontani a hangszereket, azokat direkt így rögzítették, és ez piszok jól állt neki. Ott torzított, ahol kellett, ott pedig hirtelen kitisztult minden, ahol annak úgy kellett lennie.

Jazzen Oscar Peterson, vagy az örök kedvenc Petrucciani dalai esetében is a tisztaságon volt a hangsúly, a melódiák egyszerűen itatták magukat. A mélyhangok nagyon kellemesen doromboltak, a természetességük megmaradt, a terem pedig megnőtt. Ezáltal a műfaj veszített improvizatív és picit piszkos jellegéből, de a zenészeket egy, a megszokottnál sokkal nagyobb térben helyezte el. Itt érdemes megjegyeznünk azt, hogy ezek a hangdobozok kisebb helységben is jól érzik magukat, nem nyomnak minket a hátsó falhoz, és ők sem feszengenek, tehát igazán felhasználó- és környezetbarát hangsugárzókkal van dolgunk.

Komolyzenével zártuk a sort, aminek az előadási nívója nem okozott nekünk meglepetést az eddigiek után, a 603 S2 pedig nem tekintette azt kihívásnak. A vonósnégyes bravúros tisztasága és plasztikus hangképe továbbra sem a sterilségről szólt, hanem a zeneiségről, nagyzenekarnál pedig olyan levegőtömeg megmozgatására került sor, amit bizony elvárunk egy ekkora termetű hangsugárzótól. A háromutas hangkép itt is érzékelhető volt, a basszus pedig úgy nyilvánult meg egy külön szegmensben, ahogyan annak az élő előadás közben is lennie kell. Az üstdob megborzongatott, ahogyan az üveghangú hegedűk is, ám a részletek elfogadása és meggyőző ereje után minket továbbra is a zene egésze ragadott magával, ahogyan annak jobb esetben meg kell történnie.

A 603 S2 egy új szintre lépett

A Bowers & Wilkins 603 S2 Anniversary Edition hangsugárzó valódi előrelépés, az amúgy is jól sikerült, két éve debütált 603-hoz képest. A közép- és magasszekció még egységesebb és tisztább lett, a basszus pedig jól elkülönült ezektől. Minden apró részletbe betekintést enged, megmutatja a felvétel valódiságát, amelyek között akadhat gyengébb dinamikájú is, ő bizony ki fogja belőle hozni a maximumot. Felvetődik a kérdés, hogy megéri-e a megnövekedett árat a modell, a válasz pedig egyértelmű igen. Egy igazi mindenes, ami által közelebb kerülünk a 700-as sorozat szintjéhez, de nem kell annak az árát kicsengetnünk. Zúzósabb zenéknél érezteti azt, hogy bár szereti azt, de soha nem lesz a kedvence, így a puritánabb akkordok rajongóinak nem szükséges gondolkozniuk azon, hogy a szimpla 603-at lecseréljék rá. A külseje divatos, de tetszetős lesz szerintünk egy, akár két évtized múlva is, ezért összességében mindenkinek ajánlott, aki nagy, de kellően megfogott, és nagyon pontos, továbbá zenei hangot akar, és a közeljövőben nem akar a számára megfelelőbb modellt keresni a piacon. Nem is biztos, hogy találna.

1 2

Következő oldal >