Bose SoundLink around-ear II Bluetooth fejhallgató teszt

2015. december 8., kedd, 19:15

Bose SoundLink audio Bluetooth fejhallgató Bluetooth fejhallgató Bose fejhallgató Bose SoundLink fejhallgató teszt Bose fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt vezeték nélküli fejhallgató vezeték nélküli fejhallgató teszt

Kipróbáltuk mit tud a BOSE nagyobbik Bluetooth fejhallgatója, a SoundLink II és egy kicsit rácsodálkoztunk az amerikai márka karakterére.

A Bose egyike a legnépszerűbb amerikai audio gyártóknak, amit sok egyéb mellett a repülőgépekben és helikopterekben is gyakran használt, különleges fejhallgatóinak is köszönhet. A BOSE feliratot láthatjuk rengeteg sorozatban, filmekben, sőt ma már blogokban is. A négybetűs név természetes részévé vált a repülés világának és teljesen megszokott látvány az utcán viselve is, bár idehaza nem az ő termékeik dominálnak. Tesztalanyunk, a SoundLink II persze nem pilótáknak vagy egyéb indusztriális rétegnek szánt eszköz, hanem egy zenére és telefonálásra tervezett, Bluetooth fejhallgató. Ez a típus a kínálat felsőbb kategóriájába tartozik, fület körülölelő párnával, de még aktív zajelnyomás nélkül.

A küllem

A Bose nem kockáztat. A SoundLink II anyaghasználata igényes, formaterve pedig kidolgozott, de nem túlzottan finomkodó. Valahol a sportos és elegáns között, félúton kereshették a tervezők az arany középutat. Alighanem úgy tervezték, hogy a típus vállalható legyen könnyű öltöny és futómez társaságában egyaránt. Ez pedig nagyjából teljesült is. Az anyagválasztás, az ívek és letörések, mind korrektek. Egy picit a nyolcvanas években megrajzolt, Art Deco ihletésű Star Trek - Enterprise D vonalai és arányai köszönnek vissza, különösen a fehér típuson.

Összességében szép, kiegyensúlyozott és ilyen értelemben egy kicsit középszerűségbe hajló dizájnnal állunk szemben. Nem forradalmi, vagy high end, de átgondolt és jó minőségű. Igazi értékei a szem számára rejtve maradnak. Ez részben jó hír, mert az utcán járva nem fog egyből üvölteni rólunk, hogy drága eszköz muzsikál a fejünkön. A SoundLink II magas árcéduláját első ízben akkor éreztük emészthetőbbnek, amikor a füles párnáit megérintettük, majd a felvettük. Ez a puha, könnyed és kellemes érzés az, amit a középkategória (és az alatt szinte bármi) többnyire sajnos képtelen megadni.

A használat

A SoundLink II rendelkezik NFC-vel, így gyorsan lehet Androidos telefonnal párosítani. Igaz, ha ezt nem használjuk, akkor sem komplikált feladat a lejátszó és fejhallgató csatlakoztatása. Illetve kapunk a készülékhez egy analóg vezetéket, így közvetlenül, Bluetooth nélkül is használhatjuk. Utóbbi akkor lehet előnyös, (túl a lemerült akkumulátor okozta szükséghelyzeteken) ha mondjuk az iroda/íróasztal elé érve, vezeték nélküli kapcsolatteremtésre alkalmatlan számítógépünk hangkártyájára is rákötnénk a fejhallgatót.

A bekapcsolás után elsőként az akkumulátor töltöttségi állapotát közli, amiért nagy dicséret jár (iOS eszközökön a telefon/tablet saját akkumulátora mellett, kisebb méretben megjelenik a fejhallgató aktuális töltöttsége is). Majd tájékoztatást kapunk, hogy éppen csatlakozni kész állapotban van, vagy csatlakozni próbál valamely, korábban már párosított lejátszóra. Ez utóbbi amúgy nagyon aranyos, mármint amikor a géphang angolul próbálja kimondani a telefonnak adott nevet, ami sok esetben a tulajdonos neve, például Gyuszi Telefonja. Igen, simán megpróbálja angolosan kimondani a neveket is, ami nem megy neki tökéletesen, mégis levesz vele a lábunkról. Mindezek tetejébe, ha két készülékkel is párosítottuk, és azok elérhetőek, akkor mindkettőre tud csatlakozni a kis fejes.

A fejhallgató rendelkezik beépített mikrofonnal, így telefonálásra is használhatjuk. A gombok száma azonban csupán három. Vagyis a hangerő szabályozás mellett csak egyetlen irányító gombunk marad, amivel telefonhívást fogadhatunk, vagy "morzézva", nyomogatva szabályozhatjuk vele a lejátszást. Persze az okostelefonok többségéhez gyárilag is ilyen távvezérlést kapunk a fülhallgató drótján, szóval a dolog nem lesz teljesen ismeretlen.

A fejhallgató tömege kevesebb, mint 150 g, ami egy dróttalan típusnál jó érték. A kicsi és nem csak papíron könnyű Bose viselve is kényelmes. Akár órákon át használva sem válik különösebben kényelmetlenné. Ez persze a súly mellett köszönhető az előbb említett fülpárnának és pántnak is.

A pattogó Android különös esete

Ugye mindenki hallgatott már vezetékes fülhallgatóval zenét a telefonjáról? Természetes, hogy a zene folyamatos, bár nagyon ritkán megesik, hogy a hang valamiért megdöccen, de ennek ezer oka lehet. Levelünk jött, vagy valaki okos hozzászólással terhelte valamelyik fotónkat a Facebookon. A telefon magában prüntyög, a fülhallgatóban pedig a zenébe illesztett, pillanatnyi szünet ünnepli a nagy eseményt. Nem is törődünk vele.

Majd amikor végre beszerzünk egy jó, vezeték nélküli fejhallgatót, kicsit gyakrabban hallunk hasonló, pillanatnyi szünetet és ez már zavaró. Meg is állapítjuk, hogy vacak ez a füles. Kár, hogy ez gyakran nem a fejhallgató, hanem a lejátszó bűne.

Nem egy telefon kezd el veszettül spórolni az energiával, amint a képernyő elsötétül. Ez amúgy jó dolog, hiszen tovább tart az akku töltöttsége, de közben a zenelejátszó alkalmazás alig jut levegőhöz. Ha pedig a zene esetleg egy lassú micro SD kártyán van és nem a telefon saját memóriáján, vagy esetleg nagyméretű, veszteségmentesen tömörített zenét szeretnénk lejátszani, akkor már tényleg nagyon egymás ellen dolgozik az akkuval spórolás és a zenelejátszás. Ilyenkor el kell merülni a telefon, lejátszó, vagy épp az alkalmazás menüjében. Lehet növelni a puffer méretét, vagy az audio szál prioritását. Készüléktől és alkalmazástól függően, hol itt, hol ott. Igen, sajnos néha ilyenekkel kell vacakolnunk. Cserébe, ezzel meg is oldottuk a problémát.

Zenerajongóknak?

Mielőtt a fejhallgató hangját elemeznénk, kezdjük annak egy alap tulajdonságával! Fontos jellemzője a típusnak, az alig hallható, de létező alapzaj, ami sajnos még mindig általános a vezeték nélküli termékek között. Utcai használatban ebből persze semmit nem fogunk hallani. Ám otthon használva, halkan élvezve a hangok folyamát, az alapzaj finoman bekúszik a zenébe. Mintha a szomszéd szobában egy légkondicionáló susogna. Ha tisztább megszólalásra volna szükség, akkor elő kell venni a mellékelt analóg kábelt, be kell kötni és jöhet is a meglepetés!

Vezeték nélküli, vezetékkel

Bár Bluetooth-os típussal állunk szemben, pár szóban meg kell említeni, hogy a Bose SoundLink II vezetékesként is használható és ilyenkor saját kategóriáján belül jól szerepel. Ám mielőtt a hangról szólnánk, kezdjük azzal, hogy magától kikapcsolja az elektronikáját, amint bedugjuk a vezetéket a fejhallgatóba. Egyszerű dolognak tűnik, mégis sikerült már olyan típusba belefutnunk, ami erre nem volt képes.

A hangról szólva: természetesen, ha ezen az áron leteszünk mellé egy pusztán vezetékes kivitelű versenytársat, azzal már nem lesz képes lépést tartani kifinomultságban. Mégis, érződik benne valami igényesség, ami miatt élvezni lehet vele a zenét. Klasszikus zenével hallgatva, nehéz a lejátszót a következő számra léptetni. A zene megfog és magához ragaszt. A hang meleg, a mélyek néha nagyon kellemesek, de egy pillanatra sem tolakodóak. Azért egy kicsit több dinamikát és magasat szívesen hallanánk. A megszokott tesztanyagok között böngészve, közepesen egyenletes mély, megfelelő középtartomány, illetve visszafogott magasak határozzák meg a típus karakterét.

A vezeték nélküli működés

Telefonnal használva, az első tapasztalatok kifejezetten pozitívak voltak. Mindenféle hangszín szabályozó trükközés nélkül is kellemes, könnyen hallgatható zene szólt a fejhallgatóból. A mélyhangok néha zavarba ejtő realitással szólaltak meg, a térérzet pedig a vártnál természetesebb volt. Eleinte, a telefonon beállítható magas és mélykiemelés inkább tűnt zavarónak, feleslegesnek, mint hasznosnak, ami bíztató. Mégis, a szokásos tesztanyagokat hallgatva, egy idő után a kezdeti, kellemes élmények elhalványultak. A magasak visszafogottsága és a vonósok álmos természete miatt szűkült azon felvételek köre, amik élményt adtak a fejhallgatóval. Frissebb felvételeket hallgatva, mint a Galanatis vagy M.I.A. a hangzás ismét kiemelkedett egy kicsit a középszerűségből. Érdemes még megjegyezni, hogy a beépített erősítő nagyon jó. Aki azt gondolná, hogy egy olcsó audiofil lejátszóval, dróton használva, majd felülmúlhatja a vezeték nélküli minőséget, az könnyen lehet, hogy csalódni fog. Bár a vezetékes használattal, egy jó lejátszóval, tényleg egy csipetnyivel több részletet tudtunk kicsikarni a SoundLink II-ből, a Bluetooth-on hallgatott zene egy picit rámenősebb, dinamikusabb hatású. Ez pedig komolyan előnnyé formálható olyan elektronikus felvételekkel, mint Gesaffelstein, a Feed Me, vagy a Moderat lemezei.

Persze itt sem árt jó forrást választani. Telefonnal, gyári vagy külön telepített zenelejátszó appra támaszkodva, néha érezni egy kis fásultságot. Ez elől menekülve mi is eldobtuk a telefont és az Astell & Kern AK 100 II lett az új forrásunk. A dinamika javult, és vele együtt a zeneiség és a teljes élmény sokat fejlődött. Ennek ellenére, a magasak visszafogottsága egyre határozottabban rányomta bélyegét a hang egészére. Műfajokat és a hallgatás körülményeit váltogatva, kerestük az ideális használati módot. Közepes hangerőn, könnyű, finom zenékkel a kis fejhallgató kellemes térleképezésével jól szórakoztat, amiért megdicsérhetjük, bár lehetne kicsivel részletezőbb és ilyenkor az erősítő korábban taglalt, halk susogása újra megmutatkozik.

Összességében, a SoundLink II hangja nem rossz, de talán túl könnyen fogyasztható szeretne lenni és ezért nemet mond a karakterességre, ami bármilyen módon is kiemelhetné a tömegből. A mélyhangok erősen szelektálnak, és miközben szokatlanul mélyre is képes lemenni, ezzel néha sokkoló jelenlétérzetet varázsolva, a leggyakrabban használt alacsony frekvenciákat csak szerényen tárja elénk. Visszafogottság jellemző a felsőbb frekvenciatartományra is, ami sok zenerajongót már eleve más modellek felé terelhet. Persze, erre biztosan rávágják majd páran, hogy ez maga a Bose hangkaraktere. Célszerű mindenkinek személyesen kipróbálni ezt a fülest, mert az első pillanat lesz sorsdöntő. Ha elvárások nélkül, csak "érzésre" kezdtük el figyelni a SoundLink II előadását, az is előfordult, hogy elcsábított minket a simogató, szerény hang és a hozzá társuló, puha fülpárnák együttese.

Hiába is kerestük az ideális összeállítást, végül arra jutottunk, hogy vezeték nélkül használva a Bose nem lép ki az ebben az árban elvárható hangminőség keretei közül. A kisebb modell ilyen szempontból megfontolandó, mivel olcsóbb, kompaktabb, és fülre fekvő kialakítása ellenére majdnem olyan kényelmes, mint a nagytesó.

Praktikus részletek

A Bose a használati útmutatóban 15 óra üzemidőt ígér, amit a mi tesztünkben a fejhallgató tisztességgel túlteljesített. A 3 órás töltési idő is reálisnak tűnik, ha jó minőségű töltőt használunk. Sőt, még a 15 perces gyorstöltéssel elérhető, közel két órás üzemidő is stimmel. Szintén a műszaki adatok között szerepel a 10 m Bluetooth hatótávolság, ami nagyjából ugyanaz, amit a legtöbb konkurens is ígér. A gyakorlatban ez itt is inkább 6-7 m távolságot jelentett, stabil működés mellett. Szobák között sétálgatva, még így is megmaradt az 5 méteres működési táv, ami jónak számít.

Ajánlás

Kinek ajánlanánk a Bose fejhallgatóját? Azoknak, akik minőséget keresnek, de sem dobhártyaszaggatásból sem a zenét órákon át elemző audiofil világból nem kérnek.

Az építési minőség és a dizájn jó és elismerésre érdemes, a fehér változat pedig különösen szép. A szolgáltatás színvonala, vagyis az, hogyan minden bekapcsoláskor bemondja a töltöttségi szintet és a csatlakozó eszközök nevét, példás. A komfort szintje ugyancsak a legjobbak közé tartozik. Ám a hangja nem akar lázba hozni, korrekt, de nem igazán több ennél. Olyan, mint japán presztízs autók.

1 2

Következő oldal >