miniDSP SHD Dirac Live digitális audio processzor teszt

2020. november 26., csütörtök, 08:10

miniDSP DSP DAC lejátszó streamer processzor Dirac Dirac Live miniDSP DAC DA konverter hálózati streamer DAC teszt

Újból egy ígéretes, feltörekvő kínai cég gyártmánya a minőségi választékból, ami már egyáltalán nem olcsó, de ezt ellensúlyozza bőséges szolgáltatásaival és az audiofil ínyenceknek is megfelelő szoftveres és hardveres lejátszási megoldásaival. Nálunk járt a miniDSP SHD DAC/streamer, szobaakusztikát Dirac-kal gatyába rázó komplett rendszer.

A motorház alatt

Processzor: 32 bites lebegőpontos 450 MHz-es analóg eszközök SHARC DSP-vel. 32 bites audiofil konverterek: AK5574/AK4490EQ. Dirac Live szobaakusztika korrekció. Négymagos ARM processzor a hálózati audio streaminghez - előre telepítve a Linux alapú Volumióval.

Kinézet, csatlakozók

A miniDSP SHD formatervezői nem bonyolították túl saját és felhasználóik életét, egy egyszerű lapos, meglehetősen széles, de nem túl mély, fekete téglalapot kapunk, egy a bal oldalon elhelyezett univerzális forgatógombbal, amivel a bemenetek közötti váltást és a többi funkciót tudjuk vezérelni. Mellette egy kellemesen simogató fényű, fehér OLED kijelző helyezkedik el, ami az összes fontos információt mutatja remek olvashatósággal és állítható fényerővel.

Hátul már izgalmasabb a helyzet, balról jobbra haladva egy szabványos IEC tápcsatlakozó, bekapcsoló gomb, USB HOST amire a mellékelt apró WiFi adaptert tudjuk dugni, LAN csatlakozó, USB-B bemenet. Három digitális bemenet; optikai, koaxiális, AES-EBU, két koaxiális kimenet a digitális részlegen. Igen dicséretesen analóg bemenetek is vannak az említettek mellett, egy-egy RCA és XLR. A kimeneteken sem spóroltak, két-két XLR és RCA csatlakozó sorakozik a jobb oldalon, aminek a furcsasága, hogy nincs jelölve rajtuk a jobb és a bal csatorna, mindössze számozást kaptak 1-től 4-ig.

Kezelés, szolgáltatások

Itt meglehetősen zavarban vagyunk, ugyanis a kezelése meglehetősen egyszerű, ha szigorúan vesszük, de egyben bonyolult a végtelen mennyiségű szolgáltatás miatt (a leírás 82 oldalas, így meg sem próbálunk minden részletre kiterjedő ismertetést adni). A forgató gombbal minden lényeges funkciót tudunk kezelni, ha már beállítottuk a készüléket, ami itt nem csak abból áll, hogy összedugjuk, bekapcsoljuk és működik. Elsőként el kell zarándokolni a gyártó weboldalára, kiválasztani a tulajdonunkban lévő típust a meglehetősen széles választékból és onnan letölteni a megfelelő drivert és a Dirac-ot, addig nem hajlandó hangot kiadni magából. Driver telepítés után már megszólal mondjuk Roon alól de még így sem tudjuk teljesen kihasználni az összes képességet.

Mindenképpen csatlakozni kell az integrált Volumio-hoz a webes felületen, ami szintén nem egyszerű dolog, ugyanis az automatikus DHCP ugyan működik, de ha több készülék is csatlakoztatva van a routerre, akkor a gyártó által megadott IP cím nem stimmel. Kézzel kell előkotorni a Vezérlőpult Hardver és Hang/Eszközök és nyomtatók elérési úton keresztül, jobb klikk a miniDSP SHD ikonjára, Tulajdonságok/UPNP és onnan kimásolni az ott megjelenő IP címet a böngésző címsorába. Ha ezen túlestünk, akkor megjelenik a böngészőben a Volumio alatt futó miniDSP kezelőfelütete, számtalan lehetőséggel és beállítással. Elérhetőek lesznek a hardver beállításai, a mappa hozzáférés a PC-n futó zenékhez, a streamer felületen a szokásos ezernyi rádióállomás, előre definiált csatornákkal, itt adható hozzá a Roon végpont plugin formájában, a TIDAL hozzáférés, a Dirac-kal létrehozott Presetek azaz a DSP-vel korrigált frekvencia-átvitel, létre tudunk hozni lejátszási listákat ésatöbbi. Van még természetesen Spotify és Qobuz támogatás is. Itt érhetjük az ALSA drivert (igen, az is van), igaz ez nem annyira meglepő egy Linux alapú lejátszó rendszernél.

Roon és Jriver alól minden probléma nélkül tudjuk kezelni, a WiFi is működik AirPlay alól miután engedélyeztük ezt a funkciót a beállításokban.

A Dirac egy külön történet, telepíteni kell a letöltési oldalról a programot, ami ingyenes a készülékhez adott kuponkóddal és azonnal használatba is vehetjük. A használati leírást megkapjuk a gyártó oldalán és számtalan videó is található róla, aminek az elolvasása/megnézése erősen ajánlott az első használat előtt. A mérések után a korrigált frekvencia-görbét elmenthetjük a Presetek közé és egyszerűen választhatunk közülük (ha többet is készítettünk) az előlapi forgatógomb segítségével. Kapunk még ezek mellé parametrikus ekvalizátort, keresztváltási lehetőséget, ha szubládát is használunk a rendszerben, kompresszort és ezeken belül számtalan finomhangolási lehetőséget.

A fent felsorolt rövid összefoglalóból is látszik, mennyire bonyolult és mennyi funkciót ad a kezünkbe a miniDSP SHD, igaz simán használható egyszerű DAC/streamerként is, csak ugye akkor nem használjuk ki az összes lehetőséget, ami ebben kis dobozban rejlik.

A meghallgatáshoz Cambridge Audio sztereó erősítőt és Parasound végfokot, valamint Focal, Linn és PMC hangsugárzókat használtunk, az összeköttetéseket pedig Nordost Heimdall 2, Transparent Audio és QED kábelekre bíztuk.

Hangminőség

Nos, itt bajban vagyunk, hogyan is nézzük, illetve vegyük fülügyre ezt a kis mindenest? Csak azt hallgassuk meg, amit önálló DAC-ként tud és/vagy vegyük figyelembe a Dirac-kal korrigált eredményt is, melyik az, amelyik hitelesebb? Ugyanis minden további nélkül előfordulhat az, hogy csak DAC-ként használva rosszabb eredmény jön ki, mint a Dirac használatával (vagy pont fordítva). Hosszas fejtörés után született meg a döntés, marad a Dirac nélküli meghallgatás, mint referencia hang, vélhetőleg anélkül kapjuk meg azt a hangot, amit az SHD "önmagában" tud. Ami önmagában hang egy túlzásoktól mentes higgadt, nyugodt előadásmód, soha nem lesz durva vagy fárasztó. A frekvencia-átvitel kiegyenlített, az AKM DAC-ra jellemző, igen mélyre menő basszussal, rendkívül tiszta közép- és nyílt, nem túlhangsúlyozott magastartománnyal. A lejátszó rendszert próbára tevő Hans Zimmer prágai koncertjén egy kicsit visszahúzódó volt, távolabbról hallottuk a zenekart, finom intim volt az előadás, kottázható gördülékeny mélyhangokkal alátámasztva. Amikor a teljes zenekar szólt, ott sem lett egy katyvasz az egészből, megtartotta és a helyén kezelte a hangszereket. Feltéve a szokásos tesztanyagokat mindenhol ugyanazt lehetett érezni, finom távolságtartást kivételes tisztasággal ötvözve, ami viszont sohasem váltott át sterilségbe, vagy unalomba, megvolt hozzá a kellő dinamika, hogy pont élvezhető legyen.

Az elrettentő példaként kezelt (hangilag) Bruce Springstreen korai lemezeit meghallgatva is tisztességesen szerepelt, a pocsék keverés hibáit valamennyire ellensúlyozva hozta hallgatható szintre a zenéket, ami nem egyszerű feladat. A gitár részleg (Dire Straits/Mike Oldfield) kifejezetten jól szerepelt, Knopfler alkalmankénti beledünnyögése a zenébe is remekül hallatszott, ha úgy adódott, a gitárja dús alapokkal, de mintha némi felharmonikus hiánnyal küzdött volna, kicsit hiányzott a legfelső tartomány. Hasonló érzés volt Mike zenéinél is, átlátható világos középtartomány, némi súlytalansággal legfelül, ami nem a frekvenciagörbe lehajlásával függ össze, mert az egyenes, hanem inkább a felharmonikusok csökkenésével/hiányával.

Itt azért a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ebben a kategóriában már nincs "bocsánat", amit elnézünk egy olcsóbb modellnek, azt itt már nem. Azaz a fentebb jelzett hangkarakter és önmagában a hangminőség tökéletesen hallgatható, de korántsem tökéletes, igaz a tökéletesség talán semmilyen hangvisszaadó eszközre sem mondható el. A végeredmény tehát egy kifejezetten tiszta, sokáig hallgatható hang, némi visszafogottsággal egybekötve, de ez bőven ellensúlyozható egy hozzáillő hangfal/erősítő választással. És természetesen ne felejtsük ki a teljes képből a Dirac-ot, amivel egy bizonyos határon belül helyrepofozható a szobaakusztika. Természetesen a Dirac is ki lett próbálva, ha már ez az egyik fő attrakció a lehetőségek széles tárházából.

A végeredmény egy egészen elfogadható hang, sokat tud javítani egy rossz akusztikán, de sajnos nem igazán lehet vele megúszni a szoba különböző akusztikai elemekkel történő helyrepofozását. Legjobban talán a mélytartományban alkalmazható és ott működik a legjobban. Egy vagy két aktív szubláda integrálásánál pedig életmentő lehet, felette már nem ennyire egyértelmű a helyzet, ha a teljes sávban alkalmaztuk ott néha egészen furcsa végeredmény jött ki. A hang ellaposodott, dinamikát vesztett, jobb volt a hang Dirac nélkül, mint vele. Természetesen ez kimondottan a lehallgató helyiség függvénye máshol, más körülmények között egészen más lehet a helyzet egy, vagy több próbát mindenképpen megér. A parametrikus EQ remek játék, ha tologatjuk a csúszkákat kiválóan megfigyelhető például az, hogy mennyire nem ott vannak azok a hangok, amiket mi "csilingelőnek", "puhának" aposztrofálunk megszokásból, nem mellesleg precízen tudunk vele kiszűrni/hozzáadni különböző frekvenciákat, eliminálni mondjuk a szoba alsó rezonanciáját.

Ajánlás, konklúzió

Hogy ne legyen egyszerű az élet, itt is vakarjuk a fejünket. Mint DAC/streamer ha csak ennek használjuka miniDSP SHD-t, akkor ennyiért van jobb vétel, de és ez egy nagy DE, figyelembe véve a rengeteg egyéb hozzáadott értéket már más a helyzet, azokkal együtt meg kifejezetten jó vételnek tűnik ez a szerkentyű. Egyszóval minden olyan hifista, aki jó hangot keres és mellette nem idegenkedik némi tanulástól, annak lehet ajánlani, nem fog benne csalódni.

1 2

Következő oldal >