FiiO FT13 fejhallgató teszt

Bebop bíborba burkolva

2026. április 21., kedd, 18:05

FiiO audio hifi fejhallgató FiiO fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt FiiO teszt FiiO fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Hihetetlen tempóban hozza piacra újabbnál újabb füleseit a FiiO, miután hosszú ideig inkább az IEM (hallójárati fülmonitor) kategóriára fókuszált, az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet szentel a nagyméretű fejhallgatókra. Az FT13 hangban és kivitelben is feszegeti, ami lehetséges a 150 000 forint alatti mezőnyben. Éppen ezért nem lehet megkerülni, ha valaki egy igényes, de zárt kivitelben gondolkozik, ami inkább a részleteket, és kevésbé a nyers erőt helyezi előtérbe.

A FiiO FT13 elsősorban otthoni zenehallgatásra tervezett hifi fejhallgató, mely csak árcédula alapján (kb. 130 000 Ft) egy erős középkategóriát képviselne a globális piacon. Kézben tartva sokkal drágább termék benyomását kelti. A FiiO merész lépéseket tett fül és fejhallgató fronton is az utóbbi években. A kezdeti lépéseknél még előfordultak megosztó részletek, de mostanra beérett a munka gyümölcse. Kétségtelen, hogy felmérték a konkurenseket és sok felhasználó igényét. A végeredmény olyan fejhallgató lett, amiről lerí a kiforrottság, látványra határozottan meggyőző. Valószínűleg sok más gyártó látná rajta örömmel az emblémáját. Ami talán megnehezíti a leendő vásárló választását, hogy a FiiO kínálata ezzel még sűrűbbé vált. Némely modell ára között nincs nagy különbség. Hogy a kedves olvasó könnyebben tudjon pozícionálni, érdemes azt is megnéznünk, hogy szép színén kívül miben tér el rokonaitól ez a füles.

Miben más, mint az eddigiek?

A FiiO FT13 több szempontból is jelentős előrelépés vagy éppen irányváltás a gyártó korábbi modelljeihez (FT1, FT3, FT5) képest. Míg az FT3 és FT5 nyitott, az FT13 a zárt kialakításnál maradva ígéri az élvezetes hangzás magasabb szintjét. A leglátványosabb különbség a ház kialakítása. Míg az FT1 amerikai diófát használt, az FT13 alapanyaga a dél-amerikai amarantfa (nevezik bíborfának is). Ez egy sűrűbb, keményebb fa, amely kiváló akusztikai csillapítással rendelkezik, és természetes oxidáció révén nyeri el jellegzetes lila/mélyvörös színét. Egyértelműen egy felsőbb prémium kategória felé mozdítja el a modellt. Tesztalanyunk egy világosabb és egy vörösebb kiadásban kapható. Merész döntés a FiiO részéről, hogy mellőzték egy diszkrét fekete kiadás behozatalát, de hozzá kell tenni, hogy az általunk kipróbált, világosabb verzió sem volt kimondottan harsány annak ellenére, hogy a fotók egy nőiesebb imázst jósoltak.

A fejhallgató 60 mm-es hangszórókat tartalmaz, ami a megszokottól jóval nagyobb, árkategóriától függetlenül nem gyakori méret. Igaz, hogy kisebb rokonában, az FT3-ban is ekkora hangszóró dolgozik, viszont az egy DLC és berillium bevonatos (valószínűleg műanyag alapú) membrán. Az FT13-hoz egy új nano-rost alapú, mindössze 0,1 mm vastagságú anyagot fejlesztettek, amely európai nyírfából előállított papír és hozzáadott szénszál, illetve gyapjú kombinációján alapszik. hagyományos fejhallgatómembránoktól eltérően egy merevebb kivitelt kapunk, melynek pereme keskeny, hasonlóan a hagyományos hangszórókhoz. A FiiO FT13 zárt kivitelű, ezért különösen oda kellett figyelni a tervezőknek, hogy a csukott ház ne okozotton zavaró elszíneződést a belső falról visszaverődő hanghullámok miatt. Ezt a FiiO mérnökei egy U-alakú csillapító csővel oldották meg, amely a hangszóró fölött kanyarodik, állítólag kifejezetten az üreg rezonanciafrekvenciájának csökkentésére optimalizálták.

Tehát az FT13 több szempontból is olyan, mint az FT1 AMG-biturbó változata, mert hasonló koncepcióra épül (részben farost anyagú hangszóró, fa borítású külső ház, zárt kivitel, kis impedancia), de az eszközölt fejlesztésekkel hangszóróját, tartozék kábelét és nem mellékesen a komfortszintjét is jobbnak ígéri gyártója.

Küllem

A FiiO FT13 nem a gyártó eddigi legdrágább fejhallgatója, ám kétségtelenül a szebbek közé tartozik. A bíborvörös házborítás és annak famintája láttán rögtön prémium hangszerekre asszociálunk. A tartozék, eltérően kárpitozott fülpárnák nemcsak a látványt, hanem az érintést is jólesővé teszik. A fejpánt hasonlít az FT1/FT1 Pro modelleken alkalmazott darabra, de apró módosításokat tartalmaz, például nincsenek különálló párnaszigetek a fej felőli oldalon. A kicsomagolási élmény és a konkrét termék is olyan megjelenéssel párosul, amit korábban, sok más gyártótól többszörös feláron kaptunk meg. Érdemes rápillantani például a sok évtizednyi tapasztalattal piacra dobott Sennheiser HD 620S-re (listaáron 145 000 Ft körül), melynek műanyag háza és szerény tartozékai nem igazán próbálnak a FiiO babérjaira törni.

Más FiiO fejhallgatókhoz hasonlóan ehhez is mellékeltek egy prémium, kemény falú védőtokot, ami már önmagában egy jóleső gesztus. A tartozékok része egy moduláris kábel is, amihez többféle csatlakozót (3,5 mm-es Jack 6,3 mm-es adapterrel, 4,4 mm-es szimmetrikus Pentaconn, 4 tűs XLR adapterrel) kapuk. Ez a fajta felhozatal egyáltalán nem gyakori, annak módja pedig, ahogy ki tudjuk cserélni a csatlakozót, egyenesen példaértékű. A kábel nemcsak monokristályos és ezüstözött réz szálak egyvelegét tartalmazza. Itt meg kell jegyezni, hogy tesztalanyunk impedanciáka a félig nyitott FT3-hoz (350 Ohm) képest jelentősen kisebb (32 Ohm), ami azt sugallja, hogy kisebb teljesítményű fejhallgató erősítők/DAC-ok még könnyebben hajtják az újabb modellt.

Még egy apróság: találunk a dobozban egy-egy pár báránybőr és szarvasbőr kárpitozású párnaszettet, melyek enyhén eltérő komfortérzetet és hangzást nyújtanak.

Használat közben

Kézben tartva a FiiO FT13 sokkal drágább termék benyomását kelti. Nemcsak lakkozott háza, hanem más részletei is átgondoltak. Önmagában a kábel fölé licitál, amit általában a legtöbb gyártó termékénél tapasztaltunk a 100-200 ezer forint közti kategóriában. Elegáns részlet a virágszirom mintázatú, krómozott fémrács, mely védi a hangszórót. Funkciója praktikus, mégis díszíti a terméket. A méretállításra szolgáló mechanika ismerős lehet az olcsóbb FT1 modellekről, de az sem kelt kimondottan olcsó érzetet. A kamrákat tartó acélsínek oldalán lévő vájatok segítenek fix méretre állítani mindkét oldalt. A fejhallgató nem összecsukható, de oldalai mindkét irányba enyhén elfordulnak, ami a memóriahab párnabéléssel kombinálva egész stabil illeszkedést eredményez.

Érdemes mindkét párna szettet kipróbálni, mert azok nemcsak a hangzást, hanem a komfortot is befolyásolják enyhe mértékben. A szarvasbőr párnák egyértelműen vastagabbak és kissé keményebb béléssel rendelkeznek. Használatukkal egy dermedtebb csendet kapunk, ami segít kidomborítani a legalsó mélyhangokat, viszont erősebben lezárják a fület, ami alig érzékelhető módon, de mégis egy nyomó érzettel párosul. Ez a párnázás óvatos mértékben megengedi, hogy jobban érvényesüljenek az alsó mélyhangok és az atmoszférikus részletekre jobban rámutat.

A báránybőr illeszkedése puhább, ezzel együtt a komfortja is szellősebb, lazább. Ezzel a garnitúrával egy óvatosabb basszus ábrázolást érünk el, ugyanakkor a magas frekvenciákat kevésbé csillapítja, a cintányérok, pattanó, csilingelő részletek konkrétabb, határozottabb megjelenést kapnak. Aki kényelme miatt a báránybőrt választja, de sokallja a magas hangok intenzitását, utólagos EQ segítségével könnyen át tudja hidalni e jelenséget.

A fejhallgató kábel nélkül 356 gramm, ami kifejezetten könnyűnek számít. Mivel párnái méretesek, jut bennük hely a fülnek bőven. Oldalirányról kissé feszes az illeszkedése, de nem zavaró mértékben. Fentről enyhe nyomást tapasztalni a fejpánt közepétől, de órákon át történő használat esetén sem vált bántó jellegűvé. A zajszigetelés kifejezetten jó! Bár a külső környezetben lévő mélyhangokat nem tudjuk kiiktatni úgy, mint egy ANC-képes fejhallgatóval, a külvilágból származó középső és magas frekvenciák erőteljesen eltompulnak, miután fejünkre került az FT13.

Hangminőség

A FiiO-tól megszoktuk, hogy nem kötelezte el magát egyetlen hangszóró technológia vagy ideológia mellett. Gyakran előfordult, hogy akár egyetlen árkategórián belül egészen eltérő hangkaraktert nyújtó termékeket próbáltunk ki a cégtől. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy az FT13 teljesen más textúrát, arányokat és általános zenehallgatási élményt adott, mint a tőle kisebb vagy nagyobb modellek. Röviden úgy lehet ezt a hangzást jellemezni, hogy kimért és analitikus. Nem kimondottan a melegséget vagy lágyságot helyezte előtérbe, ami a szokványos hifi ízlésűeknek elsőre száraz vagy túl stúdiós érzetet okozhat. Ám hosszabb távon az óvatosan mérlegelt jelleg előnyei is jócskán megmutatkoztak. Fő pozitívumként a megfogott dinamikus részletek, a frekvenciák óvatos szeparációja és a gyors, nehéz pumpálást nélkülöző basszus maradt meg emlékezetünkben.

Zárt fejhallgatóként nem számítottunk extra széles színpadra, és valóban nem a térszélesség volt, amiben kiemelkedőnek számított. A basszusok óvatosan adagolt, csillapított jellege azonban kellemes meglepetést okozott, mert az egyszerűbb zárt fejhallgatók öblös, sötét jellegét sikerült vele teljesen nélkülözni. Valószínűleg ebben fontos szerepet játszott a fentebb említett rezonanciacsökkentő cső. Post Malone, Marcus Miller és HEDEGAARD basszustól nyüzsgő zenéinél nem kifejezetten az erőt vagy lehengerlő mélyeket láttunk a fontossági sorrend tetején, hanem az összképet, a gazdag textúrát. A FiiO FT13 nem egyetlen konkrét frekvenciát próbált meg kiemelni, hanem egy kollektív tisztaságon belül továbbította a lejátszott hangokat. Igaz, a vadabb számok (mint Massive Attack - Angel) esetében elviseltünk volna további ütőerőt, de értékeltük, hogy a könnyű basszus mellett a kísérő hangeffektek mozgalmassága és mikro-dinamikája is jelentőséget kapott.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. dalát hallgatva frissen és élénken jelentek meg az ütős hangszerek annak ellenére, hogy a szarvasbőr párnaszettet alkalmaztuk. A hangszerek gondosan elkülönültek egymástól, könnyen fel tudtuk térképezni, hogy melyik zenész hol helyezkedett el: a basszusgitár széltében betöltötte a hátteret, a jazzgitár nagyon közel jelent meg, kissé jobbról, a tangóharmonika viszont hátrébb, balról úszott be. Mindezt még párhuzamosan kiegészítette rumbatök és ritmusgitár, de a FiiO kissé analitikus jellege ellenére nem vált túl szárazzá az összkép. Amiben a fejhallgató kiemelkedő munkát végzett, hogy a részleteket - zárt, csillapított házának kihasználásával - egy nyugodt, csendes háttérből, hirtelen hozta elő. A dinamikus részletek így váratlan, kiugró energiával jelentek meg, ami sokféle zenei stílusnál egy kristálytiszta, egyenes, lényegre törő hatást eredményezett.

A basszusok és mély/közép frekvenciák linearitása figyelemreméltó ebben az árkategóriában. Ilyen stabilan induló mélyhangokat ritkán látni. 8 és 15 kHz fölött intenzívebb munkát végzett a fejhallgató, amit a mellékelt mérés is igazol. Az alap hangkarakter kiemeli a részleteket, de komplex zenéknél enyhe élesség tapasztalható, különösen magas terhelésen. A már említett módon, utólagos EQ-val ezt könnyű lesimítani. A korábbi FiiO QX13 tesztben volt róla szó, hogy a gyártó USB DAC eszközei közül több is rendelkezik automatikus EQ funkcióval, mely telefonról vagy számítógépes böngészőről lefuttatható, segítségével létrehozhatunk automatikus kompenzációt, melyhez a beállítás elérhető a FiiO adatbázisából.

A fejhallgató gyors, tiszta karaktere nemcsak zenével vált előnyössé. A Rise of the Tomb Raider c. videójátékban hihetetlen transzparensen adta vissza a legapróbb zörejeket is, a karakter talpa alatt ropogó hórétegtől kezdve a szélfúváson át a környezetben lévő ellenfelek, állatok hangjáig. Jóllehet, egy fiatal gamer számára valószínűleg túlzás kizárólag játékra egy audiofil fülesbe invesztálni, de aki az elmélyült zenehallgatás mellé egyéb multimédiás tevékenységekre is keres társat, értékelni fogja a 60 mm-es hangszóró átlag feletti felbontását.

Megjegyzés: a teszt FiiO QX13 és RME ADI-2 DAC FS DA konverterekkel történt.

Végszó

A FiiO FT13 abban ügyes, hogy az elmélyült zenehallgatáshoz szükséges melegséget és fegyelmezett részletességet nem a hallgatóra zúdítja, hanem mértékletesen adagolja. Mérlegeléséhez fontos szem előtt tartani, hogy zárt. Utóbbi tudatában teljesen más megítélni a viszonylag szűk színpadképet, kevésbé levegős közép/magas frekvenciákat. Basszusa rendkívül kontrollált, ami bizonyos zenekedvelő rétegnek kevéske lehet, de akik egy kimértebb, józanabb karaktert keresnek, épp emiatt fogják díjazni. Gazdag textúrája jazz és komolyzene rajongók számára rögtön kedvelhető terméket eredményez, de aki félprofi szinten hangszerkesztéssel foglalkozik, értékelni fogja sebességét és viszonylag tárgyilagos, egyenes magas frekvenciás visszaadását. A középső frekvenciák értelemszerűen nem voltak olyan felszabadult és transzparens jellegűek, mint némely (többször drágább) kihívók esetében, de az árcédula ismeretében bőven versenyképesnek találtuk az összképet, ami a hangkarakterre és fizikai körítésre egyszerre értendő.

Igaz, hogy a FiiO nem a csúcskategóriát próbálja újra definiálni, utólag pici EQ lehet szükséges a 8-15 kHz közötti ridegség csökkentésére, de a térmélységet egyértelműen hallatszik, általános dinamikája széles tartományban mozog, az alapérzet tiszta és friss, az olcsóbb zárt fülesek búgó, öblös torzítása nélkül. Lehet boncolgatni az akusztikai jellemzőket, de mindig ugyanoda fogunk kilyukadni: zárt fejhallgatóhoz képest egy tisztességes, részletgazdag terméket sikerült összehozni, ami jól néz ki és tartósságot sugall. Akinek fontos, hogy zenehallgatás közben elszigetelje magát a külvilágtól és nem hajlandó ennél többet költeni fejhallgatóra, érdemes elsők között kipróbálnia az FT13-at.

1 2

Következő oldal >