FiiO AIR AMP hálózati sztereó erősítő teszt

Kicsi a bors, de meglepően érett

2026. november 15., vasárnap, 20:40

FiiO audio hifi erősítő FiiO erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hálózati erősítő erősítő teszt FiiO teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt hálózati sztereó erősítő

Az utóbbi években a kompakt hifii szegmens elképesztő fejlődésen ment keresztül. A klasszikus, széles előlapos, nehéz sztereó erősítők korát a modern életvitel és a szűkös térigényű hallgatói környezetek fokozatosan átformálták. Amikor a szerkesztőségünkbe megérkezett a FiiO legújabb, a mindössze tenyérnyi méretű FiiO AIR AMP megkérdeztük magunktól, vajon a kínai gyártó ismét megpróbálja feladni a leckét a kompakt streaming erősítők piacán?

A kérdés már csak az volt, hogy vajon a miniatűr készülékház és a modern szolgáltatások mögött lakozik-e valódi, érett zeneiség. Otthoni használatra bőséggel elegendő teljesítményt, amit akár meg is növelhetünk, ha a gyári helyett erősebb, különálló tápegységet csatlakoztatunk hozzá és alap streaming lehetőségeket is kínál.

A FiiO szerint nem a méret a lényeg, amit már többször is ékesen bizonyított a belépő/középkategóriás rendszerek piacán. Az AIR AMP ennek a filozófiának a legfrissebb példánya, minden földi jóval ellátott és csatlakozási lehetőséggel megpakolt erősítő, amit még streamelésre is lehet használni.

Külalak, felépítés

A kicsomagolásakor azonnal feltűnt a gyártótól már megszokott precíz, precíziós megmunkálású alumínium ház. A nagyjából 930 grammos tömeg azonnal érezteti, hogy nem egy könnyű műanyag dobozkával van dolgunk. A szálcsiszolt fémfelületek, az lekerekített sarkok és az előlapon elhelyezett, finom racsnival forgatható, diszkrét LED-gyűrűvel megvilágított fém kezelőszervek az elvártnál lényegesen magasabb kategória benyomását keltik. Az előlap közepén egy kisméretű, monokróm kijelző kapott helyet, amely szándékosan letisztult.

Nem törekszik giccsel teli színes albumborítók megjelenítésére, ehelyett lényegretörően és kiválóan olvashatóan jelzi a kiválasztott bemenetet, a pillanatnyi mintavételezési frekvenciát, valamint a hangerő pontos állását. Ez a döntés ergonómiai szempontból különösen szimpatikus volt számunkra: a kijelző nem vonja el a figyelmet a zenehallgatásról, sötétben sem zavaró, mégis minden lényeges információt megad.

A hátlapot szemügyre véve újfent meglepődtünk hogyan sikerült megoldani, ennyi csatlakozót zsúfolni erre a szűkös felületre. A mini méret ellenére szabványos, aranyozott, banándugókat is fogadni képes hangfalcsatlakozókat találunk. A digitális és analóg bemenetek sora példás: kapunk optikai és koaxiális digitális bemenetet, aszinkron USB-C csatlakozót a számítógépes DAC-üzemmódhoz, valamint USB-A aljzatot a közvetlen háttértárak fogadására. Az analóg vonali bemenet (RCA) mellett dedicated Pre-out és Subwoofer kimenet is rendelkezésre áll, amennyiben aktív mélynyomóval szeretnénk kiegészíteni a rendszerünket.

Felépítés, használat közben

A gépház alatt modern D-osztályú architektúra dolgozik, amelynek alapját a népszerű Texas Instruments TPA3255-ös erősítőchip adja. A FiiO mérnökei azonban nem elégedtek meg a referencia-áramkörrel: beépítették a szűrő utáni visszacsatolási technológiát (Post-Filter Feedback, azaz PFFB). Ez a megoldás drasztikusan lecsökkenti a torzítást, függetleníti a frekvenciaválaszt a rákötött hangfalak impedancia-ingadozásaitól, és olyan koromsötét, zajmentes hátteret biztosít, ami ebben az árkategóriában párját ritkítja. A digitális-analóg konverzióért az ESS ES9020Q DAC chip felel, amelyet egy 16 magos XMOS XU316 USB vezérlő szolgál ki. Ez a felállás akár 768 kHz/32 bit felbontású PCM és DSD512 anyagok dekódolását is lehetővé teszi. A gyárilag mellékelt 48 V/5 A tápegységgel a rendszer 2x120 W teljesítményt ad le 4 Ohm mellett, ami bőségesen elegendő szinte bármilyen állványos vagy közepes méretű álló hangsugárzó magabiztos meghajtásához.

Hálózati oldalról a modern streaming protokollok széles skáláját támogatja. Megtalálható benne az AirPlay, a Roon Ready minősítés, a DLNA/UPnP kompatibilitás, valamint a Bluetooth 5.2 támogatás is. A FiiO Control mobilalkalmazás gördülékenyen működik, és hozzáférést biztosít a helyi hálózati tárolókhoz (NAS), valamint egy rendkívül részletes, 10 sávos parametrikus EQ (PEQ) rendszerhez is. A mindennapi használat során a készülék stabilan tartotta a WiFi kapcsolatot, a bemenetek közötti váltás villámgyors volt, és semmilyen pattogást vagy kapcsolási zajt nem tapasztaltunk a hangsugárzókon keresztül. A teljes körű élményhez egyelőre kell a Roon vagy Audirvana támogatás, saját TIDAL, vagy más streaming szolgáltatás csak így érhető el vele. Vélhetőleg ez a későbbiekben a Control appban elérhető lesz.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII erősítők, Topping D70S, iFi ZEN ONE, HOLO Audio Cyan2 DAC, FiiO S15 streamer, Satori hangfalak, JVC SP-EXD1, SVS SB3000, szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon, FiiO FT7 fejhallgatók, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest kábelezés.

Hangminőség

Mielőtt rátérnénk a részletes zenei tesztekre, érdemes összefoglalnunk az alapvető hangzási filozófiáját. Ha egyetlen mondatban kellene jellemeznünk, úgy fogalmaznánk: egy rendkívül zenei, meleg tónusú, hosszan hallgatható erősítő, amely a klinikai precizitás helyett az élményre helyezi a hangsúlyt. A D-osztályú erősítőkről régebben sokan azt tartották, hogy hajlamosak a hideg, szintetikus vagy éléles hangzásra. Ebben az esetben ennek a sztereotípiának a legkisebb nyomát sem találtuk. Az alsótartomány meglepően telt, súlyos és testes. A mélyhangok nem folynak szét, van tartásuk és ütőerejük, miközben jelenlétükkel kellemes meleget adnak a teljes megszólalásnak.

A középtartomány gazdagon rétegzett és természetes akusztikai jelenlétet mutatott. Az énekhangok nem vékonyodtak el, a hangszerek teste és rezonanciája szépen megmutatkozik. A magastartomány ezzel szemben szándékosan egy kicsit visszafogottabb, lágyan lekerekített. Nincsenek szúrós sziszegések, túltolt karcok vagy fárasztó csilingelések. Ugyan nem kínálta a high end eszközökre jellemző végtelen mikro-részletezettséget és tűhegyes akusztikai térleképzést, a zenei tartalom lényegét és egységét lenyűgöző természetességgel adta át.

A tesztelés során arra voltunk kíváncsiak, hogy miként boldogul a legkülönfélébb zenei műfajokkal és dinamikai kihívásokkal. A meghallgatáshoz összeállítottunk egy sokrétű lejátszási listát. Az AC/DC klasszikus felvételein, mint a Back in Black vagy a Thunderstruck, az erősítő rögtön megmutatta az alsótartományának erejét és ritmikai feszességét. A lábdobok ütései telten, szárazon és határozottan szólaltak meg, a basszusgitár pedig biztos alapot adott a pergő ritmusnak. Brian Johnson karcos éneke és Angus Young éles gitárszólói a kissé visszafogott magastartománynak köszönhetően nem váltak bántóvá vagy fülsértővé. A zene megőrizte nyers, kőkemény energiáját, miközben a dinamikai csúcsok alatt sem éreztük úgy, hogy a kis erősítő kifogyna a szuszból.

Mike Oldfield összetett, sokrétegű instrumentális műveinél, például a Tubular Bells 2003 vagy az Ommadawn tételeinél a kerek és koherens zenei szövetével nyűgözött le minket. Az akusztikus gitárok pengetése meleg és természetes tónusú volt, a szintetizátor-szőnyegek pedig lágyan terültek el a térben. Amikor a hangszerelés sűrűsödött és sokféle csengő, ütő- és fúvóshangszer lépett be egyszerre, a FiiO nem csapott át széteső, karcoló élességbe. A magas frekvenciák finom visszafogottsága itt kifejezetten jót tett: a felvétel komplexitása élvezhető maradt, anélkül, hogy a részletek fárasztóvá váltak volna.

Hans Zimmer monumentális filmzenéi, mint az Inception (Time) vagy az Interstellar orgonával támogatott sávjai igazi erőpróbát jelentettek a D-osztályú végfok számára.

Meglepő magabiztossággal kezelte a szub-basszus tartományok hullámait. A mély szimfonikus szekciók tömege és a drámai mélyhullámok valódi fizikai jelenlétet mutattak. A tenyérnyi erősítő olyan testes és határozott mélyalapot teremtett a szobában, amit első ránézésre senki sem nézett volna ki belőle. A térszélesség és a mélységérzet ugyan nem érte el a többszörösen drágább high end szeparációt, a dinamikai fokozás és a monumentális hangulat közvetítése teljesen magával ragadott bennünket.

A Dire Straits Sultans of Swing és Private Investigations felvételein a középfrekvenciák tisztasága és a ritmikai pontosság került előtérbe. Mark Knopfler Fender Stratocasterének meleg, telt, folyékony hangzása gyönyörűen érvényesült. A lábdob és a pergő pontosan, feszesen ütött, a cintányérok lecsengése pedig lágyan, selymesen simult bele a háttérbe. Az énekhang végig pozicionált és kerek maradt, így a dalok természetes, analógos áramlása teljesen átvette az irányítást a steril részletvadászat felett.

Paul Simon - Graceland albumát hallgatva az afrikai ritlusszekciók, a basszusfutamok és a részletgazdag akusztikus hangszerek kaptak főszerepet. Bakithi Kumalo legendás fretless basszusgitár-játékának minden egyes hajlítása telten, szervesen és plasztikusan szólalt meg. Paul Simon énekhangja közvetlenül, barátságos közelségben jelent meg a két hangfal között, míg a vokálok és a rézfúvósok tónusa meleg és vibráló marad.

Klasszikus zenei fronton Beethoven 5. szimfóniáját és a 9. szimfónia örömódáját hívtuk segítségül. A nagyzenekari tuttik energikusan, tiszteletre méltó dinamikai felépítéssel szólaltak meg. A csellók és a nagybőgők testes, súlyos megszólalása szilárd alapot nyújtott a zenekarnak. A hegedűkar játéka nem vált élessé vagy visítóvá még a leghangosabb fortissimo szakaszoknál sem. Bár a komplex szimfonikus szerkezetben a legfinomabb mikro-részletek és a hátsó sorok térbeli elhelyezkedése nem különültek el sziklaszilárd high end precizitással, a darab sodrása, a vonósok melegsége és a zenei drámaisága maradéktalanul átjött.

Hosszútávú hallgathatóság

Egy erősítő valódi hangját nem mindig a rövid, demonstrációs zeneszámok mutatják meg, hanem az, hogy képesek vagyunk-e egész nap hallgatni anélkül, hogy elfáradna tőle a fülünk. Ennek tesztelésére a híres Radio Paradise veszteségmentes (FLAC) hálózati streamjét hívtuk segítségül, amely változatos, minőségi pop, rock, indie és elektronikus zenékből építkezik. Háttérzenélésre és fókuszáltabb hallgatásra egyaránt használtuk több napon keresztül, reggeltől estéig. Az eredmény bőven elfogadható volt: az erősítő lágy, kissé lekerekített magastartománya és dús mélyközepei miatt a zenehallgatás sosem válik megterhelővé. Nem jelentkezett az a típusú hallgatási fáradtság, amit sok technikai, de túlságosan analitikus D-osztályú erősítő kiválthat a hallgatóból. A Radio Paradise műsora szinte észrevétlenül, mégis kellemesen és telten töltötte be a teret, igazolva, hogy a zeneiség tekintetében a FiiO nagyon eltalálta a receptet.

Hol érdemes használni?

Kompakt mérete és univerzális csatlakozói révén rendkívül rugalmasan beilleszthető a legkülönfélébb környezetekbe.

Asztali hifi rendszer: számítógép vagy laptop mellé helyezve, USB-C csatlakozón keresztül tökéletes prémium asztali audio központ. Kis helyet foglal, nem melegszik zavaróan, és kiválóan hajtja meg a közeltéri állványos monitorokat.

Nappali minimál-sztereó és TV-Audio: optikai vagy koaxiális kábelen keresztül a televízióra kötve drasztikus minőségi előrelépést jelent bármilyen soundbarhoz képest. A telt mélytartománynak köszönhetően a filmek párbeszédei és effektjei hatásosan, testes sztereó térben szólalnak meg.

Hálószobai vagy dolgozószobai másodrendszer: AirPlay vagy Roon streaming használatával elegendő egy okostelefon, vagy táblagép a teljes zenetár eléréséhez, így kábelrengeteg nélkül építhetünk ki esztétikus zenei sarkot.

Rendszerintegráció

Mivel meleg tónusú, telt alsótartománnyal és visszafogottabb magashangokkal rendelkezik, a hangsugárzók kiválasztásakor érdemes figyelembe venni ezt a sajátosságot.

Hangsugárzó-párosítás: kifejezetten jól működik olyan semleges, tisztán részletező vagy nyíltabb karakterű állványos hangfalakkal (például ELAC, DALI, Bowers & Wilkins, Focal vagy Tannoy monitorok), amelyek meghálálják a dús és stabil mélyalapot, miközben nyitottságuk kiegyenlíti az erősítő lágyabb magasait. A túlságosan sötét, meleg tónusú vagy basszus-súlyos hangfalakkal történő párosítást érdemes elkerülni, mert ott az összkép esetleg túlságosan is lággyá válhat.

Mélysugárzó bővítés: bár az erősítő önmagában is meglepően súlyos mélyeket produkál, a dedikált Sub-out kimenetnek köszönhetően egy kisebb aktív mélynyomóval kiegészítve akár 2.1-es mozirendszert is könnyedén építhetünk köré.

EQ és finomhangolás: ha mégis hiányolnánk egy kevés csillogást a magastartományból, a FiiO Control applikációban elérhető 10 sávos PEQ segítségével néhány mozdulattal ízlésünkre szabhatjuk a frekvenciagörbét.

Összegzés

A FiiO AIR AMP nem akar többnek látszani annál, mint ami: egy végtelenül praktikus, lenyűgözően jó építési minőségű és érett hangzású kompakt streaming erősítő. Bár a megszólalása nem éri el a high end kategória mikroszkopikus felbontását és elképesztő térbeli mélységét, ezt a hiányosságot olyan zeneiséggel, dús és testes alsótartománnyal, valamint hosszan hallgatható, barátságos karakterrrel kompenzálja, ami ebben az ársávban példaértékű. Az AirPlay és Roon támogatás, a gazdag csatlakozókészlet és az asztalon is alig helyet foglaló méret teszi az egyik lehetséges vétellé azok számára, akik egy modern, zajmentes és végtelenül szerethető sztereó rendszert szeretnének építeni. Szívből ajánljuk mindazoknak, akik nem a specifikációk mérésével, hanem a zene örömteli hallgatásával szeretnék tölteni az idejüket.

1 2

Következő oldal >