Cayin Jazz 80 KT88 csöves sztereó erősítő teszt

2025. október 1., szerda, 14:50

Cayin audio hifi erősítő Cayin hifi Cayin erősítő hifi erősítő sztereó erősítő csöves erősítő erősítő teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt csöves erősítő teszt

Ismét egy olyan márka tért vissza az oldalunkra, amit sajnos az utóbbi években mellőznünk kellett, pedig a megismert elektronikái egytől-egyig remek konstrukciók voltak a kategóriájukban. A Cayin neve mindenkinek ismerős lehet, hiszen egy régi cégről van szó, ami elsősorban elektroncsöves erősítőket épít. Ennek legújabb példánya a Jazz 88 KT88 integrált erősítő, ami a külföldi szaklapokban már nagyon szép sikereket ért el.

Bevált és új módszerek, betonbiztosan kivitelezve

A Cayin repertoárja nagyon is széles, de kifejezetten a sztereó zenahallgatóknak kedvez. Állíthatjuk, hogy analóg párti, hiszen a termékpalettájuk elsősorban elektroncsöves erősítőkből áll, azonban sikeresen keresztezik a klasszikus készüléképítést és megoldásokat a modern technológiákkal, tehát idősebb és fiatalabb felhasználóknak egyszerre próbálnak kedvezni. Ilyen jellegű a Jazz 80 KT88 integrált erősítőjük is, ami akár ezüst, akár fekete színben választjuk, árad belőle a magabiztosság és a profi kivitelezés.

A 17 kg-os készülék jelentős tekintéllyel bír, amit inkább a magassága és mélysége ad, szemből nézve inkább midinek tekinthető. A szálcsiszolt alumínium ház frontoldalán bemenetválasztó és hangerőtárcsa található, köztük pedig külön ablakban egy-egy VU kijelző, de kapunk még egy 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetet is. A bekapcsoláshoz szükséges billenőkapcsoló oldalt van, hátul 3 vonalszintű bemenetet találunk, masszív kimeneteket különböző impedanciájú hangfalakhoz, valamint egy antennát, az aptX Bluetooth jelek fogadására, aminek minőségéért beépített Low Delay Audio Codec, tehát LDAC felel, így a nagyfelbontású hanganyagokat is képes fogadni 990 kbps átviteli sebességgel.

Csöves erősítőről van szó, így természetes, hogy a készülék tetején találhatjuk az igazi kincseket! A hátsó sorban négy KT88 felel a teljesítményért, előttük összesen négy cső található, kisebb méretben, ezek közül kettő 12AU7, és szintén kettő 12AX7 típusú. Az utóbbi pár előerősítő csövekként működik, míg a 12AU7-ek fáziselosztóként.

A Cayin Jazz 80 KT88 ultralineáris módban 40 wattot ad le csatornánként, míg trióda üzemmódban ennek a felét, a kettő közötti váltás egy billenőkapcsolóval történik. Ehhez a részhez jön még a remek tápegység, amit a gyártótól megszokottan gondosan terveztek meg.

Az erősítőn található még három kapcsoló, amelyek a megfelelő "bias" beállításában vannak a segítségünkre, és ez mindegyik csőnél külön állítható. A két szélső kar vezérli a csöveket a bal- illetve jobb oldali csatornához, így aprólékosan be tudjuk állítani a készüléket a megfelelő működéshez, és zenehallgatáshoz. A lágyindítást és bemelegedést a VU műszer és egy LED mutatja nekünk a hangerőszabályzón, aztán a megfelelő készenlét elérésekor tényleg nincs más dolgunk, mint elkezdeni zenét hallgatni! Azt azért megjegyezzük, hogy mivel elég kis méretűek ezek a kijelzők, ezért elsősorban ilyenkor van szerepük, kényelmes fotelbe ülve, 2 méterről már a sárga háttérvilágításon kívül sok mindent nem lehet látni, de látványelemnek biztosan nem utolsó így sem.

Jazzt mindenkinek?

A meghallgatásra az Extreme Audio bemutatótermében került sor, ahol a jelforrás az AVM-től érkezett, hangfalnak pedig a Klipsch nagyon termetes Cornwall IV-et választottuk, hiszen kiváncsiak voltunk, a relatív kis teljesítmény mit kezd a 380 mm-es mélysugárzóval, ha magának a hangfalnak 102 dB az érzékenysége, tehát könnyen hajtható. Remek párost alkottak együtt, azt már leszögezzük most, ezért sem keresgéltünk tovább.

Az Alice in Chains Unplugged albumát választottuk nyitánynak, ahol a már korábban megismert Cayin karakter egyből felütötte a fejét. Semleges, átlátszó és cseppet sem forszírozott karaktere nagyon jól jött ennek a zenének, a gitárokat bátran pengette meg, a dobos ütései is igazán mélyről jöttek, és az egész igazán pezsgő, folyamatos volt. Igazi dögösséget már szobahangerőn is sikerült teremtenie, pedig a hangerő állása még csak 9 óránál járt, mégsem kellett nagyobb löket ahhoz, hogy ezeket a roppant egyéni, és úgy is hangszerelt dalokat megfelelően prezentálja, és a koncerthangulat is átjött, ha nem is igazán direkt.

Eric Clapton és B.B. King immár klasszikusnak mondható lemezével folytattuk, ahol a Cayin megőrizte hidegvérét és kiegyensúlyozottságát, ennek ellenére, vagy ezzel együtt volt lüktetés és remek tempó a dalokban. A gitárok, és a zenekar többi tagja is kicsit hátrébb húzódott, így nagyobb hangsúly került a két énekesre. A Jazz KT88 tehát inkább erről az oldalról közelítette meg a remek muzsikát, ami üdeséget és kellemességet adott a dalok egészének. A pontosságért sem ment át a szomszédba, ahogyan a ritmika is nagyon tisztességes volt, de nem tolta túl magát, mindvégig megmaradt egészségesnek és könnyen befogadhatónak.

Clapton - Rush filmzenéje jött ezután, ahol az éneket mellőznünk kellett, cserébe kaptunk hirtelen váltásokat, mind a kompozícióban, mind a dinamikában. A Cayin ezeket is amolyan magától értendően kezelte le, nem túlzott el semmit, nyugalmat árasztott magából úgy, hogy a megfelelő adrenalinról is tudott minket biztosítani. Lehet, hogy voltak nüansznyi hibái az előadásának, de azt sikerült gondosan lepleznie, tehát úgy vettük észre ezeket, hogy hiányérzetünk mégsem akadt. Hallottuk már megrázóbbnak, drámaibbnak is ezt az albumot, de a folyamatossággal átitatott hangszín szinte rögtön elfeledtette velünk azt, hogy ezeket keresgéljük.

A Párizs, Texas filmzene slide gitárját kellően puhává avanzsálta, de az egyéni hangszer lényege így is konkrét formát öltött, csak nem mindenáron ugrott elő a hangfalakból. Itt a remek hangulatkeltésre összpontosított, szintén példaértékű volt a hallott folyamatosság, ami képes volt arra, hogy magával rántson, de ha úgy támadt kedvünk, beszélgetni is tudtunk közben. Ilyenkor nem engedett el, nem feledkeztünk meg arról, hogy minőségi láncot hallgatunk, de nem is telepedett ránk az előadása, ahogyan kizökkenteni sem tudott minket. Persze a csevely csak átmeneti volt, így gyorsan vissza is tértünk a zenehallgatásra, ami valódi filmszerű élményt nyújtott, továbbra is egyenletes teljesítményével, kiegyensúlyozottságával.

Sting - Englishman in New York című dalával a könnyedebb jazz irányába fordultunk, ahol azért nagyon komoly dalszerkezetet kaptunk, és természetesen profi előadást. A Cayin ekkor dobogtatta meg talán legjobban a termetes Klipsch szívét, összeszedettebben szólalt meg a korábbiaknál, dunsztosságból is több jutott, és a hangszerek is vaskosabb testet öltöttek. Ezúttal is megmaradt a Jazz 80 KT88 semleges, kicsit puha és finom karaktere, de az erejét is képes volt fitogtatni közben. Persze továbbra is túlkapásoktól mentesen, remek balansszal és konkrét színpaddal, kellemes hangképpel, és itt derült fény igazán arra, hogy miért is keresztezték így el ezt az erősítőt.

A Tool egyik összetett dalát sem hagytuk ki a sorból, ami sok készülék számára igazi próbatétel lehet, a Cayin viszont itt sem jött zavarba. A teljesítménye még ebben az esetben sem bizonyult kevésnek, nagyon ügyesen és határozottan bontotta ki a szerzemény szerkezetét, itt is előnybe helyezte a megbízhatóságot és kiegyensúlyozottságot, azonban mindvégig adott egy fenyegető jellegű érzést, hogy itt még történni fog más is. A zenekar a dal végét eléggé megcsavarta, a szólógitár kiemelkedett a többiek közül, igazán élvezetes és érthető, követhető volt a futama, de még ez is megmaradt diszkrétnek, higgadtnak, mégis lehetett érezni az adrenalin löketet.

Összegzés, végszó

A Cayin Jazz 80 KT88 egy modern csöves sztereó erősítő, ami képes megőrizni a klasszikus, ilyen jellegű készülékek báját, de nem feledkezett meg az újkori elvárásokról sem. Itt elsősorban nem a Bluetooth kapcsolatra gondolunk, hanem magára a karakterére, ami roppant stabil, egyszerre áraszt nyugalmat és izgalmat is, és ezt minden jellegű zenén képes megmutatni. Egyértelműen kiforrott karaktere van tehát, aminek minden esetben csak a pozitívumát érezhettük. Lehet, hogy néha hiányzott belőle egy kis ütősség, vagy határozottság, viszont kiegyensúlyozottsága és stabil hangképe mindezekért kárpótolt minket. Mint azt írtuk is, kis teljesítménye ellenére termetes hangfallal is könnyedén elbánt, ha annak magas az érzékenysége, ezért ilyen felállásban nagy és még nagyobb szobák megtöltésére is elegendő benne az erő. A névválasztása nem volt véletlen, viszont megnyugtató érzést keltett, hogy nem csupán jazzen hozott egy remek formát, hanem minden stílusú zenén. Nem hibátlan darab, viszont ár/érték aránya kimagasló, ezért egy Ajánlott Vétel plecsnit mindenképpen adunk neki!

1 2

Következő oldal >