Yamaha TT-N503 vinyl lemezjátszó teszt

2019. április 26., péntek, 16:05

Yamaha audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó Yamaha lemezjátszó lemezjátszó teszt Yamaha teszt vinyl lemezjátszó teszt bakelit lemezjátszó teszt

A nagy múltú Yamaha azon japán multi vállalkozások közé tartozik, akik először fordultak szembe úgy tíz éve a házimozival úgy, hogy azt tulajdonképpen nem is bántották. Rájöttek, hogy az igényes hifire még mindig szükség van, azonban a sokcsatornáról vagy egyéb alkalmazásokról és fejlesztésekről nem voltak hajlandóak lemondani. Lényegében így jött létre a MusicCast és annak legújabb darabja, egy analóg lemezjátszó, ami annyira nem is analóg.

Megnyugtatunk mindenkit, itt nem egy olyan forradalmi, ám tulajdonképpen már több évtizede létező technológiáról van szó, mint a 3D, vagy bakelit terén a lézer pickup, hanem egy olyan szerkezetről, ami úgy eleveníti fel az ős és újra divatos időket, hogy egyszerre felel meg minden korosztálynak.

A MusicCast lényege egy applikáció, amit használva a zenét eljuttathatjuk az otthonunk minden lakrészébe, ezen zónákat vezérelhetjük, bővíthetjük, saját elképzeléseink szerint alakíthatjuk. A Yamaha multiroom rendszeréről korábban már részletesen írtunk, ezért feleslegesnek tartjuk önmagunkat ismételni, rá is térünk a lényege. A rendszer legújabb elemévé a MusicCast VINYL 500 vagy más néven TT-N503 lemezjátszó lépett, ami persze picit elgondolkoztató. Vajon miért is van szükség egy velejéig digitális otthonba beilleszteni egy analóg komponenst, ami teljesen más megközelítést kíván? Azért, mert divat ilyet venni, majd tartani, akkor is, ha nincs lemezgyűjtemény? Részben igen, de a Yamaha elképzelése az, hogy minden szoba mellett, minden generációt kiszolgáljon, és ez így van rendjén. A VINYL 500 egyszerre felel meg egy szokványos lemezpörgetőnek, viszont minden olyan funkcióval felvértezték, ami által teljeskörű tagja lesz a rendszernek és a családnak.

Első lépésben máris itt van az, hogy ezt a komponenst sem kell összekötni semmivel, mármint fizikailag, hiszen a jeltovábbítás a beépített AirPlay és Bluetooth segítségével zajlik. Egyszerűen felteszünk egy lemezt, elindítjuk, aztán már minden mehet a maga útján, a telefonunk segítségével. Ős analóg hifisták biztosan fanyalognak, de elkeseredniük nem kell, az Ő bakancslistájukra is szánt a Yamaha egy ízig-vérig high end lemezjátszót, amit alkalomadtán reméljük be is tudunk mutatni. A TT-N503 a cég szerint az audiofilek új generációjának készült, ahol egyesítésre kerül az érték a komforttal, a valódi zenehallgatás annak szinte minden kényelmetlensége nélkül. Azt hisszük ideje, hogy próbára tegyük legújabb szerzeményünket, ami alapvetően egy DC motorral felvértezett, szíjhajtású lemezjátszó, hangszedője MM, tudja mindkét létező sebesség fokozatot.

Színe fekete, kapunk hozzá tetőt is, ami megvédi a portól, súlya pedig 5 kg, ami elsőre nem tűnik soknak, de a célnak, hogy a megfelelő stabilitást nyújtsa, bőven elég lehet. Mindjárt minden kiderül!

A készüléket rendszerünkbe természetesen hagyományos vezetékekkel is csatlakoztathatjuk, ha egyszerűen csak monogám zenehallgatásra vágyunk, hiszen hétköznapi vonalkimenettel is rendelkezik. Parasound elektronikákat választottunk hozzá, a jó öreg P/HP 850 pedig a célra tökéletesen megfelel, hiszen tisztességes phono fokozata van. A végeredmény a Focal Profile 908 hangsugárzójából jött, ami kategóriájában az egyik legjobb zongorahangot mutatta eddig. A meghallgatást természetesen megelőzte az installálás, amitől a digitális nemzedék annyira félhet, viszont megnyugtatunk mindenkit, húsz percnél tovább nem fog tartani a művelet. Bizony, a high enddel szemben ennek a kategóriának ezen a téren is megvannak az előnyei.

A gyárilag hozzácsomagolt Audio Technika ATN 3600 L egy igen korrekt hangszedő. Ugyan nem nyújt sokat, viszont azt nagyon biztosan, amolyan olcsó és szerény mindenes. Az első hangok hozták azt, amit egy alapszintű lemezjátszótól el lehet várni. Zaj tulajdonképpen nem volt, a dinamika bőven elég, és elégedetten néztük a zongoralakk kasztnin forgó bakelitet. Az öreg dallamokba fiatalos energiát vitt, tényleg olyan volt, mint amikor lemosunk egy rég használt, kicsit poros lemezt, ezzel új életet lehelve belé. A kezelőszervek a tányér előtt vannak, amolyan megszokott módon, de a zenehallgatás ilyen módjában maradjanak is meg a megszokott értékek. Természetesen, mivel japán termékről van szó, alumínium hatású vértezetet kaptak, így kicsit megfelelve a kor divatszellemének is. Furcsa volt, hogy Pink Floyd esetében sem fanyalogtunk, sőt, a hangerőt kicsit feljebb is tekertük. Madonnára váltottunk ezután, ami CD-n elég karcos, amolyan diszkós hangzású, ebben az esetben viszont sokkal tovább hallgatható volt. A végső megnyugvást Barbra Streisand jelentette, akinek máig referenciaértékű hangjába ebben az esetben is bele tudtunk feledkezni. A lemezjátszó stabil alapokat nyújtott, viszont hangminőségben nem érte el azt a szintet, mint egy hasonló árú, csupán a lejátszás alap funkcióját nyújtó darab. Van módunk persze tuningra, a hangszedőt lecserélhetjük egy nívósabbra, illetve egyéb praktikák is léteznek, de azt ajánljuk inkább, hogy aki magasabb kategóriájú hangot keres, az válasszon egy olyan darabot, ami csupán azért felelős.

Ideje volt aktiválnunk a Yamaha MusicCast funkcióját tehát, hogy megtudjuk azzal megfejelve mennyire éri meg az árát ez a készülék. Az installálás itt sem vett sok időt igénybe, ez eddig nagyon rendben van. A hangminőség a rendszerbe építve persze megváltozott, de nem feltétlenül a hátrányára. Fiatalosabb, frissebb hangokat kaptunk, az analógosság kicsit lazábbá vált, de be kell vallanunk, ennél digitálisabb hangot soha ne halljunk! Az első, és egyben utolsó meglepetés akkor ért, amikor lemezváltásnál tapasztaltuk, hogy az applikáció nem tudja kezelni a dinamikaváltást, mert az bizony van. Nem idegesítő vagy kényelmetlen a dolog, csak egy ilyen multiroom szolgáltatásnál a mai világban elvárjuk azt, hogy ezzel ne kelljen bajlódnunk. Biztosan a fejlesztőknek is feltűnt már ez a hiányosság, a pótlását pedig majd egy frissítéssel megoldják, tehát valószínű, hogy csak átmeneti a dolog, így nagyobb felhajtást nem is szántunk rá. Maximum kiugrik narrágjából a gyerkőc a szomszéd szobában, ha hirtelen kap egy jó kis Black Sabbath-ot vagy Zeppelin-t, magasabb hangerőn. Lényegében a pedagógiát is reformálhatjuk így egy kicsit, mi pedig szórakozunk közben. Lehet, hogy a tervezők mégis direkt hagyták meg ezt a "funkciót"? A Yamaha alapvetően jól tette, hogy az újra divatos analóg technikát beleszőtte a már szerencsére divattá vált, és egyébként jól működő multiroom rendszerébe.

Megrögzött audiofileknek furcsának tűnhet, de a korral bizony haladnunk kell, és az első ingerenciára történő elutasítás után rájövünk, hogy van értelme. Tegyük csak fel, hogy a nappaliban van egy TT-N503, mi viszont éppen a dolgozószobánkban akarjuk háttérként meghallgatni a kedvenc lemezünket. Ezzel a funkcióval csak egy percig zavarjuk a családot, aztán már húzódhatunk vissza a saját kis odúnkba. Igaz, a pár lépést a lemez megfordításánál újra meg kell tennünk, de hát nem minden nap Karácsony. Házibulinál szintén jól jöhet, ha a Disc Jockey szerepét szánták nekünk, a szórakozó társaságra viszont nem vágyunk, hiszen nekünk inkább a szórakoztatás tetszik.

Összefoglalva: kapunk 200 ezerért egy 100 ezres hangot, ami hétköznapi zenehallgatásra bőven megfelel, tuningra pedig van lehetőség. A plusz százasban benne van a MusicCast opció, ami egy modern, zeneszerető lakásban igenis indokolt, inkább sajnálhatjuk azt, hogy idehaza még ódzkodunk ettől a megoldástól, illetve a lehetőség használatától. Modern és nagy lakással rendelkező, továbbá multiroom élettérben gondolkozó zenerajongóknak mindenképpen ajánlott a Yamaha TT-N503, ráadásul a külsejével is illeszkedik minden közegbe. Ne féljünk kipróbálni, könnyen a barátunkká válhat!

1 2

Következő oldal >