Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Pro-Ject T1 EVO vinyl lemezjátszó teszt
2025. november 20., csütörtök, 17:45
Pro-Ject audio hifi lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó Pro-Ject lemezjátszó lemezjátszó teszt Pro-Ject lemezjátszó teszt vinyl lemezjátszó teszt
A Pro-Ject a T1 EVO-t audiofil, belépő szintű lemezjátszónak definiálja, hiszen a szerény árát nézve tényleg megfizethető mindenkinek, aki egy egyszerű és jó készülékre vágyik, ami mögött egy legendás név is áll. Hogy az audiofil jelző mennyire fér bele a képbe 200 ezer forint alatt, az már egy más kérdés, de tesztünk végére azt is kiderítjük!
Alapmodell, de alaposan elkészítve
Az Európában készített Pro-Ject T1 megjelenését úgy tudjuk definiálni, hogy lényegre törő, letisztult, egyszerű, mégis mutatós, és a gyártónak ez is volt a célja vele. Három változatban vásárolhatjuk meg, amelyek közül az egyik a nálunk is vendégeskedő alapmodell, van egy másik, amiben beépített phono előfok van, és egy harmadik, ami Bluetooth kapcsolattal is rendelkezik. Az utóbbiak inkább kényelmi és a kornak megfelelő szolgáltatásokkal vannak felvértezve, ezért nyúltunk mi a szimpla T1 EVO-hoz, hiszen elsősorban a készülék fő funkciójára voltunk kíváncsiak, tehát arra, hogyan is viselkedik lemezjátszóként.
A T1 EVO alapmodell, valószínű ezért is kell lemondanunk a Pro-Ject-től megszokott színskáláról, meg kell elégednünk a magasfényű fekete, szatén fehér vagy dió változattal, ami amúgy bőven elegendő. A CNC gépeken készült fa talpazat nem tartalmaz műanyag alkatrészeket, valamint kézzel készítik, hogy ne legyenek benne üregek, és elkerüljék a nem kívánt rezgéseket a házon belül. Ezt az elvet alkalmazták a 8 mm-es üveg lemeztányér kiválasztása és gyártása során is, így nehéz és nulla rezonanciájú kialakítású lett.
A T1 EVO 8,6" méretű hangkarja egy darabból és teljes egészében alumíniumból készült. Ez az alacsony súrlódású csapágyakkal együtt pontosságot nyújt, és az integrált headshell sem okoz további rezgést, továbbá előrelépést jelent a többi levehető, csavarozott vagy ragasztott változathoz képest. Az elektronikusan vezérelt szíjhajtású motor az újonnan tervezett tányérhoz csatlakozik, amely egy ultra-precíz, 0,001 mm-es főcsapágyba van szerelve, edzett rozsdamentes acél tengellyel és sárgaréz persellyel.
A lemezjátszó gyárilag beépített Ortofon OM 10 MM hangszedővel készül, amely elliptikus gyémánt tűheggyel rendelkezik. Ez lényegében egy mindenki által ismert, és már évek óta elismert belépő szintű típus, ami jól bevált, tehát itt sem meglepő a bevetése. A három darab, rezgéscsillapító lábon nyugvó készülékhez jár még porvédő tető, lemezjátszó filc rátét, tápegység és a Pro-Ject által kifejezetten lemezjátszókhoz tervezett, szuperárnyékolt, félszimmetrikus, alacsony kapacitású phono kábel is, ami a gyártó, és a véleményünk szerint is egyértelműen jobb, mint egy átlagos, külön megvásárolható olcsó drót.
Az Audio Centrum kisebbik szobájában árban és kategóriában hozzá passzoló komponenseket választottunk, így jött a Pro-Ject MaiA DS3 integrált sztereó erősítője, az Acoustic Energy 300.2 állványos hangdoboza, valamint Supra kábelek. Az egész bőven megállt 700 ezer forint alatt, ami egy komplett analóg rendszerért ma már szinte lopásnak számít.
Nem akar sokat, de annál többet nyújt
A Bob James Trio albumával nyitottunk, ami minőségi, ugyanakkor játékos jazz, amiben egy kis funky és popularitás is érezhető. Illett a Pro-Ject T1 EVO-hoz, hiszen stabilan, határozottan, ugyanakkor lazán állt az előadáshoz. Kellemes, analógos hangulat jött létre, de a szívünk mélyén azt is vártuk, hiszen az ember azért választja ezt a jelforrást, ráadásul az Acoustic Energy AE300.2 is mélyebb tónusú, nagyon mokány kis hangfal. Nem igényel nagy hajtást, szobahangerőn is kellemesen érzi magát az eddigi tapasztalataink alapján, és ez most is bebizonyosodott.
A zongoráért kifejezetten hálás volt a T1 EVO, le tudta követni az ujjak gyors játékát, ugyanakkor adott is neki egy markáns tónust, érezhető mélyéget. A jelzőket természetesen a kategóriáján belül kell elhelyezni a fejünkben, tehát itt tényleg egy alapszintű, belépő lemezjátszóról van szó, azonban már ekkor lehetett érezni, hogy az osztrák cégnek sikerült megvalósítani a tervét, tehát fix helyet biztosítania ennek a modellnek ebben a szegmensben. Tovább kalandozva egyébként azt tapasztaltuk, hogy az alapvetően barátságos ára mellett a Pro-Ject sikeresen próbálta a határokat feszegetni, tehát információk nélkül azért lazán 200 ezer felé helyeztük volna el.
A modern zenehallgatóknak talán kicsit zártnak tűnhet például a dob hangzása, főleg olyan részeknél, ahol már hegedű is csatlakozik a többiekhez, és érdekesnek lehet a már-már komolyzenével kombinált bárzene, amit a kis lemezjátszó továbbra is magabiztosan, minden bizonytalanság nélkül adott elő. A sor szépen folytatódott Youn Sun Nah dalával, és sokkal minimalistább kompozíciót kaptunk, viszont már előkerült a női énekhang, ami lényegében a dal fókuszát jelentette. Tetszett az is a T1 EVO-nak, hogy kevesebb hangszert kellett megszólaltatnia, így talán jobban oda tudott figyelni a nagybőgő húrjaira, és a dobos széthúzódó díszítéseire is.
Valahol egálban volt egyébként a két különböző felállás a Pro-Ject számára, ami nem feltétlenül evidens ebben az árban, de még valamivel felette sem. Kicsit tovább haladva ismét kereszteztük a dolgokat, hiszen maradt a női ének, viszont a dalszerkezet drámaisága szépen növekedett, ahogyan hangszerekből is már többet kaptunk. A vokál szépen maradt középen mindig, a dobos impulzív, de játékos és pontos leütései körbe vették őt, és még az adrenalinszintünk megemelkedését is érezhettük, ahogyan az énekesnő megjelenő dühét. Nem akarunk nagy szavakat használni, és nem is fogunk, de tisztességesen helyt állt továbbra is a T1 EVO.
A Codona lemeze jött azután egészen 1979-be visszarepítve minket, az ECM speciális megközelítésében, ahol a magastartomány is egy eddig még nem ismert szegmensét mutatta meg, ahogyan a hangszerek elhelyezkedése és elhelyezése is a rendszer által. A népi rítusok, a teljesen természetes hangszerek az eddigieknél talán még jobban álltak a lemezjátszónak, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy egy eddig rejtett tartalékát, kincsét volt képes megmutatni, ez pedig a színpad tágassága, a zenészek pontossága és zsigeri játékossága. A fúvós bekapcsolódásával még szebben kinyílt a tér, ahogyan a több énekhang megszólalása a zenét más magaslatba helyezte. A konklúzió tehát az volt, hogy ennek az analóg rendszernek - is - jobban állt egy teljesen analóg felvétel, mint egy digitális kurzus, amit a végén egy lemezre préselnek, ami talán még fekete is.
Dave Brubeck klasszikus Time Out korongját bűn lett volna kihagyni, mert azt tapasztaltuk, hogy ekkor ért igazán révbe a lemezjátszó. Számtalan kiadást megélt már ez az 1959-es felvétel, tartalmaz nyugalmat, játékosságot és brillírozást is, amit a T1 EVO természetes könnyedséggel, megfelelő vibrációval tálalt, amiben amolyan pozitív értelemben vett súlytalanságot is éreztünk. Magával tudott ragadni a zene, ami a pozitívum egyik ismérve, és továbbra se felejtsük el azt, hogy még mindig egy bőven 200 ezer forint alatti, beugró lemezjátszóval volt dolgunk, csak ugye egy olyan műhelyből, akik értenek is annak a készítéséhez, nem a divatot lovagolják meg, vagy másoktól merítenek ötleteket. Sikerült nekik jót alkotniuk, tehát beváltották ígéretüket.
Összegzés, végszó
A Pro-Ject T1 EVO a gyártó egyik legalacsonyabban árazott, mindenki számára megfizethető, de már audiofil jellegű lemezjátszója. Az utóbbi jelző talán túlzás lehet, de az biztos, hogy bőven enged betekintést az igazi analóg zenehallgatásba. Egyszerű készülék, ám gondosan és ésszel összerakva, ráadásul még jól is néz ki. Először kicsit szokni kellett a mélyebb tónusát, lehetett némi zártságot is érezni, azonban idővel egyre jobban kinyílt nekünk, és azt vettük észre, hogy jó érzés vele zenét hallgatni. Nem azoknak készült, akik elérhetetlen álmokat kergetnek, hanem azoknak, akik kedvelik a bevackolós szórakozást, a monogámiát, a letisztult külsőt, könnyű kezelhetőséget, és a rendszer további elemeiért sem tudnak vagy akarnak mélyen a zsebükbe nyúlni. Nagyon jól sikerült modell a T1 EVO, így igazán ajánlható azoknak, akik most kezdenek el lemezt hallgatni, ám nem a kezdő szintre vágynak.
