Lindemann Limetree PHONO phono előerősítő teszt

2020. június 5., péntek, 16:30

Lindemann audio hifi erősítő előerősítő vinyl phono vinyl lemezjátszó phono előerősítő phono teszt Lindemann phono Lindemann teszt phono előerősítő teszt Lindemann phono előerősítő Lindemann phono teszt

A Lindemann több mint 20 évre visszatekintő múltja során leginkább a csúcskategóriás DAC és hálózati lejátszók terén alkotott kimagasló minőségű és megszólalású modelleket. A német manufaktúra új sorozata a Limetree viszont inkább az audiofil kategóriában versenyeznek: amellett, hogy méretük és súlyuk is megdöbbentően kicsi, kidolgozásuk és megszólalásuk is olyan jól sikerült, hogy szinte bármilyen rendszerben megállják a helyüket. Elsőként A gyártó MM/MC phono egységét, a Limetree PHONO-t próbáluk ki.

Bevezetés

A Lindemann Limetree PHONO MM és MC hangszedők előerősítésére is alkalmas, mégis sokkal kisebb helyet foglal, mint szinte bármely hasonló kategóriás phono egység. Az alumíniumház letisztult igényességet, és időtálló megjelenést kölcsönöz a készüléknek, a beltartalom pedig méltó a gyártó szellemiségéhez. Az előlapon egyetlen kezelőszervet találunk, amivel be- és kikapcsolhatjuk a PHONO-t, vagy hosszan felső állásban tartva - MM és MC mód között válthatunk vele.

A készüléket megfordítva egy-egy MC és MM sztereó RCA bemenetet, valamint szintén RCA kimenetet látunk. Utóbbi mellett helyezkedik el a földelés csatlakozó, valamint a hálózati adapter bemenete is, aminek zajszintje 10 µV alatti, így egy lineáris tápegységhez képest nem okozhat érezhető minőségromlást.

A beltartalom tartogat azonban - pozitív értelemben vett - meglepetéseket. A gyártóra hivatkozva találhatunk itt extra alacsony zajszintű J-FET félvezetőket, ultra alacsony tűrésű ellenállásokat és kondenzátorokat, egyenesen Japánból. Ezek a RIAA görbe rendkívül pontos követését teszik lehetővé úgy, hogy mindössze 0 és -0,5 dB az eltérés a RIAA szabványhoz képest.

Az MM hangszedők esetében is rendkívül alacsony zajszint, amit a minőségi komponensek felhasználása és természetesen a rutinos, gondos tervezés tesznek lehetővé, MC oldalon egy érdekes megoldással egészül ki. Egy speciális, stúdió mikrofonokhoz használt, erősítő félvezetőkkel oldotta meg a gyártó. Ezekkel sikerült elérni, hogy gyakorlatilag nem jelenik meg zaj a kimeneteken, legalábbis hallható mértékű egészen biztosan nem.

Beállítási lehetőségeink kizárólag az MC típusú hangszedők impedanciájának állítására korlátozódnak, ezt viszont 100-800 ohmig megtehetjük. A további beállítások fixek: MM hangszedőhöz 47 kOhm/200 pF és 40 dB erősítés, míg MC-hez a már említett változtatható impedancia és 60 dB erősítés a beállítás. A RIAA korrekció pontossága a gyártó leírása alapján 0,2 dB.

Egyszerűségénél fogva a Limetree PHONO csatlakoztatása is könnyű és gyors művelet: MM hangszedőt használva nagyjából 3 percet vesz igénybe a csatlakoztatás.

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A Lindemann Limetree PHONO-t nagy feladat elé állítottuk: referencia rendszerünkben kellett helytállnia, magánál lényegesen magasabb kategóriát képviselő berendezéseket kiszolgálva. Marantz TT-15S1 vinyl lemezjátszó, Accuphase E-270 integrált sztereó erősítő és egy pár Monitor Audio Gold 300 hangsugárzó került a láncba, amibe a kis phono egységet illesztettük.

Zenék tekintetében változatosságra törekedtünk: Mike Oldfield - Return to Ommadawn lemezével indítottunk, majd áttértünk Rick Wakeman - Return to the centre of the Earth-re. Ezután következhetett Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, valamint Jean Michel Jarre - Chronology, és a DALI aktuális tesztlemeze is, utóbbi inkább jazz zenét tartalmaz. Felkerült még a Dream Theater - Octavarium lemeze is, mivel rockzenével is szerettük volna hallani a kis Limetree PHONO-t.

Meghallgatás

A meghallgatás előtt jónéhány lemezt lejátszottunk, hogy a tesztet üzemmeleg állapotban végezhessük. Mike Oldfield zenéje dinamikusan, pontosan szólalt meg, a hangkép kiegyensúlyozott volt. A hangszínpad bár nem volt olyan széles, mint megszoktuk, mégis kellő méretben jelent meg előttünk, ugyanakkor mélysége is hagyott maga után némi kívánnivalót. Dinamikában viszont remekelt és a hangszerek kisebb nüánszai is úgy jelentek meg előttünk, ahogy megszoktuk. Élettelien, természetesen, a gyári beállításokkal is kifejezetten jól szólt lemezjátszónk. A hang levegős, transzparens volt, de nem gyengültek el a mélyhangok sem, éppen megfelelő mennyiségben kaptuk őket.

Rick Wakeman lemezére váltva a komplexebb hangszereléssel állítottuk kihívás elé a Limetree PHONO-t. A nagyzenekar megszólalása meggyőző, a dinamikatartomány még szélesebb volt, mint az előző lemezzel. A rockzenekart is bevonó zeneszámok ütősen, pregnánsan szólaltak meg, pedig a nagyzenekar javarészt megmaradt - a Limetree árát is figyelembe véve igencsak szép teljesítmény.

Az elektronikus Chronology is dinamikusan, határozottan szólalt meg, ugyanakkor a részletek sem vesztek el. Talán az egyensúly a legjobb kifejezés a zene arányaira, minden tekintetben.

További lemezeink meghallgatása sem okozott csalódást, a megszólalás kellően pontos, arányos volt. Egyre inkább úgy éreztük, hogy a Limetree PHONO nem ad karaktert a megszólaláshoz, sokkal inkább a minél pontosabb reprodukciót tűzte ki célul. A hang mégsem vált analitikussá, hiszen így teljesedhetett ki a felvétel, valamint a további komponensek karaktere is így mutatkoziott meg leginkább.

Összegzés

Az apró, pehelysúlyú Lindemann Limetree PHONO is bizonyította: nem a méret a lényeg. Megszólalásában érezhető, hogy olyan gyártó terméke - kategóriájától függetlenül - amely magasabb igények kiszolgálásában is otthonosan mozog, és ennek megfelelően ügyel készülékei minőségére. Bár MC hangszedővel nem próbáltuk ki a Limetree-t, de feltételezhető, hogy ilyennel is hozza a formáját. Minket meggyőzött: kinézete, praktikuma és nem utolsósorban tudásához mért ára is mutatta, hogy érdemes fontolóra venni, ha ebben az árban keresünk phono előerősítőt.

1 2

Következő oldal >