Rotel DX-5 sztereó erősítő teszt

2025. szeptember 4., csütörtök, 21:00

Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

Lassan kezdünk arra gondolni, ahogyan az embereknél az ötvenes korosztály az új negyvenes, úgy a hifi világában a midi az új szabvány méret. Ezt támasztja alá a Rotel legújabb sorozata, ami egyelőre két elektronikából áll, a DX-3 fejhallgató erősítő után, a DX-5 sztereó erősítőt is a szerkesztőségünkben vehettük alaposabban szemügyre!

Már a Rotel is a midi mérettel kacérkodik

A midi mérettel nekünk személy szerint nincs semmi problémánk, hiszen angol és japán berkekből már évtizedekkel korábban érkeztek ilyen készülékek, ráadásul nem is a belépő kategóriából, és akkor még nem is az Audio Note Zero sorozatára gondoltunk! Tehát hesegessük el gyorsan azokat a fellegeket, amelyek olcsó, kis kínai kütyüket rejtegetnek, hiszen eleve már azok is a múlté, a távol-keletről nagyon remek apró elektronikák látogattak el hozzánk is. A Rotel is lényegében erről az égtájról származik, a Personal Audio sorozatukkal pedig új, egyszerre divatos, ugyanakkor régi keletű vizekre eveztek.

A DX-5 sztereó erősítő kis túlzással a tenyerünkben is elfér, pontosabban úgy is meg tudjuk tartani, de 4 kg-os tömegéből azért tudhatjuk, hogy nem egy játékszerről van szó. Az ezüst vagy fekete színben kapható, alumíniumból készült készülék remek lekerekítéseket kapott, valamint szellőzőnyílásokat a tető- és oldallapokon, ami sejteti, hogy nem D-osztályú erősítőtől van szó. És valóban nem! A/B osztályú, saját tekercselésű, nagyáramú toroid transzformátor található belül, ami csatornánként 33 wattot ad le 4 ohmon, 25 wattot pedig 8 ohmon. Ez ugyan nem tűnik soknak, nem is az, de láttunk már csodát a Rotel berkein belül, ráadásul a cél sem az volt, hogy nagyméretű és érzéketlen hangfalakat hajtsunk meg vele.

Elől nagyméretű hangerő tárcsa van, baloldalon megvilágított bekapcsoló gomb, a kettő között meg méretes és színes TFT-kijelző kapott helyet, ami mutatja a hangerő állását és a bemenetet. Az utóbbit egy gomb segítségével választhatjuk ki, de jutott hely egy normál méretű, tehát 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetnek is. Letisztult és egyértelmű tehát a tervezés és a kivitelezés is, ami a hátlapon is folytatódik. A fő üzembehelyező billenőkapcsoló mellett egy pár aranyozott és teflonbevonatú hangfalkimenet van, a tápkábel cserélhető, és még szub kimenetet is találunk. Bemenetből van egy pár analóg RCA, koax, optikai, HDMI ARC, PC USB és Bluetooth, valamint szervíz aljzat, tehát a DX-5 elég jól fel van szerelve!

A beépített ESS ES9039Q2M DAC támogatja a PC-USB-n keresztül a 32 bit/384 kHz PCM és DSD 4x jelfolyamokat, a koaxiális és optikai bemenet a 24 bit/192 kHz fájlokkal bírkózik meg, a Bluetooth vevő pedig aptX HD és AAC technológiájú, maga a készülék pedig Roon Tested, tehát a vezetéknélküli lejátszásból és irányításból is korszerűeket kapunk. A négy lábon álló erősítő így zenelejátszó is egyben, amihez remek kis távirányítót kapunk, a kezelése általa egészen könnyűnek és egyértelműnek tűnik.

Kis teljesítményt és hozzá passzoló méretet nyújt tehát a Rotel a DX-5 által, amit a gyártó fotókkal is alátámaszt, tehát elsősorban íróasztalra, médiaállványra szánja amolyan mindenes, központi elemként, de azért azt gyorsan megállapítottuk, hogy az állványunkon sem mutat rosszul! Társául megkapta így a csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, Focal hangfalainkat, QED és Atlas kábeleinket, aztán fényt derítettünk arra, hogy mit is nyújt ez a legendás márka ezen a számukra új területen!

A Rotel maradt hangzásban klasszikus, szolgáltatások terén viszont modern

A Toto egy könnyedebb dalával indítottunk, amit a Rotel erősítője is elég könnyedén, a márkára oly jellegzetes megközelítéssel kezelt. Volt rengeteg levegő, szépen elkülönülő hangszerek, lazaság és pontosság is, tehát a japán cég elektronikáit ismerőknek nem igazán nyújthat sok meglepetést. A hangfal átlagos érzékenységgel rendelkezik, aminek meghajtásához és a szobahangerő eléréséhez a 25 W fele is bőven elegendő volt már, és némi izgalom bemutatásához sem igazán kellett többet kisajtolnia magából. Ez a jelző nem is igazán megfelelő, hiszen nem erőlködött, amolyan lazán, magától értendően hozta a finom rockot, annak minden rejtelmével, azaz hangszerelési bravúrjával együtt.

A Dire Straits jóvoltából hasonlóan igényes zene jött ezután, azonban merőben más megközelítéssel. Itt is maradt a finom hangszerelés, ami feküdt a DX-5-nek, talán még jobban is ki tudta magát élni, ezáltal megmutatva a tudásának javát. A basszusgitár még nagyobb életre kelt, de azért még mindig megbújt a többiek között, a hangsúlyt inkább az énekhang érthetőségére és dallamosságára fektette. A gitárok teljesen elkülönültek, megmaradtak a kísérő szerepben, így alakult ki egy nagyon kellemes, kis varázslattal átitatott hangkép, ami szerencsére nem ment az előadás pontosságának rovására. Némi dögösség még elfért volna, de a Rotelt ismerve ezt inkább csak a magasabb kategóriában és nagyobb erőtartaléknál kapjuk meg.

Chopint választottuk ezúttal komolyzenének, ahol ismét ismerős megoldásokkal találkoztunk az erősítőtől, hiszen kellemesen, andalítóan, könnyedén játszott a zongorán, az ujjak gyorsak voltak, lazán szórakoztatóak, de azért a tételek megmaradtak klasszikus formájukban, amiben jelen esetben is nagy szerepe volt a szép és nagy térnek, a levegősségnek és a kiegyensúlyozottságnak. Forszírozottságot nem tapasztaltunk, magával ragadó szépséggel átitatva szólalt meg a zene, amit a Rotel okosan tálalt, hiszen a kategóriára jellemző hiányosságokat itt is ügyesen sikerült a saját oldalára állítania. Hosszan hallgatható és édeskésen kellemes volt, a némi bizonytalanság pedig idővel egyáltalán nem zavart minket.

Petrucciani dalánál is megmaradt a játékos jókedv, a lazaság és levegősség, amibe könnyedén vont bele minket a DX-5. A zongora itt valamivel határozottabban szólalt meg, de eleve a stílus más volt, ahogyan a mondanivaló is. Jazznél jöhetett volna még némi öblösség és testesség is, amit itt maradéktalanul nem kaptunk meg, de ebben szerepe lehetett a Focal karakterének is, ami szintén nem a dögösségéről híres, ha nem pakolunk mögé combos wattokat. Lényegében kulturáltan, finoman bánt ezzel a műfajjal is, tehát adott volt a minőségi szórakozás, de a dob és a nagybőgő azért érezhetően visszafogottabb volt a kelleténél.

Pat Metheny felvételénél már egyáltalán nem volt ekkora hiányérzetünk, a basszus is határozottabbá vált, és az egész szerzemény izgalmasabb, lendületesebb volt. A Rotel ügyesen bánt a dinamikával, nem okozott számára problémát a több hangszer együttes kezelése sem, és a tempót is remekül sikerült tartania. Tulajdonképpen jobban is feküdt neki, amikor több zenész volt a színpadon, komfortosabban érezte magát "karmesteri" szerepben, mint szimpla tolmácsként, és ez ismét a cég hangzásának egyik ismérve. Elég bátor is volt egyébként, nem félt magát belevetni a hangszerek kánaánjába, amiből ismét ügyesen jött ki, és újból tanúbizonyságot tett lazaságából, összefogottságából.

Gyorsasága megmaradt Peter Gabriel esetében is, ahol szintén temérdek hangszert kellett megzaboláznia, és mindez sikerült is neki, továbbra is lezseren, óvatosan, de nagy fokú pontossággal. Az énekhang tisztasága itt is fontos volt, ami egy kicsit ambivalens Gabriel orgánumát ismerve, ezért inkább maradjunk annál, hogy végig érthető és élvezetes volt az előadása. A dinamikai csúcsok itt sem okoztak kihívást, még a pátoszból is elegendő mennyiséget prezentált a mű lényegének átadásához, és az aprólékos díszítéssel sem gyűlt meg a baja. Nem állítjuk azt, hogy olyat tett le az asztalra, ami az örökkévalóságnak szólna, de tisztességesen helyt állt ezen a nehéz szerkezetű felvételen is, és ez nagyon is becsülendő.

A Rotel DX-5 azonban nem csupán egy sztereó erősítő, hanem nagyon is modern eszköz, ezért a zenét korántsem csak CD-lejátszóról hallgathatjuk. Az analóg pártiak ezúttal mondjuk parlagon maradtak, de a Bluetooth kapcsolat könnyedén létrejött, és az aptX HD előnye is egyértelműen hallható volt, ahogyan a DSD fájlokból is kihozta a maximumot a kategóriáján belül a beépített remek DAC segítségével. Itt is visszaköszönt végig a gyártó jellegzetes, kategóriájában elvárható hangképe és minősége, ezért sem tértünk ki rá részletesen. A vezeték nélküli jelátvitel mellett ott van továbbá a valamivel szerényebb képességű optikai és koax bemenet és a PC USB is, amelyek segítségével ez az elektronika egy igazi kis mindenessé válhat az otthonunkban. Egyértelmű tehát, hogy a DX-5 a digitális vonal egyik új képviselője, és tapasztalataink alapján versenyképes és ajánlott azoknak, akik megbarátkoznak a modern és mutatós külsővel, és nem ragaszkodnak az „örökzöld” megoldásokhoz, csak a hangzás tekintetében.

Teljesítményében a már bemutatott A8-hoz áll közel, azonban az erejét nem adja le olyan gyorsan, hanem fokozatosan tárja elénk, ami a 0.5 dB-es lépésekben állítható hangerőszabályzónak is köszönhető. Nem kel tehát olyan gyorsan életre, viszont sokkal finomabban vezérelhető az ereje, és a hirtelen ugrásokkal sem kell számolnunk, vagy azzal, hogy idő előtt kifogyna a szuflából. Hangzásban ugyan klasszikus Rotel, ám finomabb, minőségibb és modernebb konstrukció, mint az A8, amit az ára is egyértelműen sejtet.

Összegzés, végszó

A Rotel Personal Audio sorozatának sztereó erősítője a DX-5 egy kompakt elektronika, ami új színt visz a gyártó életébe. A karaktere hozza a cég védjegyeit, tehát levegős, tiszta, pontos és kellően dinamikus, a kis teljesítmény pedig átlagos érzékenységű hangfalhoz, normál méretű szobába bőven elég. Mindezt ügyesen, óvatosan képes adagolni, aminek köszönhetően később kel életre, ellenben nem fogy ki gyorsan a tartalékaiból. Digitális fronton jól fel van szerelve, ezért remek zenelejátszóként is jól szerepelt, méretéből adódóan íróasztalon is elfér, de klasszikus állványon is jól mutat. Új, modern korba lépett tehát a Rotel, de ez szerencsére nem tartalmaz semmilyen gyermekbetegséget, hiszen a hifi világából volt honnan ötletet meríteni, majd azt sajátos jegyekkel felvértezni. Lényegében csak egy hangfal és kábelek kellenek hozzá, és kapunk is egy mindenest, ami, ha nem is feltétlenül kiemelkedő, de mindenképpen versenyképes a piacon.

1 2

Következő oldal >