Primare I15 Prisma MK2 hálózati sztereó erősítő teszt

2025. november 25., kedd, 20:55

Primare audio hifi erősítő Primare hifi Primare erősítő Primare teszt erősítő teszt hálózati erősítő Primare erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt hálózati sztereó erősítő

Ismét egy olyan elismert európai gyártó terméke érkezett hozzánk, amelyik már karakteresen bevéste magát az audiofil rajongók táborába az elmúlt évtizedek alatt, ráadásul hazánkban sem hangzik ismeretlenül a neve. A Primare egyszerűen úgy titulálja magát, mint Skandinávia hangzása és látványa, ezt nyújtja I15 Prisma MK2 hálózati sztereó erősítőjük is.

Egy évek óta tartó sikersztori

A Primare 30 éve van jelen a piacon, azóta tervezi és gyártja dél-Svédországban elsősorban és kizárólag audiofil termékeiket, amelyek három sorozatra oszthatók, a különböző igényeknek és pénztárcáknak megfelelően. Az úgynevezett belépő kategóriát a 15-ös széria jelenti, ahol már az integrált erősítőt is három változatban kínálják. Van egy alap, amibe opcionálisan választható MM15 phono modul, továbbá kínálnak egy olyat is, ami az analóg vonalat elengedi, viszont digitális fronton ráerősít, tehát hálózati lejátszóként is funkcionál. Meg is érkeztünk így tesztalanyunkhoz, ami a legutóbbi és I15 Prisma MK2 névre hallgat.

Ez a modell már néhány éve a piacon van, módosításokat nem eszközöltek rajta, viszont számos díjat sikerült besöpörnie. Hogy miért is? Nézzük csak! A Primare készüléke kompaktabb, mint egy átlagos elektronika, viszont minden belefért így is, amit csak a tervezők akartak. Megjelenésében tipikus skandináv, azon belül pedig jellegzetes Primare, hiszen három stabil lábon áll, az egész készülék alumíniumból készült, a házba integrált előlapon pedig a középre helyezett kijelző mellett csupán négy apró gombot találunk, amivel üzembe helyezhetjük az I15 Prisma MK2-t, vezérelhetjük a hangerőt, és beléphetünk a menübe is. Más nem is kell vészhelyzet esetére, hiszen a többi funkció elérhető a mellékelt távvezérlőről, vagy a letölthető applikációval, amire nemsokára vissza is térünk.

Hátul az üzembehelyező billenőkapcsolót követi a tápaljzat, majd jönnek a stabil, teflonbevonatú hangfalcsatlakozók, amelyek minden variánst képesek fogadni. Analóg be- és kimenetből 1-1 RCA áll a rendelkezésünkre, viszont digitális fronton rendesen belehúztak, hiszen van 3 optikai, egy koaxiális, Ethernet, USB-A és USB-B bemenet, egy koaxiális kimenet, a rendszerbe illeszthetőségért pedig trigger, IR aljzatok és RS232 felelnek, kettő antenna pedig a WiFi-hez és a Bluetooth kapcsolathoz jár.

Folytassuk most a belsővel! A D-osztályú erősítőrész 8 ohmon 60 wattot nyújt csatornánként, itt Hypex teljesen analóg kimeneti fokozatot alkalmaztak. Mellé integrálták a DAC-ot, ami akár PCM 384 kHz felbontású és DSD 256 formátumú zenei fájlok feldolgozására is alkalmas. A Primare I15 Prisma MK2 már így is elég sokrétű, ám a sor itt még nem áll meg. Streamelhetünk tulajdonképpen minden ismert platformról, nagyfelbontású fájlokat a Qobuz, a Spotify és a TIDAL HiFi által, van hangvezérlés, Roon médiakezelő szoftver, hálózatra csatlakoztatva pedig a merevlemezt teljeskörűen vezérelhetjük a saját Prisma alkalmazással, ami multi-room/multi-zone funkciókkal is el van látva.

A sorainkat visszaolvasva ilyen, vagy ilyennek kell lennie egy erősítőnek, ami ötvözi a klasszikus megoldásokat a modern funkciókkal, képes nem csak egy hallgatót, hanem egy egész családot kiszolgálni, ez pedig a Primare úgynevezett lagom tervezési filozófiáját valósítja meg, ami lényegében az arany középutat testesíti meg. Mindenből pont eleget kapunk, így egyensúlyt, harmóniát és tökéletes arányokat. Ehhez járul hozzá még a mellékelt rendszertávvezérlő, ami megegyezik a sorozat többi tagjáéval, valamint a Primare-tól megszokottan kapunk a csomagban tápkábelt és fázisceruzát is.

Minden téren egyformán stabil nívó

A Primare I15 Prisma MK2 alapvetően egy sztereó erősítő hálózati funkciókkal felvértezve, amit a gyártó a folyamatos frissítéseknek köszönhetően tud naprakésszé tenni. Ezzel lényegében már meg is válaszoltuk azt a kérdést, hogy egy több éve megalkotott konstrukció hogyan is maradhatott életben változtatások nélkül. Az elején kellett odafigyelniük a tervezőknek, létrehozni egy minden téren megbízható, időtálló és a kategóriájában kiemelkedő készüléket, utána más dolguk nem volt, mint az újdonságokat elérhetővé tenni a felhasználóknak, akik azt egyszerűen letöltik, majd használják.

Az I15 Prisma MK2 saját streamerrel és DAC-kal van felvértezve, így külső forrásokról, például számítógépről és tévéről juttathatunk a számára zenét, mobilról pedig a Bluetooth és AirPlay segítségével, de hanggal is vezérelhető a saját Prisma technológiának köszönhetően, ami ötvözi a streamer és a Google Chromecast funkcióit. Az erősítőt hálózathoz csatlakoztatjuk kábellel vagy WiFi-n keresztül, iOS vagy Android alkalmazással vezérelhetjük, és bármilyen okoshangszóróhoz csatlakozik, ami támogatja a Google Asszisztenst, amely a Primare mikrofonjaként szolgál. Ezután az erősítő összes fő funkcióját elérjük a bekapcsolástól, a bemenetválasztáson és hangerőszabályozáson keresztül, a kiválasztott zenék kezeléséig. Támogatja a Spotify-t és a TIDAL-t, bármilyen internetes rádiót elér, és Roon kliensként is működik, tehát ugyan nem tartalmazza magát a Roon lejátszót, de az erősítő képes csatlakozni azokhoz az eszközökhöz, amelyekre telepíthető, és streamerként működik számukra.

A készülék felszereltség terén tehát rendben van, ezek feltérképezése és használatbavétele körülbelül ugyanannyi időt vesz igénybe, mint más hálózatképes készüléknél, viszont ne felejtsük el, hogy a Primare I15 Prisma MK2 alapvetően továbbra is egy integrált erősítő, aminek a lelke a sokak által, és magasabb árfekvésben is alkalmazott Hypex kimenet, a saját fejlesztésű tápegység méretes kondenzátorokkal, a minőség pedig semleges, színezés és díszítés nélküli, viszont tisztességes dinamikával teli. Ezek a jelzők minden téren leírhatók a készülékről, legyen szó vezetékes vagy vezetéknélküli zenehallgatásról, ahogyan a hozzá csatlakoztatott Focal hangfallal, DD15 futóművel, hagyományos CD-lemezek során is ugyanazt a szintet, karaktert sikerült hoznia.

Az erősítő ügyesen osztotta be a teljesítményét, ami nagyon finoman volt vezérelhető, tehát abszolút felhasználóbarátként működött, és a szufla magas kimeneti szinten sem fogyott ki belőle, a karaktere pedig nem változott. Ez már önmagában is megérdemel egy hatalmas piros pontot, ahogyan a viselkedése különböző jellegű zenék során is, amelyek között tulajdonképpen nem volt hajlandó különbséget tenni. Még a szélsőségekkel is szívesen megbirkózott, tehát a gépdobba is elegendő erőt pumpált a Kraftwerk remixe során, ahogyan a Slayer zúzását is nagyon intenzíven tolmácsolta, tényleg megemlítendő hiányérzet nélkül, viszont egy komoly erősítőhöz méltón azért a valódi hangszeres muzsikák álltak hozzá a legközelebb.

A Dire Straits vagy Toto egyes dalainál elidőzve azt tapasztaltuk, hogy az arányokat minden esetben ugyan patikamérlegre helyezte, így egyforma szerepet kapott az összes zenész, azonban semmi kimértséget nem hallottunk, esetleg forszírozottságot. Amolyan könnyedén, de stabilan és határozottan játszott nekünk, a ritmusszekcióban volt erő, pontosság, ugyanakkor játékosság és némi andalító jelleg is. Megérkezett a feeling, a tempót remekül tartotta, a gitárok konkrétan torzítottak, ha arra szükség volt, és az énekes hangja is megmaradt karcosnak, remek tónusú érzelemmel átitatva.

Schubert és Chopin darabjaival komolyabb vizekre eveztünk, és a Primare megőrizve karakterét, egy másik, mélyebb arculatát is meg tudta mutatni, tehát érezte azt, hogy ezekben az esetekben még felnőttebben kell viselkednie. Itt sem volt tapasztalható szárazság, esetleg hűvösség, pedig skandináv erősítő révén erre valahol számítottunk volna, inkább a telt hangszerek, a megfelelő dinamikakezelés és lendület, folyamatosság oldalára tette le a voksát. Kategóriájában meglepő természetességgel nyúlt a hangszerekhez, aminek köszönhetően stabil hangminőséget, és kordában tartott, jól kezelt tartalékokkal találkoztunk. Volt a zene egészének egy kifinomult, ugyanakkor elég erőteljes kontúrja, ami az elmélyült zenehallgatás mellett az adrenalin megfelelő emelésére is megfelelő volt.

A jazzt bűn lett volna kihagyni, ahol kettő merőben eltérő előadót vettünk elő Jan Garbarek és Petrucciani személyében. Az I15 Prisma MK2 karaktere ezekben az esetekben sem változott, hozta ugyanazt a nagyon is szerethető, egyszerre hűvös és meleg jellegét, benne pontossággal, odafigyeléssel, és lendülettel, játékossággal. Remek, és szerintünk mindenki számára áhított kombináció ez, amit ebben a kategóriában még nagyon nehéz eltalálni, zömmel nem is sikerült. Valamilyen téren túlkapást mindig tapasztaltunk, vagy a basszus emelkedett ki, vagy a pontosságból kaptunk többet, itt viszont remek balanszot sikerült létrehozni a tervezőcsapatnak, ami képes volt megadni a jazz egyszerre nagyon komoly, és játékosságot is igénylő tolmácsolását.

Összegzés, végszó

A Primare I15 Prisma MK2 hálózati sztereó erősítő már évek óta kapható változatlan formában, a frissítéseknek köszönhetően viszont folyamatosan a legmodernebbé lehet tenni. A funkciói, kezelhetősége és sokoldalúsága terén nem hagy kívánnivalót maga után, ahogyan az előadása terén sem. Képes belelátni a zenék mélységébe, minden apró részletébe, de mindig megmaradt játékosnak és izgalmasnak. Ezekkel a jelzőkkel így együtt ebben a kategóriában nem igazán szoktunk dobálózni, ahogyan a gyártók sem igazán feszegetik még a határaikat. Ebben az esetben is egy beugró szintű készülékről van szó, amit viszont a Primare-nak rendesen sikerült kimaxolnia. Nem állítjuk azt, hogy kitolta a kategória határait, viszont az biztos, hogy mindent kihoztak belőle, amit csak lehetett, és azt nagyon okosan tették, hiszen az erősítő részlegben elsősorban jól bevált módszereket alkalmaztak, a hálózati funkciók terén pedig mindent bevetettek, még a saját alkalmazásuk is kifejezetten jól sikerült. Aki ebben az árban gondolkozik egy minden téren remek mindenes erősítőben, annak vétek lenne kihagynia a meghallgatandó készülékek repertoárjából.

1 2

Következő oldal >