Onkyo Icon A-50 hálózati sztereó erősítő teszt

2026. március 7., szombat, 16:20

Onkyo audio hifi erősítő Onkyo erősítő Onkyo hifi hifi erősítő sztereó erősítő hálózati erősítő Onkyo teszt erősítő teszt hálózati sztereó erősítő Onkyo hifi erősítő Onkyo sztereó erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

Az Onkyo az Icon sorozatával egyértelműen rést keresett a pajzson az audiofil érában, és ezt a P-80 hálózati előerősítő és M-80 sztereó végfok párosával meg is találta. Most jöjjön a széria egyetlen integrált erősítője az A-50, ami picivel félmillió felett kínál egy olyan mindenest, ami szintén feladhatja a leckét a kategóriatársainak!

Ezúttal egy dobozban nyújt mindent az Onkyo

Az Onkyo A-50 a külsejét tekintve tulajdonképpen megegyezik a már bemutatott P-80 hálózati előerősítővel, tehát ezüst vagy fekete színben választható, teljesen fémből készült, 5 mm-es alumínium előlappal, ovális alvázzal, és egyesíti a klasszikus és modern jegyeket. Középre került a nagyméretű hangerőállító borostyán LED-csíkkal, ami az aktuális kimenetet mutatja, jobb szélen van a bemenetválasztó tárcsa, az ezekhez tartozó LED-sorral, majd jön egy direct kapcsoló, ami kiiktat minden számunkra felesleges áramkört. Természetesen üzembehelyező gombot is találunk, 6,3 mm-es Jack aljzatot a fejhallgatónak, valamint itt is bevetette az Onkyo a szobakorrekciót, amit a 3,5 mm-es bemenetbe helyezett mikrofonnal kalibrálhatunk pillanatok alatt.

Az Onkyo A-50 jól fel van szerelve, azonban hátul mégsem találtunk zsúfoltságot. Középre kerültek az egy pár hangfal meghajtásához szükséges masszív aljzatok, tőle jobbra pedig a tápkábel aljzata található. A baloldal három sztereó RCA bemenetet kínál, valamint földeléssel ellátott és kapcsolható MM/MC áramkört az analóg pártiaknak, a digitális szekciót pedig koax és optikai bemenet erősíti, amihez jön a HDMI ARC, az Ethernet és USB-A, továbbá antenna a WiFi-hez és az aptX Bluetooth kapcsolathoz, de még külön végfokot is köthetünk rá.

A 13 kg-os készülék AB osztályban működik, 8 ohmon 110 wattot ad le, a frekvencia-átvitele 5 Hz-100 kHz között van, tehát kedvez a nagyfelbontású felvételeknek, a beépített Dirac Live Room Correction Suite Stereo korrekció pedig a rendszerünkhöz és a szoba akusztikájához igazítja a hangzást.

Persze mindehhez megfelelő alap is kell, így az Onkyo háromfokozatú inverz Darlington erősítőt, 10000 uF-os kondenzátorokat és rézből készült gyűjtősínt alkalmazott, a rezgéscsillapítást extrudált alumínium hűtőbordával oldották meg, a szabadalmaztatott DIDRC (Dynamic Intermodulation Distortion Reduction Circuitry) áramkör pedig a DAC analóg szűrőjében fejti ki jótékony hatását.

Az utóbbi 32 bit/768 kHz-es, a Spotify Connect, TIDAL Connect, Qobuz Connect, Amazon Music, Qplay, TuneIn, AirPlay 2, Chromecast és Roon Ready által továbbíthatjuk a lejátszandó fájlokat, amiket az Onkyo Controller segítségével vezérelhetünk a hallgatási poziciónkból. A kör itt be is zárult, így láthatjuk azt, hogy az Icon sorozat A-50 erősítője analóg és digitális vonalon is erős, a teljesítménye bőven elegendő a legtöbb hangfalhoz, a válogatott alkatrészek és a szobakorrekció az ízlésünkhöz igazított minőségi hangzást ígér, mindezt egy dobozban, és szerintünk abszolút versenyképes áron.

A gyártó ezúttal is a Klipsch hangfalait preferálja (minden ráköthető egyébként 4-16 Ohm között), azonban mi nem a biztosra mentünk, ezért a Focal Profile hangfalunkat illesztettük hozzá a saját környezetünkben, így téve próbára a modellt, aminek előadására nagyon kíváncsiak voltunk, mert ha meg tudja közelíteni a már megismert P-80 hálózati előerősítő és M-80 sztereó végfok párosának nívóját, akkor bizony egy igazi óriásölővel van dolgunk!

Modern nosztalgia

Az Onkyo Icon A-50 esetében is ugyanaz az eljárás volt az első, mint az elő-végfok beüzemelésénél, tehát a saját applikáció letöltése, majd a hangkalibrálás elvégzése. Ezek nélkül is használhatjuk természetesen az integrált erősítőt, de a saját komfortzónánkba így léphetünk, hiszen ekkor válik stabillá tökéletesen a Bluetooth kapcsolat, méri fel a rendszer a környezeti tényezőket, és a hálózati kapcsolatot se hagyjuk ki, mert nélküle a hozzá tartozó LED folyamatos villogással jelzi majd nekünk, hogy még nem kerek a történet. Mindezek megtörténte után- ami alig vesz igénybe pár percet- megkapjuk azt, amit az Onkyo az Icon A-50 által nyújtani akar, tehát egy modern, mindenes sztereó erősítőt.

A hosszas bejáratás sem maradt el a zenehallgatás előtt, amit az egyik bevett Dire Straits felvétellel kezdtük meg szobahangerőn. Visszaköszöntek az Icon sorozatnál már megismert karakterbeli jelzők, csak valamivel mérsékeltebben, ami a hozzájuk mért kevesebb, mint fele árért elvárható volt. Az A-50-ben van erő rendesen, ezzel kérkedni nem feltétlenül akart, de megmutatni mindenképpen. A hangszereket nagyon kontúrosan ábrázolta, a ritmusszekció megfelelően stabil volt, a szólógitár kilépett a hangfalak elé, így elénk is, de az igazi meglepetést például a seprű mutatta a dobos kezében, ami szinte önálló életre kelt, nagyobb szerepet kapott a megszokottnál. Nem dimenzionálta túl a teret mégsem az Onkyo, csak a sokkal többet mutatott meg, mint azt ebben a kategóriában megszoktunk eddig, ráadásul ilyen határozottsággal.

Chopin szerzeményénél szintén a mellékszereplőkre kaptunk fel a fülünket először, hiszen remek dinamikát kapott, volt sodrása, a zongora kísérőjátékának pedig dominanciája, testes basszussal. A dalszerkezet hullámzása is pazar íveket rajzolt, érezhető és élvezhető mennyisége volt, és még a hangulat ábrázolására is volt benne bőven potencia. Kicsit felfrissítette a régi szerzeményt, ugyanakkor meghagyta annak a nemességét, tehát olyan előadást kaptunk, mint ahogyan maga az erősítő kinéz. Klasszikus értékrendűt, de modern felhasználóknak szánva sokszínűt. Eddig tehát elégedettek voltunk, de azt nem mondhatnánk, hogy nagy kihívás elé állítottuk volna az A-50-et, ezért úgy gondoltuk, feladjuk neki a leckét, mégpedig először Jan Garbarek által.

Az Ő kvalitásait képesek az elektronikák megmutatni, már alacsonyabb árfekvésben is, csak mindig találtunk valamit, ami kicsit eltér a valóságtól. Vagy ridegebbé tették az amúgy is szikár tónust, vagy melegséggel itatták át, ami egyébként nem jött rosszul, de az igazság többnyire odaát maradt. Az Onkyo is a saját elképzelése szerint állt a szaxofonzsenihez, akinek játékát példásan a többiek fölé emelte, meghagyva a ridegség zömét, ám átitatva azt melankóliával, stabilitással és erővel. Lehetett érezni, hogy Garbarek belemerül a saját szerzeményébe, ugyanakkor nem feledkezett meg a közönségről sem, ami ebben a kategóriában szintén példás megoldás volt. Ahogyan a részletek is, a kíséret nagyon finoman adagolt bekapcsolódása, majd kiteljesedése, így adva egy fokozódó élményt a számunkra.

Az Isao Suzuki Quartet dala jött ezután XRCD-ről, és hiába ez volt a legnagyobb kihívás eddig az A-50 számára, itt éreztük azt igazán, hogy minden képességét elénk tudja tárni. Persze, ehhez kellett a tökéletes minőségű felvétel, tehát arra is rá kellett jönnünk, hogy megérdemli a legjobbat, és azzal tud is mit kezdeni! A húrok rezdülései a mélytartomány stabilitását támasztották alá, ahogyan a dobütések is, a cintányér ezektől külön vált, a zenészek ábrázolása a színpadon pedig tökéletes definíciót kapott. Nem vitte túlzásba az Onkyo a kimértséget, maradt a pontosságnál, és kellő mértékű komolyságnál, amit ügyesen kombinált a játékossággal, és a hangulat mélységének remek ábrázolásával. Itt is előttünk jelent meg a zenekar, szépen kilépve a hangfalakból, amire eleve képes a Focal, de a megfelelő társ kell hozzá. Ezt itt meg is találta.

Eric Clapton - Pretending koncertfelvételénél felpezsdült a hangulat ezután, amihez nagyban hozzájárult a hangzatos előadás és szintetikus aláfestés, ahogyan maga az erősítő is. A basszusgitár némi pontatlanságot mutatott, de remekül diktálta a tempót, tehát lényegében illett a könnyedebb bluesrockhoz, amihez szépen kapcsolódott a tiszta női kórus, a díszítésekkel megspékelt dob, és természetesen Clapton minden téren kiemelkedő játéka. Az énekhangja kapta a legnagyobb szerepet, a gitárja csak a kiemeltebb részeknél brillírozott, de ott is inkább a csapatjátékhoz járult hozzá. Izgalmas, szórakoztató, könnyed volt a dal előadása, ami tartalmazta azért a megkérdőjelezhetetlen profizmust is, ráadásul az Onkyo a nagyszínpadot remekül jelenítette meg, rajta az egyszerre szórakozó és szórakoztató zenészekkel.

Az igazán bravúros és pozitív értelemben mosolyra késztető dal után Peter Gabriel - Sledgehammer klasszikusa jött szintén élő változatban, nagyon komolyan veendő dobbal, Tony Levin ritka stabil basszusgitárjával, és az énekes rekedtes orgánumával. A dalnak meg van egy egyéni, de klasszikus alapokon nyugvó pulzálása, amit az Onkyo A-50 ügyesen kezelt a díszítő fúvósokkal, a csúcspontnál belépő háttérénekesekkel és a tempó fokozásával. Szórakoztató, ugyanakkor nagyon is stabil és pontos előadással bűvölt el újra a készülék, ami a teltségérzet mellett tisztasággal és sebességgel is képes volt átitatni a dalt, és még a megszokott összemosódást is sikerült mellőznie. A térábrázolása itt is méretes volt, de nem alkalmazott túlkapásokat, hanem megmaradt a látványossága ellenére elég természetesnek és kontrolláltnak, tehát itt is sikeresen összegyúrták a klasszikus, bevált receptet a modern, nagyfelbontást preferáló erősítők által támasztott elvárásokkal.

Összegzés, végszó

Az Onkyo Icon sorozatának bemutatása az A-50 sztereó hálózatos erősítővel be is zárult, és azt a következtetést vontuk le, hogy minden egyes darabja remekül sikerült, és valódi értéket képvisel a klasszikus értékrendű, ám teljesen modern elektronikák piacán. Az Onkyo A-50-nek is megvannak a jellegzetességei, a megjelenésében, az előadásában és a kezelhetőségében is, így alkotva meg egy olyan egyéniséget a kategória megfizethető régiójában, ami egyértelműen kiemeli a társai közül. Látványos az előadása, ugyanakkor pontos és az árnyaltság sem hiányzik belőle. Tud szórakoztatni és belevonni a zenébe műfajtól függetlenül, elénk tárja a részleteket, képes nagyon komoly is lenni, de a dinamikus, élettel teli szerzemények a kedvencei. Mindenbe képes megfelelő mennyiségű vért pumpálni, így izgalmassá, gördülékennyé tenni az előadást, ami hosszas hallgatás után sem válik fárasztóvá, hacsak valakinek a szórakozás nem válik idővel azzá. Remekül felszerelt, és stabil hangképű készüléket kaptunk az Onkyo-tól az A-50-et illetően, ami szolgáltatások és hangminőség területén is képes valami kiemelkedőt nyújtani, a teljesítménye pedig akkora, hogy nem is fogja mindenki kihasználni. Mindenesetre ez az erőtartalék legyen a legnagyobb hibája, amiről tapasztalt hifi felhasználók tudják, hogy a hosszan megtartható érték egyik stabil alapja.

1 2

Következő oldal >