Marantz MODEL 60n hálózati sztereó erősítő teszt

2025. október 19., vasárnap, 21:40

Marantz audio hifi sztereó erősítő Marantz hifi Marantz erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Marantz teszt Marantz hifi erősítő Marantz sztereó erősítő hálózati sztereó erősítő sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

A Marantz új külsővel felvértezett elektronikáinak száma folyamatosan gyarapodik a hifi és házimozi területén is. Most a MODEL 60n került a terítékünkre, ami mindenkinek próbál megfelelni, aki egy klasszikus, ám modern eszköztárral felvértezett felső-középkategóriás erősítőt szeretne az otthonába.

A megszokott Marantz minőség hálózati opciókkal felvértezve

Addig szép a világ, amíg léteznek benne olyan zenerajongók, akik ragaszkodnak a jól bevált dolgokhoz, szeretik azt, ha a készülékük kizárólag azt tudja, amiért létrehozták. Aztán ott vannak azok, akik nyitottak az újdonságokra, amelyek minőség és komfortérzet területén is sokat tudnak dobni a mindennapjaikon. A Marantz MODEL 60n tulajdonképpen mindkét célközönséget megcélozza egyszerre, hiszen eredendően egy minőségi sztereó erősítő, ám pakoltak bele néhány olyan dolgot, amik ma már szinte megkerülhetetlenek, és hiába modern dolgok, már bőven tudtak bizonyítani.

A MODEL 60n a gyártótól megszokottan teljesen alumíniumból készült, és kétfajta színben, feketében és ezüst/arany kombinációban választható. Remek arányokkal rendelkezik, egyszerűen jó ránézni, majd kezelni is. Ehhez hozzátartozik a letisztult előlap, aminek közepén van a kör alakú pontmátrix kijelző, alatta pedig a megszokott potméterek, amelyekkel a bemenetet, a hangerőt és a hangszíneket állíthatjuk, de a fejhallgató kimenetről, ahogyan az üzembehelyező gombról sem kell lemondanunk.

A hátlap jobb félteke nem rejt sok újdonságot, hiszen a minőségi hangfalkimeneteket és a cserélhető tápkábel aljzatát láthatjuk, továbbá egy Bluetooth antennát, azonban bal oldalon már egyből feltűnik néhány újdonság a megszokott vonalszintű és földeléssel ellátott phono bemenet mellett.

A remote control segítségével könnyebben vezérelhető több Marantz készülék együttesen, van lehetőségünk végfok csatlakoztatására is, továbbá mélyládát is köthetünk rá. Aztán jön a digitális szekció, ahol további WiFi/Bluetooth antennát rögzíthetünk, van koaxiális és optikai bemenet, USB-A, Ethernet és HDMI ARC is. Utóbbival a televíziónk hangzását növelhetjük és javíthatjuk jelentősen, míg a többiek a vezetékes és vezeték nélküli zenelejátszásban segítenek minket a beépített ESS DAC-kal.

A készülék Roon Tested, támogatja a nagyfelbontású audio formátumokat, egészen 24 bit/192 kHz-ig, rendelkezésünkre áll hangvezérlésből az Amazon Alexa és Apple Siri, a streaminget pedig a Bluetooth és WiFi mellett az AirPlay 2 és HEOS-on keresztül is elérhetjük, amelyek közül az utóbbival teljes multiroom vezérlést is kaphatunk, a zenéket pedig a TIDAL, Pandora vagy Amazon Music HD szolgáltathatja. DSD esetén a jelfolyam 11,2 MHz, továbbá a 192 kHz/24 bit-es anyagokat is fel tudja majd dolgozni. A Marantz ezt az egészet egy nagyszilárdságú házba integrálta, aminek belsejében rend uralkodik, a megfelelő hűtésről és szellőzésről is gondoskodtak.

Most sem maradt ki a gyártó saját HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Module) áramköre, a teljesítmény 60 W csatornánként 8 ohmon, a jelutakból rövideket használtak, és A/B osztályú erősítést alkalmaztak.

Az alkatrészek válogatottak, nagy méretű toroid trafó képviseli a készülék szívét, az áramköröket szeparálták, mindez adja ki a közel 13 kg-os tömeget, ami bizony strapabírást és megbízhatóságot jelent. Tölthetünk le applikációt is a vezérléshez, de nagy méretű rendszertávot is mellékeltek hozzá, így a vezérléssel nem akadhat gondunk.

A meghallgatásához a hálózati és Bluetooth kapcsolatok mellett csöves kimenetű CD-lejátszónkat és Naim streamerünket használtuk, valamint Focal és DALI hangdobozainkat, a kábelezést pedig a QED és Atlas biztosította.

Középkategóriát minden forrásról

A Marantz MODEL 60n tekinthető a korábbi 7000-es széria utódjának, ami a közepes szinttől kicsit feljebb foglalt helyet, de még éppen csak súrolta az audiofil kategóriát, azt is csupán nyomokban, tehát inkább nívósabb hifiről beszélhetünk az esetében. Nagy sikereket ért el megbízhatósága, könnyű kezelhetősége és meggyőző hangzása, valamint teljesítménye révén, és azt már most leszögezzük a kíváncsiskodóknak, hogy ezt magabiztosan nyújtja a MODEL 60n is, kiegészítve hálózati funkciókkal, amelyekre egyre több zenehallgatónak van igénye. Az utóbbiak elérése teljesen egyértelmű, a váltás köztük gyorsan és magabiztosan történik, és úgy gondoljuk a kezelésük a még ezen a téren kezdőknek sem fog gondot okozni.

Mark Knopfler - Get Lucky albumával kezdtük ezúttal a sort, ahol először a Marantz finomságára lettünk figyelmesek, majd a remek tempójára. A basszusgitár kerek íveket írt le, nagyon szépen adagolva így a ritmust, és az egész zenének adott egy kellemes, elég magabiztos impulzust. Gördülékeny, kellően dinamikus volt az összkép, Knopfler hangja pedig a szokottnál kicsit tisztábban, óvatosabban vált le a hangfalakról. Elég sok hangszer szólalt meg egyszerre, amit a MODEL 60n-nek sikerült finoman szétválasztania, kellő figyelmet fordítva mindegyikükre. A térérzet és a színpad szélessége is jól sikerült, a túldimenzionáltságot viszont elkerülte, ügyelt arra, hogy ne szárnyaljanak felelőtlenül a hangjegyek.

A Rolling Stones DSD felvétele jött ezután, ahol az erősítő ismét nagyon tiszta előadást produkált. A basszusgitárt itt is szépen ábrázolta, de nem emelte ki túlságosan, a főszerep inkább Jagger énekhangján volt, de az aprólékos hangszerelést is teljesen magabiztosan mutatta meg a készülék. Volt benne az artikuláltság mellett elég húzás is, a tempót is szépen tartotta, és az elődmodellhez képest jóval több erőt és életet pumpált a dalokba. Remekül helyezte el itt is a hangszereket, az arányok betartásával azok is jóllaktak, akik szeretik vesézgetni a dalokat, és azok is, akik magára a szerzemények egészére, tempójára vagy hangulatára kíváncsiak.

Dave Brubeck-től ezúttal olyan felvételeket válogattunk, amelyekben kizárólag a zongoráé a szerep. Itt a Marantz tiszta és pontos, artikulált hangszíne szintén nem vett el semmit a klasszikus darabok értékéből, egyedül némi mélységérzet hiányunk volt. Nagyon szépen muzsikált az erősítő, de a hangszert óvatosan közelítette meg, tulajdonképpen tapintatosan, így szerintünk még némi bátorság jól jött volna. Átváltottunk ezután olyan szerzeményekre, ahol már volt fúvós és dob is, és a MODEL 60n máris komfortosabban érezte magát. Úgy látszik, nagyon szereti a ritmusszekciót, mert itt a nagybőgőre fókuszált kicsit jobban, a seprű pedig egyenesen kiemelt szerepet kapott. Könnyed természetességgel mutatta meg itt is a részleteket, a ritmika ismét remekelt, és a színpad mélysége is bravúros volt a maga kategóriáján belül.

Lara Fabiant ritkán szoktuk hallgatni, pedig van potencia bőven a kanadai énekesnőben, ráadásul a készülék remek párja volt ennek a tolmácsolásában. Itt is finom hangszerelést kaptunk általa, a tisztaságot továbbra is meg kell említenünk, sőt kiemelnünk, ahogyan a részletek finom ábrázolását. Az ének talán valamivel többet is kapott ezekből, mint azt szerettük volna, így az összes szösszenet maradéktalanul átjött, viszont a nagyívű hajlításoknál hiányoltunk némi plusz erőt, amire szükség van ahhoz, hogy a bravúros hang ki tudjon teljesedni. Még így is bele tudtunk feledkezni a romantikába, de inkább egy kellemes naplemente jutott eszünkbe, mint egy hatalmas stadion atmoszférája.

A U2 is szégyenszemre többnyire kimarad a repertoárunkból, pedig megkerülhetetlen rockzenekarról van szó, és elég nagy kihívás méltón tálalni az albumaikat, mert a keverésbe sok fifikát szoktak vinni. Szerencsére a Marantz itt is bebizonyította remek részletezőképességét, a hangszerek szép elhelyezését, és a pontos bemutatásukat. A tisztaság ezúttal is fontos szerepet kapott, a ritmusszekciónak is volt sodrása, a dinamika is remekelt, csak némi dögösség, húzás hiányzott egyes daloknál - ezt orvosolhatjuk esetleg egy mélyebb tónusú hangfallal. Tulajdonképpen ízlés kérdése, kirívó hibát, vagy hiányosságot nem találtunk, megrögzött Marantz fanok pedig teljesen elégedettek lehetnek.

Paganini szerzeményeinél is ez az egyetlen dolog, amibe bele tudtunk kötni, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy meg tudjuk említeni, hiszen ez nem feltétlenül hiba, hanem sajátosság. Így a fajsúlyos darabok nem voltak annyira mélyrehatóak, vehemensek, viszont a gyorsaság és dallamkövetés ebben az esetben is nagyon jól ment a MODEL 60n-nek. A színpadon lévő zenészeket sikerült ezúttal is pontosan elhelyezni, nem zavarták egymást a bonyolult dallamok és dinamikai csúcsok lekövetésében, minden folyamatos, fennakadás nélkül történt. A szokásosnál valamivel több romantikus íz is került így Paganini zenéjébe, ami egyébként nagyon is jót tett neki. Kicsit könnyedebb volt a megismertnél, viszont szórakoztatóbb, és sokkal hosszabb távon hallgatható.

Összegzés, végszó

A Marantz MODEL 60n hálózati sztereó erősítő tulajdonképpen a korábbi 7000-es széria modernizált változata. Egyértelműen hozza annak minőségi szintjét, le sem tagadható a "Marantzos" karakter, amin azért sikerült rendesen csiszolni is. Roppant részletező, mérhetetlenül tiszta, dinamikus a karaktere, amiből egyedül némi dögösség hiányzik. Ez a márka ismerőseiben nem kelthet hiányérzetet, testesebb karakterű hangfal választásával pedig a még csak ismerkedőknek is remek alternatíva lehet. Valamivel magasabb áron a MODEL 50 egyértelműen egységesebb, markánsabb hangképpel rendelkezik, ott viszont le kell mondanunk a digitális opciókról és modern kényelmi funkciókról. Hogy kinek melyikre van nagyobb szüksége, az teljesen szubjektív, de az biztos, hogy akinek sokat számít a tiszta, lendületes hangzás minden téren, és fontosnak tartja a hálózati szolgáltatásokat, annak egy ajánlott alternatíva a Marantz MODEL 60n.

1 2

Következő oldal >