Arcam Radia A15 sztereó erősítő teszt

Erőssége a zene

2025. május 10., szombat, 10:20

Arcam audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Arcam erősítő Arcam hifi hifi teszt erősítő teszt Arcam hifi erősítő Arcam sztereó erősítő hifi erősítő teszt Arcam erősítő teszt

Az Arcam Radia A15 látszólag karcsú vas, de teljesítménye bőségesen elég a legtöbb hagyományos álló hangfalhoz. A korábban kipróbált A25 modelltől eltérően ez nem G, hanem AB osztályú topológiát tartalmaz, viszont ára is jelentősen kedvezőbb. Kívülről fiatalos vagányság jellemzi, de a zenét már komolyan veszi. Mire elég az angol cég "arany középút" kategóriája?

Angolosan kigyúrva

Az Arcam nemrég megújult sztereó kínálata, mely a szépen csengő Radia nevet viseli, erősítőket és lejátszókat egyaránt tartalmaz. A jelenleg taglalt A15 a hagyományos integrált trió középső tagja, nagyobb testvére, az A25 már megfordult a szerkesztőségben és egy Ajánlott Vétel cédulával távozott. Az A15 szolgáltatásai hasonlók, néhány apróságot leszámítva: ez az erősítő egyszerűbb D/A konvertert (ES9018) foglal magába és a hibrid elven működő G helyett klasszikus AB osztályú végerősítőt alkalmaz. Papíron közölt teljesítménye 2x80 W 8 ohmon és 2x120 W 4 ohmon, ami finoman szólva is elég, hogy nagyobb szobákban dolgoztasson akár álló hangfalakat.

Bemenetek, kimenetek

Az árcédula e sorok írásakor 520 000 forint körüli, így az Arcam Radia A15 meglehetősen színes mezőnybe férkőzik, ahol joggal elvárt a belépőszintnél radikálisan tisztább hang és a korszerű funkciók. A bemenetlista meglehetősen lényegre törő: három vonalszintű RCA és egy Phono RCA, digitális oldalon pedig optikai és koaxiális bemenet díszíti hátulját. Kényelmes felhasználóknak jó tudni, hogy AptX Adaptive képes Bluetooth vevőt és adót ugyancsak tartalmaz. Utóbbi segítségével gyorsan és könnyen lehet hozzá kapcsolni vezeték nélküli fül, illetve fejhallgatót. Akik komolyabb, vezetékes fülest tartanak, azok az előlapon lévő, 3,5 mm-es Jack kimenetet tudják alkalmazni.

Megjegyzés: Az Arcam Radia A25 mintájára ezúttal is része a tartozékoknak egy kompakt, de kellemes fogású távvezérlő.

Streaming, avagy két vasat egy csapásra

Aki a gyártó kínálatán belül maradva igényli a hálózati lejátszást, külön megvásárolhatja az ST5 vagy (hamarosan Magyarországon is kapható) ST25 streamereket. Az erősítőn lévő, Control feliratú csatlakozó segítségével össze lehet kapcsolni az említett lejátszók valamelyikével. Ha ez megtörtént, utána a két eszköz egyként vezérelhető és telefonról is módosítható az A15 hangerőssége. A gyártó közleménye alapján azért előnyös a szétválasztott erősítő-lejátszó koncepciója, mert a különálló tápegységek és készülékházak jobb hangzást eredményeznek.

Aki mindenáron ragaszkodik az all-in-one kivitelhez, annak a hamarosan érkező Arcam Radia SA35 vagy SA45 hálózatképes erősítők lehetséges opciók, hozzá kell tenni, hogy az A15-höz képest nem kis feláron (cserébe jobb hanggal és több funkcióval). Visszatérve tesztalanyunkra: szolgáltatáscsomagja egész sokrétű, bár jól mutatna rajta még ARC HDMI, számítógépes USB (mint a nagyobb testvérén), esetleg szimmetrikus XLR bemenet, netalán nagyobb kijelző. Aki ezekre igényt tart, annak a nagyobb Radia modellek felé érdemes pillantani.

Küllem

Az új, indusztriális Radia arculatot viselő A15 szakít a HDA modellek régies megjelenésével. Jóval merészebb, fiatalosabb sötétszürke házban díszeleg, melyet napsárga motívumok díszítenek a tekerőgomboknál, a felső hűtőrács szélein, a talpak gumirétegén és az oldalakon. Másik jellegzetes részlet a sportkocsik által ihletett, ferdén levágott takaróelem, amely a hátsó panel kiálló csatlakozóit rejti el valamennyire. Már nem az idejétmúlt Arcam Alpha formatervet juttatja az ember eszébe, hanem a pezsgést, fiatalos energiát és merészséget.

Modern felfogásnak megfelelően az előlap letisztultságát nem törik meg nyomógombok, leszámítva a bementválasztó és jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) tárcsákat, melyek anyaga szintén fém. Az aktuális bemenetet és hangerősségi szintet az előlap közepén lévő kijelző mutatja. Utóbbi talán az egyetlen vizuális részlet, mely kissé nosztalgikus hangulatot kelt (a színes kijelzővel büszkélkedő A35 és A45 után különösen), de zenehallgatás közben úgysincs rá szükség, tetszés szerint el lehet sötétíteni teljesen. Az elemek illesztése precíz, a tárcsák kellemes fokozatossággal forognak. Mindez valamivel kevesebb, mint 10 cm magas és több, mint 10 kilós fémdobozban fészkel, a kategóriának megfelelő minőségérzetet sugallva.

Használat közben

A Radia széria tervezése során érzékelhetően arra törekedtek, hogy ne csak külcsínre legyen korszerű, hanem felhasználói élményben is. Igaz, hogy a sztereó erősítők vezérlése eleve meglehetősen egyszerű feladat, de a Radia A15 esetében felmerültek további kényelmi szempontok is, melyek gördülékenyebbé tették a teszteléssel töltött időt. Tetszett, hogy az analóg és digitális bemenetekhez egyaránt lehetővé tette egyedi nevek hozzárendelését (példa: Analogue 1 helyett Streamer legyen kiírva a kijelzőre). A Bluetooth adó előnye, hogy bármilyen Bluetooth fül vagy fejhallgatóhoz kapcsolódni tudott az erősítő. Inkább kényelmi funkció, de hozzátett az élményhez. Az előlapon lévő két tárcsával kényelmes volt a főbb funkciók elérése és jól bevált a kisméretű, de logikus jelölésekkel ellátott infravörös távvezérlő.

Ami eleinte kissé zavart minket, hogy a kijelző sötétítése esetén az előlap jobb felső sarkában lévő állapotjelző LED továbbra is erőteljes fehér fénnyel világított. Egy apró fekete matricával könnyen orvosolható probléma, talán FW frissítés útján is megoldódik.

Kellemes meglepetésekre is volt példa: a menürendszer balansz, DAC szűrő és PLL választási pontokat ugyancsak tartalmazott. Azoknak, akik szeretnék összefésülni a házimozi és sztereó rendszerüket, jó hír lehet a Processor Mode, amely rögzítettre állítja egy tetszőlegesen kiválasztott analóg bemenet jelét (a phono kivételével). Az A15 automatikusan bekapcsolt vagy Bluetooth-ra váltott, amennyiben jelet kapott a küldő eszköztől. Nem mellékesen alapértelmezetten lekorlátozta a BT bemenet maximális hangerősségét, hogy a telefon csuszkájának véletlenszerű nyomkodása ne okozzon szívinfarktust a hirtelen üvöltő zenétől. Ilyen és hasonló kényelmi funkciókat ástak el az eszközben.

Az Arcam Radia A15 kipróbálása pontosan abban a rendszerben történt, melyben az A25 is szerepelt korábban. A benne lévő eszközök név szerint:

- Hangfal: JBL L100 Classic, Revel Concerta2 F36

- Forrás: Arcam Radia ST5 (teszt hamarosan), koaxiális, illetve RCA kapcsolattal

- Kábelezés: LessLoss C-MARC

- Tápelosztó: IsoTek EVO3 Sirius

Hangminőség

Lehetőség volt az A15 és A25 közvetlen A/B összehasonlítására, melynek során azonnal egyértelművé vált, hogy az A15 milyen apróságokban maradt el drágább rokonától, de saját kategóriájában mérlegelve komoly érveket állított fel maga mellett. A G osztályt alkalmazó nagytesó gyengéd, érzékletes módon bontotta ki a halkabb térbeli és magas frekvenciás részleteket is, továbbá az általános képet finomabb kontúrokkal rajzolta meg. Hozzá képest az A15 hajszálnyit markánsabb energiával mutatta a zenét, amitől a dinamikusabb részletek elevenebbnek és enyhén erősebbnek mutatkoztak. A drágább erősítő sima és higgadt irányítással bontotta ki a részleteket, míg az AB osztályú modell esetében enyhén több határozottsággal jöttek át többek közt a mélyhangok, ütős hangszerek és csilingelő, lecsengő effektusok.

Megjegyzés: érdemes figyelembe venni, hogy az Arcam Radia A25-ben magasabb áráért cserébe jobb DAC chip dolgozott, ami a zenei térmélységet és magas frekvenciás felbontást még gazdagabb, árnyaltabb módon kezelte. Akik a legfontosabb forráseszközeiket az erősítőben lévő D/A konverterre bíznák, szellősebb hangzásra számíthatnak a drágább modelltől. Szubjektív gondolat, hogy az A15 esetében inkább másodszereplőkként érdemes tekinteni a digitális bemenetekre, de háttérzenei célra vagy alkalmi filmnézés, videójáték esetére az ES9018 is becsülettel helytáll.

Nem hallatszott túlzónak vagy adott frekvencia szakaszra értve dominánsnak, amit az A15 nyújtott. Meglehet, a JBL L100 Classic esetében meglehetősen laza, vérpezsdítő alapkarakterrel jelentek meg a könnyűzenei stílusok, de döntő részben az adott hangsugárzó jellege miatt. Az őszintébb irányzatot képviselő Revel Concerta2 F36 beillesztésével az egyensúly és a gazdag részletesség került előtérbe. Az apró zenei motívumok is friss, mozgalmas módon jelentek meg, ami rámutatott, hogy az Arcam ideológiája továbbra is vegytisztán érvényesült. Nem arra irányult a fő fókusz, hogy puha, gyenge vagy erős hangzást adjon az erősítő, hanem hogy a zene elemeit tisztességesen, zavaró felesleg nélkül továbbítsa a hallgatónak.

George Benson - The Ghetto c. számát hallgatva színes, mozgalmas zenei tér jelent meg, minden egyes hangszer egyértelmű szeparációval játszott, de (és ezt természetesen a hangsugárzók kvalitásai is elősegítették) nem túl klinikai szigorral, hanem jól eső magabiztossággal. Az énekhang megjelenítése ugyancsak határozott és egyenes volt, könnyedén lehetett összpontosítani a középpontban lévő eseményekre épp úgy, mint a háttérben játszó zenészekre.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. száma kevésbé volt olyan finom és lágy, mint az A25 esetében. A hangszerek éle, dinamikája kis mértékben nyersebb módon jött át, de a tudatos rendszer összeállításnak köszönhetően mindez semennyire nem bántotta a fület. Meg kell jegyezni az A15 másik fő nyerő kártyáját, konkrétan a benne lévő erőtartalékot, ami miatt valószínűleg sokan választani fogják. 2x80 wattos végerősítői nem lapították ki a dinamikát intenzív járatás esetén, ami mélyebb elmerülést tett lehetővé koncertalbumok (pl. Eric Clapton - Hey Hey c. száma) esetén. Elektronikus, rock és hip hop zsánerek esetén komoly energiák szabadultak fel a terhelés növelésével, bárminemű karcos, harsány magas frekvenciás dominancia nélkül, így a teszt szett akár egy kiadós házibuliban is megállta volna a helyét (egy-két mélyládával megtámogatva még inkább).

Végszó

Az Arcam A15 fiatalos külsőt és kiforrott hifi belsőt képvisel, szinte bármilyen erős középkategóriás hangrendszer központjának ideális. Tiszta és minőségi hangot biztosít a hozzá illesztett hangfalaknak, gazdag felbontással és az átlagosnál jobb színpad megjelenítéssel, amennyiben a körítés is lehetővé teszi. Esztétikai értelemben lehet, hogy jobban mutatna rajta egy sárga motívumokhoz illeszkedő kijelző (és sötétíthető állapotjelző LED), de az összképnek egyértelműen jót tett a frissítés.

Teljesítménye átlagos érzékenységű álló hangfalak esetén is bőven elég ahhoz, hogy a lábdobok, basszusgitárok, zenei ütemek megzengessék a hallgató ülepe alatti garnitúrát. Saját kategóriájához viszonyítva nem volt kifogásolható részlet a hangzásban, legfeljebb annyi, hogy a D/A konverter felbontás és térábrázolás tekintetében enyhe visszalépést jelentett az A25 chipje után. Audiofil forráseszköz birtoklása esetén lehet, hogy az A15 analóg bemeneteire érdemes jobban támaszkodni.

Természetesen ilyen kategóriában elkerülhetetlen a rendszerszintű megközelítés, mely szerint nem kizárólag egy erősítőn múlik a zenei élmény élvezhetősége. Amennyiben a leendő tulajdonos bizonytalan a hangsugárzó párosítást, szett-összeállítást illetően, profi tanácsadásra számíthat a Házimozi Stúdiótól, ahol az összes jelenleg kapható Radia szériás erősítő demóra kész. Mindent egybe véve, aki hajlandó ennyit fordítani egy integrált erősítőre, annak az Arcam Radia A15 hangzása és tudástára aligha okoz csalódást.

1 2

Következő oldal >