Klipsch ProMedia Lumina 2.1 hangfalszett teszt

A tölcséres bajkeverők

2026. október 15., csütörtök, 18:45

Klipsch audio hifi hangfal multimédia PC hangfal aktív hangfal hangfal teszt Klipsch teszt Klipsch hangfal teszt

A számítógépes hangfalak kategóriájában hatalmas a szórás, hiszen van, akinek elég annyit hallani, hogy e-mailje érkezett, vannak, akik pedig egész nap minőségi zenével kívánják aláfesteni tevékenységüket. Konkrét munkavégzésre is jól jöhet egy komolyabb hangrendszer, tekintettel a tartalomgyártók egyre növekvő táborára. A teljeskörű vérfrissítéssel visszatérő Klipsch ProMedia Lumina egy ikonikus 2.1-es hangrendszer átemelése a modernebb időkbe.

Az 1946-ban, Paul W. Klipsch által alapított Klipsch neve évtizedek óta egyet jelent a szabadalmaztatott Tractrix tölcséres magassugárzókkal és az energikus, közvetlen hangkarakterrel. A gyártó a hifi és házimozi szegmens mellett elsők között ismerte fel a számítógépes hangrendszerekben rejlő lehetőségeket, amikor 2000 környékén piacra dobta a legelső ProMedia szettet. A fejlesztők a ProMedia Lumina esetében is a nagyméretű hangsugárzóikban kikísérletezett akusztikai megoldásokat hozzák át egy kisebb, íróasztalon elférő csomagba.

Pozícionálás

A Klipsch ProMedia Lumina határozottan a modern felhasználókat célozza meg: egy hibrid munkavégzéshez, tartalomfogyasztáshoz, videójátékokhoz és laza zenehallgatáshoz is alkalmas összeállítás benyomását kelti. Körülbelül 140 000 Ft körüli árával a multimédiás szettek felső határát súrolja - aki ettől többet akar az asztalára, már dedikált stúdió monitort, esetleg hálózatképes "okoshangfalat" vásárol. Mi az, amiben a Klipsch ProMedia Lumina többet nyújt a hagyományos, kisméretű sztereó számítógépes hangszóróknál?

Technikai részletek

A Klipsch ProMedia Lumina egy klasszikus 2.1 csatornás rendszer, amely két szatelit sugárzóból és egy különálló mélysugárzóból áll. A kis dobozok tartós ABS műanyagból készültek, előlapi védőrács nélkül, így büszkén tárják fel a hangszórókészletet.

A magas frekvenciákért 19 mm-es, mylar dómos magassugárzó felel, amely a Klipsch kifejezetten közelitéri, íróasztalon történő hallgatáshoz újratervezett MicroTractrix tölcsérében kapott helyet. A közép és mély/középhangokért 75 mm-es hangszórók felelnek.

A mélyhangok reprodukciójáról gondoskodó aktív mélynyomó doboza MDF-ből készült. A karcsú, álló kialakítású láda egy 165 mm-es, oldalra sugárzó hangszórót és egy előre néző reflexnyílást tartalmaz. A benne lévő D osztályú erősítő 100 W RMS (200 W csúcs) teljesítményre képes. A rendszer keresztváltási frekvenciája a mélynyomó és a szatelitek között 150 Hz-nél, míg a szatelliteken belül a magassugárzó és a középsugárzó között 3,5 kHz-nél található. A gyári specifikáció nem közli, hogy aktív, vagy passzív-e a két kis doboz, mi utóbbira tippelünk.

Szolgáltatások

A csatlakozások terén a ProMedia Lumina modern felhozatallal büszkélkedhet. Az USB-C audió bemenet közvetlen digitális kapcsolatot teremti meg a számítógéppel vagy laptopokkal, emellett a tesztelés során tapasztaltuk, hogy a csatlakoztatott mobileszközöket vagy tableteket is képes tölteni. Emellett rendelkezésre áll egy hagyományos 3,5 mm-es analóg AUX bemenet, valamint a Bluetooth 5.3 vezeték nélküli kapcsolat is. A jobb szatellit hátoldalán egy 3,5 mm-es fejhallgató-kimenet teszi kényelmessé az esti, privát zenehallgatást.

A Klipsch ProMedia Lumina egyik leglátványosabb szolgáltatása a szatellitek hátuljára integrált RGB LED hangulatvilágítás, amely lágy, szórt fényt vet a mögöttük lévő falra. A világítási effektek a Klipsch Control alkalmazáson keresztül állíthatók. Különösen tetszett nekünk a "Music React" mód, amely a zene ritmusára változtatja a fényeket, valamint a "Screen React" funkció, amely a monitoron látható tartalom színeihez igazítja a világítást.

Küllem

A szatellitek megjelenése ügyesen egyensúlyoz a klasszikus hifi és a modern gamer dizájn határán. A matt fekete műanyag dobozokat szürke előlapi keret és diszkrét Klipsch logó díszíti, oldalukra fahatású fólia került. Talpukba épített állványon helyezkednek el, amelyek dőlésszöge 0 és 20 fok között állítható, így a hangszórókat egész jól a fül irányába lehet irányítani. A mélynyomó kifejezetten karcsú, mindössze 152 mm széles, így könnyedén elhelyezhető az íróasztal alatt vagy mellett, a földön. A fő látványelem nem is annyira a hangrendszer, hanem a fényjáték, amit a szatelit sugárzók végeznek: a "tarkójukba" épített kis fehér ablakból különféle, előre programozott RGB fényjáték dobja fel a hangulatot.

Szubjektív megítélésünk szerint a szatelit sugárzók, bár formailag elegánsabbak a híres ProMedia 2.1 dobozkáinál, a kissé kopogós (de legalább zárt) ABS házukkal nem annyira próbálnak prémium érzetet kelteni. Szívesen láttunk volna legalább a talprészen vagy előlapon egy kis alumíniumot a műanyag helyett, persze egy hobbi gamer/tartalomgyártó asztalán nem feltétlenül kell krómléc és acélsín minden perifériára. Esetleg készülhetne belőlük fehér kiadás a kissé sallangos fekete/szürke mellé, de ennél több szőrszálhasogatás nem jutott eszünkbe.

Beüzemelés

A kicsomagolás és beállítás folyamata kifejezetten egyszerűnek bizonyult. Minden csatlakozó (a jobb oldali szatelit hátán lévő fejhallgató kimenetet leszámítva) a mélyláda hátoldalára került, ami jelentősen megkönnyítette az asztal körüli kábelkezelést. A jobb és bal hangsugárzó gyárilag rögzített, vaskos fekete kábelekkel csatlakozott a mélynyomóhoz. Az USB-C kábel csatlakoztatása után Mac mini számítógép és Dell laptop is azonnal felismerte az eszközt külső hangkártyaként. A Bluetooth 5.3 párosítás pillanatok alatt lezajlott a telefonunkkal, és 8-10 méterig egész stabil lefedettséget tapasztaltunk.

Az okostelefonra letölthető Klipsch Connect Plus alkalmazással kapunk egy fullos távvezérlőt: hangerő, bemenetválasztás, hatsávos EQ, gyári profilok, éjszakai zenehallgatás: ezek pillanatokon belül elérhetők. Különböző RGB fényjátékok közül lehet böngészni, de konkrét színt, fényerősségi szintet is tudunk rögzíteni. Ha esetleg jön FW frissítés, az alkalmazáson keresztül tölthető le. Vannak zenére és filmre optimalizált beállítások, még "virtuális térhatás" is választható, de utóbbitól nagy mutatványt ne várjunk.

Számítógépre is létezik segédprogram, de némileg bizonytalanabb a dizájnja, mint a telefonos alkalmazásnak és egyelőre csak Windows operációs rendszerekre érhető el. Jó a funkciók felhozatala, talán egy parametrikus EQ izgalmasabbá tenné még izgalmasabbá a szolgáltatásokat, persze az is lehet, hogy elkényelmesedtünk a FiiO SA1 tesztje után.

Hangminőség

A Klipsch ProMedia Lumina azonnal megmutatta a gyártóra jellemző közvetlen, élénk karaktert. A MicroTractrix tölcséreknek köszönhetően a sztereó kép és a hangszínpad kiválóan egybefüggő volt, szokatlanul széles szögben szórta az információt. Nem kellett lézer pontossággal a két szatelit között ülni, hogy stabil, függönyszerű síkként érzékeljük a zenei teret. Az asztalt valósággal beborították a részletek, sok esetben nemcsak a hangszórók tengelyéről, hanem az egész monitorból érzékeltük az énekhangot, szaxofont, vagy más központi motívumokat. Átlagos terhelésen a magas- és középhangok áttetszősége kifejezetten meggyőző volt az ár tudatában.

Frekvencia-ábrázolás tekintetében a rendszer a közepes terhelésig nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb oldalát, ami nagyjából 60-65 dB-ig értendő, vagyis egy kellemes, de nem bántó mértékű hangerősség. Az énekhang, elektromos gitár, és a virtuális színpadon lebegő elektonikus effektusok voltak, amikre leggyakrabban felfigyeltünk. Ugyanakkor észrevettük, hogy a gyári 40 Hz-es alsó frekvencia-határérték ellenére a legalsó szub-basszusok némileg óvatosabban jelennek meg. A 150 Hz-es váltási pontnál a mélynyomó és a szatellitek integrációja néha pontatlannak bizonyult: a mély-közép frekvenciákból hiányoltunk némi melegséget, ami miatt a lábdob, vagy basszussgitár bizonyos zenéknél (Marcus Miller, Pink Floyd) kevésbé volt testes, konkrét. Ezt a hézagos jelleget részben orvosolta, ha a mélysugárzót szorosan a fal mellé állítottuk, úgy, hogy a hangszóró hátrafele (a fal irányába) nézzen.

Hétköznapi terhelésen rendkívül dinamikus és fegyelmezett előadást kaptunk, a már említett zseniális térhatással. Ha a felső határokig merészkedtünk, a soundbar-okhoz és kisméretű rendszerekhez hasonlatosan a hangkép kezdett elnagyolttá válni, a magasfrekvenciás tartomány pedig élesebbé vált (az alkalmazás EQ funkciójával ezen tudtunk finomítani, a 10 kHz fölötti atmoszféra megjelenítés rovására). A tölcséres magassugárzók szórása ülő pozícióban hihetetlenül tágas színpadot rajzolt elénk. Azt kellett csupán tudomásul venni, hogy állva a magashang információ némileg beszűkült. Ez nem feltétlenül "hiba", hiszen a gyártó kifejezetten íróasztali felhasználásra szánta termékét, lényegében gép előtt ülőknek, akik egy-másfél méterre tartózkodnak a dobozoktól. Ha valaki egy komplett nappalit töltene be vele, arra léteznek jobb alternatívák (akár a Klipsch kínálatán belül)

Zenei stílusok tekintetében a jazz, pop és elektronikus dallamok tisztán, széles színpaddal szólaltak meg. A sztereó középpont fel volt nagyítva (ahogy a hagyományos Tractrix tölcsérek esetében is), de panoráma szerű hangélmény kompenzált érte. A keményebb rock és elektronikus felvételeknél a mélynyomó biztosított ritmikai alapot, bár a szub-basszusok fizikai ütőereje elmaradt a nagyméretű hifi rendszerektől. Trentemoller - Vamp c. számánál a monumentális, brutálisan mélyre leúszó ütemeket kicsit dörömbölősen kezelte a mélysugárzó, ha házibulis hangnyomásszintre kényszerítettük. Utóbbi tovább erősítette sejtésünket, miszerint a Klipsch 2.1-es hangrendszere elsősorban nem bömböltetésre, hanem a fülnek kíméletesebb, hétköznapi terhelésre készült. Fő kompromisszumként a rögzített szatellitkábeleket és a mélynyomó hátuljára helyezett potmétert tudjuk említeni.

Alternatívák

A hasonló méretű asztali hangsugárzók közül az Ajánlott Vétel díjjal jutalmazott FiiO SA1 aktív hangfal szerepelt korábban a teszt-asztalunkon, amely gazdagabb analóg és digitális bemeneteket nyújt, bár gyárilag "csak" 2.0, vagyis sztereó kivitelben. Összességében egy szebb felbontásra képes opció, de mélysugárzót még külön kell hozzá vásárolni (amivel már többe fog kerülni, mint a Klipsch) és RGB fényjáték sincs. Másik rivális a Kanto ORA, (gyárilag szintén mélysugárzó nélkül) amely némileg jobban bírja a magasabb terhelést és e sorok írásakor Kanto SUB8 mélysugárzóval kiegészítve nagyjából annyiba kerül, mint a Klipsch ProMedia Lumina csomag. Viszont a Kanto-nak kevésbé áll jól a halk járatás, olyankor lustább a karaktere és ugyancsak műanyag dobozos kivitel.

Végszó

A Klipsch ProMedia Lumina sokat megőrzött elődjének varázsából, miközben modernizálta azt. Az USB-C csatlakozás (ami automatikusan ki és bekapcsolással társul jeltől függően), a jól használható alkalmazás és az RGB világítás jól illeszkedik a mai multimédiás íróasztalok világához. Bár az extrém hangerőn és a legmélyebb szub-basszusok terén hoz némi kompromisszumot, megszokott hallgatási szinten tiszta, részletező és szórakoztató megszólalást nyújt. A laposított mélysugárzó velejárója, hogy nem igazán tudja azt a lehengerlő dübörgést nyújtani, amit az első ProMedia szett tudott, de talán nem is akkora baj, ha hosszú távon jóban szeretnénk maradni a szomszédokkal. Elsősorban azoknak ajánljuk, akik egy kompakt, látványos és sokoldalú 2.1-es rendszert keresnek munkához, játékhoz és mindennapi zenehallgatáshoz vegyesen - és nem bánják, ha az extra széles tér-élményért és fejlettebb funkciókért kicsivel többet kell fizetniük.

1 2

Következő oldal >