Házimozi teszt, hifi teszt, 3D TV teszt, LCD TV teszt, LED TV teszt, hangfal teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Dynavoice Thunder T-12 aktív mélyláda teszt
2013. november 29., péntek, 08:05
Dynavoice mélyláda sub házimozi hangfal audio házimozi aktív mélyláda Dynavoice mélyláda mélyláda teszt
A Dynavoice palettájára frissen felkerült aktív szubbasszus sugárzót, a zárt kialakítású Thunder T-12 típust kaptuk meg tesztelésre a magyarországi forgalmazótól, a Stream Audio Kft-től.
Az 1977-es alapítású Dynavoice okosan összeállított technikai követelmények alapján készíti termékeit, pontos mérések és tesztelés után indítják a boltokba a hangfalakat. Amitől érdekes a gyártó filozófiája, hogy nem csak kiváló hangzást biztosító eszközök előállítására törekednek, hanem a hétköznapi szobák tulajdonságaihoz is megpróbálják igazítani azokat. Ugyanis sok zenerajongó otthonában nem olyan az akusztika, amilyenben egy hangrendszer meg tudná mutatni képességeinek maximumát. Ennek érdekében a Dynavoice számos hangsugárzóját variálható karakterisztikával látták el, hogy a felhasználók környezetéhez és saját ízléséhez jobban passzoljanak - emellett termékeik árfekvése is kedvezőnek mondható.
Ez a kocka formájú doboz egy kész energiabomba, bár ezt messziről talán nem mindenki látja rajta. Ugyanis megpróbálták olyan megjelenésűvé varázsolni, amely a legtöbb nappaliban jól mutat, beilleszkedik a környezetébe. Méreteit tekintve egyáltalán nem hivalkodó, 40 x 40 x 40 centiméteres termetével nem uralja a szobát az elhelyezése pedig egyszerű, könnyű számára helyet találni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy be szabadna suvasztani egy sarokba, vagy két szekrény közé. Külsejét igényesség jellemzi, fényesre polírozott, zongoralakk-fekete és hasonlóan csillogó, divatos fehér színben is gyártják. Hátlapja ugyanolyan kellemes látványt nyújt, mint a többi négy. Azért csak négy és nem öt, mert az aljával nem vagyunk teljesen elégedettek, de erről majd pár sorral lejjebb ejtünk néhány szót.
Nincsenek rajta hangszórókábelt fogadó aljzatok, amik a legtöbb esetben amúgy is csak felesleges porfogó és árnövelő kacatok. Mélynyomót csak (egészen ritka kivételektől eltekintve) házimozi erősítőkhöz szokás csatlakoztatni, azok pedig rendelkeznek "subwoofer" vonalkimenettel. Az erősítő panel csaknem teljes hosszában, függőlegesen végigfutó, íves hűtőborda egység kivételesen jól mutat. Mellette szépen sorban helyezkednek el a működést szabályzó tekerőgombok és az RCA bemenetek.
A konstrukció csillapítását és stabilitását illetően nem kötöttek kompromisszumot: az MDF dobozfalak vastagsága a hangszórót tartó oldalán 45 milliméteres, a többin 30 mm, belülre ugyancsak került néhány vaskos, 25 mm-es merevítő elem. A 28 kilogrammos önsúlyú erőgép lelke egy alumínium kosaras hangszóró, Fatboy felfüggesztéssel és dupla pillével. A hosszúlöketű, sárgarézhez hasonlatosra eloxált alumínium membránt egy 650 W teljesítményű D osztályú végfok mozgatja, az adatlapon megadott frekvenciatartomány 35 Hz-től 150 Hz-ig terjed. Azt hosszasan nyomoztuk, mit jelent a "Fatboy suspension", pedig - ahogy mondani szokták - a megoldás ott hevert az orrunk előtt. A kövér fiúk (fatboy-ok) derekán, hastájékán összegyűlt zsírréteget úszóguminak is szokták nevezni. Innen már csak egy kis gondolatbeli ugrás a gumitömlő, a vastag slag, amihez a hosszúlöketű mélysugárzók butilgumi pereme hasonlatos. Ilyen egyszerű. A Dynavoice honlapjáról azt is megtudtuk - szerencsére a svéd szöveget eléggé érthetően fordítja angolra a Google - hogy a lengőtekercs anyaga szintén alumínium. Netán bauxitbánya található a gyár szomszédságában?
Mint mindegyik hangdoboz, a szubládák is igénylik, sőt, megkövetelik a stabil alátámasztást, amit különféle módszerekkel biztosítanak a gyártók. A Thunder T-12 tervezői a hangdobozhoz adott talpak tekintetében egy becsavarozható "mécses" formájú lábat mellékeltek, melyben egy beragasztható szivacs korong hivatott elnyelni a padló irányába induló rezgéseket. Ez a megoldás számunkra kevésbé volt szimpatikus, talán a hagyományos kemény gumiláb/tüske verzió jobb választás lett volna. Emiatt nem adtunk a kivitelére 5 pontot a végső értékeléskor. Öröm az ürömben, hogy a gyártó kínálatában találunk remekmívű acél tüskéket, melyek magassága állítható és alátét is tartozik hozzájuk. Ezek a "mécsesek" helyére csavarozhatók és az áruk sem vészes.
Másik esetleges kellemetlen apróság a hangszóró védelmét ellátni szándékozó kerek burkolat, ami mágnesekkel rögzül a kosár tartócsavarjaihoz. Amikor szép az idő és nem dörög az ég, pihen a Thunder T-12, olyankor ez a hangszóró takaró keret becsülettel ellátja feladatát. Azonban vihar közeledtekor ajánlatos késedelem nélkül, egy határozott mozdulattal eltávolítani, mert amint a membrán mozgásba lendül, a mágneses erőtér gyengének bizonyul és némi zizegéssel tudatja ezt a mozizni kívánó nézőközönséggel.
A 30-45 milliméteres falvastagság és a dupla mágnes igencsak érezhető, amikor az ember kicsomagolja, és ide-oda helyezgeti a "Mennydörgést". Nem kényelmes egy 28 kilós kockát emelgetni. Ugyanakkor ez a súly kimondottan bizalomgerjesztő, még akkor is, ha jóval könnyebb szubládák is képesek elképesztő hangzásra. Ezt azért említettük meg újra, mert a tesztelés előtt a szoba több pontján "ráfüleltünk", megállapítandó, hol érzi magát legjobban a Thunder. Az talán mondanunk sem kellene, de a biztonság kedvéért megtesszük, hogy mint az összes hangszórónak, a mélysugárzóknak is szüksége van bejáródásra, ami legalább 100 órai intenzív mozgást jelent. Nyersen a hangjuk közelében sincs annak, amire valójában képesek. 20 hertzes mérőjelet ráküldve az összes mozgó alkotóelem kellő terhelést kap, ugyanakkor ebből szinte semmit nem hall a szomszédság és családtagjaink. A Dynavoice mélyládát NAD T757 házimozi erősítőhöz csatlakoztattuk, a hangdobozokat váltogattuk, Aurelia Saphira, Boston M340 és Quadral Aurum párosok voltak a partnerei. Az erősítő frekvenciaváltóját a THX ajánlásának megfelelően 80 Hz-re állítottuk.
Szubládák teszteléséhez elő szoktuk kotorni gyűjteményünkből azokat a CD-ket, amiket kifejezetten erre a célra készítettek, és amik mérőjelekkel, torzítást kiváltani képes felvételekkel és szubbasszusban gazdag zeneszámokkal, valamint membránt próbára tévő effektekkel vannak tele. A T-12 minden versenyszámban remekelt, nem tudtunk belekötni, semmilyen negatív kritikát nem jegyeztünk fel.
Jól ismert koncertfilmjeink (Adele, Celine Dion) pontosan annyi mélyhangot kaptak, amennyi számunkra a lehető legkellemesebb élményt nyújtotta. Válogatás nélkül, az összes hangszert élethűnek, elevennek, lendületesnek mutatta. Precíz, gyors és részletező, mint általában a zárt mélyládák, ugyanakkor nem keveselltük az erejét, az általa létrehozott hangnyomást és mélységet sem. Ez utóbbit volt alkalma bizonyítani a The Last Stand és az Oblivion című filmek több jelenetében. Az űrjárművek lélegzetelállító dübörgéssel, robajjal száguldoztak, a Schwarzenegger által megformált sheriff géppuskájának hangja a mellkasunkat püfölte.
Csak azt sajnáltunk, hogy a hosszú bejáratás után kevés időnk, alig egy hetünk maradt a Thunder T-12 hangjának élvezetére, mert a forgalmazó visszakérte. Szívesen marasztaltuk volna még pár hónapra! Vagy akár évekre! Ennyi pénzért erősen ajánlott vétel!
