FiiO EH13 Bluetooth fejhallgató teszt

2026. augusztus 2., vasárnap, 17:35

FiiO audio hifi fejhallgató Bluetooth fejhallgató FiiO fejhallgató FiiO teszt fejhallgató teszt FiiO fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt FiiO Bluetooth fejhallgató

A hordozható hifi eszközök világában régóta közismert FiiO eddig főleg hagyományos, kábeles fül és fejhallgatókra fókuszált, de ez nem jelenti azt, hogy leálltak volna a vezeték nélküli eszközök fejlesztésével. Sőt, a FiiO EH13 Bluetooth fejhallgatóval nem kevesebb vállalást tettek, min alternatívát teremteni a fül köré fekvő (over-ear), belépőszintű kihívók zsúfolt táborában. Vajon 22 000 forintért egyáltalán mit várhatunk el egy ilyen terméktől? Beáll a sorba, vagy reformálni is akar? Alapos tesztelés tapasztalatai következnek.

Küllem

Kézbe véve a FiiO EH13-mat (melynek egyik különlegessége, hogy zafír dómos hangszóróval működik) kétségtelen, hogy a FiiO mindent kicsikart a dizájnból, ami ebbe az összegbe belefért. Bár csomagolásának nem része tok (a füles, az USB-C kábel, a 3,5 mm-es Jack kábelt és az útmutató található dobozában), magát a terméket kifejezetten kellemes megjelenésűnek éreztük. A tiszta formát króm díszek teszik kicsit előkelőbbé. A fekete és bézs változatban kapható fejhallgató masszív, matt műanyagházzal rendelkezik. Zsanérjai behajthatók, vagyis amikor nem használjuk, össze lehet csukni. Megkapjuk a szokványos fizikai nyomógombokat is: jobb oldalán a bekapcsoló, ANC módválasztó és két hangerőszabályzó helyezkedik el, közöttük töltésre szolgáló USB-C és analóg forrásokat fogadó 3,5 mm-es Jack aljzattal.

Használat közben

Tesztalanyunk egyik legkellemesebb meglepetése, amivel meghazudtolja árát, a kifejezetten pihentető komfort. Vastagon párnázott részeivel és alig 280 grammos tömegével nem érződött nehéznek és túl feszes illeszkedésűnek sem. Átlagos fülméretnek simán megfelelő párnái viszonylag határozottan illeszkedtek, aminek köszönhetően még jógázás közben sem csúszott le a fejről. Mint bármely más zárt fejhallgató, ez is hajlamos volt megizzasztani a fejbőrt nyári napokon, de normál szobahőmérséklet esetén órákon át viseltük gondtalanul.

A vezeték nélküli kapcsolat hatóköre családi házban nagyjából 10, nyitott kültéren akár 20 méterig is elért, ami szintén becsületes egy belépő kategóriás Bluetooth fejhallgatótól. Az akkumulátor üzemidő (használattól függően kb. 45 óra ANC-vel, 75 óra anélkül) kiemelkedőnek számított. Azt érdemes tudomásul venni, hogy a 3,5 mm-es Jack bemenet nem használható passzív módban (kikapcsolt elektronikával). Tehát ekkor is merül az akkumulátor, viszont jó hír, hogy cserébe a beállított PEQ profil is aktív marad. A telefonálásra szolgáló mikrofon minősége nem alázza a kategóriát, de várakozáson felüli. Autópályán, viszonylag erős háttérzaj mellett kifogástalanul tudtunk telefonálni. Az élesebb háttérzajok többé-kevésbé beszűrődtek, de a monoton búgásokat remekül kezelte tesztalanyunk.

Az ANC, vagyis aktív zajkioltás végül is működött, hiszen tényleg egy jelentős hányadot levágott a környezeti zajokból tömegközlekedés, vagy akár otthoni fűnyírás közben is. Viszont az így elért mesterséges csendhez egy furcsa, nyomó érzet társult, hasonló ahhoz, amit repülőgépen, felszállás közben érez az ember füle. Változó, hogy kit mennyire zavar ez, de egy jó kompromisszum lehet, ha a telefonos alkalmazásban lejjebb szabályozzuk az erősségét (3 szintben állítható). Egyébként a passzív (ANC nélküli) zajszűrés is elég jól bevált ahhoz, hogy a körülöttünk lévő halkabb zörejeket, emberi hangokat kizárjuk zenehallgatás közben.

A FiiO Control telefonos alkalmazás rendkívül aprólékos hangszín módosítást tesz lehetővé a PEQ profilokkal. Három saját beállítást is létre tudunk hozni, de érdemes a gyári hangszíneket szintén kipróbálni. Nekünk a "Jazz" tetszett legjobban, a gyárihoz képest artikuláltabb magas hangokat eredményezett. Ugyanitt van lehetőség az ANC erősségének állítására és alkalmi FW frissítések telepítésére is.

Hangminőség

Ha egy szóval kéne leírni a FiiO EH13 karakterét, akkor az a kellemes. A belépő ár és a zárt kialakítás érdekében egyértelműen előjöttek korlátjai, de nem azok domináltak. Egy lágy és barátságos hangzással kezelt mindent, amit lejátszottunk. Nem a Bluetooth miatti tömörített jellegen volt hangsúly, hanem a zenék hangulatán, főbb elemein. A halk, elásott részletekkel többnyire inkább nem foglalkozott, egy sejtelmes ködben hagyta azokat. Viszont a basszusa meglepően ügyesen beosztott volt és a színpadképet is egész fejletten tagolta ahhoz képest, hogy milyen nevetségesen kedvező árcédulájú termékről diskurálunk. Nem az volt a koncepciója, hogy mindent ránk sózzon, hanem hogy egy mosolyogtató, erőszaktól mentes élményben részesítsen minket.

Hiromi - Alive c. komplex, zongora köré épülő jazz műve nagy dinamikát és színes dobjátékot tartalmaz, ezért alapos próbatétel bármilyen hifi eszköz tesztjére. A billentyűs hangszert kicsit fakón, de ügyes basszusdinamikával ábrázolta tesztalanyunk. A hangszerek szeparációja nem volt olyan erős, mint kétszer-háromszor drágább fejhallgatók esetében, de a lényeg nem erről szólt. Amiben igazán ügyes volt az EH13, hogy nem pumpálta indokolatlanul nagy mennyiségben a basszust és a részleteket sem tette feleslegesen élessé. De egy kis alkalmazás alapú állítgatás mindenképpen jól jött, hogy bátorítsunk a cintányéron.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótájánál vált leginkább egyértelművé, hogy a FiiO mérnökei egy selymes, meleg alapkarakterre törekedtek. Mintha az egész számot mézbe mártotta volna tesztalanyunk, de az andalító jazznek ez jól is állt. Ha nem a telefon alapjának számító, alap SBC, hanem LDAC kodeket alkalmaztunk (FiiO Air Link használatával), akkor ismét bebizonyosodott a nagyobb bitráta előnye: az énekhang jóval határozottabb módon kijött a hangszerek közül és a lecsengések, a kísérő hangszerek (talán a kevésbé komplex dinamikai ugrások által) sokkal magabiztosabban jelentek meg. A hallgatott tesztzenék közül ez állt legjobban tesztalanyunknak. Lágysága egyfajta jazzkocsma-füstös jelleggel ruházta fel, ami még azt is elfeledtette velünk, hogy a mikro-dinamikus részletek nem igazán kerültek fókuszba.

A Linkin Park - Numb c. zúzós örökzöldjét hallgatva sikerült kicsit teltebb mélyhangokat előcsalogatni. A sztereó színpad szélessége ezúttal sem érte el a prémium kategóriát, de azért nagy vonalakban széttagolta tesztalanyunk a fő részeket: Chester sávját jól középre pozícionálta, a kísérő hangszereknek pedig hagyott egy külön sávot valamivel hátrébb. Az összkép (alapbeállításon) ezúttal is egy picit fedett, ködös jellegű volt, viszont mellőzte a rideg, száraz tónust. Aki sok rock, metal stílusú zenét hallgat, annak jó hír, hogy a FiiO EH13 hosszabb távon sem válik harsánnyá, hacsak utólag nem toljuk szénné a PEQ-t.

Post Malone - Rockstar c. számát is meghallgattuk, melynél kiderült, hogy a FiiO (ha haszálója, illetve a zene igazán megköveteli), a mély, búgó basszusokat is képes magabiztosan kezelni. Fentebb dicséretet kapott a basszusdinamika, amit ismét pozitív elismeréssel vettünk észre. A mélyhangok kaptak egy saját sávot, amiben nagy határok között tombolhattak. A vad pumpálás ellenére megmaradt a FiiO kissé finomkodó alaptermészete, hogy azért ne váljon összefüggéstelen ömlengéssé az összkép. A sztereó tagoltság (különösen az Air Link használatával) tisztességes volt, de az atmoszféra kicsit szűkös és lágy maradt. Nem kaptunk olyan kontrollált lecsengéseket és finom fókuszt, mint az 50-100 ezer forintos kategóriától, de a FiiO EH13 saját árához képest tisztességgel állta a hangpróbát.

Alternatívák

A kipróbált riválisok közül leginkább az Edifier W830NB és TOZO H10 jöhet szóba - bár ezek sem minden tekintetben múlják felül a FiiO-t, ami rámutat, hogy a belépő kategóriánál több kompromisszumot kell vállalni. Az Edifier ANC-je kicsivel jobb, akkumulátor üzemideje még hosszabb, viszont nincs rajta Jack bemenet. A TOZO ANC-je még jobb, de hozzá nem (és az Edifierhez sem) tartozik olyan mély szintű PEQ beállítási lehetőség, mint a FiiO EH13-hoz - és kábellel, passzív módban elég gyengén szól.

Végszó

A FiiO EH13 bizonyította, hogy a belépőkategóriában is érdemes szétnézni, ha egyszerűen csak jó komfortot (ami a legfontosabb) és kellemes, harsányság nélküli hangot keresünk. Bár az ANC teljesítménye elmaradt a prémium szinttől, a kényelem, a hosszú üzemidő, az LDAC lehetősége és a parametrikus EQ hihetetlenül vonzóvá teszik tesztalanyunkat. Elsősorban azoknak ajánljuk, akik kis költségvetésből keresnek kényelmes, mindennapi utazós társat, és szívesen használják az alkalmazást a hangzás egyedi csiszolásához.

1 2

Következő oldal >