DALI IO-12 aktív zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt

Zenét mindenhova

2024. április 8., hétfő, 23:00

DALI audio hifi fejhallgató Bluetooth fejhallgató DALI fejhallgató zajzáras fejhallgató fejhallgató teszt DALI fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt aktív zajzáras fejhallgató zajzáras Bluetooth fejhallgató

A DALI fő profilját hangfalak képezik, de mint más hasonló cégek, ez is kacsingat a fejhallgatós világra. A korábbi DALI IO-6 kellemes meglepetésként hatot. Bebizonyította, hogy a dánok képesek vállalható Bluetooth fülest készíteni. Azóta a prémium vezeték nélküli fülesek univerzuma tovább tágult. Megjelent a high end Bluetooth szint, ha lehet így nevezni. A DALI IO-12 már nem egyszerűen egyszerű utazótárs próbál lenni, hanem egy vájtfülűeknek szánt hibrid, ami gyártója szerint utazás közben és otthoni körülmények között is a legjobbat nyújtja. Nem tűnik ez túlvállalásnak?

Bevezető gondolatok

Fejhallgatóra szívesebben költenek a felhasználók, mint hifi rendszerre, de annak az életét is hasznossá teheti egy füles, aki sztereó/házimozi láncot már birtokol. Így logikus, hogy a legtöbb nagy nevű hangsugárzó specialista évek óta fejhallgatókat is beleszőtt kínálatába. A DALI kihagyta az első hullámot, amikor még csak vezetékes fülesek árasztották el a piacot. Bölcsen kivártak és jól tették, mert több nívós szereplő is hasra esett a kényszeredett erőfitogtatásban. 2019-ben jelentették be a DALI IO-4 és IO-6 Bluetooth fejhallgatókat, melyek eleve telített piacra érkeztek, mégis nemzetközileg pozitív fogadtatásban részesültek. Utóbbiról mi is írtunk, mint vezeték nélküli eszköz, váratlanul jó hangminőséget nyújtott.

Az utóbbi években egy új kategóriát húztak a prémiumnak titulált, kb. 150 000 forintos sáv fölé. Megjelentek a még kifinomultabb hangzást ígérő, Sony/Bose/Beats utazós modellekhez képest exkluzívabb, high end Bluetooth fejhallgatók. Valószínűleg az Apple AirPods Max kellő motivációt nyújtott, hogy olyan nevek, mint a Bowers & Wilkins, Focal és Mark Levinson is bemutassák saját audiofil vezeték nélküli opciójukat. Ezek jellemzően 200-400 ezer forint között kaphatók. A DALI IO-12 is ezt a mezőnyt gazdagítja. De amíg a riválisok főleg vezeték nélkül, bekapcsolt (tehát aktív) módban tudták tudásuk legjavát, addig a dánok azt ígérik, hogy termékük aktív és passzív módban is kiemelkedően szól. Aki akarja, út közben kihasználhatja a Bluetooth 5.2 kapcsolatot, aptX Adaptive támogatást, aktív zajkioltást, beépített mikrofont, otthon pedig rábízhatja magát az 50 mm-es, házon belül kifejlesztett hangszóróra, akár közvetlenül a hifi lánchoz csatlakozva. Jól hangzik, nem?

Főhősünk szépsége, hogy részben a korábbi DALI fejhallgatóktól merít ihletet, de meghatározó alkotórésze az egyedi, csak e cégnél megtalálható SMC mágnes is. Méretes, fül köré fekvő kialakítású, molett megjelenésének köszönhetően az átlagosnál nagyobb, 50 mm-es, papírrost membrános hangszórót tartalmaz. További érdekesség, hogy lengőtekercse tartalmaz merevítő részt, eltérően a legtöbb fejhallgatóétól. Ezáltal a mozgó rész működése nem a fülesek zöménél megszokott öntámasztó kivitel, inkább egy hagyományos hangszóróra hasonlít. A kamrák kialakítását is "hangfalas" gondolkodással közelítették meg. Tudatosan úgy csillapították és merevítették, hogy a hangok ne befelé, hanem a fül irányába vándoroljanak, miközben passzív zajszigetelés is megvalósul. Mélyebb műszaki részletekért érdemes megtekinteni a fejhallgató rendkívül részletes (áramköri ábrával és mérésekkel kiegészített) brosúráját, ami letölthető a DALI honlapjáról.

Küllem

Igényes csomagolás rejti a fejhallgatót, melynek ára e sorok írásakor 400 000 forint. Tartozékai között szerepel egy praktikus, masszív hordtáska, valamint három összekötőkábel (3 és 1,2 méteres Jack-ek és egy USB-A-C), repülős adapterrel kiegészítve.

A DALI IO-12 meglehetősen nagyméretű fejhallgató. Kamrái mélyek, fülpárnái függőleges irányban nyújtottak. Ezért nem éppen diszkrét külsőt kölcsönöz viselőjének. Hozzá kell tenni, hogy a luxusszerű csillogást szinte teljesen mellőzi. Kicsit játszottak a fényvisszaveréssel, házának külső lemeze körcsiszolt mintájú, úgy tükröződik, mint a CD-k és LP-k elülete. Nem tudni, hogy mennyire volt szándékos, de kellemesen feldobja az egyébként kissé egyhangú, sötétbarna összképet. Előny, hogy nem ordítja saját árcéduláját, de még egy-két színopciót szívesen látnánk. A letisztultság nekünk tetszett, bár az IO-4/IO-6 fejhallgatók matt fém külső korongja szerintünk előnyösebb, kevésbé látszott meg rajtuk az ujjlenyomat.

A fejhallgató tömege 370 gramm, de nehezebbnek érződik. Tekintélyparancsolóbb jelenség ahhoz képest, amit a 100-150 ezer forintos, pillekönnyű műanyag alternatívák képviselnek. A műbőr kárpitozású párnák feszesek, elegánsak. A fejpánt koponyához érő része gumis kárpit, ami talán nem is baj, remélhetőleg ritkábban szorul cserére, mint a könnyebben kopó szövetanyagok.

A vezérlő részt tartalmazó jobb oldalin látható egy Bluetooth kapcsolat- és egy akkumulátor töltöttségjelző LED, három fizikai nyomógomb társaságában. Utóbbiak be- és kikapcsolásra, ANC módválasztásra és basszus kiemelésre szolgálnak. A jelszintet (hangerőt) a külső lemez alsó/felső szélének enyhe nyomásával lehet változtatni. A középső kör, melyen embléma látható, zenei navigációra (lejátszás, megállítás, oda-vissza léptetés) és hívásfogadásra szolgál.

Használat közben

A DALI IO-12 használata rendkívül egyszerű volt annak ellenére, hogy eltartott néhány napig megszokni egyedi gombkiosztását. A be/ki kapcsolót eleinte összekevertük az ANC módválasztóval, de néhány kudarc után inkább megjegyeztük az egyforma méretű gombok helyét, rendeltetését. Tetszett, hogy az üzemállapotok változását skandináv akcentusú, kurta férfihang jelezte, ettől még jobban átjött az északi hangulat. Az is tetszett, hogy a fizikai gombok érintése után azonnali reakció jött. Ráadásként számítógéphez csatlakoztatva (Windows 11 és Mac Ventura) automatikusan felismerte az operációs rendszer a fejhallgatót, mint hangeszközt, ha az USB-A-C kábellel csatlakoztattuk. Így az akkumulátor töltésével egyidejűleg továbbra is használható maradt, ráadásul a Bluetooth-hoz képest jobb hangminőséget nyújtott. Ezzel a kellemes meglepetések nem értek véget.

A füles egyidejűleg kommunikált okostelefonnal és számítógéppel. Mindkét forrást eltárolta a memóriájában, így munka, illetve játék közben automatikusan átváltott a telefon kapcsolatára, ha üzenet érkezett Messengeren vagy hívott valaki. Ez a látszólagos apróság gördülékenyebb élményt nyújt mindenkinek, aki számítógéphez és telefonhoz is egyetlen hangeszközt szeretne alkalmazni. A fejhallgató megközelítőleg 20 perc tétlenséget követően, ha egyáltalán nem kap jelet, automatikusankikapcsol. Amennyiben fontos hívás érkezik, elegendő megnyomni a bekapcsoló gombot, onnanszámítva 2-3 másodpercen belül a fejhallgató fogadja nekünk a hívást.

Az IO-12 bizonyos szintű kötöttségeket is vont magával. Telefonos alkalmazást nem fejlesztettek hozzá, így kicsi az esély rá, hogy felhasználója későbbiekben frissíteni tudja szoftverét. Nem nyújtott mélyebb EQ beállítási lehetőséget sem, leszámítva a rajta lévő "basszus mód" gombot, amely enyhén kiemelte a mélyebb frekvenciákat és puhított a magashangokon. Emellett a rajta lévő két LED is szüntelenül világított, ami minket nem zavart, de valahogy feleslegesnek érződött. Továbbá, amit az IO-6 esetében kifogásoltunk, nevezetesen a gyenge szélzaj kiszorítás, mostanra nem sokat fejlődött. Hozzá kell tenni, hogy a telefonos mikrofon felbontása és érzékenysége valamennyit mégis finomodott, legalábbis szubjektív memóriánkra támaszkodva, itt tisztább beszédet kaptunk és a másik fél sem panaszkodott, feltéve, hogy nem szeles dombokon battyogtunk közben.

Hangminőség (Otthoni környezet, Jack kábel, RME ADI-2 DAC FS)

Első körben a Jack kábelt alkalmaztuk, RME ADI-2 DAC FS (fejhallgató erősítővel egybeépített D/A konverter) kimenetére illesztve. Nem kapcsoltuk be a DALI IO-12 elektronikáját, passzív módban kezdtük az ismerkedést. Az így kapott hang analitikus volt és fegyelmezett. A zárt kivitel láttán azt feltételeztük, hogy majd domináns basszust nyújt. Valójában az alsó hangokkal való bánásmód volt a leggyengédebb. A középső frekvenciák áttetszők voltak. Ha a zenét úgy keverték, akkor tényleg a fejben lévő virtuális színpad centrumában rajzolódtak ki. Cassandra Wilson - Red Guitar c. számát hallgatva a magashangok kissé szárazon, fényesebb módon jelentek meg, de ebben az RME katonás karaktere ugyancsak szerepet játszott.

Passzív módban inkább vékonyabb, hűvös irányba hajlott az összkép és a középső-magas frekvenciák közti szakasz pontatlanabb volt. Ezután maradt a Jack kábel, de bekapcsoltuk a fejhallgatót. A mélyhangok teltsége azonnal megnőtt. Az ének intimebbé vált. A magashangok aprólékos textúrája megmaradt, de még mozgalmasabb, mélyebb virtuális tér alakult ki. Egymást követően többször is bekapcsoltuk, majd kikapcsoltuk a fejhallgatót, hogy minden kétséget kizárjunk. A részletek mennyisége passzív állapotban is kimagasló maradt, de hiányoltuk azt a melegebb, lazább és játékosabb érzetet, amit bekapcsolt elektronikával tapasztaltunk. A DALI leírása alapján igyekeztek az akusztikai alapokat passzív módra fektetni. Érzékeltük a törekvésüket eme irányba, de szubjektív megítélésünk alapján aktív mód és kábel együttes használatával kapott igazán szárnyra az IO-12. Akkor váltak felszabadulóvá, életszerűvé a hangszerek testhangjai és lecsengései.

Passzív módban egy hétköznapi, inkább stúdiós, kissé karót nyelt fejhallgató hangzását kaptuk. Aktívra váltva a zenészek felhajtották a kávét (vagy felest, kinek mi tetszik) és minden részlet lelkesebb, izgalmasabb tónust kapott. Tetszett, hogy a különbségekre másodpercek alatt rá tudtunk mutatni és az is, hogy a DALI a felhasználóra bízta annak eldöntését, hogy mennyire engedje közreműködni az elektronikus részt. Számunkra az aktív mód győzedelmeskedett, nem kis előnnyel.

Hangminőség (Otthoni környezet, USB kapcsolat)

Alábecsültük a DALI IO-12-ben lévő USB DAC képességét. Ha a mellékelt USB-A-C kábellel csatlakoztatva hallgattunk zenét a számítógépről, a hangzás érzelmesebb irányba változott és a hangszerek elkülönítése ugyancsak javult. Eddig még nem tapasztaltunk hasonló jelenséget, ezért megdöbbentő volt, hogy a DALI önmagában, mint aktív fejhallgató (mert technikailag az) fogyaszthatóság és színpad rajzolás tekintetében simán felvette a versenyt az ADI-2 DAC analóg kimenetével. Nyitott kérdés marad, hogy a Jack kábel mennyire fogta vissza a hangzást. Amennyiben valaki maximálisan kihozná a fülesben lévő potenciált, mi az USB kábeles kapcsolatot javasoljuk.

Az unalomig ismert Cassandra Wilson - Red Guitar c. hallgatása során szépen elkülönültek a hangszerek. Az atmoszféra levegős volt, meglepően mély egy zárt fejhallgatóhoz képest. A legszélső részletek nem úsztak annyira távolra, mint egy high end nyitott fejhallgató esetében, de a zajszigetelés érdekében ez a kompromisszumot vállalhatónak véltük. A jazzgitár lecsengése hosszú volt, a húrok dinamikusan törték meg a csendet. Az ütős hangszerek nem egysíkú csattogással, hanem árnyalt részletességgel fűszerezték meg az összképet.

A basszus viszont egy kicsit óvatosan mért volt. Tonalitásban gazdag, de intenzitásban szerény. Ilyen szikár, megfontolt mélyhangokat utoljára a Beyerdynamic zászlóshajó Tesla-hangszórós modelljei nyújtottak (ami valahol bók is). Két módot találtunk a kissé sovány mélyhang ellensúlyozására: megnyomtuk a "bass" gombot, vagy pedig szoftveres EQ-t alkalmaztunk. Itt meg kell jegyezni, hogy a mélyhang kiemelő funkció szerintünk felesleges volt, mert saját kezűleg pontosabb mélyhang szabályozás vált lehetségessé. Ha a "bass" üzemmódra került sor, akkor a középső és magashangokból lejjebb faragott a fejhallgató, vagyis lágy irányba terelte az egész zenét. Utóbbi nem feltétlenül baj, különösen régebbi vagy magasba húzó albumok esetében. De azért egy többsávos EQ-val jobban boldogultunk.

Megfigyelhető a törekvés, hogy a HARMAN görbéhez közelítő eredményt kapjunk. Meglehet, 500 Hz fölött lassan indul lefelé a hangnyomásszint, ami a kissé telt, lágy mélyközép frekvenciákban valósul meg. 5 és 6 kHz között látunk egy szakadékot, de a magashangok összességében nincsenek elásva.

Erről esett szó fentebb, amikor a passzív mód szárazabb, hűvösebb érzetét ecseteltük. Megfigyelhető, hogy kikapcsolt elektronikával kevésbé fűtött a mélyhang, ráadásul 3-4 kHz körül is megbotlik a görbe, amitől a középső-magas frekvenciák instabilabb, kevésbé konkrét érzetűvé válnak.

Hangminőség (Bluetooth)

Vezeték nélküli módban is megmaradt a fenti előnyök alapvető magja, de hozzáadódott kismértékű puhaság a magas frekvenciákban. Utóbbival együtt az IO-12 az egyik legkellemesebb hangzást nyújtotta, amellyel eddig Bluetooth viszonylatban találkoztunk. Ha nem kizárólag Spotify vagy YouTube műsor szerepelt az étlapján, akkor dinamikában a Bluetooth is elérte némely középkategóriás hifi fejhallgató szintjét. A vezeték nélküli jelátviteltől nem vált zavaróan kásás, töredezett jellegűvé a felbontása, inkább egy sima fátyolba burkolta a halkabb részleteket.

Alternatívák

Aki olcsóbban keres fül köré fekvő, prémium Bluetooth fülest hasonló felhasználásra, annak a Focal Bathys cikk elolvasása ajánlott. A francia résztvevő komfortja még jobb is, mint a DALI-é, bár vezeték nélküli hangzásban az IO-12 hajszálnyit megelőzi. Izgalmas kihívó még a Mark Levinson No. 5909, ráadásul alkalmazása is van. Viszont nagy mérete miatt érdemes személyesen kipróbálni, mert egyesek kissé nehéznek találhatják.

Végszó

Tesztalanyunk az eddig kipróbált, 500 000 Ft alatti, zárt fejhallgatók táborába különleges színfoltként illeszkedik be. Előnye, hogy nem kell feltétlenül külön-külön ANC-képes, telefonáló kiegészítő és USB DAC beszerzésén sem fáradozni. A DALI IO-12 meglepően kidolgozott hangzású és felhasználási módját tekintve sokoldalú fejhallgató, mely komplex igényeket képes kielégíteni. Megjelenés és komfort tekintetében viszont erősen fejforma függő, hogy kinek mennyire válik be. Ezért ajánlatos személyesen is felpróbálni vásárlás előtt. A fizikai paramétereket (szín, méret, párnázás) illetően nem mindenben értettünk egyet, de a hangminőség és általános felhasználói élmény oldaláról felüdülés volt az IO-12 használata.

1 2

Következő oldal >