Bowers & Wilkins Px8 S2 aktív zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt

Finomabb árnyalat

2025. október 3., péntek, 12:40

Bowers Wilkins BW audio hifi fejhallgató Bowers fejhallgató BW fejhallgató Bluetooth fejhallgató zajzáras fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt mobil fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt aktív zajzáras fejhallgató

A Bowers & Wilkins néhány napja jelentette be legújabb vezeték nélküli fejhallgatóját, mely a Px8 modell második generációs kiadása. Kívül és belül egyaránt történtek apró, de meghatározó változások az elődhöz képest. Mindez várható volt, hiszen a gyártó füles kínálatának korábbi tagjai is megújultak 2025-ben. Kérdés csak az, hogy kinek éri meg az a fajta luxus, amit e termék képvisel. Kipróbáltuk, jöjjön a teszt!

Felzárkózni a többiekhez

Mielőtt elmélyednénk a Bowers & Wilkins Px8 S2 részleteiben, visszatekintünk a gyártó közelmúltban bejelentett termékeire, hogy az aktuális kínálaton belül is pozícionálni tudjuk a szóban forgó terméket. Bemutatták a Pi6 és Pi8 hallójáratba illeszkedő TWS (teljesen vezeték nélküli) fülhallgatókat, melyek mindketten megfordultak a szerkesztőségben és összességében pozitív eredményekkel távoztak. Ám hozzájuk képest szerintünk jobban fogást találtak a Px7 S3 fejhallgatón, melyet a Px8 kisebb és olcsóbb változatának lehet tekinteni. A Px7 S3 e sorok írásakor 160 000 forint körül kapható, azt a kategóriát testesíti meg, amely a legtöbb embernek prémiumot jelent. Hozzá képest a jelentősen drágább Px8 S2 egy még felsőbb luxusszintet képvisel, melyben már jelentősen kevesebb kihívót találunk, de látszódik egy tendencia, miszerint az utóbbi években egyre több gyártó kínál 300 000 Ft körüli (sőt, ettől még drágább) Bluetooth fejhallgatókat. Ha már a DALI, Mark Levinson és Focal kínál valamit ebben a kategóriában, miért pont a birt gyökerű B&W maradna ki? Korábban sem okozott nehézséget a cégnek, hogy alapos kutatás-fejlesztést végezzen, megvoltak ehhez a forrásai, hát még most, hogy a korábbitól is nagyobb, HARMAN International anyavállalat lett a név birtokosa. A sima Px8 óta eltelt, nagyjából 2 év elég volt ahhoz, hogy tovább tudjon fejlődni a technológia és elegendő visszajelzés jöjjön a vásárlóktól. Kérdés, hogy miben lett jobb az S2 kiadás?

Fő változások

Saját honlapján a B&W úgy teszi kívánatosabbá friss termékét, hogy a Px7 és korábbi Px8 modellekhez képest nem High Performance, hanem Reference jelzővel látja el a Px8 S2-t, jelezve, hogy ez bizony egy új szint, ami a többi modelltől teljesen különböző. A felszínen nem látjuk ennek okát, ugyanis a szén alapú membránt tartalmazó hangszóró és annak mérete papírforma szerint nem változott. Azonban a termékbejelentés sajtótájékoztatóján kiderült, hogy alaposan áttervezték a belső elektronikát, amibe a fejhallgató erősítő és D/A konverter is beletartozik. Az új füles fejlettebb belső jelfeldolgozást végez, amit részben sugall az aptX LossLess kodek támogatása is - az előd "csak" legfeljebb aptX Adaptive jelfolyammal tudott dolgozni.

A Px8 S2 is átesett egy karcsúsításon. Hasonlóan a Px7 S2-S3 modellváltásnál, ezúttal is vékonyabbá tették a hangszórókamrát, nagyjából 0,4 centivel lett keskenyebb, így vizuálisan jobban fejhez simul az eszköz. 10 grammot lefaragtak a tömegből, továbbá a párnázáson, oldalirányú nyomóerőn is finomítottak. Az aktív zajkioltás (ANC) házon belüli fejlesztés, állítólag arra fókuszáltak, hogy a külső hangok csillapításával egyidőben a zenei részleteket és azok energiáját is megőrizzék. A mikrofonkészlet is jelentősen más: összesen nyolc mikrofon található a fejhallgatóban, melyek az ANC funkciót és a hívások tisztaságát segítik. Amikor beszélünk, egy ADI Pure Voice technológia algoritmusa tovább elemzi a hangunkat, hogy jobban kiszűrje a háttérben lévő zajokat. Apró érdekesség, hogy egy jövőbeni FW frissítést követően Auracast képessé válik majd a fejhallgató. Mire jó ez? Főleg arra, hogy egyetlen forrást több fejhallgatóval osszunk meg vezeték nélkül.

Küllem

A cikkhez mellékelt fotók szavak nélkül is átadják a B&W Px8 S2 elegáns jellegét. A korábbi cserbarna helyett egy világosabb (Warm Stone) színopcióra váltottak, amellett maradt a fekete (Onyx Black) kiadás, melynek külső fémlemeze nem sima egyhangú fekete, hanem egy kis sötétbarna, hajszálcsíkos minta is elvegyül benne. A Px7-től eltérően ez a füles műanyag helyett alumínium tartóelemeket tartalmaz, a párnázása pedig valódi Nappa bőr kárpittal borított. Így tapintásra és illatra is több luxust kap a felhasználó. Összességében szép a termék, nemcsak funkcionális, hanem egy státuszt ad a tulajdonosának, aki kvázi fejdíszként tudja magán viselni. Állítólag arra is alkalmas lehet a technológia, hogy nyilvános terekben alkalmazzák (hint repterek, pályaudvarok, edzőtermek, múzeumok stb.), hogy olyan könnyen rákapcsolódjuk a helyi jelforrásra, mintha egy rádiócsatorna lenne.

Használat közben

Apróságok különböztették meg tesztalanyunkat a széles átlagtól. Az olyan részletek, mint a szokásosnál halkabban kattanást hallató fizikai gombok, vagy a durva sípszó helyett dallamos hangjelzés ki illetve bekapcsoláskor, egy igényesebb összképet eredményeztek. A karcsúsítás ellenére remek komfortban volt részünk, ami alátámasztotta a luxusszintű felhasználói élményt. A felső pánt és a fülpárnák nyomóerejét is jól eltalálták. Nem volt az illeszkedés túlságosan feszes, de szükségtelenül laza sem. Cserébe csak azt az enyhe kompromisszumot kellett bevállalni, hogy teljesen vízszintes (fekvő) pozícióban a fejpánt hajlamos volt kissé lecsúszni, hacsak nem állítottuk szándékosan feszesebbre. Az aktív zajkioltás egy szűk sávot, de határozottan kivágott a monoton zajokból, ami tisztább zenehallgatási élményt eredményezett. Nem volt olyan váratlan, dermedt csendje, mint például egy prémium Bose esetében. Másképp fogalmazva a Px8 S2, bár nem az iparág leghatékonyabb zajkioltását hajtotta végre, a zavaró hangokból valóban kiszorított egy jelentős hányadot. Az online tájékoztató során rávilágítottak, hogy mindezt tudatosan alakították ki annak érdekében, hogy az ANC ne váljon túl dominánssá, ami a zenei részletek dinamikájának, tisztaságának rovására menne.

A Bowers & Wilkins Music alkalmazást nincs túlbonyolítva, könnyű megtalálni benne az ANC módkapcsolót (ugyanez elérhető a bal oldali fizikai gombbal), a párosított eszközök listáját és a hangszínszabályzót (EQ), mely a korábbi kiadástól eltérően már nem kettő, hanem ötsávos volt. Azt érdemes tudomásul venni, hogy az egyedi EQ profillal nem fog változni a fejhallgató hangkarakterének központi része, de ha alapbeállításon túl vékonynak vagy erősnek véljük a mély/közép/magas hangokat, akkor kismértékben tudunk azokon finomítani e funkcióval.

A felhasználói élmény határozottan kellemes volt, különösen komfortot és illeszkedést illetően. Ajakszinkron késést szinte alig láttunk, ami hasznos információ lehet rendszeres videónézők, videójáték kedvelők számára. A gyártónak sikerült egy emelkedettebbé tenni a termékhasználat érzetét ahhoz képest, amit korábban a kisebb B&W modellektől kaptunk. Ha feltétlenül kifogásolni kellene valamit, akkor legfeljebb egy részlet van, amin lehetne javítani. Az automatikus viselés-szenzor lényege, hogy levétel esetén a fejhallgató automatikusan megállítsa az éppen hallgatott műsort és amikor ismét fejre helyezik, folytassa a lejátszást anélkül, hogy nekünk nyomkodni kellene a fizikai gombokat vagy a forráseszközt. A gyakorlatban ez bizonytalanul működött, ha vastagabb szárú szemüveggel együtt alkalmaztuk a fejhallgatót. Autóvezetés közben (ami megindokolja napszemüveg felvételét) a legkisebb fejmozdulatok, oldalra tekintések következtében is megállította a fejhallgató a zenét. Ennek kiküszöbölésére egyszerűen letiltottuk a viselés-szenzort a telefonos alkalmazáson keresztül. Korábban, más termékeknél is volt példa ilyesmire - a Px8 S2 meglehetősen frissen került hozzánk, ezért valószínű, hogy ezt a túlérzékenységet szoftveresen orvosolni fogják.

Hangminőség

A Bowers & Wilkins Px8 S2 alapjaiban nem egy Bluetooth fejhallgató benyomását keltette, hanem egy profi hangolású, zárt, audiofileknek tervezett fülesét, mely "véletlenül" vezeték nélküli kapcsolattal is rendelkezett. Teljesen más prioritásokra alapozta a hangok megjelenítését, mint a lágyságra és melegségre építő konkurensek. Egy megfontoltabb és nyersebb irányt képviselt, annak minden járulékos részével karöltve.

Trentemoller - Snowflake c. művét hallgatva egy gazdag virtuális tér épült fel a fejünkben, melyben a zenére nézve létfontosságú basszusok óriási teret és sebességet kaptak. Az ütemek árnyaltan lüktettek, sokkal részletesebb textúrával ahhoz képest, amit egy hétköznapi Bluetooth fejhallgató képes nyújtani. Az elektronikus effektek könnyedséggel rajzolódtak ki, a magas hangok pontosan jelentek meg és mellőzték azt a fényességet, mely a B&W némely hagyományos hifi hangsugárzóit jellemzi. Hozzá kell tenni, hogy a teszthez használt zeneszámokat nem internetes streaming szolgáltatókon keresztül, hanem helyileg, a telefonba helyezett memóriakártyáról játszottuk le.

Pink Floyd - Time c. számát hallgatva elképesztő felbontással jelentek meg a bevezetőben ketyegő órák, mintha egyenesen a fogaskerekek közé dugtuk volna fejünket. A szintetizátor búgások, visszhangzó ütős hangszerek dermedt némaságból bontakoztak ki, tehát az alapcsend és az abból kijövő zenei részletek kitűnő dinamikai kontraszttal különültek el. Kevésbé keltette a termék "fejhallgató" érzését. Bár a verszakok alatt kissé szűkös színpadon jelentek meg a hangszerek, mégsem mosódtak össze egymással. Az éneket, kórust, dobot, elektromos gitárt és szintetizátort tökéletesen különállónak érzékeltük, az ikonikus gitárszóló pedig minden apró zörgésével, vonyításával átjött. Különösen a cintányérok finom kifejezése volt meglepő, az olcsóbb Bluetooth fejhallgatók általában csak monoton sziszegésként jelenítették meg e hangszereket.

Számunkra úgy tűnt, hogy a Px8 S2 inkább egy precíz, analitikus irányt tűzött ki célul. Ennek előnye volt, hogy rendkívül lecsontozva, kristálytisztán jelenített meg olyan műveket is, mint a HEDEGAARD - Ratchets. A kemény, hullámzó basszusokat erőteljes kontroll mellett kezelte, nem hagyva, hogy azok szétfolyós jellegűvé váljanak, vagy elnyomják a magasabb frekvenciákat. Ez az általános fegyelem viszont kevésbé hagyott teret az általános melegségnek, ettől technikai, mesterkélt jelleget kapott a legtöbb elektronikus vagy éppen metal zsánerbe sorolható zene. A fejhallgató alapbeállításon, EQ piszkálás nélkül inkább olyan zenéknek és műsoroknak kedvezett, melyekben a tiszta emberi hangok és hangszerek kerültek fókuszba, ilyen volt a legtöbb jazz és klasszikus darab.

Ez egy örökké visszatérő kérdést tett fel: hogy a hallgatónak végső soron mi számít? A szépítés, egy utólag kellemessé tett élmény, vagy egy színezetlen csatorna a felhasználó és a műsor közé? Ha a lejátszott muzsika jó hangszerelést és keverést kapott, aligha maradt hiányérzet. Ilyen volt többek között Eliane Elias - I Thought About You c. Chet Baker feldolgozása is. A belépő és középkategóriás fejhallgatók zöme felfújta az ebben játszó nagybőgőt, a Px8 S2 viszont éppen elegendő energiával jelenítette meg és közben a zongora élénk, vidám színeit ugyancsak hagyta érvényesülni.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért lokálisan és nem streaming alapokon hallgattuk azokat a zenéket, melyekről a fenti tapasztalatok szólnak. Röviden azért, mert bármely érzékenyebb hifi fejhallgatóhoz hasonlóan a Px8 S2 is megjelenített bizonyos tömörítéseket, melyek egy YouTube Music vagy Spotify jelfolyam hibáira könnyen ráterelték a hallgató figyelmét. Másképp fogalmazva ennek a fejhallgatónak akkor főleg lesz kihasználva a tudása, és akkor lesz zavartalan a hangélménye, ha minőségi forrást kap.

1. megjegyzés: a fejhallgató erősebb basszusokat nyújtott, ha bekapcsoltuk az ANC funkciót. Ez akkor is bevált, ha egyébként csendes szobában aktiváltuk a zajkioltást.

2. megjegyzés: lehetőségünk volt összehasonlítani az első és második generációs Px8-at, utóbbi kétségtelenül több mikrodinamikát, szélesebb sztereó színpadot és egy pontosabb, fejlettebb hangfelbontást eredményezett. Mindez valahol megmagyarázza a két generáció közti, jelentős árkülönbséget.

3. megjegyzés: ha a fejhallgatót Bluetooth helyett közvetlen USB-C kapcsolattal csatlakoztatjuk számítógépre, okostelefonra vagy tabletre, enyhén simább magas frekvenciákat és egy árnyalattal tagoltabb sztereó színpadképet kapunk.

Mérés alapján, a mély-közép frekvenciákat leszámítva jelentős eltérés látszik az előző Px8 fejhallgatóhoz képest. Itt teltebb, erősebb basszusokat kapunk, melyek linearitása enyhén jobb. Míg a korábbi modell nagyon túlzott 3-4 kHz között, addig ez a kiadás épphogy ebben a sávban esik be nagyjából 15 dB mértékben. A legfelső középtartomány gyengülése szerepet játszhat abban, hogy az alatta és fölötte lévő "ugrások" erősebb kontrasztot adnak az énekhangnak, illetve a magas hangokat egy konkrét, határozott kezdéssel ábrázolják. Aki érez magában kísérletező kedvet, utólagos EQ-val még csiszolhat a durvább beeséseken.

Végszó

A Bowers & Wilkins Px8 S2 feszegeti a Bluetooth kategória határait. Ez a határtologatás nem izzadtságszagú, így az összkép számos tekintetben elegáns és üdítő. A hangzás szofisztikált, főleg minőségi zenével mutatkozik meg a benne lévő tudás. Aki mindenekelőtt tiszta hangzást, igényes anyagokat és remek telefonálási funkciót vár el egy Bluetooth fejhallgatótól, az egy Bentley-kategóriának lehet fültanúja a Px8 S2 képében. Hátrányként csak annyit lehet említeni, hogy az ANC nem olyan magas hatásfokú, mint némely (akár jelentősen olcsóbb) riválisok esetében, továbbá a viselés-szenzor néha pontatlan, de cserébe a hangrészletesség egészen más szintet testesít meg.

1 2

Következő oldal >