Cocktail Audio X50D digitális futómű teszt

2022. március 25., péntek, 09:50

Cocktail Audio CocktailAudio audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó audio lejátszó digitális futómű lejátszó teszt zenelejátszó teszt hálózati zenelejátszó digitális futómű teszt hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt

A Cocktail Audio X50D a nevéhez méltóan egy valódi öszvér megoldás, elvileg, mint digitális futómű szerepel a nyilvántartásban, de annál jóval többet tud. Streamer, hálózati lejátszó és CD-játszó is egyben, ráadásul az összes fontosabb streaming szolgáltató kínálatát lefedi, mégpedig natívan, azaz integrálva van a belsejében. A számtalan digitális ki- és bemenet pedig igazi mindenessé teszi, nem nagyon létezik olyan megoldás, amire ne lenne képes az összeköttetések terén. A színes, nagyfelbontású LCD kijelző már csak hab a tortán, egy igazi "polihisztor" az X50D.

Digitális futómű. Ízlelgessük egy kicsit ezt a fogalmat, mi is ez valójában és egyáltalán miért is van erre szükségünk?

A válasz a kérdésre a Cocktail Audio X50D képében jelentkezik, amiben az összes olyan jó tulajdonság benne van, ami meggyőzi az esetleges kételkedőket.

Mi is tehát a digitális futómű? Nagyon röviden egy olyan megoldás, ami kizárólag digitális adatfolyamot kezel, nincs benne D/A átalakító, ergo analóg kimenete sincsen. Digitális be- és kimenet terén viszont bővelkedik egy ilyen készülék, konkrétan az X50D az összes létező otthoni szabványt lefedi a csatlakozók terén.

De mire jó ez, miért kell nekünk?

Ha végig nézzük az otthoni hifi fejlődését, kezdve az analóg korszaktól, akkor egy olyan irányt vehetünk észre, ahol szép sorban válnak szét az adott lejátszó készülékek részegységekké. A lemezjátszó/gramofon a megszületésekor egy komplett hangvisszaadó szerkentyű volt, amibe a hangszóró is be volt építve a futómű mellé, így varázsolta el az embereket a hangjával.

Viszont többen felfedezték, ha kivesszük belőle a hangszórót és a phono elektronikát, a tápegységet (ha a ma ismert vinyl lemezjátszókról beszélünk) akkor jobb hangot kapunk, bónuszként szabadon variálhatjuk, fejleszthetjük a rendszerünket, a megfelelő részegységek cseréjével. Ugyanez a tendencia megfigyelhető a CD-lejátszóknál is, ott is különvált idővel a futómű, a DAC, a tápegységről nem is beszélve.

Idővel megjelentek a különálló DAC-ok is és azoknál is hasonló folyamat játszódott le, a kifinomult táp külön dobozba került, nem zavarva ezzel egymás köreit. Ráadásul ezek általában folyamatosan cserélhetők a gyártó kínálatában, lehetőséget adva a feljebb lépésre, ami jó hatással van a hangminőségre és negatív befolyással a hifista pénztárcájára.

Tehát a digitális futómű egy alap a lánc többi részéhez, olyan, ami kezeli a különböző digitális formátumokat, vezérli a ki- és bemeneteket, létrehoz egy precíz órajelet ezzel is támogatva az utána következő eszközöket.

Ez a legegyszerűbb felállás, ezt még természetesen lehet ragozni (ahogy az X50D esetében is látjuk) különböző hálózati szolgáltatásokkal, streaming lehetőséggel és akár CD lejátszással egybekötve, van saját fizikai háttértára, CD-játszó sőt még FM és DAB rádió is a kínálatában.

Kinézet, csatlakozók

Két jókora forgatható gomb és a színes LCD kijelző uralja a Cocktail Audio X50D elejét, egy USB aljzattal, a bekapcsoló gombbal, mellette egy visszajelző LED és a távirányító érzékelője. A jobb oldali gomb vezérlésre és a menüben való kutakodásra szolgál, a bal oldalival tudjuk szabályozni a hangerőt és a némítást. DAB+, Return, Stop, Menü kis, kerek kapcsolók sorakoznak még az X50D jobb oldalán. Alig vehető észre az úgynevezett slot in CD nyílás az előlap felső közepe táján.

Az igazi érdekesség hátul található, ipari mennyiségű aljzatokkal a csatlakozásokhoz.

IEC táp aljzat, koaxiális és optikai bemenet, World Clock órajel kimenet, kétfajta IIS LVDS kimenet HDMI és RJ45 formátumban, két darab koaxiális, egy optikai és egy AES/EBU kimenet. DAB és FM rádió antenna csatlakozó, trigger ki- és bemenet, Ethernet és HDMI (a menü külső képernyőre való kivetítés lehetősége). USB Audio Out (ide köthetjük a külső DAC-ot) és két USB host zárja a sort.

Ugyanitt találjuk a két darab, SSD-t és HDD-t fogadó nyílást is, amit igen egyszerűen, két recés fejű csavar segítségével nyithatunk és zárhatunk, miután beletettük a nekünk tetsző háttértárolót.

A Cocktail Audio X50D háza alumíniumból készült CNC forgácsolással, az előlapja 13 mm vastag. A ház öntött alumínium lábakon áll. Mind a készülékház, mind a csatlakozók példaértékűen pontos, minőségi kialakítással készültek és kerültek be a házba.

Belül

Kétmagos ARM Cortex A9 processzor, 1 GHz-en, XMOS 32 bit/500 MIPS 8 magos, nagy teljesítményű mikrokontroller, DDR-1066 1 GB főmemória és 8 GB nand flash memória került az X50D belsejébe.

Használat közben

Többféle módon kezelhetjük a Cocktail X50D-t, a saját kezelőszerveivel, a távirányítójával és az okostelefonokra letölthető MusicX NEO alkalmazással. A legjobb megoldás a távirányító és az első beállításnál, főleg a jelszavak bepötyögésekor az app használata. Utána, ha lehet, hanyagoljuk ezt a megoldást, egyszerűen nem méltó az X50D minőségéhez ez a telefonos applikáció.

Szerencsére - mivel az X50D teljes mértékben Roon Ready - így azzal érdemes kezelni zenehallgatásra, de PC nélkül is teljeskörűen használható (X50D--> DAC--> erősítő) a saját megoldásával és a saját nyomó és tekerő gombjaival.

TIDAL, Deezer, Qobuz, Spotify Connect, Amazon HD, Tuneln, Napster, HighRes Audio ezek mindegyike a rendelkezésünkre áll alapból csak kiválasztjuk a megfelelő szolgáltatót és máris szól a zene (már persze, ha előfizettünk rá).

Feltétlenül érdemes megemlíteni a hátsó fertályon elhelyezkedő merevlemez tárolót, aminek a mechanikai kialakítása és így a beüzemelése, végtelenül egyszerű. Simán kitekerjük a két csavart a hátuljából, betesszük (mondjuk) az SSD-t a kivett tartórekeszbe, rögzítjük a mellékelt csavarokkal utána finoman visszacsúsztatjuk a helyére, visszatekerjük a két csavart és kész is vagyunk.

A bekapcsolás utáni elindulás jó Cocktail Audio szokás szerint, meglehetősen komótosra sikeredett, jó fél percig is elmolyol míg feláll a rendszer és hangot lehet belőle kicsikarni. Igaz utána nincs vele nagyobb gond, ha nem is lesz belőle sebességbajnok, azért bőven kezelhető mértékű a reagálás a különböző üzemmódok között. Mindenesetre firmware frissítés után (amit a kézikönyv is ajánl) mindenképpen ajánlott egy factory reset a meglepetéseket elkerülendő. Az összes kimenet a megfelelő módon működött és még finomhangolni is lehet azokat, beállítható például fixre a felbontás és a mintavételi frekvencia, de választhatjuk akár a nincs korlát lehetőséget is.

Az üzemmódok és a számok váltása során egyáltalán semmiféle zaj/pattogás sem bántotta a füleinket, egyedüli kifogásunk a kezelő applikációval volt, kényelmetlen és logikátlan a használata. Kezelni ugyan így is lehet vele az X50D-t, de a Cocktail igazán leválthatná valami emberibb kinézetű felülettel rendelkező verzióra.

A mappákat és azok kinézetét, megjelenését szintén személyre szabhatjuk ezerféle módon, a Music DB a Cocktail saját fájlkezelő megoldása pedig automatikusan rendszerezi a háttértárolón lévő zenéket előadó, műfaj, stílus etc. szerint.

A 7 colos TFT LCD (1024x600 pixel) remekül olvasható napfényben is, bár a színek pontossága csorbul, ha kisebb szögből nézzük (oldalról-felülről-alulról).

A hátlapi csatlakozók strapabírónak tűnnek és a hosszú használati idő igazolta is ezt a feltevést, számtalan ki-be dugdosás után sem találtunk rosszul illeszkedő aljzatokat. A minden igényt kielégítő választék pedig kifejezetten áldás volt a tesztelőnek, kényelmesen hozzáfértünk, lett légyen az bármelyik típus, a variációs lehetőségek száma - kis túlzással - közelített a végtelenhez.

Maga az X50D egészen minimálisan melegszik, mondhatni semennyire, ezért akár zárt helyre is be lehet pakolni.

Tesztkörnyezet

Itt most bajban vagyunk, ugyanis a megszokott felálláson kívül még százféle DAC és erősítő fordult meg nálunk a tesztidőszak alatt és szinte mindegyik alapja a Cocktail Audio X50D volt, ennyit meg lehetetlen felsorolni.

Csak nagyvonalakban: Cambridge Audio 851A, Roksan Attessa Streaming Amplifier, Trigon EXXCEED, Audia Flight Three S, Rotel RA-1592MKII, Gold Note IS-1000, számtalan Topping és S.M.S.L, Musician Draco/Pegasus és még egy rakat sztereó erősítő és DAC. Mindenesetre a biztos pontok maradtak, S.M.S.L M400 DAC, SVS SB-3000 szubláda, Topping A90 elő- és fejhallgató erősítő, Singxer SU2 Audio Bridge, Core Audio USB kártya és az alap VIABLUE kábelezés mellett még egy csomó más is (Cardas, IsoTek, QED, KáCsa, AudioQuest).

Hangminőség

Perpillanat erősen vakarjuk a fejünket, ugyanis mit lehet mondani egy olyan szerkezetről, aminek alig van saját hangja?

Ami tökéletesen megmutatta a különbségeket az éppen teszten lévő erősítőknél, DAC-oknál, teljes mértékben érvényre juttatta azok "sajáthangját", hagyta érvényesülni az egyéni stílusukat.

Megpróbáltuk azt a megközelítést használni, hogy miben változik a hang, ha nincs a láncban az X50D és mi a különbség, amikor össze van dugva az aktuális pácienssel. Ez talán ad valamennyi információt a hangjáról. Kipróbáltuk az összes létező kimenetet, az IIS LVDS HDMI egyik variációja közvetlenül az S.M.S.L M400-ba volt dugva, a másik verzió a Singxer SU2-be és onnan koaxiális kimeneten az S.M.S.L M400-ba, a legtöbbet használt változat az USB kimenet volt összekötve a Singxer-el és onnan ment IIS LVDS HDM-n az S.M.S.L-be. A legegyszerűbb mód az az USB kimenet volt rádugva az S.M.S.L USB bemenetére. Az S.M.S.L helyére be lehet iktatni a fentebb felsorolt DAC-okat meg a többit, ami nincs felsorolva, mivel nem szeretnénk kisregényt írni teszt helyett.

A legjobban talán a tápfeszültség szűrők/stabilizálók hangjára emlékeztetett minket a hallott hang, ugyanabba az irányba "hangolta" a hangképet. Azaz az egész hallható tartomány jóval letisztultabb, pontosabb, nyugodtabb és kifejezőbb lett, hangosabban és hosszabb ideig lehetett hallgatni és ez minden tesztalanyra igaz volt. A sztereó kép mind mélységben, mind széltében (a használt eszköztől függően és mértében) kitágult, levegőt és "életet" kaptak a hangszerek. Különösen érezhető volt ez Hans Zimmer felvételein, de Mark Knopfler gitárja is jóval életszerűbb és térben jobban elhelyezett lett.

A tranziensek, a felfutó élek és a dobütések pontossága is sokat fejlődött, megszűnt a rárakódott búgás-maszat, felesleges rátét, Phil Collins örömdobolása a Farewell Tour - Drums and "Take Me Home" című számában egészen fergetegesre sikeredett. Az X50D nélkül sokat veszített a varázsából, vele még a YouTube verzió is igazi élményt tudott okozni.

Disturbed - The Sound Of Silence feldolgozása sokkolóan libabőrös élményt okozott, a szám vége után még percekig csendben ültünk a hangfalak előtt, erősen ajánlott a meghallgatása minden tesztelőnek és "csak úgy" is.

Szubbasszust és mélytartomány dinamikát tesztelendő bevettük a mezőnybe a Yello-t is és ott sem kellett csalódni, a fentebb felsorolt jelzők mindegyike igaz volt ezekre a zenékre is, bizony még a megnövekedett tér is. Itt egy kicsit csalóka és becsapós volt első hallásra a mélyhangok telítettsége, mintha hiányzott volna egy kis hús az alsó tartományból, de pár perc után kiderült, a világon semmi nem hiányzott onnan. Szimplán becsapta a fülünket az addig megszokott brummogós és zsíros basszus, de ezt az X50D eltüntette onnan és csak azokat a valós mélyhangokat adta vissza, ami a "lemezen" volt (TIDAL volt a "lemez").

A lejátszó rendszert talán leginkább próbára tévő zongora, hegedű és szimfonikus zenei felvételeken hallatszódott leginkább a változás és annak mértéke. Ha valami gond van a láncban, akkor a zongora elviselhetetlenül fárasztóan szólhat, a hegedű visít, a szimfonikus nagyzenekar tuttija kakofóniába torkollik. Ezen jelzők mindegyikét nagymértékben csökkentette, vagy teljesen eltüntette az X50D, élvezetessé varázsolva ezen műfajok hallgatását is.

A Radio Paradise is heteken keresztül szólt, ezzel tesztelve a hosszútávú zenehallgatást, ahol szintén egyből szembe, illetve fülbe tűnt a változás, ha az X50D kikerült a lánc elejéről. Ha nem volt bekötve, egyből laposabb, érdektelenebb és unalmasabb lett a zene. Amikor visszakötöttük olyan érzésünk volt, mintha valami felharmonikus dúsítót és hangszínszabályzót alkalmaztunk volna a lejátszó programon keresztül, holott pont fordítva, az X50D használata nélkül, nem jött át az az információ, ami benne volt a zenében.

Meghallgattuk a különböző kimenetek közötti hangzásbéli különbséget is, de ott annyira nagy szórást mutattak az utána kötött gyártmányok minőségétől függően a vélemények, hogy nem volt értelme ebből bármiféle konzekvenciát levonni.

Az kijelenthető, hogy bármelyik kimenet használata során, ugyanazt a magas minőséget kaptuk, nem nagyon lehet köztük érték sorrendet felállítani.

Rátérve a CD-játszó hangjára, ott az eddig megszokott Cocktail Audio minőséget kaptuk. Lágyan lekerekített zenei csúcsokat és magastartományt, plasztikus emberi hangot és középtartományt, egy igen kellemes, barátságos összhangzatot, ami sokaknak tetszeni fog.

Konklúzió, ajánlás

Vannak biztos pontok az ember életében a család, a saját ház, a sarki becsületrontó például. Mostantól idetartozik a Cocktail Audio X50D is, szilárd alap lehet egy felső kategóriás hifi összeállításnak, nem rajta fog múlni, nem "ő" lesz a korlátja az elérhető hangminőségnek. Nem találtunk olyan összeállítást, ahol ne szolgálta volna ki becsülettel az utána kötött gépezeteket. Abszolút semleges, de mellette színes és átengedő hangja prezentálja az Ajánlott Vétel címkére.

1 2

Következő oldal >