Primare NP5 Prisma MK2 hálózati zenelejátszó teszt

2025. december 4., csütörtök, 18:45

Primare lejátszó zenelejátszó streamer Primare zenelejátszó Primare teszt hálózati zenelejátszó streamer teszt zenelejátszó teszt

Az apró, szinte tenyérben is elférő Primare NP5 Prisma MK2 egyik legvonzóbb tulajdonsága az egyszerű használat és a stabil alkalmazás támogatás. A készülék Roon Ready, támogatja a ChromeCastot, használható AirPlay 2-vel, képes Spotify Connectre, kezeli a TIDAL Connectet, DLNA-képes és az összes, fontos streaming szolgáltatót támogatja.

Letisztult, faék egyszerű skandináv megközelítést alkalmazott a gyártó a Prisma NP5 MK2 tervezésénél, a ma divatos, nagy kijelzős, csilivili divattal ellentétben. A külseje tökéletesen tükrözi a márka filozófiáját. Kis mérete ellenére igényes kivitel, szigorú geometria, minimál dizájn, kis tömeg. Ha valaki azt keresi, hogyan lehet a lehető legintelligensebben, felesleges sallang nélkül megvalósítani egy stabil hálózati lejátszót, ez a készülék jó tanulmány volt. A streamer sokszor szó szerint "eltűnt" a hifi-állványon - ezzel is jelezve, hogy nem a szemnek készült, hanem a fülnek.

Esetében nem meglepő, hogy a minimalizmus dominál. Ebbe az irányvonalba illeszkedik a kinézete apró, tiszta, kimért. A készülékház formája nem hangsúlyozza feleslegesen, hogy itt valami nagy dolog történik, hanem hogy a finomság mögött komoly mérnöki precizitás húzódik. A komponens mérete kifejezetten kicsi, mégis kompakt, masszív. A külső fémház csendes magabiztossága arról árulkodik, hogy a gyártó nem akart semmit túlgondolni - a hangsúly a belső tartalmon van, azaz a fekete dobozon csak három darab diszkréten világító LED van, némi információt nyújtva a működésről.

Csatlakozók terén hozza a kötelezőt, LAN bemenet, optikai és koaxiális kimenet, USB port. WiFi AirPlay, ChromeCast és Bluetooth is rendelkezésre áll.

A funkcionalitás terén azonban igen komoly a repertoár: Roon Ready, Chromecast built-in, AirPlay 2, Spotify Connect, TIDAL Connect, MQA passthrough, DLNA/UPnP lejátszás, Hi-res támogatás 24 bit/192 kHz-ig, koaxiális és optikai digitális kimenet.

Ez a lista gyakorlatilag lefedi a teljes streaming univerzumot, így a felhasználó nem kötődik egyetlen rendszerhez sem. A vezérlés gyors, a kapcsolódás stabil, a szoftverek pedig kiforrottak - az egész élmény egyetlen dolgot sugall: megbízhatóságot. Természetesen a gyártó telefonos appot is "ad hozzá", igaz némi csavar van a használatában, ugyanis előtte fel kell ismertetni a Prisma-t a Google Home alkalmazással, csak az után lesz működőképes.

Használat közben többnek éreztük, mint internetes lejátszó, egy univerzális protokoll-átjáró, volt, amely minden jelentős zenei platformot képes kezelni, ráadásul stabilan és késedelem nélkül. Itt tűnt fel, mennyire stabil a működése, egyszerűen "nyugalom" költözött vele a rendszerbe. Nem voltak akadozások, lecsatlakozások, tette a dolgát és ez napjaink hálózati eszközeinél sokszor nagyobb érték, mint gondolnánk.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII, Eversolo AMP-F10 erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Signature DAC-ok, WiiM Ultra, FiiO S15 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000, Velodyne SPL-X10 szubládák, AudioQuest Night Owl Carbon füles, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és Atlas kábelezés.

Hangminőség

A Primare NP5 Prisma MK2 egyik feltűnést keltő tulajdonsága az volt, ahogyan a teret kezelte. Nem csinált hatalmas levegőt, nem hangsúlyozta túl a szélességet, de stabil, egyenes és rétegzett színpadképet adott. A zenészek, hangszerek precízen helyezkedtek el, stabil középmély alap, tiszta középtartomány. A tér nem volt ugyan szédületesen nagy, de hiteles. A hallgatók gyakran fogalmazták úgy: "ez így helyén van".

Nem aprózta szét a zenét. Nem "ragozta túl" a részleteket, mint egyes analitikus gyártmányok, ahol ugyan sok mindent hallani, de az összkép kevésbé természetes. Inkább a teljes zenei szövetet jelenítette meg. A részletek megvoltak - határozott kontúrral, jó ritmikával, de inkább az összképre helyezte a hangsúlyt.

A Dire Straits - Brothers in Arms albumán a zenekar letisztult hangzását hűen tudta hozni, a gitár nem volt éles, de pontos, a dobok jól kottázhatóan szólaltak meg a háttérben, Mark Knopfler hangja kellemesen előrébb lépett, de nem vált túlzóvá.

Paul Simon - Graceland című albumán a ritmusok követése volt figyelemreméltó. A bonyolult, afrikai inspirációjú dobképletek szépen rendeződtek el, a dinamika jól ült, minden zenei részlet helyet kapott a színpadon anélkül, hogy túlontúl sűrűvé vált volna.

Mike Oldfield zenéje különösen jó tesztje bármilyen streamelésnek. Ebben az esetben is megmutatta, miért tartják kiegyensúlyozott készüléknek. A csilingelések, gitárfutamok, finom háttéreffektek mind a helyükön voltak. A sokrétegű hangszerelést úgy jelenítette meg, hogy nem törte darabokra a hangot, hanem szépen összefüggő textúrát adott.

Zimmer monumentális hangszerelései különösen jól mutatták a Primare előnyeit: jó dinamika, de nem túl feszes, kontrollált mélyek finom, jól artikulált magasak A kiegyensúlyozottsága miatt a nagyobb zenekari csúcspontok sem váltak harsánnyá. A háttérben a csend is valódi "fekete" maradt, így a hirtelen hangindulások még tisztábban jelentek meg.

Az AC/DC energikussága lendületes, de nem harsány módon szólalt meg. A ritmusgitár színessége (illetve színezettsége) jól átjött, a dob pedig határozott ritmus alapot adott.

Modern popzenén - Billie Eilish, Dua Lipa, The Weeknd - a streamer megmutatta, mennyire jól kezeli a digitálisan kevert, sokszor szintetikus hangképet is. A basszus erős volt, de nem puffadt, a magas tartomány pedig kontrollált maradt.

A zenei karakter kiegyensúlyozott, megbízható, hosszú távon hallgatható volt. Egy világos, tiszta, precíz digitális jel érkezett a DAC felé, amelyből bármi építkezhetett - a végeredmény pedig egy természetes, kellemes, jóleső hangzás lett.

A Primare filozófiája szerint a jó hang ott kezdődik, ahol a jitter megszűnik problémának lenni. A feladata tehát nem az, hogy drámai módon átszínezze a zenét, hanem hogy átláthatóan, hibamentesen és szépen továbbítsa.

A streamer minden zenét úgy kezelt, mintha egy tapasztalt karmester állt volna a zenekar előtt, nem kapkodott, nem tolta magát előtérbe, de mindent tökéletes időzítéssel irányított. Az egyik legfontosabb jellemzője, hogy a hangkép mindig nyugodt maradt. Nem volt tolakodás, nincs mesterséges csillogás vagy extra testesség. Az, ami a felvételen szerepelt, azt a gép csöndben, tisztán és megbízhatóan továbbította az erősítő felé. Ez a fajta természetesség különösen jól jön hosszú hallgatási szekciók alatt: nem fáraszt el, nem "szúr", nem válik digitálisan élessé.

A szerkezet másik erőssége volt a ritmusérzék. A dinamika nem harsány, mégis határozott. Az ütemek pontosak, a zenék pulzálása követhető és koherens. A hallgató egyszerűen azt érezte, hogy a zene "egyben van". A részletek nincsenek kiemelve, de a finom rezdülések mégis jelen voltak. A háttér apró rezdülései jelen voltak tisztán, de soha nem tolakodóan, vagy erőltetetetten. Mintha azt mondaná: "itt van minden, de nem teszem látványossá, hiszen az nem az én dolgom". Ez a természetesség a jó masinák egyik legnagyobb erénye, és a Primare NP5 Prisma MKII pontosan ezt tudta.

Nem melegítette fel túlságosan a zenét, nem is lágyította el látványosan, mégis jólesően barátságos hangot nyújtott. Enyhén selymes tónust adott a zenéknek, amely segített abban, hogy még a gyengébb felvételek se váljanak zavaróvá. A realitása abban állt, hogy a zenei stílusoktól függetlenül ugyanazt a stabil karaktert nyújtotta. A komolyzenét nem tette zavarossá, a rockot nem lágyította el, a popot nem színezte művire.

A komolyzenében a hangszerek térbeli elhelyezése precíz, a dinamika természetes. A stream által biztosított stabil alap hangulatossá tette a nagyzenekar tömör megszólalását is. A könnyűzenében sem próbált energikusabb lenni a kelleténél, de a ritmusokat stabil, határozott alapra helyezte. Ez különösen előnyös az elektronikus és az akusztikus felvételekben. Az énekhangoknál tisztán és puhán kezelte a középső tartományt, ami kellemes, természetes hangképhez vezetett.

Soha nem akart reflektorfényben fürödni. Nem akart saját hangkaraktert rákényszeríteni a rendszerre. Ehelyett azt tette, amit egy jó digitális eszköznek tennie kell, stabil alapot adott, csökkentette a digitális zavarokat, tiszta adatfolyamot biztosított, nem billentette fel a tonalitást, nem vitte a zenét fárasztó irányba.

Miért volt kellemes hosszú távon?

A válasz egyszerű: mert soha nem tette agresszívvá vagy túlzóvá a zenét. A digitális "élességet" gyakran a jitter, a rossz órajel, a hálózati zavarok vagy a DAC-ba érkező rendezetlen adat okozza. Ezekből a zavarokból szinte mindent kiszűrt. A hang puha, de nem matt, részletes, de nem rideg, természetes, de nem unalmas, tiszta, de nem vékony. Ez a fajta tonalitás a hosszú hallgatás kulcsa. A készülék úgy adja vissza a zenét, hogy az nem fáraszt el - ez pedig a mindennapi használat során óriási előny.

Ha létezik olyan megoldás, amely bebizonyította, hogy egy eszköznek nem kell nagynak, drágának vagy hivalkodónak lennie ahhoz, hogy kiváló teljesítményt nyújtson, ez pontosan ilyen készülék volt. A modern zenehallgatás világában a streamer szerepe gyakran háttérbe szorul a látványosabb komponensek mögött. A hangfalak megkapják a figyelmet, az erősítők pedig presztízst építenek maguk köré. A streamer viszont többnyire egy halk, csendes, fekete doboz, amely a háttérben dolgozik, és sokszor csak akkor vesszük észre, amikor valami miatt nem működik. Ez azonban egy olyan eszköz volt, amely nem engedte, hogy észrevétlen maradjon - nem azért, mert hivalkodó, hanem mert annyira stabil, annyira kellemes és annyira természetes módon kezelte a zenét, hogy egy idő után a rendszer egyik legfontosabb láncszemévé vált.

Konklúzió, ajánlás

A zenehallgatás világában régóta keresik azt a digitális forrást, amely nem csupán technikailag kifogástalan, hanem hosszú távon is megbízható, kellemes karakterrel rendelkező partner a rendszerben. A skandináv gyártók híresek arról, hogy ezt az egyensúlyt sokszor sikerrel valósítják meg: funkcionalitás, letisztultság, stabilitás, kompromisszummentes hang. A Primare NP5 Prisma MK2 pontosan ezt a filozófiát képviseli. Kicsi, szinte észrevétlen, mégis kiemelkedően nagy hatással bír szinte bármely rendszer hangjára. Nem látványos, nem ígér "csodát" - egyszerűen csak teszi a dolgát, méghozzá olyan meggyőző minőségben, hogy sokan a kategória egyik legérettebb és legkiegyensúlyozottabb hálózati eszközének tartják.

Nem próbál a drágább high end cuccok vetélytársaként fellépni. Küldetése más: értelmes áron, kiforrott szoftverrel és zenei módon prezentál digitális jellel jobbá tenni bármely DAC vagy erősítő hangját. A tervezőmérnökei nem véletlenül nevezik "univerzális streamer bridge"-nek - ez egy olyan eszköz, amely a hálózat és a rendszer közé épül, és diszkréten, saját árkategóriáján túlmutató hallgatási élményt nyújt.

A legnagyobb ereje az, hogy nem akarja újra értelmezni a zenét. Ehelyett megmutatja annak valóságos formáját, elegáns módon, szépen, nyugodtan. Minden zenéből kihozza azt, ami abban jó, különösebb dráma nélkül, de annál biztosabb kézzel.

1 2

Következő oldal >