Klipsch Miami party hangszóró teszt

2025. november 1., szombat, 15:05

Klipsch PartyBox audio hangfal hangszóró Bluetooth hangszóró Klipsch hangszóró Klipsch hangfal party hangfal hangfal teszt Klipsch teszt Bluetooth hangszóró teszt Klipsch hangfal teszt Klipsch PartyBox teszt

Alig több mint másfél hónapja járt nálunk a Klipsch Vegas party hangszóró, amelyet a gyártó véleményünk szerint az egyeduralkodó JBL-ek ellen küldött a ringbe. A tesztünk során be is bizonyította, hogy méltó ellenfél ebben a kategóriában, de a kisöcsi védelmére megérkezett a középső tesó is, hogy megmutassa, mi a helyzet akkor, ha még magasabb szintre kell emelni a hangerőt, vagy a buli hangulatát.

Nagyobb test, nagyobb élvezet?

A Klipsch Miami szemmel láthatóan - ahogy a névadó város is - lényegesen nagyobb, mint a Klipsch Vegas modell. A nagyobb doboz pedig értelemszerűen több hangszórót is jelent. A hangfal mérete itt 324x668x345 mm-re nőtt, tömege pedig valamivel több mint 18 kg. Ezek az adatok szinte megszólalásig megegyeznek a JBL PartyBox Stage 320 méreteivel, ami már önmagában is jelzi, hogy itt bizony egy közvetlen konkurenciaharcról beszélhetünk.

A hangszórók elrendezése némileg eltér a megszokottól, ugyanis két darab 133 mm-es mélyközépsugárzó alul és felül helyezkedik el, és közrefogják a jellegzetes Klipsch tölcséres magassugárzót. A hangfal front basszreflex rendszerű, a méretes nyílások pedig alul kaptak helyet. Ez a kialakítás némileg könnyebbé teheti a hangsugárzó elhelyezését, illetve kevésbé érzékennyé a hátul lévő felületek visszaverődéseire, valamint a tipikus túltolt basszus dübörgést is redukálni tudja, ami bizonyos zenei stílusoknál hatalmas előny lehet.

Az anyagminőség megegyezik a kisebb modellével. Nem állítanánk, hogy hozza azt a minőségi érzetet, mint fő ellenfele, de a célnak alapvetően megfelel. Ne feledjük, továbbra is műanyag hangsugárzókról beszélünk, de azért, na...

Az anyagminőségen túl még egy területet érdemes megemlíteni, ahol szerintünk lehetne fejlődni: a hangdoboz mozgatását. Gondolunk itt a teleszkópos húzószárra és a kerekekre, amelyek lehetnének erősebbek, de főleg szélesebbek vagy jobban átgondolt kialakításúak. A több mint 18 kg-os tömeg ugyanis, ha nem teljesen sima felületen húzzuk, hajlamos némi instabilitásra, amit aztán vagy a csuklónk, vagy maga a hangszóró fog megsínyleni.

Ezen kívül minden más kifejezetten jól néz ki. Különösen látványos a hangdoboz oldalán végigfutó, hatalmas, megvilágított Klipsch felirat, a rácson elhelyezett diszkrét bronz logó, valamint a tetején található kezelőszervek. A helyzet itt hasonló a Vegas modellhez: a mikrofon hangszínét és visszhangját, a DJ-effekteket, a basszuserősítést, a Party Link párosítást, a fényshow-t, a hangerőt, és a többi szokásos funkciót tudjuk itt állítani. Mindezt a kifejezetten tetszetős, "turbina" dizájnú tekerőkkel, amelyek nagyon sokat hozzátesznek az összképhez.

A hangszóró hátulján továbbra is viszonylag szerényen rejtve találjuk a csatlakozókat, valamint a mellékelt vezetékes mikrofon aljzatát. Ebben a tekintetben tanulhatnának a fő ellenlábasuktól, bár az alapvető funkciókat ez a megoldás is gond nélkül ellátja.

Mindenképpen az erényei közé sorolható az IPX4-es védelem, valamint a fényektől és hangerőtől függően nagyjából 18 órás akkumulátoros üzemidő. Természetesen ez a gyakorlatban változhat: a "zúzás" mértékétől függően lehet néhány órával több vagy kevesebb is a gyári értéknél, de azért ennyi idő alatt elég nagy társaságot ki lehet dönteni a parkettről.

A Bluetooth 5.2-es verzió használata kissé meglepő, különösen úgy, hogy a legtöbb modern hangszóró már az 5.4-es szabványt kapja. Ennek ellenére együtt kell élnünk ezzel a megoldással, és talán nem is fogjuk érezni ennek hatását, de tény, hogy pl. kültéren komoly előnyt jelenthet a fejlettebb kapcsolat, főleg a távolságoknál.

A 40 Hz-20 kHz-ig terjedő frekvencia-tartomány szintén meggyőző adatnak tűnik, de ahogy mindig, a papír sok mindent elbír, amíg a valós teszt során meg nem bizonyosodunk arról, hogy a gyakorlatban is azt kapjuk, amit ígérnek.

Buli van!

A beüzemelés a party hangszórókhoz méltóan egyszerű, mint a faék. A forráskészüléken megkeressük a Klipsch Miami-t, csatlakoztatjuk, és szükség esetén egy gyors szoftverfrissítés után már indulhat is a party.

Bár a hangszóró önmagában is használható, de vezérlő applikáció nélkül olyan, mintha "élkarú óriás" lenne, ezért mindenképpen ajánljuk a Klipsch Connect Plus App letöltését. Így szó szerint a kezünkbe vehetjük az irányítást, és nem kell folyamatosan odaszaladgálni a hangszóróhoz a beállítások miatt.

Az applikációval valóban minden létező hangszínbeállítást, bemenetválasztást, a különféle DJ-effekteket, valamint a fényshow legapróbb részleteit is személyre szabhatjuk. A felület továbbra is nagyon szép, jól átlátható, és igazán élmény használni. Valójában szinte értelmetlen a Klipsch Miami-t az alkalmazás nélkül "nyüstölni".

Szokásunkhoz híven most is elvégeztük a 6-7 napos bejáratási ciklust az éles teszt előtt, és már ez idő alatt is határozottan érezhető volt, hogy a Vegas-hoz képest a gyártó komoly szintlépést akart elérni. Bár kezdetben zenei műfajtól függetlenül ugyanaz a jellegzetes, Klipsch-es, magasba húzó karakter fogadott, a két mélyközépsugárzó minden basszusokkal kapcsolatos hiányérzetünket elsöpörte, amit esetleg a Vegas esetében tapasztaltunk.

A tölcséres magassugárzónak köszönhetően sokkal jobban élvezhettük a különféle hangszeres zenéket, az énekhangokat, valamint az elektronikus műfajok magasabb frekvenciáit is, mint számos konkurens modell esetében, mégis, a teszt során folyamatosan az az érzésünk volt, hogy egyfajta "választóvonalat" képvisel ez a hangszóró: ebben az ár- és méretkategóriában akad majd, akinek ez fog jobban tetszeni, és akad, akinek az a másik.

Nem a fantáziátlanságunkból fakad, hogy a tesztjeink során gyakran ugyanazokat a zenéket hallgatjuk. Egyszerűen így sokkal könnyebben előjönnek az adott készülék sajátosságai, hiszen jól emlékszünk arra, hogy ugyanazok a dalok hogyan szóltak más hangszórókon. Így természetesen a Klipsch Miami is aláesett a megszokott zenei kattanásainknak, legfeljebb a sorrendet szoktuk felcserélni: azzal kezdünk, amiről sejtjük, hogy az adott eszköz erőssége lesz. A Miami esetében ez egyértelműen a hangszeres és élő zenei világ.

Az olyan kedvenceink, mint Gregory Porter, Norah Jones vagy Patricia Barber, az elvárásainknak megfelelően igazán élvezhetően és hosszan hallgathatóan töltötték be a teret. Olykor valóban elfelejtettük, hogy mindez egy megtermett, fröccsöntött műanyag dobozból szól. Itt már nem csak a Miami méreteiből adódó testes, erőteljes basszus volt a meghatározó tényező, hanem az imádni való tölcséres magassugárzó részletessége és karaktere is. Ezek a tulajdonságok azt mutatták meg, hogy igenis, egy "bulihangszóró" is képes a finomabb, hangulatú zenéket több mint élvezhető módon tálalni.

Miután ezt alaposan kiélveztük, természetesen átkanyarodtunk a "vadabb vizekre" is. Itt segítettek bennünket régi motorosok, mint a Metallica, Limp Bizkit, Papa Roach, valamint örök kedvencünk, a legenda: The Prodigy. Itt már igazán megmutatkozott a dupla mélyközépsugárzó ereje, és főként a frontreflexes kialakítás előnye: teljesen mindegy volt, hova helyeztük a hangdobozt, a basszus karaktere nem igazán függött attól, mennyire volt közel a sarokhoz vagy a falhoz.

Ezeknél a stílusoknál azonban néha kissé sok volt a magas- és közép tartomány, amiben a Klipsch Miami alapvetően nagyon erős. Szerencsére az alkalmazásból pillanatok alatt "szelíd bárányt" tudtunk faragni a dühöngő farkasból: pár finom EQ-állítás, és minden a helyére került.

Ha már elkezdtük a rockzenét összemosni az elektronikával a Dope D.O.D. albumok hallgatása közben, tovább is sodródtunk a tisztán elektronikus világba. Itt már annyira jellegzetes a hangzás, hogy az előadók cserélgetése szinte csak hab volt a tortán, így gátlástalanul barangoltunk a progressive house, a drum and bass, és az igazán sötét, klasszikus dubstep terepén.

Talán itt volt a legnehezebb eldönteni, hogy ha csak egy party hangszórót választhatnánk erre a célra, akkor a testesebb, masszívabb és érezhetően dinamikusabb basszusokkal megáldott JBL, vagy a kiegyensúlyozottabb, kontrolláltabb, de erősebb közép- és magas frekvenciákkal rendelkező Klipsch mellé tennénk le a voksunkat. Az azonban tény, hogy akár kültéren, akár zárt helyen, ezek azok a méretű "bulidobozo", amelyekkel már biztosan nem vallunk szégyent, ha egy kisebb társaságot szeretnénk alaposan megmozgatni.

Az olyan mellékes tényezők, mint az akkumulátoros üzemidő, tökéletesen hozták a gyári értékeket, attól függően persze, hogy milyen intenzitással csavartuk a hangerőt, és persze a fényshow-t ami itt is imádnivaló volt, főként a hangszóró oldalán végigfutó, minden létező színben pompázó Klipsch felirat látványa egy teljesen sötét helyiségben…amit néha úgy bambultunk, mintha egy tábortüzet néztünk volna.

Mire a zenei tesztek végére értünk, ismét bizonyítást nyert, hogy a Klipsch Miami - akárcsak a Vegas - sokkal lenyűgözőbb abban, amit a füleink kényeztetésében vagy a belső szerveink megrezegtetésében nyújt, mint abban, amit a szemeink számára tartogat a külső minőség tekintetében. De ha már zeneileg ilyen magas szintet sikerült elérni, természetesen kipróbáltuk azt is, hogyan teljesít akkor, ha valaki nem szeretne külön soundbarra vagy házimozi rendszerre költeni.

Szerencsére fektetve a legtöbb tévékészülék alatt gond nélkül elfér a Miami, és egy egyszerű Bluetooth-kapcsolat létrehozásával több, mint megfelelő alternatívát nyújthat akár a tévé saját hangjánál, de még a legtöbb belépőszintű soundbarnál is. A Top Gun: Maverick, a Ready Player One, vagy akár a John Wick-filmek lövedékzáporos, dübörgő és sivító hangzásvilága hihetetlen energiával szólalt meg rajta. A párbeszédek jól érthetők maradtak, és nem tapasztaltunk a vezeték nélküli kapcsolatból fakadó késleltetést vagy csúszást sem.

Itt is érdemes volt kevésbé visszafogottan bánni az EQ-val: ha már nincs dedikált mélynyomó, gátlástalanul feljebb toltuk a basszust, hadd dübörögjön az a kalapács a pince betonpadlóján.

Ami végül egyértelműen bebizonyosodott: a Klipsch Miami könnyedén igazi mindenessé avatható. Legyen szó lágy jazzről, dübörgő rockról, gyomorközépig hatoló basszusokról elektronikus műfajoknál, vagy látványos, akciódús filmek hangzásáról - egy jól megépített partybox sokkal szélesebb felhasználási spektrumot képes lefedni, mint gondolnánk. Akár a nappaliban, akár a teraszon, a medence mellett, de egy fesztiválsátor színpadán sem fogunk vele leszerepelni.

Összegzés

Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, akkor a Klipsch Miami egy olyan bulihangszóró, ami nem mindenkinek való, de ha ugyanazt a zenei stílust szeretitek, nem tudsz vele mellényúllni. Nem akar több lenni annál, mint ami: egy nagy, hangos, érzelemdús, vagány, és nagyon szerethető bulifelelős, minden olyan alkalomra, amikor a zene nemcsak háttérzaj, hanem a buli motorja.

1 2

Következő oldal >