TEAC NT-507T hálózati futómű teszt

2026. augusztus 24., hétfő, 21:55

TEAC lejátszó zenelejátszó streamer TEAC zenelejátszó TEAC zenelejátszó hálózati zenelejátszó TEAC teszt streamer teszt zenelejátszó teszt hálózati zenelejátszó teszt

Japán precizitás és robusztus felépítés, ezt kínálta a TEAC NT-507T hálózati futómű, tele olyan nyalánkságokkal, amik láttán mind a tíz ujjukat megnyalják a hifisták. Fiber optik csatlakozási lehetőség, Roon Only üzemmód, amik használatával nagymértékben csökkenthetők a hálózaton keletkező zavarjelek. Minden olyan streaming szolgálató támogatása, ami fontos lehet a zenehallgató közönség számára. A megszokottak mellett még kapunk JPlay és NAA (HQ Player) támogatást is, ergo mindent beleadtak a jó hang érdekében a mérnökök.

Amikor a szerkesztőségünk tesztlaboratóriumának asztalára kikerült a TEAC NT-507T hálózati futómű (nincs benne D/A átalakító, azt külön kell megvenni hozzá) azonnal éreztük, hogy a japán gyártó ismét egy komolyan veendő, iránymutató eszközt tett le a high end audio világának képzeletbeli asztalára. A TEAC neve évtizedek óta egyet jelent a precíz japán mérnöki munkával, a stúdiótechnikai örökséggel és azzal a kompromisszummentes megközelítéssel, amely nem a múló divathullámokat, hanem az időtálló akusztikai értékeket követi. Az NT-sorozat korábbi tagjai már kivívták szerkesztőségünk elismerését, így elkerülhetetlenül magas elvárásokkal láttunk munkához. Nem csupán egy újabb digitális forráskészüléket vártunk, hanem egy olyan központi elemet, amely képes híd szerepet betölteni a digitális jelfolyamok világa és az analóg zenei élmény között.

Felépítés és használat közben

A csomagolás eltávolítása után elénk táruló készülék pontosan azt a szilárd, megbízható benyomást keltette bennünk, amit a márkától megszokhattunk. Az előlapja a klasszikus, stúdiókat idéző esztétikát hordozta: a robusztus alumínium előlap, az oldalsó fogantyúk és a precízen megmunkált kezelőszervek mind azt sugallták, hogy itt nem egy műanyagból öntött tömegtermékről, hanem egy hosszú évtizedekre tervezett műszaki tárgyról van szó. A gondosan felépített belső szerkezet, az elszeparált tápellátás és a legújabb generációs konverter szekció mind-mind azt a célt szolgálta a mérnökök tollából, hogy a digitális hálózatokból érkező adathalmazból hús-vér, fizikai jelenléttel bíró muzsika szülessen.

Profi benyomást keltett első ránézésre (és sokadikra is) az előlap két oldalán található fogantyúkkal és úgy általában az egész felépítés (beleértve a masszív alumínium házat) gondos és profi munkára utalt.

Az előlapon szándékosan nincs semmiféle kijelző, a tervezői szerint az csak zavarná a kifogástalan hangátvitelt, vannak viszont jókora billenő és nyomógombos kapcsolók a kezeléséhez.

Az NT-507T felső paneljén található hőelvezető rács, amely egy erősítő szellőzőrácsára emlékeztet (illetve pontosan ugyanolyan). A masszív, 2,8 mm vastag alumínium felső panel prémium érzetet kelt, és félig lebegő kialakítású, azaz csavarokkal való rögzítés helyett a saját súlya alatt illeszkedik be bal és jobb oldali alumínium panelek réseibe. Elvileg ez a megoldás lötyög és gyakorlatilag is észrevehető a tetőlap mozgása, ami nem hiba, hanem (mint a leírás mondja) feature. Mint, ahogy a készüléklábak is ugyanígy viselkednek, a gyártó szerint így lehet kiküszöbölni a káros rezgéseket. Az összbenyomás igen kedvező, kedvtelve nézegettük tesztelés közben, minden további nélkül el tudtuk volna fogadni a rendszerünkbe beillesztve.

A belsejében sem vettünk észre olyan dolgot, ami aggodalomra adott volna okot. Toroid trafós tápellátás, minőségi precízen elrendezett alkatrészek dobták fel az összképet. A tápellátás külön van a hálózati részehez, az USB kimeneti áramkörhöz, a WiFi áramkörhöz és külön a kijelző LED-jeihez.

A TEAC HR Streamer appal tudjuk kezelni és beállítani, ami Androidra és iOS-re is elérhető. Minden olyan funkció és lehetőség megtalálható benne, amikkel tökéletesen tudjuk irányítani a beállításokat, a különböző streaming funkciókat, etc.

A hátulján a különböző ki és bemenetek mellett (USB, LAN) találtunk egy érdekes kapcsolót, ami Roon Only névre hallgat. Ezt átkapcsolva csak és kizárólag a Roon lejátszó programmal kommunikál, teljesen kikapcsolva a többi funkciót, a minél zavarmentesebb digitális átvitel érdekében. Kapunk még JPlay és NAA (HQ Player) támogatást is!

Ami még említésre érdemes, az az Fiber optikai bemenet megléte, amivel kiküszöbölhetjük a LAN kapcsolat zavarjeleit, ide olyan switchel/routerrel, vagy média konverterrel tudunk csatlakozni, aminek van ilyen kimenete.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One, HOLO Audio Cyan2, TEAC UD-507 DAC-ok, FiiO S15 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB3000, szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon, FiiO FT7 fejhallgatók, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és QED kábelezés.

Hangminőség

Miután a készüléket elhelyeztük a hifi állványunk kiemelt polcán, és átkötöttük a referencia-rendszerünkbe, nekiláttunk a kötelező bejáratási fázisnak, hogy a többnapos bemelegedés után végre élesben is felmérhessük a japán futómű tudását.

A bejáratási periódus letelte után, amikor végre élesben kezdtük el hallgatni a TEAC NT507T-t, szinte az első pillanatokban egyértelművé vált számunkra, hogy egy teljesen egyedi, karakteres és magával ragadó zenei megközelítéssel álltunk szemben. A modern hifi világában gyakran találkoztunk olyan lejátszókkal, amelyek a végletekig hajszolt részletezéssel, a végtelenül elvékonyított, tűéles, ám széteső és steril megszólalással próbálták lenyűgözni a hallgatót. A TEAC NT-507T ezzel szemben egy merőben eltérő, sokkal érettebb és zeneibb utat választott. A mi rendszereinkben kirajzolódó hangkép stabil alapon nyugodott, az első másodpercektől kezdve feltűnt a zene meglepően határozott, szerves egysége. A streamer nem különálló, egymástól elszigetelt akusztikai atomokra bontotta a felvételeket, hanem egyetlen tömbben, határozott és telt kontúrokkal formálta meg a hangszereket és az énekhangokat.

Ez a plasztikus, fizikai kiterjedéssel rendelkező megszólalás azonnal magával ragadta a figyelmünket. A hangszereknek nemcsak körvonaluk, hanem testük, súlyuk és akusztikai kiterjedésük volt a térben. A körvonalak határozottak és tiszták maradtak, sosem váltak fejfájdítóan élessé vagy szintetikussá, a TEAC mérnökei egyensúlyt találtak a nagy felbontású precizitás és a telt, organikus sűrűség között. Ezt a telt karaktert egy rendkívül feszes, pontos és életteli ritmika kísérte. A ritmusszekciók nem csupán jelen voltak a felvételeken, hanem lendületükkel és dinamikai tartásukkal alapozták meg a zenét, miközben a teljes megszólalást egy élvezetes, homogén zenei szövetté tömörítette.

Amikor elkezdtük a műfajok közötti utazásunkat, elsőként a keményebb rock világába látogattunk el, és műsorra tűztük az AC/DC munkásságát. A rockzene ezen műfaja kíméletlenül leleplezi a vékony, széteső hangú digitális forrásokat. A TEAC NT-507T azonban olyan magától értetődő magabiztossággal vette az akadályt, ami azonnal eloszlatott minden kételyt. Az AC/DC klasszikus dalainál a ritmusszekció határozott, alapot teremtett a szobánkban. A lábdobok és a basszusgitár löketei nem lebegtek bizonytalanul a térben, hanem hatalmas fizikai jelenléttel, telt, súlyos kontúrokkal dördültek meg. Malcolm Young ritmusgitárjának karcos, nyers akkordjai és Angus Young harapós szólói akkora energiával és kerek, testes hangzással szólaltak meg, ami ritkaságszámba megy a hálózati lejátszók mezőnyében. Brian Johnson és Bon Scott reszelős, egyedi énekhangja nem egy vékony papírmasé figuraként jelent meg a hangsugárzók között, hanem hús-vér emberi jelenléttel és határozott élekkel állt előttünk. A TEAC képes volt az AC/DC nyers, elemi energiáját egyetlen megállíthatatlan, robbanásszerű zenei tömbbe sűríteni, miközben a ritmika végig feszes és pontos maradt, egyetlen pillanatra sem hagyva lankadni a felvétel lüktetését.

Ugyanezt az elhihető testességet és ritmikai egységet tapasztaltuk meg, amikor finomabb, mégis bőségesen komplex zenei vizekre eveztünk a Dire Straits és Mark Knopfler szólómunkásságának meghallgatása során. A Dire Straits ikonikus felvételein a streamer megmutatta, miként tudja a mikro-részleteket úgy feltárni, hogy közben nem bontja meg a zene természetes szövetét. Mark Knopfler jellegzetes, ujjal pengetett gitárhangja telt, meleg, mégis végtelenül precíz kontúrokkal rajzolódott ki a térben. Minden egyes pengetésnek megvolt a maga fizikai indítása, a gitártest akusztikus rezonanciája és a hang természetes, zengő lecsengése. Knopfler mély, dobozos énekhangja elképesztő intimitással és határozottsággal szólalt meg a szobánkban. A hangszerek - a billentyűsök finom szőnyegeitől kezdve a feszesen pontozó basszusig - nem elszigetelt elemekként úsztak a semmiben, hanem a TEAC NT-507T keze alatt egyetlen harmonikus, hömpölygő és rendkívül kerek zenei egységbe álltak össze. A dinamikai finomságok és a feszes tempó ötvözete miatt a dalok folyamatosak, hallgathatóak és magával ragadóak voltak.

A tesztelés egyik legizgalmasabb és egyben leginkább embert próbáló szakasza Hans Zimmer prágai koncertjének élő felvétele volt. Ez a koncertanyag híres arról, hogy a hatalmas szimfonikus zenekari apparátus, a rezesek, a kórusok, a szintetizátorok és a modern rockhangszerek sűrű, monumentális rétegeivel képes semmisé tenni a kevésbé összetett rendszerek artikulációját. A prágai koncert monumentális témáinál a streamer megmutatta, mit is jelent a zene határozott egységbe tömörítése. Ahelyett, hogy a rendkívül sűrű zenei rétegek kuszává vagy fárasztóan zavarossá váltak volna, a TEAC sziklaszilárd kézzel tartotta kézben a teljes akusztikai képet. A szintetizátorok mélyfrekvenciás hullámai elképesztő fizikai súllyal, dús, határozott kontúrokkal töltötték be a hallgatószobát, miközben a felettük szárnyaló vonóskarok és a rezesek nem veszítették el sajátos jellegüket. A telt hangszerek és az énekkórusok tömbjei egyetlen hatalmas, drámai és megállíthatatlan akusztikai fallá egyesültek, amely teljes terjedelmében taglózta le a hallgatóságot. A ritmikai tartás ezen a koncerten különösen kritikus volt, a drámai részek és az eposzi dinamikai csúcsok pontossága miatt a zene feszültsége végig a pattanásig feszült maradt.

A klasszikus zenére áttérve Beethoven szimfóniái jelentették a tökéletes tesztanyagot a hangszeres hűség és az akusztikai arányok vizsgálatára. Beethoven művei elképesztő belső energiákat, hirtelen dinamikai váltásokat és szigorú szerkezeti felépítést követelnek meg. A szimfonikus zenekar megszólaltatásakor ismét a legszebb tulajdonságait csillogtatta meg. A hegedűkarok nem vékonyodtak el a felső tartományokban; telt, selymes, mégis határozott kontúrokkal rajzolódtak ki a színpadon. A csellók és a nagybőgők futamai olyan dúsak és súlyosak voltak, hogy a hangszerfák fizikai rezonanciáját szinte érezni lehetett a levegőben. A rézfúvósok belépői hatalmas tekintélyt és meleget sugároztak, elkerülve a digitális forrásokra néha jellemző karcoló, bántó tónust. A legfontosabb azonban az volt, ahogy a streamer a zenekar egészét kezelte, a leghalkabb pianissimóktól a leghangosabb tuttikig a szimfonikus zenekar egyetlen, szervesen együtt lélegző testként szólalt meg. A Beethoven által megálmodott drámai egység és szerkezeti szilárdság hiánytalanul átjött a felvételeken, bizonyítva, hogy a TEAC nemcsak a ritmust, hanem a komplex klasszikus zenei architektúrát is képes mesteri módon egyben tartani.

A tesztfolyamat végén a jazz zene gazdag és finom világába merültünk el, amely talán a leginkább rávilágított az organikus, plasztikus természetére. A jazz muzsika lételeme a hangszeres jelenlét, a mikrodinamika és a ritmus szüntelen, életteli lüktetése. A különféle jazz triók és kvartettek hallgatása során olyan közvetlen és természetes atmoszférát teremtett a szobánkban, ami azonnal a füstös klubok első soraiba repített minket. A nagybőgő húrjainak megpengetésekor nemcsak a húr rezdülését, hanem a hatalmas fa test rezonanciáját is hallottuk, a hangszer kontúrjai teltek, gömbölyűek és sziklaszilárdak voltak. A zongora billentéseinek súlya volt, a lecsengések finoman és hosszan lebegtek a térben, a szaxofon hangja pedig olyan dús, meleg és levegős jelenléttel töltötte be a szobát, ami ritka élményszámba megy. A dobosok cintányér-játéka, a seprők finom mozgása és a lábdob pontos, feszített löketei tökéletesen ritmikus keretbe foglalták a produkciót. A jazz felvételek hallgatásakor nem a technikai paramétereit mutogatta, hanem a muzsika lényegét, az előadók közötti megfogható interakciót, a swing lüktetését és a zene belső egységét.

Összefoglalás, konlúzió

Összegezve a tesztlaboratóriumunkban eltöltött hosszú napok tapasztalatait, a hálózati futómű egy rendkívül érett, karakteres és lenyűgöző zenei teljesítményt nyújtott. A japán gyártó mérnökei sikeresen elkerülték a modern digitális audió azon csapdáját, hogy a túlfinomított, elvékonyított részletezés oltárán feláldozzák a zene testét és lelkét. Ez a készülék a ritmikus, határozott és telt kontúrokkal megformált hangszereivel, valamint az énekhangok fizikai jelenlétével olyan akusztikai élményt nyújtott számunkra, amely hosszú távon is teljesen fáradtságmentes és csábítóan hallgatható maradt.

A legnagyobb erénye kétségkívül az a képessége, amellyel a legkülönfélébb zenei műfajokat - legyen szó az AC/DC nyers rockjáról, Mark Knopfler és a Dire Straits finom akusztikus részleteiről, Hans Zimmer prágai koncertjének monumentális filmzenei részleteiről, Beethoven drámai szimfóniáiról vagy a jazz klubok intim atmoszférájáról, képes volt egyetlen határozott, szerves és sodró lendületű egységbe tömöríteni. Azok számára, akik a digitális streaming világában nem az elvont, steril analitikát, hanem az analógos testességet, a sziklaszilárd ritmikát és az igazi, hús-vér zenei jelenlétet keresik, a TEAC NT-507T egy kihagyhatatlan, hosszú távra szóló referencia-forráskészüléket jelenthet.

1 2

Következő oldal >