Primare SC15 MK2 hálózati zenelejátszó teszt

2026. augusztus 6., csütörtök, 22:40

Primare lejátszó zenelejátszó streamer Primare zenelejátszó Primare teszt hálózati zenelejátszó streamer teszt zenelejátszó teszt

Hasonlóan az egyik híres svéd bútorgyártóhoz, a Primare SC15 MK2 sem kínál óriási színes LCD kijelzőt, érintőképernyőt, megmaradt a jól bevált, északiasan puritán külsőnél, ahol inkább a belbecsre helyezték a hangsúlyt. Hiányérzetünk még sem lehet, ugyanis minden olyan dolgot tud, amit egy modern streamernek tudnia kell, még néhány extrát is kapunk a pénzünkért.

Amikor a szerkesztőségünk tesztlaboratóriumába megérkezett a Primare SC15 Prisma MK2 streamer és digitális előerősítő szürke kartondoboza, bevallottan kíváncsian és némi nosztalgikus várakozással láttunk munkához. A svéd gyártó már évtizedek óta híres a maga sajátos, északi megközelítéséről, így pontosan tudtuk, hogy nem csillogó krómfelületekre vagy hivalkodó, szálcsiszolt előlapi elemekre kell számítanunk. Amikor azonban végre kiszabadítottuk a készüléket a védőcsomagolásból, elkerülhetetlenül elmosolyodtunk a látványon. A svéd mérnökök láthatóan végletekig leegyszerűsítették a formavilágot, és egy olyan aszkéta, mondhatni puritán külsőt kölcsönöztek az eszköznek, amely az átlagos szemlélő számára szinte észrevétlen maradt a hifi állványon.

Skandináv minimalizmus, mondhattuk volna jóindulatú eleganciával, ám ha teljesen őszinték akarunk lenni egymáshoz, kívülről ez a kompakt fém doboz sokkal inkább emlékeztetett egy visszafogott laboratóriumi méréstechnikai műszerre vagy egy orvosi diagnosztikai berendezésre, mintsem egy szemet gyönyörködtető, prémium audiofil központra. A frontpanel tiszta, egyszerű vonalai és a kimérten apró gombok ugyan sugároztak némi ipari célszerűséget, de az esztétikai élmény ezen a ponton még meglehetősen ridegnek és hűvösnek tűnt. Az előlapi kijelző azért sokat javít a helyzeten, az kifejezetten elegáns hatást nyújtott, meg sem próbált színes-csillivili effektekkel szórakoztatni, viszont minden fontos információ jelen volt rajta.

Aztán persze hifi-újságíróként nem bírtuk ki, hogy ne nézzünk be a fémborítás alá, mielőtt beüzemeltük volna a rendszert. A borítócsavarok eltávolítása után levettük a fedőlapot, és ebben a pillanatban döbbentünk rá a meglepő, egyben szívderítő igazságra, a Primare dizájnerei az összes létező formatervezői energiájukat és esztétikai érzéküket a ház belsejébe rejtették el a külvilág elől. A fedél alatt elénk táruló látvány egyszerűen lenyűgöző volt. A nyomtatott áramköri lapok elrendezése, a jelutak katonás mérnöki pontossága, a tápellátás és a digitális-analóg átalakító szekciók elszeparálása, valamint az alkatrészek milliméterre pontos elhelyezése olyan vizuális harmóniát sugárzott, ami bármelyik modern művészeti galériában megállta volna a helyét. Önkéntelenül is elismerően bólintottunk a tesztpad felett, és egyhangúan megállapítottuk, hogy ez a svéd elektronika bizony mérföldekkel jobban, átgondoltabban és elegánsabban nézett ki belülről, mint kívülről.

Nyilvánvalóan a saját rendszerébe illesztve, azaz párosítva a többi részegységgel (CD játszó, erősítő, phono fokozat, etc.) megvan a maga szépsége és kiforrott stílusa, amivel talán a NAIM-ok igen egyedi kinézete hasonlítható össze, ami itt is hangsúlyosan érzékelhető.

Csatlakozók

Itt sem spóroltak a tervezők, minden olyan ki és bemenet rendelkezésre állt, amire szüksége lehet a felhasználónak, összesen 5 db digitális SP/DIF csatlakozó (koaxiális és optikai), RJ45 (LAN), USB (PC-hez, MAC-hez és külső tárolóhoz), analóg ki és bemenet, soros RS232, trigger és a tápcsatlakozó áll a rendelkezésünkre.

Használat közben

Kapott pár igen hasznos lehetőséget az otthoni beállításokhoz, az újdonsága az Auto Room és a Manual EQ funkciók, amelyek a Prisma alkalmazásba beépített programot használják. Az EQ funkció bármilyen iOS mobileszközzel használható, míg Android eszközökhöz Zen mikrofon szükséges. Még egy érdekes fejlesztés, a WiSA (a WiSA, ami a Wireless Speaker and Audio rövidítése, egy olyan hangszabvány, amely vezeték nélkül továbbít többcsatornás, nagyfelbontású hangot továbbít a hangszórókhoz. Akár nyolc tömörítetlen digitális hangcsatornát is támogat 96 kHz-es, 24 bites felbontásban) WiSA-kompatibilis, nagy teljesítményű, aktív hangszórókkal és mélynyomókkal. Ezenkívül az analóg kimenet vezetékes mélynyomó kimenetként konfigurálható.

Az összes lényeges streamer szolgáltató elérhető róla és természetesen Roon Ready minősítést is kapott. Vezérelhetjük mobil appról, távirányítóval, a kihívást szeretők pedig az előlapi nyomógombokkal.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One, HOLO Audio Cyan2 DAC, FiiO S15 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB3000, szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon, FiiO FT7 fejhallgatók, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest kábelezés.

Hangminőség

A kezdeti vizuális és szerkezeti elemzés után természetesen elérkezett az igazság pillanata, amikor a Primare SC15 MK2 elfoglalta méltó helyét a referencia-rendszerünkben. A megfelelő bemelegítési idő eltelte után nekiláttunk a hosszas, többnapos meghallgatási fázisnak, amely során a legkülönfélébb zenei műfajokon tettük próbára a streamer képességeit. A tesztek során a külső burkolat puritánsága szinte az első pillanatokban teljesen feledésbe merült, ugyanis a skandináv doboz olyan zenei karakterrel szólalt meg, amely azonnal magára vonta a teljes figyelmünket és eloszlatta minden esetleges fenntartásunkat.

A soundbarok és a túlsúlyos, melegített hangzású komponensek korában a Primare SC15 MK2 egy rendkívül karakteres, határozott zenei filozófiát képviselt. A rendszerünkben kirajzolódó általános hangkép nyílt, transzparens és szellős volt, ami határozottan inkább a világosabb, fényesebb oldal felé hajlott, mintsem a sötét, túlságosan lefedett vagy dús tónusok irányába. Ezt a világosabb alaptónust azonban véletlenül sem szabad összetéveszteni a karcoló vagy fárasztó magashang-kiemeléssel. Inkább arról volt szó, hogy a lejátszó mintha egy óriási ablakot tárt volna ki a zenei térre, ahol a legapróbb mikrodinamikai részletek is teljes tisztaságukban, kristálytisztán ragyoghattak fel. Mindehhez egy rendkívül gyors, ritmikus és feszes alapritmus társult, amelyből a legcsekélyebb mértékben sem hiányzott az erő és a dinamika; a megszólalás mindvégig lehengerlően energikus és lényegre törő maradt.

Amikor nehezebb, komplexebb zenei terepre tereltük a streamert, pontosan ezt a kiváló transzparenciát és lehengerlő ritmikai tartást kaptuk tőle. Elsőként a rockzene elnyűhetetlen klasszikusaihoz nyúltunk, és műsorra tűztük az AC/DC munkásságát. Kíváncsiak voltunk, miként tudja a svéd elektronika tisztasága és világosabb hangolása kiszolgálni azt a kendőzetlen, nyers energiát, amit az ausztrál banda képvisel. A tapasztalataink felülmúlták a várakozásainkat. Az AC/DC legendás gitárriffjei és feszes ritmusszekciója elképesztő lendülettel és pontossággal dördültek meg a szobában. Angus Young gitárjának harapós, karcos hangja nyers és közvetlen volt, miközben a lábdobok és a basszusgitár löketei végtelenül feszese kísérték a temposorokat. A Primare nem maszatolta el a mélytartományt, nem engedett semmiféle nemkívánatos zengést vagy lassulást; a ritmus sziklaszilárd alapot biztosított a dallamoknak. A rockzene dinamikai csúcsai hirtelen, szinte robbanásszerűen csaptak le, bizonyítva, hogy a világosabb tónusú megszólalás a kemény műfajoknak is képes óriási jelenlétérzetet és rendkívüli tisztaságot kölcsönözni.

Ugyanezt a magával ragadó ritmikát és dinamikai precizitást tapasztaltuk meg a Dire Straits és Mark Knopfler felvételeinek hallgatása során is. A Dire Straits ikonikus dalainál a streamer olyan részletező képességről tett tanúbizonyságot, amely a legfinomabb stúdiómunkákat is feltárta előttünk. Mark Knopfler jellegzetes, ujjal pengetett Stratocaster gitárhangja lenyűgöző mikrodinamikával és felharmonikus-gazdagsággal jelent meg a hangsugárzók között. Minden egyes pengetésnek megvolt a maga határozott indítása, teste és természetes lecsengése. A tiszta és világos karakter itt különösen jó szolgálatot tett: Knopfler énekhangja szinte lebegett a térben, elválasztva az őt körülvevő hangszerektől, miközben a színpadképen belül minden egyes zenész hajszálpontosan megnevezhető pozíciót foglalt el. A tempó egy pillanatra sem bicsaklott meg, a zene folyamatosan haladt előre, sodró és életteli atmoszférát teremtve.

Amikor átléptünk a filmzenék és a nagyszabású zenekari művek világába, a tesztelés egyik legizgalmasabb állomásához érkeztünk: elindítottuk Hans Zimmer prágai koncertjének élő felvételét. Ez a koncertfelvétel igazi mészárszék a gyengébb hifi komponensek számára, hiszen a többszörös szintetizátorsávok, a monumentális kórusok, a rezesek és a klasszikus szimfonikus hangszerelés olyan sűrű zenei szövetet alkotnak, ami könnyen masszává állhat össze egy kevésbé precíz lejátszón. A Primare SC15 MK2 azonban bámulatos magabiztossággal kezelte ezt a feladatot. A prágai koncert felvételén a drámai mélyfrekvenciás löketek és a filmzenék hatalmas terjedelmű basszusvonulatai sem tudták kihozni a sodrából a skandináv elektronikát. A svéd streamer elképesztő sebességgel és transzparenciával választotta szét a sűrű rétegeket, így a monumentális tuttijok alatt is tisztán hallhatóak maradtak a háttérben meghúzódó finom akusztikus hangszerek vagy a kórus egyes szekciói. A világosabb hangzási balance gyönyörűen megvilágította az élő koncert hatalmas terét, és a hallgató elé varázsolta a prágai csarnok akusztikáját, mikrofonozásának minden apró sajátosságával együtt.

A klasszikus zenei műfajok felé kanyarodva Beethoven szimfóniái jelentették a következő komoly próbatételt. A szimfonikus zenekari felvételeken a Primare megmutatta a transzparencia és a dinamika igazi értelmét. Beethoven műveinek lételeme a kontraszt: a hirtelen váltások a leghalkabb, leheletfinom vonós futamoktól a teljes zenekar robbanásszerű megszólalásáig. Az SC15 MK2 ezt a hatalmas dinamikai tartományt végtelenül tisztán, tömörülés és torzítás nélkül tálalta. A hegedűkarok játéka csillogó, levegős és rendkívül gyors volt, a csellók és nagybőgők pedig kellő testtel, mégis feszesen adták meg a művek architektúráját. A világosabb zenei tónusnak köszönhetően a szimfonikus zenekar nem egy gombócban szólalt meg előttünk, hanem az egyes hangszercsoportok gyönyörűen elváltak egymástól mind szélességben, mind mélységben. A térábrázolás pontossága miatt könnyedén nyomon követhettük a karmester intésére reagáló egyes szekciók belépőit, ami rendkívül izgalmassá és szellemileg is frissítővé tette a klasszikus zenei üléseket.

Végül, de nem utolsósorban, a jazz zenék széles skáláján tettünk egy hosszabb utazást, ahol a streamer talán a leginkább elemében volt. A jazz akusztikus hangszereinek természetes textúrája, a ritmusszekciók finom játéka és a klubok intim atmoszférája tökéletes táptalajt nyújtott az SC15 MK2 képességeinek megmutatására. A cintányérok finom rezgései, a seprőzött dobok selymes sziszegése és a rézfúvósok karakteres, de sosem bántó éle elképesztő realizmussal szólalt meg. A nagybőgő futamai nem váltak túlsúlyossá vagy döngővé; a hangszer testének rezonanciája és a húrok megpengetésének fizikai kontaktusa egyenlő hangsúlyt kapott. A gyors tranziensek és a kitűnő időzítés miatt a jazz felvételek kaptak egy olyan közvetlen, életteli és lüktető energiát, ami szinte odakövetelte a hallgatót a székbe. A muzsika szinte jelen idejűvé vált, a hallgatószoba levegője megtelt finom mikro-információkkal és zenei történéssel.

Konklúzió, ajánlás

Összegezve a tapasztalatainkat, a Primare SC15 MK2 tesztelése igazi élményt jelentett a szerkesztőségünk számára. Ez a készülék egy csodálatos példája annak, amikor a mérnöki tartalom és az akusztikai teljesítmény határozottan felülírja a külső megjelenésből fakadó első benyomásokat. Bár a szürke fémház láttán a dizájn szerelmesei talán nem jönnek azonnal lázba, elég csak eltávolítani a borítást, hogy megértsük a skandináv fejlesztők valódi prioritásait: a belső áramköri elrendezés esztétikuma és precizitása magáért beszél. A hangzásvilága pedig tökéletesen rímel erre a belső tisztaságra. Az SC15 MK2 nem próbálja meg elbűvölni a hallgatót mesterségesen színezett, túlságosan dús vagy sötét tónusú trükkökkel. Ehelyett egy nyílt, világosabb, kristálytisztán áttetsző és kivételesen ritmikus zenei világot tár elénk, amely az AC/DC nyers rockjától kezdve Mark Knopfler finom gitárjátékán, Hans Zimmer monumentális prágai koncertjén és Beethoven szimfóniáin át egészen a leg finomabb jazz művekig minden stílusban képes megmutatni a zene legmélyebb, legdinamikusabb szerkezetét. Akik a hibátlan mérnöki munkát, a feszes ritmikát és a zavarba ejtően tiszta részletezést keresik egy streamerben, azok a Primare kompakt dobozában egy rendkívül hűséges és hosszú távon is lenyűgöző társra lelhetnek.

1 2

Következő oldal >