Velodyne SPL-X10 aktív mélyláda teszt

2025. november 24., hétfő, 17:45

Velodyne audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda Velodyne mélyláda Velodyne subwoofer hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt Velodyne mélyláda teszt

Volt idő, amikor a Velodyne név hallatán mindenki tudta: a mélyládák királyáról beszélünk. A kaliforniai gyártó évtizedeken át a precizitás és a zenei kontroll szinonimája volt - és az SPL-X10 modell pontosan ezt a hagyományt folytatta. Ez a 10 colos, kompakt mélysugárzó egy igazi erőgép, amely úgy hozza a részleteket és a sebességet a mélyfrekvenciás tartományba, ahogy azt csak nagyon kevés rivális tudja.

A tesztidőszak alatt a Velodyne SPL-X10 nemcsak műszakilag, hanem zeneileg is lenyűgözött minket. A mérete ugyan visszafogott, de a teljesítménye korántsem. Képes volt olyan pontossággal és impulzusválasszal megszólalni, amely sok, nagyobb testű konkurensét is zavarba hozta.

Kinézet, belvilág

A Velodyne SPL-X10 nem az a típus, ami hivalkodó. Egyszerű, letisztult megjelenése egy elegáns nappaliban is megállja a helyét. A fényes fekete előlap, a finoman lekerekített élek és a visszafogott kijelző azt sugallják: ez egy komoly, precíziós eszköz, nem pedig egy hifibútor.

A szíve egy nagy erejű, 1000 wattos RMS (2000 W csúcsteljesítményű) D osztályú erősítő, amely egy 10 colos, hosszú kilengésű szubwoofer-membránt hajt meg. A hangszóró rendkívül merev, mégis könnyű anyagból készült, így a mozgása gyors, torzításmentes és feszes marad még nagyobb hangerőn is.

A doboz térfogata viszonylag kicsi, de a Velodyne mérnökei ezt a hátrányt aktív DSP korrekcióval ellensúlyozták. Az SPL sorozat már korábban is legendás volt a saját servo-kontroll rendszeréről, amely valós időben mérte a membrán kitérését és korrigálta a jelet, ha torzítás vagy fáziseltérés jelentkezett. Ez a technológia volt a kulcsa annak, hogy az SPL-X10 ennyire gyors, kontrollált és feszes mélyhangot adjon.

A hátulján a megszokott RCA vonalbemenetek mellett, meglepődve konstatáltuk a HF (hangszóró bemenet) meglétét, így probléma nélkül csatlakozhatunk vele olyan erősítőkhöz is, amiken nincs dedikált szub, vagy előerősítő kimenet. Sőt még szimmetrikus (XLR) csatlakozót is kapunk, ami egészen meglepő ebben a kategóriában. Sorba is köthetjük, ha több szubot szeretnénk integrálni, erre is lehetőségünk van.

Külön ki kell térnünk a telefonos vezérlő appra, ami egyelőre csak iPhonra volt elérhető a teszt időszak alatt, viszont a gyártó ígérete szerint, napokon belül megjelenik Androidra is. Így sem volt különösebb gond a beállításával, a hátlapon ugyanis az összes fontosabb beállítási lehetőséget megkaptuk (hangerő, vágási frekvencia). Az appon belül ez kibővült szobai EQ-val, automatikus szobai kalibrációval (akár telefonnal mérve, akár a telefonhoz külön csatlakoztatott bemérő mikrofonnal) és a késleltetés beállításával, ami akkor jöhet jól, ha viszonylag távol helyezzük el a szubládát a fő hangfalaktól.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, Cayin MT45 MKIII sztereó erősítők, Marantz CINEMA 50 házimozi erősítő, Topping D70S, iFi ZEN One Signature DAC-ok, WiiM Ultra, FiiO S15, Eversolo DMP-A10 streamerek, Satori és Focal hangfalak, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és QED kábelezés.

Hangminőség

Amint bekapcsoltuk, az első benyomásunk az volt: sebesség. Ez a mélyláda nem csak "dübörgött", hanem minden hangot precízen időzítve adott vissza. A basszus nem folyt össze, nem terült szét, hanem határozott, pontos ütések formájában jelent meg a térben.

Hans Zimmer - Why So Serious? (The Dark Knight OST)

Ezen a felvételen a legtöbb szubláda hajlamos elkenni a mély tónusokat, vagy elnyomni a finom rezdüléseket. Itt azonban más volt a helyzet. A mély szintetizátor hullámai nem váltak masszává, hanem precízen követhető struktúrát alkottak. A basszuslépcsők szépen elváltak egymástól, és a rendszer megmutatta, hogy a zenei mélyhang nem feltétlenül csak "nyomás", hanem ritmus és dinamika is lehet. A szoba nem remegett szét, hanem rezonált - kontrolláltan, természetesen. Zimmer zenéjében az SPL-X10 az érzelmet, nem pedig a zajt hangsúlyozta ki.

Dire Straits - Money for Nothing

Itt a mélyhangok fürgesége, gyors lecsengése és határozott textúrája volt a legmeggyőzőbb. A dob pedálja pontosan csapott, nem késett a gitárral, a ritmus feszes maradt. Itt azt mutatta meg, hogy egy igazán jó szubláda nemcsak "mélyet ad hozzá", hanem helyreteszi a zene alapját. A lábdob és a basszusgitár tökéletes szinkronban szólt, és a hangzás sosem vált pufogóvá. A zene lüktetett - nem a hangerő miatt, hanem a ritmikai pontosság miatt. Ez a fürgeség, ez a tempótartás az, amit nagyon kevés sub tud megadni ebben a méretben.

Mike Oldfield - Tubular Bells (Part 1)

Itt a dinamikai átmenetek mesterének bizonyult. A különböző ütőhangszerek, pergők és orgonaszerű basszusok váltakozása közben, mindig azonnal reagált, nem húzta el a lecsengéseket, nem torzított. A középmélyek természetesek voltak, a textúra sűrű, de nem tolakodó. A hangteret nem a mély frekvenciák mennyisége, hanem azok minősége és időzítése tette élővé. Olyan volt, mintha a szoba maga is egy nagy hangszerként reagált volna minden dobütésre.

Paul Simon - You Can Call Me Al

Ebben a számban a basszusgitár lüktetése alapvetően meghatározza a zene stílusát. Ezen a számon "látszott" meg igazán, mit jelent a zeneiség a mélytartományban: minden hangjegy külön életet élt. A mélyek határozottak, ugyanakkor könnyedek voltak. Nem volt "fekete lyuk-hatás", nem szívta magába a hangképet. A gyors, rövid lecsengésű mélyek miatt az egész zene ritmikusan lélegzett, és ez az a tulajdonság, ami miatt az egyike volt a legjobb "zenei" szubládáknak.

Beethoven 7. szimfónia, II. tétel (Berlin Philharmonic)

Klasszikus zenén a legtöbb mélyláda lebukik. Itt azonban a más volt a helyzet. A csellók és nagybőgők szólama nem lett elmosódott, hanem jól követhető maradt. A térérzetet nem rontotta, hanem támogatta. A dinamikai csúcsok idején a membrán mozgása látható volt, de a hang egy pillanatra sem vált nyerssé. A Velodyne finoman, elegánsan adta vissza a zenei energia alapját, nem tört előtérbe, hanem szinte észrevétlenül dolgozott - ez a legjobb, amit egy mélyláda tehet egy klasszikus műben.

AC/DC - Back in Black

Rockzenén a gyorsaság és az ütőerő a legfontosabb. Rendesen odatette magát, az énekesnek és a hangszereknek biztos alapot nyújtott. A lábdob nem dörmögött, hanem ütött. A gitárok alatt a basszus pontosan követte a riffeket, a dob tempója betonstabil maradt. Ez a sub nem akart többnek látszani, mint ami: egy gyors, kontrollált, energikus mélymotor, ami a ritmust azonnal a hallgató mellkasába tolta.

Filmzene

Filmek alatt a Velodyne SPL-X10 ugyan nem ment olyan mélyre, mint például az SVS SB-3000 vagy a nagyobb testű 12-15 colos modellek, de cserébe sokkal gyorsabban reagált. Egy akciófilm robbanásainál nem "nyomást" érzett az ember, hanem impulzust. A hang azonnal jött és el is tűnt, nem volt utórezgés vagy zavaró zengés. A Star Wars vagy a Dune soundtrackjein az űrjelenetek mély hullámai kissé visszafogottabbak voltak, viszont a hangkép sokkal tisztább maradt. A mélység nem volt végtelen, de ami megjelent, az rendkívül határozott és pontos volt. Ez tette a Velodyne-t különlegessé: nem a fizikai mennyiségre, hanem a minőségre épített.

Fontos kiemelni: a Velodyne SPL-X10 mérete fizikailag korlátozta a legalsó frekvenciák elérését. Míg egy SVS SB-3000 vagy egy REL S/812 18-20 Hz-ig képes energiát leadni, addig a Velodyne inkább 23-25 Hz környékén kezdett el gyengülni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nagyon mély orgonasípok vagy a filmrobbanások "térdre rogyasztó, gatyát lengető" részei kevésbé voltak érzékelhetők. De cserébe az SPL-X10 soha nem vált pufogóvá, nem rezonált, nem töltötte túl a szobát. Olyan kontrollt mutatott, amit sok nagyobb szub sem tudott produkálni. Zenén ez a kompromisszum kifejezetten előnyös volt: a mély nem vált lomha tömeggé, hanem ritmikai elemként működött.

A Velodyne SPL-X10-et hosszabb távon hallgatva az ember rájött, milyen fáradtságmentes a hangja. Nem nyomta a dobhártyát, nem tolta az energiát az arcodba, hanem támogatta a zenét. A filmekben precízen adagolta az erőt - ott volt, amikor kellett, és eltűnt, amikor a csendnek kellett szólni. Ez az egyik legnehezebb egyensúly, amit egy szubláda elérhet: láthatatlannak lenni, miközben éreztetni a jelenlétet.

Konklúzió, ajánlás

A Velodyne SPL-X10 nem a legmélyebbre megy, nem a legnagyobbat üti, de amit tesz, azt példaértékű eleganciával teszi. Gyorsasága, impulzusválasza és a hangszínek feletti kontrollja egészen kivételes. Ez a szubwoofer nem effekthangszer, hanem precíziós zenei eszköz. Ha valaki olyan mélyládát keres, amely nem csak dübörög, hanem zenél is, a SPL-X10 ideális választásnak bizonyulhat. Lehet, hogy nem rengeti meg a házat, de helyette megrengeti a hallgatót az érzelem átadó képességével. Ajánlott felhasználás: zenehallgatás, kisebb-normál nappalik, audiofil rendszerek.

1 2

Következő oldal >