Polk Audio RTiA7 hangfalszett teszt

Nagyravágyók ne kíméljenek!

2012. október 2., kedd, 19:10

Polk Audio Polk Audio RTi Polk RTi Polk hangfal RTiA7 RTiA1 CSiA4 hangfal hangfalszett házimozi házimozi hangfalszett hangfal teszt hangfalszett teszt PowerPort

Formás és dizájnos hangfalszettel hozott össze minket a Polk Audio hazai importőre. Egy ízig vérig amerikai rendszerrel ami azt ígérte, hogy nagyon jól fog minket szórakoztatni. Nos, kétségkívül jól éreztük magunkat a teszt néhány szakaszában, de hogy miért is, azt nem áruljuk el előre!

Az RTiA7 készlet legfeltűnőbb darabjai természetesen a nagy frontsugárzók. A jól megtermett dobozoknak már a hangszórómennyisége is erőt sugall. Bár maguk a membránfelületek nem tűnnek különlegesnek, a középsugárzó 16,5 cm-es átmérője és a két darab, egyenként 17,8 centis mélysugárzó nagy erőt sejtet. A 2,5 cm-es magassugárzó felett könnyen elsiklik az ember tekintete, de ez már csak így megy. A dobozt körbejárva reflexnyílások sokasága tűnik fel, amik nem puszta fába vágott, becsövezett lukak. Az előlapon, a középsugárzó alatt van egy kisebb méretű, aminek a megléte is érdekes. Ez ugyanis a doboz rezonanciájából fakadó esetleges problémák orvossága. A rezonancia az olyan mumus, ami ellen mindenki küzd. Ferde vagy íves oldallapokkal, sok belső csillapítással, az faanyag merevségének és rugalmasságának pontos hangolásával, mint itt is. A Polk azonban hozzá tett ehhez még egy kis apróságot, egy precízen hangolt csövet.

No de ez nem minden, hiszen alul, a doboz alján akkora luk van, amin simán befér az ember keze, vagy egy kölyökmacska, esetleg egy játékautó. Hátul pedig még egy van, de ez már feltűnő rafináltsággal fűszerezve. Egy kúp alakú légterelővel ellátva, ami nem engedi, hogy a nagy légnyomás agresszíven kölcsönhatásba lépjen a fallal. Ez volna a PowerPort ami tényleg nagy dicséretet érdemel. Nem csak a konstrukció, hanem az is, hogy túlpillantottak a dobozon, törődtek a kiáramló levegő kérdésével. Arról is gondskodtak, hogy a levegő "jól viselkedjen".

Az, hogy a testes hangfalak belülről alaposan merevítettek, ezek után már tényleg csak apróság.

A center egy jóval kisebb darab. A magassugárzó itt is 2,5 cm-es, a mélyközép sugárzók pedig 13,3 cm-esek. A CSiA4 nevet viselő hangsugárzó burkolata fa mintázatú műanyag fólia. A doboz természetesen DAHLI (Damped Asymmetric Hex Laminate Isolation), vagyis rétegelt MDF lemezből készült, pontosan kiszámolva, megtervezve.


A szett talán leginkább becsülendő darabjai a háttérsugárzó szerepbe helyezett RTiA1 állványos hangfalak. Bár önmagukban nem különlegesek, de a család legkisebbjei és ugye ezeket sok gyártó, sok esetben roppant módon elnagyolt, elhanyagolt módon készíti el. A Polk azonban odafigyelt rájuk.

A szokásos 2,5 cm-es magassugárzók és a centerben is megjelenő 13,3 cm-es mélyközép megfelelő alkatrészek, de még nem lelkesítenének fel önmagukban túlzottan. A kettős erősítés, vagy kettős kábelezés lehetősége viszont meglepő ebben a méretben. A frontoknál természetes, a centerből talán hiányzik, itt azonban meglepő plusz. A rétegelt MDF-ből készült doboz az egész család jellemzője, vagyis ez tulajdonképpen természetes. No de van itt egy nagy plusz! Nem csak egy akasztóval igyekeztek kiszolgálni a falon rögzítést, de a hátra irányuló reflex port szinténmegkapta a kúpos terelőt. (nagyon sok olyan modell van ahol a falra-akasztásból adódó problémákkal semmit nem törődnek a tervezők!)

Elismerésre méltó részlet a már fentebb is emlegetett DAHLI szerkezetű oldallap. Ez felváltva tartalmaz magas szilárdságú, merevséget adó és lágyabb, csillapítást biztosító rétegeket. Az ezekből összeállt 11 rétegű szendvics ráadásul ívelt is, ami tovább javítja a doboz akusztikai jellemzőit. Talán ennek is köszönhető, hogy például a hatalmas méretű és tekintélyes erejű RTiA7 nem kell, hogy nehéz legyen mint egy cementes zsák. Persze 35 kg nem pehelysúly, de egy ekkora hangfal esetében nem is sok.

Ezek mellett persze büszkélkedik még a gyártó a hangsugárzókra és az egész hangfalra is kiterjedő, fejlett tervezési rendszerrel és a lézeres mérési technológiával, amivel a membránok még alaposabban elemezhetőek, hogy végül olyan termékek kerüljenek gyártásba, amiket bátran lehet terhelni, nagy hangerőre késztetni.

A részletes bemutató itt olvasható angolul: http://www.polkaudio.com/products/series/rtia Persze nagyon ne merüljön bele senki, egyrészt mert végül úgy is csak a hang számít, másrészt mert az oldal szerkesztői még a szinte mindenki által használt, szokványos kábelcsatlakozásokat is multifunkciós csodaként emlegetik. Igen, szerelemben és marketingben mindent szabad...

Folytathatnánk még a műszaki jellemzők bemutatását a DAHLI dobozszerkezettel, a Kippel lézeres hangsugárzó vizsgálattal és így tovább, de a lényeg csak annyi, hogy a Polknál komolyan veszik a hangdobozok tervezését.

A szett egy mélyláda nélküli, vagyis 5.0 összeállítás. A testes frontsugárzók miatt olcsó erősítőn ne is törjük a fejünket. A leírásban megjelenő 20-300 W közötti, ajánlott erősítő teljesítményre úgy tekintsünk, hogy a high-end világának értelmezése szerinti 20 W okés, egy NAD-féle 80-120 W jó, ám a legtöbb márka 150-180 W között kell ígérjen, hogy a szükséges minimum összejöjjön. Egy 100 ezer forintos belépő kategóriás házimozi erősítő adatlapja hiába emleget csatornánként 125 W teljesítményt, ezekkel a hangfalakkal nem fog tisztességgel megbirkózni! Ha azonban megadjuk a szükséges áramot, kellő szintig emeljük a hangerőt, akkor elemében lesz a Polk RTiA hangfalrendszere. No de ne szaladjunk előre, ezt majd a meghallgatásban kielemezzük!

A beüzemelés, avagy összeállítás és bekábelezés egyszerű feladatok. Az oldalra kitámaszkodó lábakon stabilak a magas és széles frontsugárzók. A kábelek csatlakozásai hagyományos banándugózható fajták. Semmi extra, csak korrekt kivitel. A tesztet aktív mélysugárzó nélkül, nagyrészt Denon AVR-2113 házimozi erősítővel és különböző forrásokkal végeztük el. Egy-egy rövid meghallgatásra több másik, tesztre érkezett elektronikával is sort kerítettünk, azonban a Denon szolgálta ki legjobban a Polkok igényeit, így a végső eredmények is erről az összeállításról szólnak.

Az első éles meghallgatások már bejáratott szettel történtek, így szinte azonnal megmutatta az igazi karakterét. Az egyik első film, amivel bizonyíthatott, a Drive volt. A párbeszédek kielégítően szólaltak meg, a hangerőt a Denonon félig feltekerve a dinamika limitált volt. A mélyek tetszetősen lágy módon, de nagyon is jól érezhetően dolgoztak. Már ilyen visszafogott teljesítményen is határozottan lehetett érezni, ahogyan az alacsony frekvenciájú hanghullámok mindent átjárnak. Nem csak a levegőt, de a kanapé gerendáit és a hallgatók belső szerveit is sikerült finoman megtáncoltatni. A közép és magastartomány azonban kissé közvetett volt.

Később, az Inception-höz érve ismét megmozgatta a környezetét. A lövések azonban a nagy erő ellenére sem voltak tökéletesen hitelesek. A mélyek felé húztak ezek is, ami egy kis hiányérzetet okozott. Persze ez is akkor zavaró igazán, ha az ember napi szinten parkol egy nyitott lőtér közvetlen szomszédságában, pláne, ha maga is elsütött életében tucatnyi különféle fegyvert, vagyis ha van mivel összehasonlítani. Máskülönben az erő alighanem elegendő élményt ad ahhoz, hogy az ember jól érezze magát.

A különféle Audyssey és Direct beállítások között váltogatva kiderül, hogy előbbi kicsit túlhangsúlyozza az apró részleteket, tolakodóvá emelve azokat. Az igazat megvallva, Directben, vagyis mindenféle beavatkozások nélkül, a rendszer csak más karakterű volt, de nem rosszabb vagy kevesebb. Az RTiA ilyen stílusú, akinek pedig ez nem tetszik, az nyilván nem ezt választja majd.

A kötelező és alighanem a Polkhoz is illő művek közül megfordult még a lejátszóban a mostanság alap teszt darabnak számító Ironman II és az új Avengers is. Ezekben a mélyek ismét jól szórakoztattak, míg a közép- és magastartomány nem lépett túl az átlagoson. A sok meghallgatott filmrészlet után egy kakukktojás, a Daft Punk túlméretes videoklipjeként is tekinthető Tron következett. A térérzet kissé eltúlzott volt az Audyssey beavatkozása miatt. Azt kikapcsolva viszont egészen normális lett, holott éppen az ellenkezőjét szoktuk meg. A mélyhangok ismét remekül szórakoztattak.

Ha mindenáron élvezetesebb hangzásra vágyunk, akkor a trükk ami a Polkokat igazán életre kelti, nem más mint a hangerő megemelése. Ez a rendszer olyankor van elemében. Dorombol, morog, fújtat és még a hajunkat is összekócolja! Bizony! Az előlapi reflexnyílásokból olyan intenzíven lő ki a levegő, mint valami ágyúból. Nagyon nagyot szól és ezzel tulajdonképpen helyben is vagyunk. Ha van szomszédunk, akkor ezennel ő is részesévé válik a mi szórakozásunknak.

Mindennek ellenére, a rendszer megérdemel egy tisztességes mélysugárzót, hogy a hangerő és bizonyos bútordarabok rázkódása mellé társulhasson a födém, a padló, a parketta rengése is. Így lesz komplett a játékszobánk.

Persze kipróbáltuk zenével is a szettet, hiszen úgy teljes a teszt. Amerikai hangfalak, de mi ezzel nem törődtünk, és szép számmal eresztettük rá az európai dalokat, no meg néhány "kötelező" klasszikust.

Kis finomkodással kezdve, Sabina Sciubba néhány régi, még a Naim gondozásában megjelent felvétele szólalt meg. Pozitívum volt, hogy a mélyek nem tolakodtak, sem Audyssey sem Direct módban. Ugyanakkor a gitár különböző húrjai nagyon eltérő hangerőkön pendültek meg. Néhány mai darab kóstolgatása után nyugtázhattuk, hogy könnyűzenére megfelel a szett.

Ezek után, ki tudja miért, de még bekerült kedvenc Vivaldi korongunk. Alap, vagyis Direct beállításon. Fogyasztható volt, bár a hegedűk, amik ugye a zenemű gerincét és húsát is adják, fásultak voltak. No de ki mondta, hogy ez a házimoziszett a Velencei Barokk Zenekar felvételeihez lett kitalálva? Tori Amos - A Sorta Fairytale nem mentette meg a helyzetet. Határozott magassal, határozatlan leütésekkel és fáradt énekhanggal szólt. A mélyek pedig nagyon szelektíven bukkannak fel.

Végül, jött pár kisebb kihívás. Amerikai felvételek, rock lemezek. Úgy is mondhatnánk, hogy a Polk Audio számára hazai pálya. Néhány AC-DC és Monster Magnet felvétel mentette a készlet becsületét. Ezekkel már élvezetes volt az összhatás. Ezúttal is a felhangosítás volt a csodaszer, amitől a rendszer megtáltosodott. Ez az, ami a korábbi felvételeknek, jellegükből adódóan nem állt volna jól. Van itt mély, van itt mennyiség is, ami ugye igen meggyőző tud lenni. Nem rossz ez, de nem finomkodó zenére van igazán kitalálva, hanem arra, hogy filmek közben alaposan átmasszírozza a lakberendezést, néhány belső szervünket és felkavarja a sarkokban megült port.

Végítélet

A Polk Audio komoly hangfalgyártó és nem lehet kétséges, hogy termékeik nem csak a tudásukat, de a szándékaikat is tükrözik. Ez esetben egy amerikai típusú rockerrel, egy akcióhőssel van dolgunk, aki a finomkodáson csak röhög. Ez van. Aki jazzt, vagy a '80-as évek különösen visszafogott pop zenéjét akarja hallgatni az másfelé keresgéljen. Aki hagyományos rockot, vagy esetleg a '90-es évek hip-hop zenéit favorizálja, az már belekóstolhat, de igazán az fog azonnal ülve maradni a Polk RTiA szettet hallgatva, aki szereti a dobhártyaszaggató filmnézést.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!

Impresszum

Főszerkesztő:
Zsóka Krisztián
email: zsoka.krisztian@av-online.hu

Kapcsolatfelvétel:
info@av-online.hu
telefon: +36-30-2272035

Kiadó:

Future Life Kft.
Future Life Kft.

3535 Miskolc, Fényesvölgyi u. 16. 1/3.

 

Kapcsolat

Kérdése merült fel a szórakoztató elektronika rejtekében?
Írjon nekünk: info@av-online.hu

Médiaajánlat

Személyre szabott ajánlatért írjon a marketing@av-online.hu címre.